Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-16 / 243. szám

Péntek, 1970. október 16. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Mi újsííj* a ,,vizes’' főhadiszálláson? Több száz vízügyi munkák Borsodban Az idei tavaszon és nyáron kerek száz napié volt az ár­védekezés borsodi főhadiszállása ez a kétemeletes. Vörös­marty utcai épület. Akkoriban felbolygatott méhkashoz ha­sonlított, most csendes hivatal az Északmagyarországi Víz­ügyi Igazgatóság. Az elmúlt idők egyik legnagyobb és leg- hösiesebb árvédekezésének „emlékeit” ma már csak grafiko­nok, tanulságos, pontosan kimunkált "jelentések őrzik. A nagy árvíz tapasztalatairól, a „vizesek” feladatairól beszél­gettünk Vezse Sándor vízügyi igazgatóval és Schmied ! László főmérnökkel. Elöljáróban néhány szám­adat, emlékeztetőül a száz nehéz napról. Azok. akik őrt álltak a Tisza gátjain, csupán megyénkben 136 ezer holdnyi művelt területet és 36 telepü­lést védtek meg az ártól. A legkritikusabb napokban több mint hétezer volt az ár­védekezők száma, s 690 gép­jármű, 47 vízijármű és 134 építőipari gép segítette mun­kájukat. 158 kilométer volt az átázott és 143 kilométer a fakadó vizes töltések hosz- sza A védvonalon 77 nagy buzgárt „fogtak el”, s 1777 „mini" buzgárt közös kalá­kákkal, szorítómedencékkel lettek ártalmatlanná. Több mint 350 ezer homokzsákot, 159 ezer négyzetméter mű­anyagfóliát, 90 ezer kéve ro­zsét, 24 ezer köbméter ter­méskövet, több mint 30 ezer fáklyát használtak fel az ár­védekezés során. A töltéserő­sítéseknél, szorítógátak, nyúl- gátak. lokalizációs vonal épí­tésénél megmozgatott föld- mennyiség meghaladta a 361 ezer köbmétert. (9 Az idei rendkívüli nagy ár­víz legfontosabb tanulsága, hogy a védelmi rendszereket tovább kell fokozni. Nemré­giben a megyei tanács végre­hajtó bizottsága is megtár­gyalta az árvédekezés tapasz­talatait, s megállapította, hogy a megyénk területén le­vő árvízvédelmi töltések je­lenlegi kiépítettsége csak a közepes árvizek levezetését képes simán biztosítani. A közepesnél nagyobb és a rendkívüli árvizek elleni vé­dekezés a jelenlegi körülmé­nyek körött csak az anyagi erők és technikai eszközök koncentrált mozgósításával lehetséges. Az elkövetkező esztendők­ben, elsősorban a Tiszán és a Bodrogon, de a Sajón, u Hernádon, a Taktán és más kisebb vízfolyásokon is jelen­tősen fejleszteni kell az ár- vízvédelmi műveket. Mintegy 420 kilométernyi szakaszon kell magasítani és erősíteni a töltéseiket. Csupán ez 10,6 millió köbméternyi földmun­kát igényel. » A száz nap tapasztalatai alapján az Északmagyaror­szági Vízügyi Igazgatóság szakemberei mór el is ké­szítették a negyedik ötéves terv ár- és belvízvédelmi be­ruházásainak módosított ter­vét. Bizony százmilliós í’endű többletigénnyel jár a teljes biztonság megteremtése. Több mint 490 millió fo­rintot igényelnek csupán a különböző folyamszabályozá­si feladatok. A nagyobb pa­takok, így a Ronyva, a Bód- va, a Hór, a Kánya és a Han- gony vízrendezési munkái is mintegy 99 milliós költséget jelentenek. A belvízrendsze­rek fejlesztésére 50 milliónyi beruházást, a szivattyútele­pek felújítására, a főcsator­nák és csatornák rendezésére 40 millió forint értékű fenn­tartási munkát irányoznak elő 1975-ig. Húsz cv a tanács szolgálatában Közepes termés várható Az idei