Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

Péntek, WO. szept. 4. All kongresszus határozata nyomán Tovább nőttek a reálbérek Látogatás jóbarátoknál L osonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a napokban hazaérkezett arról a másfélhetes afrikai körútjá­ról, melynek során meglátogatta Szudánt, Tanzá­niát és az Egyesült Arab Köztársaságot. Államfőnk a külsőségekben gazdag találkozókon túl­menően módot talált árrá, hogy kifejezze azt a baráti érzést és szimpátiát, amit a magyar emberek táplálnak a gyarmati sorból nemrég felszabadult afrikai népek iránt Egyiptomnak legfőbb gondja jelenleg az Izraellel való hábprú. Losonczi Pál a kairói rádiónak adott nyilatkoza­tában kijelentette: a világ békéjének biztonságáért har­coló erők számára elengedhetetlen követelmény az 1967. évi agresszió minden következményének politikai úton történő felszámolása. Mind a közös közlemények, ame­lyeket a meglátogatott államokban kiadtak, mind pedig az említett rádiónyilatkozat arról győzi meg az újságol­vasót, hogy hazánk segítőkész politikai gesztusokat tesß a frontvonalban küzdő államok igazságos harcának tá­mogatása érdekében. Az a megbecsülés és tisztelet, amivel elnökünket és kíséretét, útjának valamennyi állomásán fogadták, bizo­nyítéka hazánk nemzetközi tekintélyének, annak a te­kintélynek, amit következetes békeszerető szocialista külpolitikánk utolsó másfél évtizede hozott meg nekünk. A magyar ipari termékeknek, a jó úton járó szakember­cseréknek, az illető országokban fejlesztendő gazdasági ágazatokban szerzett tapasztalatainknak Afrikában nem­csak igen jó a híre, hanem eredményesen használják i* azokat. Jó érzés az, hogy tudunk segíteni és nagyon j® érzés, hogy — mint e három ország vendéglátó vezető politikusai mondották — igénylik hazánk segítségét. Az a barátságos hangnem, az a nézetazonosság, melV a közleményekből kicseng, a másik bizonyíték. Annak a bizonyítéka, hogy jól gazdálkodunk egyre szélesedő nem­zetközi kapcsolatainkkal, jól hasznosítjuk ezeket a kap­csolatokat az emberi haladás, a béke megvédése érde­kében. Hasznos, tartalmas, szükséges volt tehát államunk el­nökének afrikai látogatása. Hegyes Zoltán Xuan Thuy Párizsban A IX. pártkongresszus ha- iározata utalt arra. hogy a harmadijr ötéves terv idősza­kában az egy főre jutó reál- jövedelem 14—10 százalékkal az egy keresőre jutó reálbér !)—10 százalékkal emelke­dik. Kiemelte, hogy az élet- színvonal emelésében az ed­diginél ríagvobb szerep jut a reálbérek növelésének, s hogy az új gazdaságirányítási rendszerben az átlagosnál nagyobb mértékben kell emelkednie a jól dolgozó, az átlagosnál többet nyújló munkások és alkalmazottak keresetének. A Központi Statisztikai Hivatal most helyzetképet készített a lakosság jövedel­mének alakulásáról, ennek adatait kötetbe foglalva, rö­videsen közreadja. A,KSH felmérése szerint a lakosság egy . főre jutó összes reáljövedelme 1966 és 1969 között 25 százalékkal növe­kedett; tehát nagyobb mér­tékben, mint az előző ötéves tervidőszak teljes öt eszten­deje alatt, s jóval megha­ladta a kongresszusi határo­zatban jelzett szintet. Ha az 1970-es várható eredménye­ket is beszámítjuk, úgy a munkások és alkalmazottak reáljövedelme öt év alatt 30 — "■'1 százalékkal emelkedett , az egy keresőre jutó reál- j bér pedig mintegy 17 száza- ( lékkai, A kongresszusi haté- j rozatnak megfelelően a jö­vedelmek alakulásában dön­tő szerepe volt a reálbérek emelkedésének, lényegesen nagyobb, mint a korábbi években. A reáljövedelem jelentős mértékű növekedé­séhez azonban hozzájárult a nagyobb foglalkoztatottság és a társadalmi juttatások bő- . vülése is. 0 A IX. kongresszus • célul fűzte ki a szövetkezeti pa­rasztság életszínvonalának közelítését a munkásosztá­lyéhoz, vagyis lényegében a két alapvető társadalmi osz­tály közötti életszínvonalbeli különbség megszüntetését. Ezt a célt szolgálta a többi közöli a termelőszövetkezeti tagság nyugdíj- és családi pótlék rendszerének jelentős továbbfejlesztése, továbbá több mezőgazdasági termék felvásárlá'si árának emelése. 