Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4

• Vasárnap, 1970. szept. 6.

Beszéljünk újra

i díjakról!

Az elmúlt esztendő során lapunk hasábjain és más helyeken többször is szó esett a fizikai dolgozók tehetséges gyermekeinek oly módon történő segítéséről, hogy intézmények. közülietek, szövetkezetek a rendszeresei, nyújtott havi ösztöndíjjal támogassák őket, bizonyos mértékig mentesítsék a szülőket az esetleg külön terhet jelentő kiadásoktól, illetve ellensúlyozzák részben a továbbtanuló gyermek adandó keresetének kiesését, hiányát. A fizikai dolgozók körében ugyanis sajnálatosan erősen tartja magát az ti felfogás, hogy a felsőoktatási intézmények felé vezető utat jelentő gimnázium helyett a legtehetségesebb gyermek is szakmát adó, és ennél fogva hamarabb elérhető keresetei ígérő iskolafajtába menjen. Ilyen módon azonban mind kevesebb munkás-paraszt - gyermek kerülhet az egyetemekre, és szerzi meg azt a magas fokú képesítést, amely majdan képessé teszi rá, hogy szocialista társadalmunk életében különböző »es■ető posztokat betöltsön.

Az elmúlt év nyarán indult meg nagyobb méretekben az a társadalmi mozgalom, amelynek célja: az állami ösztöndíjrendszerrel párhuzamosan gazdálkodó szervek, intézmények segítségét biztosítani a fizikai dolgozók gyermekeinek. A továbbtanulás — főleg gimnáziumokban. majd egyetemeken, főiskolákon történő képzés — fontosságát nem győzzük elégszer hangsúlyozni. azt kiemelni, hogy a jövő értelmiségének kialakulása szempontjából mennyire fontps e helyeken a fizikai dolgozók gyermekeinek jelenléte. Az egy év óta tartó társadalmi akció sok szép eredményi produkált, de még megközelítőleg sem annyit, és olyat, hogy akár csak a legkisebb mértékben elégedettek lehelnénk.

Borsodban — Miskolc nélkül — jelenleg mintegy 8200 középiskolás van. Ez évben 3702-en kezdik meg középiskolai tanulmányaikat, 68,4 százalékuk fizikai dolgozók gyermeke. A gimnáziumokban ezek közül 1940-en kezdenék tanulni, a fizikai dolgozók gyermekeinek számaránya 63 százalék, a szak- középiskolákban tanulást kezdőké pedig 75,3.

A most kezdődött tanév borsodi ösztöndíjadatai még nem állnak rendelkezésünkre, az előző éviek pedig az előbb, már vázolt, nem kielégítő képet támasztják alá. Olyan támogatást, amelyben az ösztöndíjat adó szerv nem kéri cserébe, hogy nála dolgozzon majd a tanuló, tehát clkötelezetien támogatást az egész megyében összesen 49 diák élvezett. 11 550 forint havi összegben. Elkötelezett ösztöndíjat, azaz olyat, amelyért bizonyos ideig munkaviszonyt kell létesíteni, vagy legalább egy meghatározott szakágban képesítést szerezni, 53-an kaptak, 16 900 forint összegben. Mindezek a számok nagyon elenyészőek nemcsak a szükséglethez, hanem Borsod megye nagysá gához, gazdálkodó szerveinek sokszínűségéhez is. (Az adatok Miskolc nélkül értendők.)

Érdemes tételesen megnézni e támogatás adatait.

Például a kazincbarcikai, a mezőcsáti. a szerencsi, az abaújszántói és az ormosbányai. gimnáziumban nincs egyetlen olyan diák sem, aki elkötelezetlen ösztöndíjat kapna. Edelényben 5-en kaptak, Kncsen 3-an, Leninvá- rosban mindössze 1 diák (az is miskolci vállalattói), Mezőkövesden 3-an, Ózdon 7- en. Putnokon 1, Sárospatakon 2 diák, Sátoraljaújhelyen 5, Szikszón 1, Tokajban viszont rendkívül impozáns szám említhető: 12 gimnazista részesült elkötelezetlen ösztöndíj-támogatásban. A felsoroltakon kívül néhúnyan szakközépiskolai tanulmányaikhoz kaptak támogatást. Az elkötelezett ösztöndíjasok között Edelényben 6 diákot, Encsen 2-t, Kazincbarcikán

19-et, Leninvárosban 8-aí, Sárospatakon 2-t, Sátoraljaújhelyen 14-et, Szerencsen 8-at és Szikszón 4-et találunk. Rajtuk kívül néhányan kaptak a szakközépiskolások közül.

Nem minden gazdálkodó szervnél talált meghallgatásra a társadalmi ösztöndíj adományozását célzó kívánalom. Példamutató a Borsodi Állami Építőipari Vállalat. amely Miskolcon is, a megyében is több diáknak juttatott ösztöndíjat. Helyes törekvés volt az ózdi és az en- csi járásban járási alap megteremtése tavaly (hisszük, hogy ebben az évben is megteremtik), példamutató a csobaji termelőszövetkezet. említést érdemel a Matyó Háziipari Szövetkezet Mezőkövesden, a Borsodnádasdi Lemezgyár, vagy az ózdi járáson belül az Ózdi Szénbányák Vállalat, és csak elismeréssel lehet szólni a szikszói gimnáziumot támogató tsz-közi társulásról, amelyhez két állami gazdaság és egy kisipari, szövetkezet is csatlakozott. Bár ez utóbbinál megjegyzendő. hogy nem rendszeres havi támogatásról, hanem céljutalomról és egyéb juttatásokról van szó.

Az adományozók talán al- tekintenek attól, hogy valamennyinket ide írjük, hiszen nem elsősorban azért támogatják a. diákokat, hogy hírlapi köszönetét arassanak le, vagy elismerést kapjanak, hanem mert átérezték a fizikai dolgozók gyermekei segítésének társadalmi kötelezettségét, és felelősséget éreznek a jövő vezető értelmiségének alakításában. Annál sajnálatosabb jó néhány vállalatnak, intézménynek, szövetkezetnek elutasító magatartása. Például az elmúlt iskolai év második félévében a sárospataki gimnázium 18 intézményt kért fel támogatásra, abból mindösz- sze három reagált a kérésre. A szerencsi gimnázium körzetében levő vállalatok is elzárkóztak, Az edelényi gimnázium kérésére azt válaszolták a környéken, hogy nem gimnáziumi és szakközépiskolai ösztöndíjasokra van szükségük a járásban, majd tárgyalnak az egyetemistákkal. A Sátoraljaújhelyi Közgazdasági Szakközépiskolában 50 üzemtől és tsz- töl kértek ösztöndíj-támogatást: mindössze 5 helyről érkezett válasz, pedig a többiben is a diákok szülei dolgoznak. és e vállalatok kapnának később a diákok közül szakembereket.

E rossz példákkal természetesen szembeállnak a jók, a már említett vállalatok, s

egyes szövetkezetek, járási és községi tanácsok. Jónak mondható az olyasfajta társulás, mint a már említett ózdi és encsi járás, és sajnálatos, hogy több helyen szervezetlenül, nem egy központi elgondolást követve, és nem is mindig a szubjektivitástól mentesen jut el különböző iskolákban tanuló diákokhoz a támogatás.

Feltétlenül kívánatos lenne szervezetté tenni a támogatást. mert így rendszertelen. szétfolyó, nem célirányos. nem irányítható. S az is szükséges lenne, hogy mindazok a gazdálkodó szervek, amelyek eddig elzárkóztak a támogatás elől, értsék meg végre: a. fizikai dolgozók lehetséges gyermekeinek továbbtanulása nem magánügy, hanem olyan társadalmi érdek, amelynek támogatása alól ők sem von- hatják ki magukat.

Jó lenne, ha az üj tanév- ebben a kérdésben lényeges előbbrelépést hozna, és a járási közös alapok megteremtésével alkotmányossá, szervezetté és célirányosabbá tehetnénk ezt a társadalom- formáló jelentőségű támogatási akciói.