rendkívüli időjá­rás a szőlőkben is érezteti hatását: a tavalyinál lénye­gesen későbben kezdődött meg országszerte a szüret. Eddig hozzávetőleg félmillió hektoliter mustot vettek át a pincészetek. Legtöbbet az Al­földön, ugyanis itt valami­vel előbbre tartanak a szö- löszedéssel és a termésnek már hozzávetőleg felét ta­karították be. A homokos területeken október végén, illetve november első nap­jaiban fejeződik be a szü­ret. tehát lényegesen ko­rábban. mint például a ba­latoni, vagy a soproni bor­vidéken, ahol a pincészetek jóformán csak most veszik át az első nagyobb szőlő-, illetve must szállítmányokat. A Mátra alján is október első napjaiban láttak hozzá a munkához. Mindent egybevetve: or­szágosan . közepes termés várható. Mikor lesz a kulcsátadás? A falak már állnak. Masz- •szívan és otthont ígérőén. A jövendő lakók pakolnák is a „betyárbútort”, ha akiken múlik ez, szabad utat jelez­nének. De az üt meg bozóto­sán tüskés. Tisztára és egye­nesre munkálni, ez itt a fel­adat. Aztán jöhet a várva várt pillanat: a kulcsátadás. De mikor? Ezt kérdezi nyolc ifjú házaspár Kazincbarci­kán. Az utolsó simítások A költözés akadálya: az aprómunka. Az utolsó simí­tások. Festés, mázolás, a nyí­lászáró szerkezetek elkészí­tése, parkettázás és még né­hány hasonló tennivaló. Mindez úgy készül, mint a Luca széke. Kétségtelen: vannak objektív okok is, amelyek gátat emelnek a gyorsabb és zavartalanabb munkának. Az építkezés ki­vitelezője a Sajószentpéteri Vegyesipari Ktsz. Az elnök, Csizi János mondja: — Az építkezés legfőbb akadálya a cementhiány volt. Ez lényegében már ' meg­szűnt. Ami .kőművesmunka akad még, ahhoz másfajta építőanyagra lenne szükség. Négy kémény felépítése vár még sorára. Addig — érthetően — nem kezdhet­nek hozzá, amíg nem sikerül szerezniük úgynevezett pil­lértéglákat. Két-háromezer darabra lenne szükség. De honnan? megy, mert az ÉMÁSZ zöld utat biztosított a barcikai KISZ-lakásokhoz. A városi tanács is segít: fedezi a köz­művesítéssel járó költsége­ket. De a társadalmi munka is sokat tesz, amit a BVK fiataljai adtak és adnak ez­után is. Ha törik, ha szakad... Annak ellenére, hogy ez az ősz napfényesen meleg, a tél. a hideg meg-megmuto- gatja magát. Az éjszakák azért hűvösek, s később már a nappalok is hideggel kö­szöntének ránk. Ezt az új la­kók, a társasház tulajdono­sai már az új lakásban sze­retnék megérni. Az árvizes főhadiszállás ugyan csendes, de a vízügyi igazgatóság dolgozói jelenleg sem pihennek. Munkájuk még feszítettebb, mint máskor. Hiszen a száznapos árvéde­kezés rendkívüli, be nem ter­vezett feladat volt, s addig szüneteltetni kellett a kü­lönböző vízügyi építkezése­ket. Éves tervük változatlan maradt, s teljesíteniük kell a 172 millió forint értékű különböző vízügyi építkezést. (P. s.) Háziasszony a közösségért — No, lekövezik végre a Gőz utcát. Már több mint tíz éve könyörgök érte. A Zenta utcát is megcsinálják hamarosan. Ha ez megvan, akkor taláír rendben is lesz minden. A szenny vízleveze­tőkkel van még baj, de az Miskolci téli tárlat Döntött Október 14-én, szerdán a Miskolci Galériában megtör­tént a december 5-én nyíló miskolci téli tárlatra beérke­zett alkotások zsűrizése. A Csak megrendelte? V Kik segíthetnek még! Mályiban, a téglagyárban ,ezt remélik az építők és építtetők — bizonyára „meg­terem” a segítőszándék. S ha ugyanez történne a Miskolci Cementipari Műveknél is, ‘Likőr valóban elhárulna Jhinden akadály az építkezés befejezése elől, mert az eSyéb munkálatokra vonat­kozóan már megtették a ^ükséges intézkedéseket. Kellene ugyanis még 16 da- la,b kerámia-szellőző is, amit jhindeddig sehonnan sem ubtak beszerezni. Szele a fő akadályok. A hlanyszerelés már gyorsan H orváth Péter kazinc­barcikai lakos házat j épít Sajóecsegen. I Összegyűjtött pénzével el- ! ment a sajószentpéteri TÜZÉP-telepre és 6 ezer darab B—30-as blokktéglát rendelt. Mindez májusban történt. Körülbelül egy hónap múlva meg is ér­kezett az első szállítmány: 1500 darab tégla. Azóta sehol semmi. Horváth Pé­ter felkereste a TÜZÉP miskolci központját. Ott közölték vele, hogy a ke­ret kimerült, visszakapja a pénzét. Biztatták, hogy pró­bálkozzék meg a putnoki TÜZÉP-telepen. Olvasónk, Horváth Péter ekkor hozzánk fordult: , tudjuk meg, kap-e téglát Putnokon, nem kell-e ott J is hónapokig eredményte­lenül várnia, mint Sajó- szentpéteren. A TÜZÉP-központban elmondták, hogy a sajó- szentpéteri telepre a kis | kapacitású görömbölyi tég- i lagyár szállítja az anya­got: ha kimerül a negyed­éves keret, nincs mit ten­ni. Ez történt Horváth Pé­ter esetében is. Megtudtuk azt is. hogy ha olvasónk gyakrabban érdeklődött volna, akkor talán kapott volna anyagot. Nem elég tehát befizetni 16 ezer fo­rintot, nem elég csak meg­rendelni az árut, hanem legalább hetente el kell utazni a telephelyre és fi­gyelmeztetni az illetékest. Az ügy elég bonyolult. Most már csak az a kér­dés, hogy Putnokon .kap-e téglát a panaszos. A köz­pontban erre megnyugta­tóan válaszoltak. Utazzék csak nyugodtan Sajószenl- péterre a pénzért, aztán menjen Putnokra, fizesse be az ottani TÜZEP-nél. Az ott kapott számlával menjen a téglagyárba, mert van egy olyan meg­állapodás, hogy a vásárló maga menjen az áruért! Ha esetleg nem kap tég­lát, akkor keresse fel nyu­godtan a miskolci TÜZFP- központot, majd onnan in­tézkednek. rjiehát minden rendben I van. Csuk azt lngy- ja figyelmen kívül a TÜZÉP. hogy Horváth Péter dolgozó ember, van munkahelye, főnöke. Nem teheti ideiére] azt. amit akar. l. gy. a zsűri kilenctagú zsűri összesen 270 festményből és grafikából, illetve 42 szoborból választot­ta ki azokat az alkotásokat, amelyeket bemutatnak majd a nagyközönségnek. A de­cemberi miskolci téli tárla­ton 10 szobrászművész 29 alkotását tekinthetik majd meg az érdeklődők. Lényege­sen „népesebb” a festőművé­szek tábora: 39 alkotó 101 képét mutatják be a Miskol­ci Galériában. A téli tárlat kiállítói ko­zott megtalálhatjuk szinte valamennyi helyi neves al­kotóművészünket, s a Buda­pesten élő művészek közül is viszonylag sokan képviselte­tik magukat e jelentős mű­vészeti eseményen. Gyarapodó boliok A Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat oz év harmadik negyedévében több. mint másfél millió fo­rintot fordított hálózatfej­lesztésre. Huszonhárom bol­tot újítottak fel, tataroztak, vagy alakítottak át. Külön figyelmet érdemel az az összeg, amelyet a vál­lalat új hűtőberendezések beszerzésére fordított. A 987 ezer forintos befektetés cél­ja, az üzletek hűtőkapacitá­sának bővítése Ezzel tovább javult a lakosság ellátása, hiszen több mirelit ős tej­termék