0 Az ország különböző terü­letei és a fő társadalmi ré­tegek egymáshoz viszonyított jövedelmi színvonala általá­ban kiegyenlített, egyes ré­tegeken belül, egyes családok között azonban jelentősek a jövedelmi különbségek. A la­kosság legjobban kereső tíz százalékának jövedelme kö­rülbelül 4—5-ször nagyobb, mint a' leggyengébben kereső tíz százaléké. Az eltérések egy része abból adódik, hogy egyes családokban viszonylag sok a kereső és kevés az el­tartott, másoknál fordított a 'helyzet, bár ezt némileg el­lensúlyozza a családi pótlék' többszöri emelése. A jöve­delmi színvonal általános emelkedése és a családi pót­lék emelése nyomán 1962 óta hazánkban ötödére csökkeni azoknak a családoknak a száma, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a ha­vi 600 forintot. A Szovjetunió ázsiai terü­letein látogató Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára tegnapelőtt a Tadzsik SZSZK fővárosá­ba, Frunzéba érkezett. A főtitkárnak az itt eltöl­tött két riapja közül a teg­napi "volt a mozgalmasabb, ekkor találkozott a Tadzsik Kommunista Párt Központi Bizottsága irodájának tag­Mint a SZOT-ban elmon­dották, a felelősségteljesebb, kvalifikáltabb munkát anya­gilag is egyre inkább meg­becsülik, a módosított kol­lektív szerződésekben előny­ben részesítik a törzsgarda- tagokat, s közülük is minde­nekelőtt , azokat, akik kedve­zőtlen munkakörülmények között becsületesen végzik feladataikéi•. A bérek, az év­végi része, :ek és a ju­talmak tehá:. ha még nem is a kellő mértékben, de egyre inkább differenciálódnak. E tendencia még határozottabb folytatására van szükség. Ezért mondják ki a X. párt- kongresszus irányelvei, hogy a dolgozók jövedelmének emelése az eddiginél követ­kezetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményé­hez, a termelékenység és a hatékonyság növekedéséhez: az átlagosnál nagyobb mér­tékben emelkedjék a jól dol­gozó, a társadalomnak töb­bet nyújtó munkások és al­kalmazottak keresete, a ter­melőszövetkezeti tagok jöve­delme, s hogy a differenciá­lás az általános kereseti színvonal emelkedésével együtt fokozatosan mehet végbe. folytatott velük. Brezsnyev elmondta, hogy tadzsilcisztá- ni tapasztalatai jók, meggyő­ződött róla, hogy a köztársa­ság szépen fejlődik, nagy szolgálatot tesz ezzel a szo­cializmus ügyének. A főtit­kár külön kiemelte azt a helytállást, amit a Tadzsik SZSZK a szovjet haza vé­delmének érdekében tanúsít. Öt évvel ezelőtt 1965. szep­tember 4-én, 90 éves korá­ban balt meg Albert Schwei­tzer, béke Nobel-díjas, orvos, muzsikus és kultúrtörténész. Ez a felvétel 85. születésnap­ján, tíz esztendővel ezelőtt készült róla. Az európai békéről Hazaérkezett Helsinkiből az a mágyar delegáció, amely az európai ifjúsági béke és I biztonsági konferencián kép- | viselte hazánk ifjait. Szűts Pál, a Magyar Ifjúság Orszá-’ gos Tanácsának elnöke, a küldöttség vezetője elmond­ta, hogy az európai fiatalok az elmúlt években jó néhány olyan tanácskozást rendez­tek, amelyen az európai bé­ke és biztonság megteremté­sének lehetőségeit elemezték. Az első napi plenáris ülés legnagyobb érdeklődéssel kí­sért előadása a finn kor­mány tájékoztatója volt: el­mondották, hogy a közeljö­vőben a finn • kormány Szor­galmazni fogja ' az európai biztonsági, konferencia nagy­követi szintű előkészítő ta­nácskozását. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége új­ból kifejezésre juttatja jó­akaratát és komoly maga­tartását, kész arra, hogy a többi féllel együtt keresse a vietnami probléma békés megoldását a Del-vietn^mi Ideiglenes Forradalmi Kor­mány 10 pontos, átfogó ja­vaslata alapján — jelentette ki Xuan Thuy miniszter, a Vietnammal foglalkozó pá­rizsi négyes konferencia csü­törtökön megtartott 82. ülé­sén. A VDK küldöttségének vezetője csaknem kilenchaVi távoliét után ma első ízbe** . jelent meg az ülésen. Min^ ismeretes, Cabot Lodge nagy­kövét lemondása óta, tilta­kozásul az ellen, hogy Nixon elnök nem nevezett ki * vezetőt az amerikai küldött­ség élére, Xuan Thuy minisz­ter nem vett részt a tanács­kozáson. Pontosan egy hó­nappal David K. Bruce nagy­követ, az amerikai küldött­ség új vezetőjének megérke­zése után azonban, Xuan Thuy is elfoglalta helyét a tárgyalóasztaln ál. Dr. TUbmas O. Paine, a® amerikai repülési és űrhaj®' zási igazgatás vezetője bej* lentette, hogy takarékossás okok miatt az Egyesüli Ál­lamok törli az Apollo—lő Apollo—19 holdrepülési orog' rámol, Az Apollo—14 a Ier' vek szerint január vegén i®' dúl a Holdra. Irta : Andrzej Zbych 82. A lány fürkésző tekintettel vette szemügyre ismét a férfit. Félsz, kiskatonám — mondta magában, s eszébe jutott az a nap, amikor fő­nöke átadta neki a legújabb parancsot tartal­mazó borítékol: — El kell válnunk, Edit — mondta a fő- nő,:. — Igazán sajnálom, mert a lengyel tei,ü- leteken most egészen másként van minden, mint akárcsak fél évvel ezelőtt. Amint megér­kezik, jelentkezzék G. G.-nél. Többet nern mondhatok. — Parancs, az parancs — mondta akkor még kedélyesen Edit, de ettől a naptól kezdve egyre többet foglalkozott a keleti front hadijelenté- scivel. s olyan új fogalmak gyökereztek meg nyelvében, mint az „elszakadó hadműveletek, előre elkészített állások, átmenetileg az ellen­ség ellenőrzése alatt áll...” S ettől a perctől kezdve ébredezett benne a félelem, hiszen jól tudta hogy nemcsak egyszerű telefonközpon­tosa.ü ' üldii: mast sem. noha a papírjai erről tanúskodtak. Sebáj, jönnek még szebb napok is — nyug­tatta magát, amikor az indulás előtti napon meghallotta a hírt, hogy az oroszok mar a Visz­tula vonalánál vannak. És Lausch Edit tényleg optimista volt a német jövőt illetően. Bízott a Führer ben, a birodalom nagyszerű célkitűzései­ben, s abban, hogy Európának történelmi sor­sa, hogy német fennhatóság alá kerüljön. Oly­kor már azzal a gondolattal is játszott, hogy a győzelem után hol Párizsban, hol meg Helsin­kiben fogja tölteni a nyarat, s álmaiban már megízlelte a leningrádi fehér éjszakák öröméi is. Nem volt már gyerek. Amikor 1940-ben ön­ként jelentkezett szolgálatra, határozottan vá­gyódott arra, hogy a frontra kerüljön, s közvet­lenül is harcoljon a győzelemért. Később ez a vágya lecsillapodott, de hitében nem ingott meg. Csak ez a város... Amikor meghallotta a vá­ros nevét, megborzongott. Négy évvel ezelőtt már járt itt. Négy évvel ezelőtt történt... Egyike volt a város legelegánsabb lakóépüle­teinek az a ház, ahová Edit most belépett. A kapu boltozata gazdagon díszített. Most éppen szolgálatból tért haza. Éjszaka volt. Már éppen az első lépcsőfordulóban állt, amikor lövést hallott az első emeletről. Aztán gyorsan pereg­tek az események. Ajtócsapás, lábdobogás, s egy férfialak jelent meg a sötét lépcsőházban. — Kezeket fel! — kiáltott Edit, s kis piszto­lyát lövésre emelte. * A férfi teste előrelendült, s még mielőtt Edit. használhatta volna a fegyverét lezuhan­tak a lépcsőre. Kétségbeesett birkózás kezdő­dött a lány és támadója között. Edit egy pilla­natra látta támadója arcát, s azt is, hogy a férfi az SS fekete egyenruháját hordja, de arra még csak gondolni sem mert, hogy az öltözet nem álruha. Hogy is gondolhatott volna rá, amikor az SS-t úgy kell tisztelni, mint magát, a Füh­ren Birkózás közben a lány keze a fegyver kö­zelébe ért, s múr-már elkapta, amikor a táma­dó csizmasarkával lecsapott a lány kezére. Felorditott fájdalmában, s ez a pillanat ele­gendő volt a támadónak, hogy kereket oldjon. Edit nagynehezen felállt, s a legközelebbi aj­tóhoz lépett. Csengetett. Utána már rugdosta az ajtót, s nem értette, hogy miért nem ébred fel odabent senki. Szerencsére Schneider szá­zados hazaérkezett, s a lány ájultan rogyott a karjába. * Idegesítette az emlékezés. Megkísérelte elhes­segetni magától a múltnak ezt a sötét árnyé­kát. Kinyitotta a szemét, s utitársa mintha csak erre várt volna. — Egy kávét szívesen töltenék a termoszból. — Inkább rágyújtanék — mondta Edit, s a férfi igyekezett közelebb húzódni hozzá, ami­kor tüzet adott. De Edit szeme előtt még min­dig annak a másiknak a képe élt... — Elalszik az égő cigarettával — érintette meg néhány másodperc múlva a lány kezét. Edit megremegett, mintha tényleg aludt vol­na, s most már őszintén megsajnálta ezt a fiút. Lehet, hogy ez az utolsó beszélgetése egy nő­vel — gondolta —, vagy lehet, hogy néhány hónap múlva lefagyott orral, füllel, megcsonkí­tott végtagokkal tér vissza, mert ő „szerencsés” lesz. Elszégyellte magát, hogy már órák óta ke­rüli a beszélgetést, pedig ezzel nemcsak ő tar­tozik a fiúnak, de egymásnak tartoznak most. Mosolyt erőltetett hát az arcára. — Otthonról? — Igen — válaszolt a fiú —, s elkomoro- dott az arca. Edit tudta már, hogy mit jelent az, ha egy német arca elkomorodik az otthon szóra. Lebombázott házak, elpusztult szülők, kedvesek, férjek, feleségek, gyerekek, testvé­rek. .. Mégis megpróbált beszélgetést kezdemé­nyezni újra: — Újból elindulunk előre. A vonat hirtelen fékezett. A tehetetlenségi erő egymáshoz csapta őket. A főhadnagy védő mozdulattal átölelte a lányt. Aztán mintha szé­gyellne ezt a mozdulatot, felállt: — Valami történt. Azonnal utánanézek. Kiszaladt, mint aki örül annak, hogy végre valamit tehet, elűzheti a tétlenséget. Néhány perc múlva visszatért, s megnyugtatta a lányt, hogy hamarosan indulhatnak tovább. Edit mérlegelte a helyzetet. Megállapított^ hogy a fiú mindössze 2—3 évvel fiatalabb csak nála, s ez nem is jelentős korkülönbség. Most semmi esetre sem — nyugtatta magát, s ráné­zett utitársára, aki egy folyóiratot vett a kezé­be, ’címlapján karácsonyi képpel, s a minden német jelmondatával: „Győzünk, vagy elpusz­tulunk!” Ez a „vagy” és az „elpusztulunk” — állapította meg Edit — nem is olyan régen került a mondatba. — Mi történt — fordult most a fiúhoz. — Ezek a banditák nem nyugszanak. Leve­gőbe akarnak röpíteni bennünket.' — Disznók — mondta a lány. — Ugyan *— nevetett amaz —, csak nem ha­ragszik rájuk? Én például szerencsésnek tar­tottam volna magam, ha magával röpülhetek a mennyországba. Mert sokkal szívesebben vagyok itt maga melleti, mint „Ivánéknál”. (Folytatjuk) Brexsnyev Frítuséban * jaival és megbeszéléseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents