Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-05 / 208. szám

Szon»bcrt, s®e*a*..4&. A nagyközségek rangja Irta: «Ír. Varga József, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese A tanácsrendszer továbbfejlesztésének egyik legfontosabb mozzanata a Okossággal közvetlen kap­csolatban lévő községi taná­csok funkcióinak, feladatai­nk, hatáskörének, szerveze­tének és felelősségük mérté­kének meghatározása. Ez a kiemelt figyelem természetes, hiszen — hogy csupán egy adatol; említsünk — a lakos­ság közel 60 százaléka jelen­leg is a községekben él. A mezőgazdaság szocialista átszervezése és a gazdaság- k'ányítás új rendszerének be­vezetése eredményeként a községekben az elmúlt évek­ben jelentős gazdasági, tár- ndalmi fejlődés következett he és várható, hogy ez mind erőteljesebben folytatódik. A községek jelentősen fejlesz­tik intézményeiket, kommu­nális szolgáltatásaikat, bővül gazdasági hatáskörük, javul az emberekről való gondos­kodás, az ügyintézési munka. A községek fejlődését jelen­tős mértékben elősegíti a legkedvezőbb méretű és fel­építésű községi szervezet ki­alakítása, amely egyben a te­lepülésfejlesztési irányelvek következetes és rugalmas ér- vényesítésének is elsőrendű teltétele. A községi tanácsi szervezet hatékonyabb működését négy ’Sazgatási forma segíti éspe­dig: közös tanácsok szerve­rse, az arra alkalmas kisebb községek egyesítése, egyes községek város alá rendelése 6s a nagyközségek létrehozá­sa. Köztudomású, hogy közsé­geink lakosság száma és a Okosság ellátottsági színvo­nala különböző. A községek Okosság számának szélső ér­teke között esetenként közel százszoros különbség is fenn­el. Van például néhány száz lakost számláló községünk, de 30 000 lakost meghaladó községünk is. Községhálóza- tönk egyenetlensége abban is !Peg mutatkozik, hogy a szám- Verű Leg sok kis lélekszámú község ellenére a községi ‘akosság jelentős hányada, d^integy 36 százaléka a köz­egek alig hat és fél százalé­kát kitevő 5000 lakoson felü­lt községekben él. A kis lé­lekszámú községek — a ta­pasztalatok ezt igazolják — önmagukban nem eléggé Jelképesek, eredményes te­vékenységük feltétele: a kö- •'•öa tanácsok létrehozása. A ipbb mint háromezer telepü­knek mintegy 60 százaléka elmúlt években közös ta­kácsba szerveződött. A közös tanácsok fellett a községi szervezet l°vábbféjlesztésének másik nririája a nagyközségek lét- 5'ehozása. A jelenlegi tanács- 0,'vény a községek részére lakosságuk számától füg- setlenül — egyetlen tanács- Ik'vezeti formát biztosított, ppből eredően a község éle- irányító tanács jogállása, .Jadata, hatásköre — gya­korlatilag azonos volt a né- . any száz és a sok ezer lako- ?V. községekben is. A nagy­községekről 'szóló kormány- határozat változtatott, ezen a ,elyzeten és hatályba lépése 0la a községi tanácsok majd- neni io százaléka (184) ka­pott nagyközségi rangot, bekhez a tanácsokhoz tar- községekben él a közsé­gi51 lakosság közel 30 százalé- mintegy 1 millió 600 000 ahos. a kormány határozata. nak megfelelően a nagyköz- gazdasági, kulturális és igazgatási ' tevékenységével összefüggő feladatok úgy ke­rültek meghatározásra, hogy a járási jogú városok hatás­körét és hatósági jogkörét megközelítve a nagyközségi tanácsi szervezet rendelkezik .azokkal a jogosítványokkal, amelyek a kormány politiká­jának érvényesülését a nagy­község területén biztosítják és dönthet azokban a hatósá­gi ügyekben, amelyek a la­kosságot közvetlenül érintik és eldöntésük szélesebb körű területi vagy ágazati koordi­nációt, illetőleg különleges szakértelmet nem igényel. A nagyközséggé alakulás célja a községi tanácsok és a la­kosság kapcsolatának to­vábbi javítása, a tanácsi munka korszerűsítése és egy­szerűsítése. A kormány in­tenciói alapján, a megyei ta­nács saját hatáskörében nagyközséggé nyilváníthatja, szervezheti az ötezer lakosú, vagy ennél népesebb közsé­get, továbbá a lakosság szá­mától függetlenül a járás­székhelyet, vagy a lakosság társadalmi összetételét, meg­levő üzemeit, közintézmé­nyeit, valamint belterületét, tekintve városiasodó jellegű községet. Az a település is elnyerheti ezt a rangot, ahol túlnyomórészt helybeli mun­kaerőt foglalkoztató jelentős ipari, bányaüzem található, vagy az adottságai alapján országos jelentőségű gyógy- és üdülőhelynek tekinthető. A nagyközségek száma a szükséges feltételek létrejöt­tével párhuzamosan gyarap­szik, s ez együtt jár az ilyen településeken élő lakosság gazdasági, kommunális, kul­turális, egészségügyi stb. igé­nyeinek állandó fokozásával is. A községek lakossága mind erőteljesebben igényli életkörülményeinek a váro­si lakosságéhoz való közelíté­sét, ügyeinek helyben történő intézését. A tapasztalatok szerint a nagyközségek gyor­san fejlődnek, vonzó a hatá­suk a környező községekre, közigazgatási és egyéb ellá­tási központokká válnak. Kommunális ellátottságuk lé­nyegesen jobb, oktatási, nép­művelési, egészségügyi és szociális intézményhálózatuk fejlettebb a többi községeké nél. Az elteli időszak tapasztalatai azt igazolják, hogy a megyei tanácsok nagy felelősséggel, a megye településhálózat fejlesztési elgondolásaival összhangban készített, a feltételeket, a megye sajátos helyzetét fi­gyelembe vevő terv alapján hozták létre a nagyközsége­ket. A nagyközségek megalakí­tását mindenütt gondos szervező munka előzte meg. Megfelelő politikai és társa­dalmi előkészítés után a la­kosság egyetértését és aktív közreműködését biztosítva születtek a döntések. Gondos­kodtak a nagyobb feladatok ellátásához szükséges szerve­zet kialakításáról, képzet­tebb, gyakorlottabb vezetők kerültek a nagyközségek élé­re. A megyei tanácsok leg­több helyen kiemelten keze­lik a nagyközségekét, fejlesz­tési alapjuk és költségveté­sük bevételi forrásainak és az azokból való részesedés mértékének megállapításá­nál. A tapasztalatok szerint a nagyközségek megalakulása zökkenő nélkül történt, mű­ködésük összességében kielé­gítő. Aktívabb és színvonala­sabb lett a testületek műkö­dése, fejlődött a községfej­lesztési tevékenység. Lénye­^oSyik az újjá választás vy Lenin Kohászati Mű- sfi >cn a kétéves munkás- Sot értékelő, elemző tag- Níji ,s<'k után megkezdték, tü.\ ^av’ában tartják a veze- ,,,il,£eket újjáválasztó tag­^éseket. e6nap, szeptember 4-én. pénteken például kilenc alapszervezetben zajlott le ilyen esemény, s ezzel már n egy ven alapszervezetben erősítették meg az évek óta jól dolgozó pártvezetőket, vagy újakat választottak a régiek helyett. ges azt is hangsúlyozni, hogy a nagyközségek hatáskörének növelésével javult az ügyin­tézés. Erre mutat, hogy nem emelkedett, az egyes ügyfaj­táknál csökkent a fellebbe­zések száma, több nagyköz­ségben csökkent az ügyirat- forgalom, meggyorsult az ügyintézés. Az összességében kedvező tapasztalatok mellett kedve­zőtlen jelenségek is észlelhe­tők. Még több nagyközség­ben tapasztalható, hogy von­tatottan halad a szervezet kiépítése, egyes esetekben a nagyközségek dolgozói nem kapták meg a szükséges se­gítséget, a vezetés nem felel meg még mindenütt a köve­telményeknek. A nagyközségek kialakítása előremutató for­mát jelent a községi tanácsok fejlődésében. Alapvető célja a lakosság jobb ellátása, a közügyek és a lakosságot közvetlenül érintő ügyek ma­gasabb szintű intézése. Az érdekelt tanácsok munkáján múlik, hogy az új forma mi­lyen tartalommal gazdagítja majd az érdekelt községek életét és hogyan biztosítja a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését. Két évtized eredményei Az idei bányásznapon em­lékeznek meg a magyar ás­ványbányászat államosításá­nak 20. évfordulójáról az Or­szágos Érc- és Ásványbányák hegyaljai üzemeiben. Ma, szombaton kerülnek sorra azok az ünnepségek, ahol a mádi, bodrog'szegi, pálházai, perkupái üzemek dolgozói köszöntik jubiláló vállalatu­kat, s visszatekintenek a megtett útra, két évtized küzdelmeire, eredményeire. A fejlődés számai Az ünnepségek szónokai­nak lesz miről beszélniük. Az államosítás óta a hegyal­jai ásványbányák hatalmasai fejlődtek, s igencsak megvál­toztak az itt dolgozók élet- és munkakörülményei is. Ha valaki az államosítás óta nem járt ezen a vidéken, ma aligha ismerne rá az egy­kori üzemekre. Húsz eszten­dővel ezelőtt a hegyaljai bá­nyákban mindössze 200 em­ber dolgozott, A dolgozók száma azóta ötszörösére nőtt. Persze a létszám növekedé­se még önmagában nem ad­hat teljes képet a fejlődésről, Hozzá kell tenni azt is, hogy a hegyaljai üzemek ma tíz­szer annyit termelnek, mint két évtizede, vagyis minden dolgozó dupláját termeli az akkorinak. A termelés, s vele együtt a termelékenység ilyen ará­nyú növekedését a fokozato­san megvalósult, hatalmas beruházások tették lehetővé. Üj bányákat létesítettek, új, korszerű őrlőművek épültek 1950 óta. Azokból a berende­zésekből, amelyekkel az álla­mosítás idején dolgoztak itt, jóformán semmi sem ma­Igja . K , > <4^ I Messziről látszik a Miskolc határában levő cementgyár. De nemcsak a szép vonalú épü­letek, hanem az esetenkénti porfelhő is „árulkodik” az üzem létéről. Fotó: Szabados György ORSZÁGOSAN csaknem százezer azoknak a brigádok­nak a száma, amelyeknek több mint egymillió tagja csatlakozott a közismert hár­mas jelszó megvalósításán munkálkodó mozgalomhoz. A „szocialista módon dolgozni, tanulni és élni” jelszót ma­gáénak valló kis vállalati kollektíva gyűlt össze ta­nácskozásra a Mályi-tó mel­letti, egyik most már elár­vult üdülőben. Egy nem nagy, de népgazdasági szem­pontból jelentős közösség, a Borsod megyei MÉH Válla- j lat 11 szocialista brigádjának vezetői, a brigádok patroná- i lói és a gazdasági, valamint a szakszervezeti vezetés ér­tékelte, vitatta meg a moz- j galom eredményeit. A tanácskozás tapasztala­iul elsősorban azért érdeke­sek, mert ennél a vállalat­nál tulajdonképpen még szín te gyerekcipőkben jár a szó- ■iálista brigádmozgalom Alig három esztendeje, hogy az első kis kollektíva odaír­ta brigádnaplójának első ol- J dalára a mozgalom hármas jelszavát. Az elmúlt évben is még csak 5, de az Idén már 11 a szocialista brigádok száma. A BRIGÁDOK TAGJAI a legkülönbözőbb munkaterü­leteken dolgoznak. Csak egy részük végez pontosan mér­hető, számokban, százalékok­ban kifejezhető termelőmun­kát, De valamennyi brigád fontos részecskéje annak a gépezetnek, amelynek fel­adata: évente sok millió fo­rint értékű hasznos hulladé­kot, nyersanyagot megmen­teni a népgazdaság számúra, s feldolgozható állapotban el­juttatni a különböző üze­mekbe. Sok szó esett, arról is a ta­nácskozáson, hogy a mozga lomhoz való csatlakozás, amit néhányan kezdetben ta­lán formalitásnak hittek, mi­lyen jelentős változásokat hozott a brigádok és az egy­szerű, zömmel igen kevés is kólával rendelkező brigádta gok életében. A kezdemé­nyezők lelkesedése magával ragadta társaikat. Elsősor ban szocialista módon dol­gozni tanullak meg. Akad köztük bálázóbrigád, amely­nek vállalását, a 155 százalé­kos tervteljesítést sokan ké­telkedő mosollyal fogadták. | És a brigádnak eddigi telje­sítménye eléri a 159 százalé­kot, És átformálódnak maguk az emberek is. Akadt köz­tük súlyos alkoholista. Saját magától határozta el, hogy elvonókúrára