áruféleséget tarthat­nak egy-egy boltban. sokkal nagyobb rftunka len­ne... — Ahhoz fel kellene bon­tani az úttestet is talán ... — Te mit gondolsz, nem lehet azt a parksávban elve­zetni? Különben, majd utá­nanézek. Ilyen, és ehhez hasonló párbeszédek zajlanak estén­ként az idős házaspár ott­honában. Túl fiatalosan A diósgyőri Nyár utcában laknak egy szép kertes csa­ládi házban. Az utca végén villamosok járnak, nagyvá­rosi a forgalom, de a Nyár utca annyira nyugodt, hogy beillene egy üdülőváros vil­lanegyedébe. A villák mind­egyikében munkáscsaládok, gváristák és bányászok lak­nak. Sándor Józsefélc már nyugdíjasok. A férj 70. a fe­leség 63 éves. Hozzájuk azonban nem illenek ezek az évszámok, az utca csend­je sem. Életmódjuk túl fia­talos, napjaik túl mozgal­masak ehhez. Sándor József né a 111. ke­rületi Tanács tagja. Hat és fél utca lakóinak gondja, sok-sok idegen ember egyé­ni problémái nyomják a vállát. Bosszankodik, türel­metlenkedik. hivatalokkal levelez, újságcikkekben bí­rálja a rugalmatlan ügyke­zelést, utcát köveztet, igaz­ságot keres, beszédet mond. ünnepséget szervez. Nehéz megérteni ezt az idős asz- szonyt: honnan ez a hallat­lan energia, ez a sok lelke­sedés? ikkor kezdődött — Rég beszéltem már er­ről. Alig van időm a múlt­ra gondolni, hiszen olyan sok minden történik a je­lenben. De jólesik visszaem­lékeznem. — Nem voltam túf fiatul. 38 éves voltam, amikor hir­telen megváltozott az éle­tem. Azt hiszem, akkor kez­dődött, amikor a tizenhat éves fiam átszöktetett a fronton egy kommunistát. Rádöbbentem, hogy a főzé­sen. mosáson és gyermekne­velésen kívül mást is csinál­hat egy asszony, még akkor is, ha csak öt elemije van. A háziasszony első lépése az volt, hogy tagja lett a pártnak, 1945-ben. Űj volt minden, amit ott hallott Egy év múlva már a vezetőség tagja lett, négv év múlva párttitkár Üjgyőrben. A sok egyéb között fontos teendő­je volt a tanácsválasztás megszervezése. — ötvenegyben fontos megbízatást kaptam. Én let­tem a városi tanács oktatá­si osztályvezetője. A város oktatási ügyeit intéztem és közben tanultam. Ismerem a iiondjaikal A városi tanácsról a II. kerületi Tanácsra helyezték. Elnökhelyettes lett. Sok ter­vet, sok elképzelést szakí­tott félbe Sándorék kisebbik fiának súlyos betegsége. A közéleti ember kénytelen volt ismét a háztartás élére állni. De mint tanácstag, mint a városi tanács és a II. kerületi Tanács tagja, ez­után is sokat dolgozott. — Közben ideköltöztünk a harmadik kerületbe, 54-től a 82-es választókörzet tanács­tagi feladatait látom el. Az életemhez tartozik már ez a munka. A körzetemben hoz­zám hasonló munkáscsalá­dok élnek, akiknek a gond­jait igen jól ismerem. Már könnyű dolgom van, mindig tudom, kihez, milyen szerv ­hez forduljak választóim ké­réseivel. Számos kitüntetés, emlék­érem birtokosa. Szekrénye fiókjában a sok fénykép és köszönőlevél mellett őrzi ezeket. A fotók mindegyike életének egy-egy jelentős eseményén készült. Szónoki emelvényen. tárgyalóasztal mellett, ünnepi dísztribünön örökítette meg a lencse az egyszerű diósgyőri háziasz- szonyt. Nincs ideje a múlton töp­rengeni, mert sürgeti a je­len. de élnek benne a tevé­keny évtizedek sikerei, s arra ösztönzik, hogy még so­kat tegyen. Lévay György*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents