Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-27 / 227. szám

Vasárnap, 1970. szept. 27. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Ös&i vendégek Tapoleán A hűvös, szeptember végi napokon sem üres a Borsod megyei Idegenforgalmi Hiva­tal tapolcai camplngje. 15 hét végére a turistaházban és a kis faházikókban mind a ki- lencvenegy ágy foglalt. Honnan jönnek az őszi vendégek Miskolc-Tapolcá­ra? A Volán és a Coopturisl utazási irodák szervezésében nemcsak hazai turisták, ha­nem külföldi csoportok is eljönnek szőkébb hazánkba. Egy negyven fős csoport ér­kezett szombaton a Lajta- hansági Állami Gazdaság­ból, negyvenöt lengyel ven­déget üdvözölhetünk ezek­ben a napokban megyénk­ben. Néhány merész autós turista — többek között NDK-beliek és lengyelek — sátrat vernek a hűvös idő­ben is a campingben. Az Egyetértés Termelőszövetkezet megállapodást kötött az IBUSZ-szál és a MALÉV-vei, melynek értelmében külföldi turistacsoportokat küldenek a tsz-bc. A tsz vezetősége a he­lyi adottságokat, elsősorban Budapest közelségét kihasznál­va, hangulatos turistalőgadó „állomást" létesített. KRAJCZÄR MIHÁLY HÁROM BOLDOGSÁGA A 3. sz. ÉPFU IV. ötéves terve Miskolc, Kazincbarcika és Ózd utcáin már megszokott látvány a házgyári elemeket szállító jármű. Ezek a gépek hamarosan feltűnnek Lenin - városban, majd Nyíregyhá­zán, s az ev vége felé Deb­recen utcáin is. Ha semmi más, már ez is jellemzi, hogy a miskolci 3. számú ÉPFU Észak- és Kedet-Magyaror- szágon hat megyére kiterje­dően szállít építési anyago­kat, házgyári elemeket. Három házgyár — ükül-ben megkezdtük a Bessenyei utca végén új köz­ponti telepünk kialakítását — mondja Lénárt József igaz­gató. A mintegy 120 milliós beruházásra több okból szük­ség van. Egyrészt a Tüzér ut­cai központjuk a városfej­lesztés útjában van, másrészt a IV. ötéves terv beruházá­saival kapcsolatosan igen nagy feladatok hárulnak erre az üzemegységre is. Az új központot két lépcsőben valósítják meg. Az első ütem szerint az új telep befogadja a gépkocsikat, itt tárolják az üzemanyagot, és sok-sok vál­lalatnak példát mutatva elő­ször is a szociális kombiná­tot építik fel, öltözöl, mos­dói. étkezdét biztosítva a dol­gozóknak. — Jelenleg — hangzik az ismertetés — 500 járművel rendelkezünk. A negyedik ötéves tervben járműpar­kunk. beleértve különböző rakodógépeket is. mintegy 800-ra növekszik. Az egységnek jelentős ré­szé van az új városnegyedek építésében. Jelenleg Miskol­con Ut komplett házgyári elemszállító berendezéssel rendelkeznek. Ez év őszén megkezdi próbaüzemelését a Debreceni Házgyár, s a_ deb­receni termékek szállítása is a miskolciak feladata lesz. Érdemes elmondani, hogy eb­ben az évben 2500—2800. a jövő évben 3 és fél ezer ház elemeinek kiszállítása vár az egység dolgozóira. És az. el­képzelések szerint a negye­dik ötéves tervben megépül a harmadik házgyár is Hat­vanban, s e termékek szállí­tására is fel kell készülnie a miskolci egységnek Három ií/ kirendeltség A Debreceni Házgyár jó val kisebb kapacitású a mis­kolcinál. Ennek látszólag el­lentmond, hogy mellette épül fel az egység legnagyobb ki- rendeltsége. Van ugyan Deb- recenben egységük, d» ez ma már nem felel meg a köve­telményeknek. a városfejlesz­tés útjában áll. Az új fel­adatoknak megfelelően, mint­egy 12 millió forintos költ­séggel építik meg a 3. sz. ÉPFU legnagyobb vidéki ki- rendeltségét, amelyet 1972- ben adnak át rendeltetésé­nek. Leninváros jelentősebb be­ruházásai közé tartozik az ÉPFU új telephelyének épí­tése. Van ugyan itt kiren­deltségük, de ez a TVK terü­letén fekszik, így a kombinát fejlesztésének útjában áll. Mintegy 5—6 millió forintos költséggel az AKÖV új egy­sége mellett építik meg az új kirendeltséget. A munkát a jövő évben kezdik el. A harmadik jelentősebb telephely építésére Gyöngyö­sön kerül sor. A jelenlegi ki­rendeltség nemcsak kicsi és szűk, hanem ez is a város- fejlesztés útjában áll. A Hatvani Házgyár igényeitől függően 5—6 milliós, illetve adott esetben ettől talán na­gyobb költséggel építik meg az új kirendeltséget. Létszám és gépesítés Az egység az idén várha­tóan mintegy 170 millió fo­rintos, munkát végez el. A IV. ötéves tervben 130 mil­liós értékkel többet várnak tőle. Ezt kisebb részben lét­számemeléssel érik el, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi 1500 helyett 5 év múlva 1800 ember dolgozik a miskolci egységben. A fejlesztést na­gyobb részben műszakilag akarják elérni. Ez azt je­lenti, hogy a jelenlegi öt- nyolc tonnás kocsik helyett öi év múlva zömmel 8—12 tonnás járművek állnak ren­delkezésre. Növelik a rako­dógépek számát és a gépek kapacitását. Egy sor új spe­ciális gépet szereznek be, amelynek lényege: Igyekez­nek lépést tartani az építő­ipar gyáriasodásával. Töb­bek között beszereznek mixer-kocsikat, azaz speciális habarcsszállító berendezése­ket, amelyek útközben is ke­verik a habarcsot. Számol­nak a hejőcsabai rekonstruk­cióval. s ennek megfelelő gépi berendezéseket igyekez­nek beszerezni. Munkásszálló k örös beruházással Mind a központban, mind a vidéki kirendeltségeknél el- > södleges szempontnak tartják. a dolgozók szociális igényei­nek kielégítését. Ezen túlme­nően Miskolcon új munkás- szállót akarnak építeni. Ez több vállalattal — az AKÖV- vel, a drótgyárral, a megyei vízművekkel — együttmű­ködve akarják megvalósítani. S miután a tanács is támo­gatja az ügyet, bíznak a si­kerben. A célkitűzések megvalósí­tásában folyamatosság érvé­nyesül. Ez azt jelenti, hogy a munkák jelentős részét, már elkezdtek, illetve folytatják. Más vonatkozásban az idei tennivalókat olyan ered­ménnyel igyekeznek megva­lósítani, amely eleve bizto­sítja az átmenetet a negye­dik ötéves terv realizálásá­hoz. Csorba Barnabás Az Alsóme/ö J^tke­dő dombján állunk, a vasúti töltés szomszédságában. Szép az idő. Süt a nap, s a szél is onnan fúj, amerről a sugarak érkeznek. Előttünk, mint az ember tenyerén nyújtózik a falu, Viimány. Ide látszik a házakon, tornyokon túl a Hernád csillogása. Közelebb az úton traktor dohog, még közelebb juhnyáj legel, lá­bunk előtt meg ott fcketcl- lik Bogár, a puli. Mellettem áll, s nyolcvanegy esztende­jének súlyával botjára tá­maszkodik Krajczár Mihály Isz-nyugdijas, aki most a bacsói, a juhászt helyettesíti. Fekete, megviselt, szemére húzott kalapján ökörnyál ezüsttik. ősz a rövid haja, s kis bajusza is. Színtelen sze­mével a távolba néz. aztán meglendíti botját: — Ez a föld, ahol állunk, gyerekkoromban a nemeseké volt. Erre járt a gyerek Kraj­czár Mihály, egyik kezében vitte a félliteres üveget, má­sikban a hét krajcárt, a pá­linka árát. Pásztoremberek voltak szülei, s a kilenc test­vér közül ö, a legidősebb, hamar a munkához törődött. A gyenge borjakat őrizte. — Híres volt a Becsalt csárda, mint az egyik pipám, amelyiken megrakott szekér ment keresztül, s meg sem repedt. A csárdában meg­fordultak a betyárok is. Itt hallottam először azt a nótái, amit azóta sem felejtettem es de sokat elénekeltein: .'Környes körül veres a/, ég alja« Szeretőmnek nem tudom, m» a baja,' Akármerre fordítom meg az ölemben, Nem szol semmit, bánatos a szíve.” Elhallgat, aztán legyint: — Nem kell már nekem a nóta. Megöregedtem. Nézze — húzza elő zsebéből a zsebkendőt és bondja ki be­lőle a sípot. — Unokám vet­te, hogy szólni tudjak vele a pulinak, mert füttyenteni már nem tudok, mivel nincs Benépesült a Balatonfüredi Mezőgazdasági Szakmunkáskép­ző Intézet nemrég átadott — hatmillió forint költséggel épült----új diákotthona. A korszerűen berendezett, hatvan­h atszobás otthonban 160 szakmunkástanulónak biztosítottak kulturált körülményeket a bentlakáshoz. Képünkön: Isko­lába indulnak az ű,j diákotthon lakói. fogam. Minek kellene mar nekem a nóta? — sóhajt na­gyot. Nincs a hangjában szemernyi szomorúság sem. Nézi a falut, ahol szülei születtek, ahol ö dolgozta le eddigi életét, ahol gyerekei, unokái, dédunokái cinek. Ügy' nézi a falut, mint életé­nek részét, mint. tulajdonát. Hirtelen meglendíti botját : — Ez a föld, amit tetszik belátni — mutatja a teljes horizontot. —, valamikor az úré volt. Mi cselédek, köpé­sek voltunk csak itt. Ott lak­tunk az Angyalföldön, a régi malom mellett... Eddig azt hittem, nekünk csak egy Angyalföldünk volt. A nyomoráról, embertelen lakásviszonyairól hírhedt és a forradalmi munkásmozgal­máról híres budapesti. Pedig a felszabadulás előtt sok An­gyalföld volt Magyarorszá­gon, s ebből a cselédek, kö­pések egvik telepe ■ valóban ezt. a nevet viselte Vil- mányban. — 1922-ben építettünk itl házat néhányan — mondja. — A földesúr adta a telket. Egy négyszögölért egy kilo búzát kellett fizetni. A 240 négyszögöl ára 2 mázsa 40 kiló búza volt. Mocsaras, sá­ros rész volt ez a föld. a ré­gi vízimalom mellett. A Hennádból vezetett, csatornát akkor mór befútta a szél ho­mokkal, egy részén azonban megmaradt a víz. Ezt nevez­zük ma is Tónak. Március­ban kezdtük a munkát. Ás­tuk. raktuk, döngöltük, . ver­tük a földet a lánccal szorí­tott deszkák közé. Eladtuk egyetlen tehenünket, meg kútásásból lett az a pénz, ami kellett, hogy a lucernás földön ott álljon a ház. ben­ne az eiső ház, a pitar. a hát­só ház, az istálló, nyeg a szénke. ahol a tüzelőt tartot­tuk. Mikor elkészült, ez volt az én első boldogságom. Hátunk mögött elrobog a vonat. Zaja elnyomja az öreg hangját, s talán magával is vitte, mert sokáig nem szól. Csak néz maga elé, a bot végével tapogatja a földet, mintha keresne valamit a zörgő szalmaszálak között, mintha vallatná, kérdezné a rögöt gumicsizmája előtt. Ügy való ilyenkor, hogy ne szóljak. Cigarettával kíná­lom, de rázza a fejét. Pipát vesz elő, megtörni, meggyújt­ja, megszívja. A szél magá­val rani.ia a pinái üstöt. vele szótlanságát is, mert ismét beszélni kezd: — Mondom, ez a. föld, ahol állunk, ez a föld gye­rekkoromban a nemeseké volt. aztán meg az ürc, a te­kintetes úré. Nekünk, an* gyalíöldieknek ebből mertek földet negyvenötben. En is itt kaptam. Azon a nagyon nehéz és nagy szép tavaszon, amikor tehénkével szántot- tunk, és magunkat fogtuk a borona elé. úav éreztük, megdolgoztunk ezért a föld­ért. cselédként, kepésként, zsellérként, juhászként, gu­lyásként. pásztorként. Nem Ingyen kaptuk. Az a nap. amikor levertük itl a karó­kat, az a nap volt az éti második boldogságom ... A pipa még füstölög, de az öreg hangja elmarad mellő­le. Valami huncut, ravaszkas mosoly suhan át arcán, ahogy rámveti tekintetét. Hangjá­ban is ezt érzem: — Mostanában gyakran eszembe jut egy mese. amit még gyerekkoromból őrzök. A mese azt mondja, hogy a becsületes, dolgos emberek­nek három boldogságuk yan az életben. Nekem már ket­tő volt. Ügy' látszik, lassan kitelik az életem. De én vá­rom még harmadik boldog­ságomat, Vajon, mi lehet, az? Ott lakunk most. is az An­gyalföldön de mindenünk megvan. Es már régen nem kell félni a kastélyt, a tekin­tetes urat. aki egyszer elhají­tott. Nem kell félni az időt. a holnapot, mert van mun­ka. jut belőle mindennap mindenkinek, még nekem, öregembernek is . .. Állunk, az Alsómező las­san emelkedő dombján, a vasúti töltés szomszédságá­ban. Szép az idő. Süt a nap. s a szél is onnan fúj. ámen­ről a sugarak érkeznek. Előttünk, mint az ember te­nyerén nyújtózik a falu, VU- . many, benne, de inkább a szélén, ólt dobog a szive a volt zsellérek, cselédek, ju­hászok. pásztorok telepe. Angyalföld. Ott van Krajczár Mihály' első boldogsága, a ház. alattunk pedig a föld. Krajczár Mihály második boldogsága. Mellettem egy esztendejének súlyával botjára támaszkodik, s talán azon gondolkozik, mi lesz az ó harmadik boldogsága. Oravec Janó*. Néprajzi gyűjtőpályázat Borsod megyében A Borsod megyei Tanács művelődési osztálya a mú­zeumi. szervezettel közösen az. idén már kilencedszer hirdetett néprajzi gyüjtöpá- lyázatot. Az érdekes és iz­galmas munkába a honis­mereti szakkörökön kívül szép számban vettek részi pedagógusok és középiskolai tanulók. A pályázatra 36 rendezett tanulmány érke­zett a miskolci Herman Ottó Múzeumba. A néprajzi gy űj­tők feldolgozták a mezőkö­vesdi summások életét és dalait, a liernádkaki lako­dalmi szokásokat. Ózd va­ros és járás földrajzi neveit, a borsodnddasdi katonadalo­kat, a bodrogközi kender- termelést és vászonkészítést. A tanulmányokhoz a régi szerszámokról es használati tárgyakról hiteles rajzokat is mellékeltek. U jjáé ledo sző /ő k Tavaly tetemes jégkár ei­te a tarcali tsz 65 holdnyi szőlős területét. Egyes táblá­kat csaknem csonkig taroll a jégverés. A kár olyan mértékű volt. hogy az Álla­mi Biztosító százszázalékos térítést fizetett, sőt az idei rosszabb termés különböze­iét is. Így az idén holdan­ként csak tízmázsás átlagr: számítanak, ami messze el­marad a legjobb termések­től. Ráadásul a terület egy része még hagyományos módon művelhető. így a per metezést is sokszor akadá lyozta ez a körülmény, mert gyors gépi munkára nem volt lehetőségük. Oltványtelepüket az öntöz- hetőség miatt olyan térülő­ién alakították ki, ahol víz van a közelben. A csapadé­kos év az idén pedig ebben lett nagy kárt. hiszen "övi- debb, hosszabb időre az olt­vány telep egy része víz alá került. A tsz több mint egy­millió forint értékű belvíz­kárt szenvedett. Mindezek megnehezítik a szőlőterületek újjáélesztését, de a szövetkezet «»»ze'ői mindent megtesznek Lért, hogy az elemi karol: nyo­mai mielőbb megszűnjenek az értékes borvidéken. Turisták a ísz-tien Benépesült a diákotthon

Next

/
Thumbnails
Contents