Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-09 / 211. szám
Szerda, 1970. szept. 9. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Miért nincs terasz? Kazincbarcika vendéglátásáról A vasút légtornászai Szerelők a „pókhálón99 „A Borsodi Vendéglátóipart Vállalat csak igen kismértékben fordít anyagi eszközöket a hálózat fejlesztésére'’ — olvastuk Kazincbarcika városi Tanácsának vb-anya- gából, A megállapítást érdekesnek találtuk: a vendéglátóipar nem tart lépést ezzel az igen dinamikusan fejlődő, fiatal várossal. Ács Sándorral, a Borsodi Vendéglátóipari Vállalat áruforgalmi főosztályának vezetőjével beszélgettünk Kazincbarcika vendéglátásáról. — Három éve készítettünk egy 15 éves fejlesztési tervet a megye vendéglátóiparáról. Kazincbarcikáról akkor megállapítottuk hogv a belvárosban elegendő vendéglátóipari egység van, de a kertvárosban és az óvárosban fejlesztenünk kell. A Libalegelő néven ismert városrészben egy családias kisvendéglő építése szerepelt a 15 éves tervben. Továbbá egy zenés hely létrehozása az Egressy Béni Művelődési Központ környékén, egy 50 szobás szálloda, bár, valamint egy kisvendéglő építése az óvárosban, a tejvendéglő bővítése, két büfé az új kórházban, és egy 150 személyes presszó Be- rentén. Ezt a tervet azóta elvetette a vállalat. Mindössze a tejvendóglőt bővítették, amit most Napfény bisztró néven ismer a közönség. Elkészítették a művelődési ház büféjét is. A kórházi büfét és a berentei presszót más vállalat létesítette. — Ennyit tett tehát mindössze a vállalat Kazincbarcikáért ? — ötvennyolc óta vagyunk gazdái a város vendéglátásának. Azóta sok elavult italboltot zártunk be és nyitottunk helyettük újat. CukráI\épíront—KISZ együttes ülés (Tudósítónktól) Szeptember 11-én, pénteken a Miskolci járási Tanács V. B. mályi üdülőjében együttes ülést tart a Hazafias Népfront Miskolci járási Elnöksége és a KISZ Miskolci járási Végrehajtó Bizottsága. A fiatalok helyzetével foglalkozó napirendi pontok előadói Nagy Istvánná, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront járási titkába és Demkó István, a KISZ járási bizottságának titkára lesznek. Nagy Ferenc Az ózdi járásban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek halmozott termelési értéke 50,1 százalékkal, az ÁFEsZ-ek kiskereskedelmi forgalma 40 százalékkal növekedett, a ktsz-ek termelése pedig megduplázódott az ütóbbi négy év alatt — állította meg augusztus vétón a járási párt-végrehajtó bizottság ülése. A szövetke- tótpolitika fejlesztésének időszerű kérdéseit és feladatait * közeljövőben kommunista ákt ivaértekezlefen vitatják Baeg. szati és fagylalt készítő üzemet építettünk, létrehoztuk a gyermekcukrászdát, a Mazsolát. korszerűsítettük a Kedvest, átvettük a Bükkal- jai Vendéglátóipari Vállalattól a Lombik éttermet, büfénk van a MÁVAUT-meg- állónál' a Liszt Ferenc Művelődési Házban, klubunk a sportpályán. összesen 17 üzemegységünk van Barcikán— Kazincbarcika szocialista város. Fiatalok lakják, fejlődik ... — Megyénk öl városának, s negyven közigazgatási területének 220 üzemegységéről kell gondoskodnunk. A fejlesztési alapunk pedig nem több, mint kétmillió forint. Ebből az összegből az idén 300 ezer forintot, tehát , a kétmillió 25 százalékát fordítottuk Barcika vendéglátóhelyeinek fejlesztésére, — A távlati tervekben szerepel-e Barcikán új létesítmény? — Nem szándékozunk új egységet létrehozni. Éttér meink, presszóink forgalma azt bizonyítja, nincs is ei re szükség. A másodosztályú Béke étteremben például kénytelenek vagyunk ipari tanulókat étkeztetni, mert minimális a fizetővendégforgalom. A kazincbarcikaiak — mint ahogy azt a végrehajtó bizottsági ülésen is megállapították — nem tartják kielégítőnek a jelenlegi ellátottságot. — Fejlesztésre természetesen lenne azért lehetőség. Ózd és Sátoraljaújhely példáját említeném. Az ózdi új városközpontban hét vendéglátóegység épül. Az egységek felépítésének kéltségét megosztva viseljük: kétharmadát a tanács, egyharmadát mi fizetjük. Sátoraljaújhelyen egy épület szanálását és egymillió-nyolcszázezer forintot vállalt a tanács egy új étterem építési költségéből. Kazincbarcikán egyetlen kerthelyiség, terasz sincs. Pedig lehetne, hiszen a Béke és a Napfény előtt ki is alakították a teraszt. — Miért nem üzemelnek ezek? —* A városi tanács közterületi használati díjat követelt, mégpedig magas összeget: négyzetméterenként 10 forintot. Mi kérvényeztünk. Hiszen kerti bútorokat, napernyőket kellene vásárolni, ami sokba kerül. Júniusban 4 forintra csökkent a díj, augusztusban, amikor vége mér a nyárnak, sikerült elérnünk, hogy díjtalanul is megkaphassuk a teraszokat. Kazincbarcika vendéglátóipari hálózatának fejlesztésére tehát van mód. De Ózdhoz és Sátoraljaújhelyhez hasonlóan a városi tanácsnak is jobban kellene segíteni a város vendéglátó- iparának fejlődését. Lévay Györgyi Iránysodrony-cscre a rendező a.felső vezetéken. Hétfőn délelőtt a moszk- va—torinói gyors elhaladása után a vasút légtornászai, a villamos felsővezeték-szerelők szállták meg a rendező pályaudvart, Előkészítették a vezetékeket, a szerszámokat, s vártak a „bevetésre”. A pályaudvaron. Pálinkás István éppen lovaglóülcsbe lendűl Vásári mozaik Két napon át jártam az OMÉK 1970-et, s bizony még így sem sikerült minden pavilont, minden érdekes látnivalót alaposan megszemlélnem. Sok tízezer, a vásárlátogatásra egyedül érkező férfiember védelmében kell ezt előrebocsátanom, akik a szőlőtermelő szakemberek azzal ugratták borsodi társaikat, hogy nem merték felhozni boraikat a vásári kóstolókba. Az egyik borsodi borász válasza némileg megnyugtatott. A talpraesett szakember a következőket mondta: „Nem akartuk, hogy A mezőgazdasági vásár aranyérmet nyerte el az Élelmiszeripari Gépgyár kiállításon látható, és működés közben is tanulmányozható tejfeldolgozó üzeme. tervezett egy nap helyett két, sőt talán három napot is a fővárosban maradtak. Odahaza bizonyára a vásári borkóstolók sűrű látogatásával magyarázták a tervezettnél hosszabb távol - maradást. Higgyék el a kedves feleségek, hogy alaptalan ez a vádaskodás. De azért lássák be azt is, hogy mezőgazdaságunk és élelmiszer- iparunk ragyogó seregszemléje el sem képzelhető némi borkóstolgatás nélkül. * Ami a vásári „kóstolókat'’ illeti, fájó szívvel kell megállapítanom, hogy megyénk két híres bortermő vidéke. Tokaj-Hegy alj a és a Blikk- alja igen gyéren képviseltette magát az OMÉK-en. Fültanúja is voltam, amikor Eger és Gyöngyös környéki üresek legyenek a pavilonok, mert mindenki odacsődült volna a kóstolóinkhoz.” * Annak, aki csak néhány órára érkezik a vásárra, elég nehéz eligazodnia, kiválogatnia, hogy miket is nézzen meg a sok-sok érdekességből Az információs pavilonokban kapható ugyan egy forintért egy vásári térkép, vagy amolyan útmutató-féleség, de ennek nem sok hasznát vészi a látogató. A mélynyomással készült útmutató egyik oldala, amelyen három nagy hirdetés látható, igen szép és olvasható. Sajnos, az az oldal, amelyért Madtuk a forintot, nagyrészt olvashatatlan. Az egyes objektumokat, pavilonokat jelölő számok zömét nagyítóval sem lehet elolvasni. Ráadásul az elolvasható számoknak mintegy7 fele szerepel csupán a jelmagyarázatban. * A halászati pavilon egyik fali akváriumában bemutatott óriás harcsa előtt hallottam a következő beszélgetést: — Még szerencse, hogy ez az óriási dög csak kitömött, szépen preparált példány. Ha élne, akkor egyetlen erős mozdulattal szétcsapná ezt az üveg vacakot — magyarázta családjának egy apa. Az addig mozdulatlan óriás harcsa erre nagyot mozdult, s bekapott egyet az orrát szinte megcsiklandozó, bizonyára erre a célra társbérlőül kapott kis pontyok közül. — Édesapám, hiszen ez él, ez igazi hal — lelkendeztek a gyerekek. Az előbb még buzgón ma- gyarázgató apa rájuk mordult: — Ha ti mindent jobban tudtok, akkor miért beszéltettek annyit. * Állandóan sok érdeklődő veszi körül a vásári sorsjeggyel meg is nyerhető 550 kilós óriás hízót. Nagyon sokan akadnak, akik nem akarják elhinni, hogy ez a hatalmas, nehezen szuszogó jószág megvan öt és fél mázsa. Az ilyen nagy állatot bizony már nehéz is csak úgy szemmel „megsaccolni”. A hitetlenkedők fogadásokat is kötnek a „hívőkkel”. Egy' idősebb bácsi, aki ötven esztendős sertéstenyésztői múltjára hivatkozott, bárki vei szemben száz forintig állta, hogy az óriás hízó nincs több négy7 mázsánál. Vett is egy7 vásári sorsjegyet, s bizonygatta, hogy7 miután majd megnyeri a hízót, odahaza pontosan lemázsálja, s is- tenúgyse, neki lesz igaza. „Ha megnyerte, viheti!” — kiáltotta vidáman a sorsjegyárus, akit a bácsi már most meghívott a disznótorba is. (p. S.) hangszóróból utasítás hangzott: — A kihaladó, a behaladó, a rendező I., a rendező II. áramtalanítva! Ipacs János, a vonalfelügyelőség helyettes vezetője intett: kezdhetik a munkát. A szerelők már fent is voltak a „pókhálón’*. Légtornászok ügyességével, s a kötéltáncos magabiztosságával mozogtak a vezetékeket átfogó iránysodrony7okon. A felső iránysodrony elégett, azt cserélték. Pontosan kiszámított mozdulatokkal, jó összmunkával hat-tizenegy méter magason dolgoztak Alattuk vagonsor húzott el, s a gőzmozdony mintha csak kajánságból tenné, füsttel borította be az egyik szerelőt, Várkonyi Mátyást. — Pedig hányszor kértük a mozdonyvezetőket, gondoljanak ránk is — bosszankodtak a szerelők. — De hát úgy7 látszik, megfeledkeznek rólunk. Pálinkás István villámgyors mozdulattal a legfelső vezetékre. a kereszttartó sodronyra dobta magát. Hosszú percekig az egyszúl sodronyon kapaszkodva dolgozott. — Nem nagy dolog ez — hangzott: a magasból —, naponta háromszor-négyszer is megcsinálom! — Látszik, hogy gyakorlott emberek. Erre már Gimesi András csoportvezető válaszolt: — Pálinkás kivételével első telesek. — Ez mit jelent? — A munka nagyon szép, de nagyon nehéz is. Nyáron a legtöbb ember bírja, de a tél mutatja meg, ki az igazi szerelő. Képzeljék csak el. Lenn is hideg van. csikorgó. És fenn még élesebb a szél. Kesztyűben nem nagyon lehet dolgozni, s a fém olyan hideg, hogy majd elégeti az ujjat... Akik a robogó vonaton utaznak, néha nem is sejtik, hogyan fáradoznak, fagyoskodnak emberek az ő biztonságukért. A pályaudvar most ragyogó napfényben fürdik. Melengető sugarai munkára serkentenek. A fény mögött már érezni az ősz leheletét, s jön a köd. a felsővezetékek ellensége. Ipacs János elmondta, azért is igyekeznek most kicserélni a beteg sodronyokat. vezetékeket, hogy a ködös, a dermesztő időben minél kevesebb bajuk legyen. Csorba Barnabás Foto: Szabados György Horgászfaiu-avatás a Tisza-parton A kenézlői Tisza-parton, a személyszállító komp lejárójának mindkét oldalán derűs színélvben pompázó hétvégi faházak látványa fogadja az arra járókat Mintha a nagy árvíz után az újjáéledő bizakodás jelképe lenne ez az üdülő faluvá terebélyesedő település. A Bodrogmenti Horgász Egyesület tanyáján sárospataki, sátoraljaújhelyi és bodrogközi természetbarátok építették fel, javarészt a maguk keze- munkájával, egymást kölcsönösen segítve, jó ízlésre valló Ms házaikat. A víz partján, jó levegőn töltik a kellemes hétvégeket, rendszerint családjukkal együtt, A vizet „bűvölő”, tapasztalt csendes horgászok mellett ott próbálják horogra csalni a mindig éhes, de mindig gyanakvó, íürge felszíni keszegféléket az „utánpótlás” tagjai, a horgászcsemeték. Most vasárnap, szeptember 13-án nevezetes eseményre gyűlnek össze az új falu lakói, s a horgászegyesület tagjai; ekkor lesz a „hivatalos” faluavatás — stílusosan horgászversennyel egybekapcsolva. Ezúttal a hagyomá- nyros módszerekkel, három bottal, s bármiféle csalival próbálkozhatnak az örök optimisták. hogv kifogják a legendás nagyságú rekordhalakat. A szerencsés győztesek a serpenyőbe, vagy7 a bográcsba valón felül még sokat érő horgászfelszereléseket is nyerhetnek. Csak az időjárás legyen kegyes ezen a vasárnap. —ez A szövetkezetek fejlődése az ózdi járásban