megy. Akart és társainak segítségével si­került is kigyógyulnia. De azt is megállapította a tanácskozás: sok még a te­endőjük, hogy maradéktala­nul megvalósítsák a kitűzött hármas jelszót. Különösen a tanuláshoz kérnek több se­gítséget. MOLNÁR SÁNDOR igaz­gató felszólalásában rámuta­tott, hogy a vállalat igen magas éves előirányzatát tel­jesíteni tudják, a vállalati nyereséget már az első fél évben sikerült a bázishoz viszonyítva, 2 millió forint­tal növelni. És ahhoz, hogy ez igy sikerült, igen nagy mértékben hozzájárultak a szocialista brigádok. radt; megújult, megfiatalo­dott, szinte kicserélődött a* egész bányavidék. Nő a hatékonyság A hegyaljai bányaüzemek gyors fejlődését napjainkban is megfigyelhetjük. Az’ el­múlt esztendőben ezek az üzemek 118 millió forintnyi értéket termeltek. 1970-re már 153 milliós feladatot ál­lítottak maguk elé. S később — év közben — még maga­sabbra tették a mércét. Csat­lakoztak a nemzeti jövede­lem 1 százalékos növeléséért indított országos mozgalom­hoz. A X. pártkongresszus tiszteletére fokozták a szoci­alista munkaverseny lendü­letét: a hegyaljai ásványbá­nyák kollektívája felajánlot­ta, hogy legalább 160 milliós termeléssel, illetve értékesí­téssel zárják az esztendőt. Ez pedig azt jelenti, hogy a ter­vezetthez képest nem 1, ha­nem körülbelül 5,5 százalék­nyi többlettel járulnak hozzá a nemzeti jövedelem emelé­séhez. A célkitűzések jelentős ré­szét a hatékonyság fokozásá­val valósítják meg. Például Mádon, javítják a gépek ki­használtságát, s új gépeket is munkába állítanak. A koráb­bi hat helyett nyolc gép vég­zi az őrlést, ami, bár kisebb létszámnövekedést is megkí­vánt, ennél sokkal nagyobb mértékben mutatkozik meg a termelési eredményekben. Mind több és több munka- folyamatot korszerűsítenek, egyre kevesebb a nehéz fizi­kai munkát igénylő munka- ‘ hely. Csak egy példa: a nyersanyag „feladását” már DUTRA típusú rakodógépek végzik az emberek helyett. Jelentős kapacitásnövelést eredményez a Pálházán üzembe helyezett, második szárítódob. Néhány új dol­gozó — műszakonként egy- egy fűtő — ide is kellett. A pálházai üzem termelése vi­szont a tavalyi 35 ezer ton­náról, 60 ezer tonnára nő. Nem vitás, hogy ez a terme­lékenység óriási mértékű fejlődést jelent. Skandináviától — Irakig A perlitkapacitás növelé­se különösen indokolt volt, hiszen Európában mindössze két ország — Görögország és Magyarország — tud expor­tálni ebből a fontos anyagból. Még a duplájára nőtt terme­léssel sem tudják kielégíteni az összes igényeket, a perlit •iránt óriási kereslet van a világpiacon., Más termékeikből is jelen­tős mennyiséget szállítanak külföldre a hegyaljai ásvány­bányászok. Termelésüknek körülbelül egyharmadát ex­portálják, s a külföldi vásár­lók nagyobb hányada a tő­kés piacról kerül ki. Az idei, körülbelül 53 millió forintos exportból, a skandináv or­szágoktól Irakig', a világ szá­mos országába eljut. A skandináv államokba öntödei célokra szállítanak bentoni- tot. Irak mélyfúráshoz vásá­rolja a bentonitot: magyar vállalatok által, kooperáció­ban végzett olajfúráshoz kell ez az értékes anyag. Termé­szetesen a szocialista orszá­gok szükségleteinek jelentős részét is hegyaljai üzemek fedezik. Az igen értékes és keresett perlit vásárlói közül meg kell említeni az NSZK-t Ausztriát, és Svájcot is. A húsz esztendő alatt, meg­valósult beruházások lehető­vé teszik a gazdaságos ter­melést — világpiaci árak mellett. Az államosítással ásványbányáink jó kezekbe kerültek, s a jövő még to­vábbi fejlődést ígér. Flanek Tibor h iii ásráybáíiyászat jubileuma Milliókat toznak a itáppzóasápnak Egy brigádvezetői tanácskozás tapasztalatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents