Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

V.osóffKíp, T97G. siept. 6.

esz AK- MAGYARORSZÁG 7

Nyugdíjasok

kiszálláson

Hol hajnali háromkor, hol légykor, lél ötkor csörög a régi vekker néhány miskolci lakásban. Öregemberek öltözködnek, idős asszonyok élelmet csomagolnak. Fjüktől, unokájuktól „örökölt" sPortezaty orral a kezükben elindulnak Hejőcsabáról, Ki- 1 ián-északról, Ö-Diósgyőrből. Az LKM-ben, a DIGÉP-ben, Lyukóbányán, Mártabányán, Annabányán, vagy a vasút- nál dolgoztak évtizedekig. Nyugdíjasok, akik most újra dolgoznak.

Lent az ülések mellett vitorlavászonba , csavarva fekszenek a fúrófejek, a súlyos túrószárak, s a hozzájuk tartozó szerszámok. Egy ultizó ütas meg is jegyzi:

•— No, cövekelnek már megint valahol...

Az öregek olvasgatják a Népszavát. beszélgetnek. Gyerekkori emlékeikről, macskakergető olasz hadifoglyokról, a fasizmus nehéz éveiről, néhai munkatársakról, no meg régi nagy mécsesekről.

— Átülök melléd Jánoskám, mert itt bántja a derekamat a huzat.

— Én is náthát kaptam; ez már kitart jövő nyárig.

— Tegnap fél órát sorakoztam buszbérletért. Két Pénztárnál is próbálkoztam, hiába. Azt mondták, rossz a fénykép, néni elég ősz rajta a hajam, hozzak frisset. Hát honnan az istencsudájá- hól vegyek én most nekik hirtelen újat?

A vonat ablakai) át tarlókra, krumpliföldekre látunk. A magukat megadó, hajlott napraforgókon verébhad nyüzsög.

A távolabbi dombok opá- los ködbe burkolóznak, egyikük tenyerén kínálja Boldogkő várát. Lilásbarna őszi szántások páratlanak, itt-ott a kis állomások mellett már pereg a dió. Gönchöz közeledünk.

Félmeztelenül, vagy felgyűrt ingújjal dolgoznak. A csigafúróra rácsavarják a fúrószárat, s mennek körbe- körbe, tízszer, százszor, ezerszer. Közbe-közbe kiemelik a fúrót, mintát vesznek műanyag dobozkákba. Üj szárat csavarnak az előbbihez; mélyül a kutatólyuk. Ha rossz a talaj, kivételnél kézi emelővel dolgoznak; ha még nehezebb — mint most is —, fúrófejet cserélnek. A szár felső végére abronccsal szorított tuskó kerül, s jön az ötkilós kalapács.

A kidolgozott kovács- es bányászizmok még mindig szívósak: a nagy ívben zuhanó kalapácsok erős ütései nyomán süllyed a fúró. A messze hallatszó csattanások odacsalják a göncieket. Jó is, hogy jönnek, nézelődnek, kérdezősködnek: kell a pihenés, a kar még erős, de a szív és a tüdő már csak rö- videbb ideig bírja.

— Fúrtam én eleget kézi fúróval a bányában is. A mai fiatalok nem tudják, mi az- Ha főtés volt, akkor kellett. csak igazán „csoszálni”. Nehezen, lassan ment: csavarom. megrántom, megint csavarom, megrántom..

— Nekem a süllyesztékes kovácsműhelyben jobb kalapácsom volt. Nem virított ki a feje, mint ennek, nem pai- togzott.

Szilvát esznek, kalácsot rágcsálnak, tejből kortyinla- nak; alig dohányoznak.

i; • ff

A Borsod megyei Tanácsi Tervező Vállalat fiatal fúró- mestere mondja:

— A Tiszántúlon mindenfelé dolgoznak a bácsik: Makótól Ebesig, Nyíregyházától Salgótarjánig. Öt-tíz méterre fúrnak az új építkezések telkén, régi házak tövében ku- tatóaknót mélyítenek, ahol derítő készül, próbagödröt ásnak. Nem könnyű munka, de elég szépen keresnek! Kiszállási díjjal együtt megvan a napi 85 forintjuk. Most még a vállukon cipelik az állomástól a felszerelést. Ha messzebb megyünk, pihen- getnek; de így is nehéz mindnyájuknak 25—30 kilóval gyalogolni. Nemsokára könnyebb lesz; még az őszön kocsit veszünk a nyugdíjas brigádoknak.

Megkérdeztem: miért csinálják ezt a nehéz munkát? Anniyra kell a pénz? Nevetve visszakérdeznek: hát tud maga olyan nyugdíjast mondani, akinek elég a pénze? Aztán egyikük komolyra fordítja a szót.

— Nézze, mi harminc évig egyfolytában dolgoztunk együtt a gázos, forró műhelyekben, a sáros, sötét bányákban. Most jó levegőn, a szabad ég alatt dolgozhatunk. Nekünk már ez is öröm. És azt se felejtse, szerettünk mi régebben is együtt dolgozni. Otthon csak untuk magunkat, így meg milyen jó: régi kedves barátokkal járjuk az országot. Amíg szükség van ránk.. .

A gönci huszitapincék mellett, a hosszú szalagtelkek felső végén OTP-laká- sok épülnek. Máshol iskolák, új üzemek Hogy biztos alapom álljanak, abban segítenek a talajvizsgáló öreg vasasok, bányászok.

Takács Isi,jós

Hej,

gizgazok...

Ismeretes, hogy u megyei tanács végrehajtó bizottsága tisztasági és virágosítési versenyt hirdetett a tavaszon a borsodi városok és községek löszére. Nyári utazásaink során élénk érdeklődéssel figyeltük azért a kisebb és nagyobb községek, úgyszintén a városok utcáit, tereit, annál is inkább, mert igen szép összegekkel kívánja díjazni a rendezőség a nemes vetélkedő győzteseit. Sajnos, meg kell állapítanunk, hogy különösen a községeink utcái elég elhanyagoltak, dud- vásak és gazosak. Az árkok eliszaposodtak. De még a városi utcákat járva is eszünkbe jutnak Ady sorai: „Hej, égig nyúló gizgazok, Hát nincsen itt virág?” A városi tanácsok nagy erőfeszítéseket teltek ugyan a tisztaság, a viTagosítás érdekében hiszen a főútvonalak mentén, a központokban gyönyörű a parkosítás, ezer színben pompáznak az illatos virágok. De erősen rontja a városkép hatását, hogy! gyakran még a íö utcákon, fő tereken is találunk gazt, dudvát Nem a parkosított részeken, hanem a kapuk, kerítések tövében, gyakran a lakások, a hivatalok ajtajai előtt. Naponta százával mennek el mellette az ott lakók, ott dolgozók, de senki sem hajolna le, még a takarítás: végző hivatalsegédek se. hogy egyetlen kézmozdulattal kirántsák, eltávolítsák a járdaszegélyek, terek ..hátteréül'’ szolgáló dudvákat.

(hej)

A 26-os pavilon

A mezőgazdasági vasár 26-os pavilonjaitok homlokzatán ez olvasható: Művelődés falun". A borsodi látogatót már az első benyomás kellemesen érinti. Ugyanis a pavilonban elsőként egy nagyméretű fényképsorozat látható, amelyet hátulról villogó fény világít meg, s amelynek minden egyes kockája a mai magyar vidéki közművelődési élet egy-cgy darabkáiét tárja, a látogató elé. Két ismerős téma is akad. Az '•gyik képen a mezőkövesdi járási művelődési ház homlokzata látható, egy másikon meg egy matyóruhás nő tanítgat hímezni két kislányt. Kár viszont, hogy a képekhez semmi útbaigazító szöveg sem járul. mert. így a többiről nem tudhattuk meg, mit ábrázol. Mások meg bizonyára a kövesdi épületről nem tudhatták, micsoda.

A pavilonban egyébkent a könyvtárai, a szakköröket és külön a népművészeti köröket, meg a hasznos 1 munkát segítő, például szabó-varró tanfolyamokat, szakköröket propagáljak, s van könyvárusítás, meg egy vetítőterem, ahol kisfilmeket mulatnak be. A bejáratnál meg váltakozva egy-cgy megye rendez a maga életéből kamarakiállítást. Amikor olt jártunk, a békésiek mutatták be háziipari és népművészeti. munkáikat, meg egy sor helyi kiadványukat. Néhány nap múlva Borsodra kerül a sor, s mint már korábban idéztük, igen gazdag programmal készülünk, mert a kiállításon kívül táncegyüttesek, zenekarok, népművészek is szerepelnek, több kisfümet is bemutatunk.

A mezőgazdasági kiállítás a mai falu életének széles körű számvetése, feltárulkozása. A napjaink életétől elválaszthatatlan közművelődési tevékenység túlzottan is szerény képviseletet kapott. De még c szerény keretek között is értékesebb munkát végezhetne ez a pavilon, ha nagyobb lenne a protxigandája. ha vonzóbbá tehetnék a megtekintéséi. Nem egy látogató, aki válogatás nélkül járja sorra a pavilonokat, és ide is betéved, két-három unatkozó-ténfergö lépés után tanácstalanul, kifordul, mert kihaltság csend fogadja.

A művelődésügyhöz nem tartozik szorosan a, hangos, rikoltó reklám, De a vásári forgatagban az emberek érdeklődése elsősorban afelé fordul, ahová erőteljesebben hívogatják. Nem szabadna a. művelődés képviseletének sem ennyire tartózkodónak lennie. Nem rikoltó reklám kell, de valami ötletes figyelemfelhívás, ami idehív ja. az embereket, s tudtukra adja, hogy a mai magyar faluban nemcsak ötmázsás sertés van. nemcsak valóban csodálatraméltó hidroglóbusz, nem • vsak ínycsiklandó falatokat kínáló zöldvendéglő és sokféle termelői bormérés, hanem jelen van a szellem ápolása is. amely éppen azt tekinti fő feladatánál;, bogy a falusi emberekéi megtanítsa, miként, éljenek mindazokkal a javakkal rs lehetőségekkel, amelyekről 1 kiállítás tiszteletreméltó módón számol, ad.

(btn)

Mindent a föld ád

KÖVET NÉZEGETÜNK.

Mázsányi súlyú tömb, víztől, széltől és ki tudja, milyen erőktől koptatott, csiszolt szélekkel. Több százezer, vagy több millió éves? A mély medrü Szuha-patakban ül, nem tudni mióta, az sem, honnan került ide, Kurityán mellé. Finom erezetű, apró, tengeri kagylók lenyomatai látszanak rajta tisztán, szépen.

— A földből való minden...

Idős, szikár termetű ősz bajúszos ember mondja. Jókora kampós bot van nála — a közeli tsz-major éjjeliőre —, de nem támaszkodik a botra, nem görnyedt meg. pedig valaha bányász voll, mint talán mindenki itt, Ku- rítyánban.

— Mindent a föld ád, fiam. A föld gyomra. Be kell

Rendezett, szép falu Kurityán. Üjr házak, utcasorok épülnek itt, de hosszú ideig tart az is, amíg Dányi Gábor tanácselnök az utóbbi tíz év nagyobb létesítményeit fel sorolja. Van mit sorolni. Hattantermes iskola, élelmiszer- bolt, népbolt, húsbolt, fogorvosi rendelő, munkásszálló, fürdő, hivatalház, megteremtettek két üzemet a nők részére, a habselyemgyárat, a kézműipari vállalatot. Megépítettek több buszvárót, készül az új fodrászüzlet. A

közeli és a távlati tervek között pedig újabb létesítmények szerepelnek. Egészség- ház, gyógyszertár, iskolabővítés, új, nagy óvoda, meri a jelenlegi már kicsi, stb.

Az ellátás? Három élelmiszerboltja. egy iparcikküz- lele van a községnek. A Peakart válogatni. Hat évvel ezelőtt épült a bolt, akkor 80 ezer forintos havi forgalma, ma már 400 ezer forintra emelkedett. Székely László vezetésével ügyes. talpraesett gárda dolgozik itt, azon vannak, hogy mindent előteremtsenek. Már a tanácson is, a bojtban is azon gondolkodnak; hogyan kellene bővíteni az üzletet.

Gyarapodik, növekszik a falu, innen nem költözik el senki, inkább ide jönnek.

— Gyerekkoromban körülbelül hatvan család élt itt — mondja Hovanyecz Józsi bácsi. — Most már körülbelül 600 család lakja a falut.

— Nem akart elmenni soha. Józsi bácsi?

— Soha! Jó itt élni. Lehet is.

— A fiatalok?

— Azok is maradnak, szeretik a falut. — Ezt már Dányi Gábor elnök mondja. — Egyik gondunk éppen a lakás. Szeretnénk mi is KISZ- lakásakciót szervezni, bogy a fiataloknak is legyen otthonuk. Telket ehhez a tanács tudna biztosítani... És persze sok, más elképzelésünk, tervünk is van, talán lassan sikerül is majd valóra váltani ezeket. Valahogy azért eddig is sikerültSajátos terveik. inkább csak ötleteik is vannak, amelyek az idegenforgalomhoz kapcsolódnak. A közelben található a régi klastrom romja, melyet érdemes megnézni. A tó iránt más helységekből is érdeklődnek már: nem parcellázzák-e föl a partokat víkendházak építéséhez? Az ötletek között a parcellázás is szerepel. Többen ajánlottak már azt is: építsen a tsz a tópartra, a hegy alá valamiféle vendéglátóegységet, büfét, egyáltalán, jó lenne kellemes kirándulóhellyé alakítani a tó környékét. Ha már büfét említettünk: a község italboltjait szó érte. Nem szépek, nem kulturáltak, amolyan kocsmák. A faÜj házak a faluban,

érte menni, megkeresni, kihozni ... Bár nem mindig Néha ő adja ki, magától.

Lenyúl a patakparira, felemel egy kisebb, szép formájú, színes kavicsot.

— Nézze meg! Ez is a földből való. Ott alakulhatott így.,. De ez a tó is. ez a nagy víz is, igen. a földből való , . .

\ Szuha-patak előttünk szalad be a tóba, majd a túlsó végen tovább folytatja ; útját mélyre mosott teknő jó- j ben. Igen, ezt a fiatal tavat — tízéves — lényegében szintén a föld adta. Külszíni bánya volt it!, jókora területen. majd mikor a szén el- j fogyott, a patak feltöltette a j bánya helyét, tiszta vizű, fé- ( nyes tükríi tavat alkotva, és ment tovább a maga útján. Kurilyán gazdagabb lett egy tóval, amelynek partján már horgászkunyhók sorjáznak j

De való igaz: a föld ád ; mindent ebben a bányász- j faluban Nem is fukarul, j

löfi utcaiba látogattunk el tiszta, szép üzlet, és főleg nemigen tud innen elmenni senki anélkül, hogy ne kap ta volna meg, amit keresel: Akár élelmiszerből, akái italból, élő baromfiból, vagi eppen a legújabban kaphat') külföldi konzervekből is

Az edelényi Alkotmány r c emel ószövet keze t hú szév e s múltját felölelő kepes füzet hagyta el a Borsodi Nyomdát. A kiadvány a közös gazdaság jubileumára készült. Szó esik benne Edelény történelmi múltjáról, a község felszabadításáról. Érdekes fejezete a füzetnek az Alkotmány Tsz születése. Visszaemlékezés arra az időre, amikor mindössze négy loluhoz mar szebb illenék, inkább egy kisvendéglő.

SZÉP HÁZAK, új üzemek, létesítmények, tervek, elkép- elések. falujukat szerető 'inberek. Ilyen ez a bányászaim a Szuha völgyében.

Priska Tibor Foto: Szabados György

hol állt a közös állatállomány. Az alapító tagokról lény képalbummal emlékezik meg a szerkesztő. A további részekben a borsodi Vörös Zászló és a finkei Ü.i Élei Tsz csatlakozásáról, a három község összevonásáról, a termelőszövetkezet fejlődéséről, a kitüntetett tsz-tagokról és a jövő terveiről olvashatunk. A kiadványt számos fénykép illusztrálja.

Kiadvány egy tsz életéről