Benedek Miklós

REDE ANNA

M ár nem várom

Mar nem várom, hogy megtérjen hozzám akár árnyék, akár vihar képében az a fekete asszony, aki voltam nagyon keleten, valaha régen.

Már nem ügyelem a pulzusomban vad zuhatagok zubogasát.

Már nem keresem a pupillámban volt tűzvészek szelídült másál.

Sorsomhoz magasodva mondom: ,

itthon vagyok, nagyonis jó itt.

Már nem kutatom a horizonton hajdani létek vízióit.

S ha álmomban még megrohannak régi regék, dallamok, képek, és kalandozva, rég-eihamvad I lávol korok ködébe lépek;

Európára ébredek fel, erre a csupaíény pokolra, lelve hitekkel és sebekkel, gyönyörködve és fuldokolva.

Kél új iskola

1 szerencsi járás bari így kezdtek

A szerencsi járásban a tanévkezdés előtt ünnepélyesen búcsúztatták a nyugállományba vonuló pedagógusokat. Központi ünnepségen Csopák Ferenc, a járási tanács művelődésügyi osztályának vezetője méltatta a búcsúzók munkásságát, érdemeit.

Javult a járásban az iskolák és óvodák ellátottsága. Két új iskola épült: Tállyán tíztantermes, Csobajon öt- I an termes. Keltővel emelkedett a napközi otthoni csoportok száma is: Megyaszón és Taktaharkányban. Üj, egycsoportos óvoda nyílt Takta- szadán és még ebben az évben megnyílik a csobaji és a tiszaladányi is.

Thomas Mann

Válogatott tanulmányok

A SZÁZAD EURÓPAI

irodalmának kiemelkedő al kotója nemcsak íróként, hanem esszéistaként is maradandó, klasszikus értékű művet hagyott az utódokra. Ezt igazolja az a két testes kötet, mely az Európa Könyvkiadó Magyar Helikon mfiheSzociológiai

világkongresszus

Bulgáriában, szeptemberben kerül sor a VII. nemzetközi szociológiai kongresszus megrendezésére. A kongresszust Várnában, részben a 410« személyt befogadó palotában, részben a közgazdasági főiskola épületében rendezik meg.

A kongresszusra több mint 80 országból mintegy 3500 vendég érkezésére számítanak. Nehéz lenne előre megmondani, melyik ország küldöttsége lesz a legnépesebb. De hogy milyen nagy az érdeklődés e szociológiai világ- fórum iránt, azt megmutatja a következő néhány adat: csupán az Egyesült Államokból több mint 260, a Szovjetunióból több mint 300, Lengyelországból 180 küldött érkezik a kongresszusra.

A kongresszus központi témája: „Jelenkori és jövőbeni társadalmak: — prognózis és szociális tervezés.” Ezt a témát a Jan Szepansky, a Nemzetközi Szociológiai Szövetség elnöke által szervezett plenáris ülésen vitatják meg. A témához hivatalos referátumok érkeztek eddig már a Szovjetunióból, az Egyesült Államokból, a Bolgár Nép- köztársaságból, az NDK-ból, Indiából, Olaszországból, Norvégiából, Mexikóból és más országokból. A kongresszuson két külön munkacsoport vitatja majd meg a következő problémákat: „A jövő társadalmai és a távlati tervezés”, „A szociális viszonyok átalakulása egy szociális változás keretében”, „Matematikai módszerek és modellek a szociális tervezésben”, „A város és a falu tervezése és fejlesztése”, „A fiatalság mint a változás tényezője”. Mindez persze csak egy része a megvitatásra kerülő témáknak. Egy plenáris ülést a fejlődő új nemzeti államok problémáinak szentelnek. A kongresszus tartama alatt üléseznek majd a Nemzetik©- i

zi Szociológiai Szövetség kutatócsoportjai is. Megvitatásra kerül minden kutatócsoport tevékenysége, valamint a jövőben végzendő kutatómunkája. A kutatócsoportok száma 19.

A kongresszus összehívásának az a célja, hogy megvitatásra kerüljenek a szociológia legidőszerűbb, elméleti-módszertani kérdései, amelyek szoros összefüggésben állnak az emberiség jövendő fejlődésével.

Ivének gondozásában, Domokos Mátyás értő válogatásában, a Thomas Mann Művei sorozatiban jelent meg. .Egész életemben csodáltam azt; ami nagy és mesteri — hisz műveim mellett, minden esszém merő csodálatból áll; s müveim, maguk a nagyság láttán, a szeme előtt, egyre rá felpillantva születtek — fel-, s egyúttal bele is pillantva, amihez néha vakmerő bizalmaskodás is járult” — írja Thomas Mann, megértést segítő útmutatásként művei, köztük esszéi tanúimén y ozásához.

Valóban, a két kötetbe foglalt írások ezt a szüntelen, az emberi alkotókészséget mindennel fontosabbnak tartó rácsodálkozást tükrözik. Nem véletlen, hanem törvényszerű ezek után, hogy újra meg újra visszatért ahhoz, akiben a nagyság és a mesteriség megtestesülését látta: Goethéhez, A válogatott tanulmányokban hét re-. mek esszé igazolja, hogy Thomas Mann alkotói módszertana valóban a csodálat volt. Ám nem az áhítatos, bálványozó csodálat, hanem az értékeket és gyengeségeket öszVázlat

(Lenkey Zoltán munkája)

szevető. az okozatok és okok hol szembetűnő, hol mélyben rejlő kapcsolatait kutató tisztelet. Hét remek esszé Goethéről, s ezek mellett írások Lessingről. Kleistről, Wagnerről és Hauptmanoról. Tolsztojról, Kafkáról, ShaW' tóI és Csehov ról.

AZ ALKOTÓK puszta név- felsorolása is sokat mond álról, kikre hintette a csodálat

— nem a kritikátlan csodálat! — fényét Thomas Mann- Azokra, akikben nemcsak rokonvonásokat: fedezett fel- hanem akik műveikkel a vox humana-t, a szó teljes és leg' igazibb értelmében vett emberi hangot szólaltattak meg- Ez maga a vallomás, ám még inkább az, ahogyan Thomas Man-n ezekben az írásokban ember és művész, alkotó é# alkotás egységét s különbözőségét kutatja. Mert ez foglalkoztatta leginkább: az igazi érték, a múlandóságban rejlő maradandó. Mint maga írja: ..Ahol nincs múlandóság, nincs kezdet és vég, születés és halál, nincs idő sem

— az időtlenség pedig az egy helyben álló Semmi, így hát- tökéletesen érdektelen.”

A német és a világirodalom köréből merített esszéket műhelytanulmányok egészítik ki a két kötetben annak igazolásául, hogy Thomas Mann mások és önmaga tevékenységében is mindig a változást tartotta a legfontosabbnak. Az „egy helyben álló Semmi”, a „tökéletesen érdektelen” elkerülését tehát- Akár Csehovról írjon, akár a Doktor Faustus keletkezésének. egy regény regényének sorait is vesse papírra, ax ember és környezete, egyé»1 és közösség kölcsönhatásának dinamizmusa irányítja érdeklődését s tollát. Ez jogosítja fel „vakmerő bizalmaskodásra”, arra a közvetlenségre- mely soha nem bántó, s ez Thomas Mann útja a megismerésből következő megértésnek, bármely alkotó esetében. S hogy ezt nemcsak mások, hanem a maga esetébe11 is következetesen alkalmazta, azt legjobban az a 23 írás tanúsítja, amely alkotói kétségeiről. szenvedéseiről, kudarcairól. a művek születésének titokzatos, s mégi* mélyen emberi pillanatairól vall.

A KÉT VASKOS kötet, » Válogatott tanulmányok szói1 kiállítása a Kner Nyomai* munkáját dicséri.