Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Vasórnap, 1970. szept. 27. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A pártszervezetek szerepe a váiimatitervezésben o AZ ELMÚLT ÉVEK A lakosság jobb ellátásáért ' A kereskedelempolitikai irányelvek végrehajtásának borsodi tapasztalatai Két évvel ezelőtt a megyei párt-végrehajtóbizottság fontos határozatot hozott a kereskedelemre vonatkozóan. E határozat úgy vált isn) értté, mint a kereskedelempolitika irányelvei. Ebben legfontosabb feladatként a vb a piacstabilitás erősítését, a fogyasztói igények magasabb színvonalú kielégítését, a megye hálózatfejlesztésében és az ellátottságban fennálló elmaradás felszámolását határozta meg. Felhívta a pártszervezetekben, tömegszervezetekben, kereskedelemben dolgozó kommunisták figyelmét, hogy a lakosság jobb ellátása a párt általános és életszínvonal-politikája szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. A pártszerveknek ezért a politikai munkában minden szinten fokozott követelményeket kell támasztani az ellátásért felelős tanácsi és kereskedelmi szervek vezetőivel szemben. Dr. Bodnár Ferenc elvtársnak, a Központi Bizottság tagjának, a megyei pártbizottság első titkárának elnökletével, Kovács Sándor elvtárs, osztályvezető előterjesztésében most ismét napirendre tűzte a témát a megyei párt-vb, mintegy értékelve az irányelvek végrehajtásának tapasztalatait. során számottevően fejlődött iparvállalatainknál a párt- szervezetek gazdaságpolitb kai irányító munkája. Általános tapasztalat, hogy jobban koncentrálnak a legfontosabb kérdésekre, a módszerek állandó tökéletesítésére, az egész vállalatot érintő kérdésekkel való politikus foglalkozásra. Ennek egyik sajátos területe a rövidtávú tervek készítésében való részvétel és a megva- l'sításuk érdekében végzett - ’enörző és mozgalmi munka. Bár a vállalatok munkája, gazdálkodása sokat javult, számos helyen a gazdasági vezetésnek változatlanul gyenge pontja még az előrelátás, a távlatokban váló gondolkodás. A vállalati belső irányítási rendszernek kialakultabb része az éves tervezés, viszont a közép-' és hosszú távú tervezés új módszere még csak most van ki-' alakulóban. A vállalati tervek ugyan reálisabbak a korábbiaknál, de azok még mindig nem váltak az egész vezetés, az egész kollektíva ügyévé. A vállalati tervekben ma még előtérben állnak az extenzív gazdálkodásra jellemző célkitűzések. A fejlesztési elképzelések gyengéje, hogy tételes gazdasági-műszaki alátámasztásuk bizonytalan. Különösen sok a bizonytalanság a középtávú tervezésben, s a várható kereslet irányára és nagyságára vonatkozó piaci információk tekintetében. Jelentősen befolyásolja a tervkészítést az ösztönző verseny hiánya, egyes vállalatok monopolhelyzete is. Sok helyen nagy gondot okoz az eredmény- és az ártervezés. Vontatottan halad d gazdaságtalanul működő, csak állami támogatással életképes vállalatok struktúrájának átrendezésére irányuló tervek kidolgozása is. A konkrét közgazdasági szabályozók hatására vállalataink jelentős részénél rövid távú, jövedelemcentrikus szemlélet alakult ki. Főleg kis- és középnagyságú vállalatainknál a nyereség-érdekeltség előtérbe állítása folytán a műszaki fejlesztés háttérbe szorul. Ehhez egyébként a fejlesztési eszközök szűkössége is hozzájárul. A politikai munka során számolni kell • azzal is, hogy a vállalati közvélemény szemében a távlati feladatokra való felkészülés jelentősége ma jóval kisebb, mint például az ez évi nyereség és a személyi jövedelem-előirány- zatok teljesítése. Ez a „közhangulat” a vállalati gazdálkodásra, sokszor háttérbe szorítja a gyártmány- és gyártásfejlesztést. Számolni kell azzal a helyzettel is, hogy a vállalatok nem indultak egyformán. Az év eleje óta tartó, szokatlanul csapadékos időjárás nehéz helyzetbe hozta a téglagyárakat s a gondokat még tovább szaporította az ebben az iparágban különösen súlyos munkaerőhiány. A ? É í a k m a gy a r o - z ági Tégla- és Cseréirí'r>s»rr Vállalat gyáraiban a m. őr közepéig gyakran akadozott a terme’és: az első fél év végére a vállalat főbb mint 7 millió égetett 'téglával maradt el eredeti programjától. Az országos gondok megértésének szellemében, az üzemek kommunistái vér* Megyénkben is vannak „szerencsés” vállalatok, amelyek 1968 előtt — költségvetési eszközökből — jelentős fej- 1 esztéseket, korszerűsítéseket hajtottak végre, és ezek gyümölcsét jelenleg is élvezik. Ugyanakkor vannak viszonylag elhanyagolt vállalatok is, amelyek most fejlesztésükhöz kénytelenek jelentős többletterheket vállalni. Köztudott, hogy a népgazdaság IV, ötéves terve még ebben a hónapban törvény- javaslatként kerül az ország- gyűlés elé. A Központi Bizottság határozata a IV. ötéves terv irányelveiről úi ■szakaszt jelent a vállalati tervezőmunkában. A kongresszusi irányelvek is felhívják a figyelmet a vállalati tervezés javítására. Ez azért is szükséges, mert a gazdaságirányítás megváltozott feltételei között a vállalatok először dolgoznak ki középtávú terveket, első alkalommal öntik végleges formába öt évre szóló saját elképzeléseiket. A vállalati ötéves és hosz- szabb távú tervek összeállítása, a vállalati önállóság, és felelősség próbája, egyben a helyi pártirányítás, a vezetés és az üzemi demokrácia színvonalának is tükörképe. A középtávú tervek .a vállalatok helyzetét, jövőjét alapvetően befolyásolják, tehát elkészítésüknél nem nélkülözhető a pártszervezetek sok irányú tevékenysége. magatartásnak fontos jellemzője, hogy hogyan tud a vállalat környezetéhez alkalmazkodni. Az alkalmazkodó képesség szerepe nő. Ennek az az oka, hogy a technikái fejlődés üteme gyorsabb, és a nemzetközi kapcsolatok állandóan bővülnek, tehát a környezet viszonylag gyorsan változik. A változó körülményekhez való alkalmazkodásnak és ezen keresztül a vállalati magatartásnak jellemzője a kockázatvállalás mértéke, iránya, valamint az, hogy a vállalat milyen gyorsan képes dönteni egy- egy kérdésben. Pártszervezeteinknek ismerniük kell, hogy melyek azok a területek, ahol a vállalati kockázat mértéke nagy jelentőségű, és a döntések leginkább hatnak a vállalati magatartásra. Ezek a területek: kutatás- és fejlesztés; új gyártmány bevezetése; új technológia alkalmazása; új szervezési megoldás bevezetése; kapacitás-bővítés; raktárra termelés. Az ötéves vállalati terveknek tehát sarkpontja a kockázatvállalás. A távlati tervezés csak akkor éri el igazán a célját, ha nem egyszerűen a fejlődés. már ismert és elért irányát,, arányát, ütemét vetíti előre, hanem a lehetőségek sokoldalú elemzésével lényeges minőségi ' változásokat tűz célul a vállalat elé. Napjainkban tehát az a feladat, hogy a vállalatok senyt kezdeményeztek, s a X. pártkongresszus tiszteletére felajánlották, hogy mindent megtesznek azért, hogy a vállalat lemaradását a szeptemberi vezetőségválasztó taggyűlések idejére bepótolják. Ezen a héten került sor Mályiban a vállalati központ kommunistáinak vezetőség- választó taggyűlésére. S a taggyűlésen a kollektíva jelentette: teljesítette vállalását, Felszámolták a lemaradást. sőt, a taggyűlés idejéig esedékes tervüket 31 ezer égetett téglával túlteljesítették. dolgozzák ki ötéves tervüket és hosszú távra .szóló fejlesztési koncepcióikat, a terme- , lés jobb megszervezéséhez és i a munkakörülmények javításához szükséges tennivalókat. Hosszabb távon a jelenleg kedvező, vagy kedvezőtlen termelési, piaci feltételek között tevékenykedő vállalatok számára is sokféle választási lehetőség kínálkozik. Ezért a tervek összeállítása során figyelembe kell venni a fejlődést meghatározó központi fejlesztési programok iránymutatásait, a termékek iránt jelentkező igényeket és az azok változására vonatkozó prognózisokat. A tartalékok feltárásának színvonalától, a kockázatvállalás mértékétől, a vállalati kollektíva javaslatainak hasznosításától, a termelés növekvő hatékonyságától függ az egyes vállalatok további fejlődése, sorsa. i A vállalati tervek elkészítése és kidolgozása a gazdasági vezetők feladata. A döntés a vállalati igazgató hatáskörébe tartozik. A pártszervezel nem csorbíthatja a gazdasági vezető személyes felelősségét a tervkészítés során, nem veheti ki kezéből a döntés jogát, és nem vállalhatja át annak felelősségét sem anyagi, sem erkölcsi, sem jogi értelemben. Igen fontos tehát, hogy a vállalat életében érvényesüljön az egyszemélyi vezetés és felelősség, de ezt az elvet helyesen kell értelmezni. Tudnia kell minden gazdasági vezetőnek, hogy az egyszemélyi vezetés nem jelentheti csupán egyetlen akarat érvényesítését. Ebből .következik, hogy egyénileg kell a vezetésnek döntenie, ez az egyszemélyi felelősség, de ugyanakkor az is, hogy csak egyedül dönteni felelőtlenség* lehet. Ezért a pártszervezetnek- gondoskodnia kell arról, hogy» a vállalatok terveiket alaposan megvitassák a dolgozó kollektívával. Biztosítani kell, hogy a dolgozók kellően tájékozottak legyenek a vállalat, a munkahely életében fontos szerepet betöltő kérdésekben, rendelkezzenek mindazon ismeretekkel, amelyek a feladatok megoldása szempontjából alapvető jelentőségűek. A megyei párt-vb megállapítása szerint az elmúlt két év tapasztalatai azt mutatják. hogy az irányelvek kezdenek érvényesülni a megye kereskedelmének fejlő- elésében. A lakossági igényeket korszerűbb hálózatban, magasabb színvonalon elégítették ki. Meghatározó szerepe volt ebben annak, hogy a párt- és a gazdasági szervek vezetőinek, dolgozóinak többsége megértette, magáévá tette, és munkájában igyekezett érvényesíteni az irányelveket, de az erőfeszítések még nem voltak elég hatékonyak. Az előrehaladás ellenére a lakosság ellátása több cikkből még nem volt kielégítő. A párttagság elfogadta a céMíitíízéseket Az irányelveket a járási pártbizottságon keresztül minden illetékes alapszervezet és gazdasági vezető részére eljuttatták. Ezeket a járási pártbizottságok aktívaértekezleten megtárgyalták. és a helyi sajátosságok figyelembevételével határozták meg a tennivalókat. Ezt követően minden kereskedelmi pártalapszervezetben taggyűlésen napirendre tűzték, részletesen megvitatták és ennek alapján kimunkálták a végrehajtás módszereit. Az irányelveket — állapította meg Kovács elvtárs — a párttagság elfogadta, törekedett magáévá tenni. Ennek hatású érződött, realizálása megkezdődött. Az elmúlt két év során a pártszervek fokozott figyelmet fordítottak a kereskedelmi tevékenység fejlesztésére, amit a lakosság növekvő érdeklődése, és az időközben megjelent párthatározat tovább erősített. így a kereskedelempolitikai irányelvek érvényesítése — kevés kivételtől eltekintve — napi politikai feladattá vált. Ezt jól segítette az összes érdekelt párt- és állami szerv vezetőinek bevonásával megtartott megyei kereskedelmi aktívaértekezlet. Az irányelvek megvalósítása érdekében a járási párt- bizottságok is munkához láttak. A lakosság ellátásával való foglalkozás szinte állandó jellegű feladatukká vált. A testületek több, a lakosságot közvetlenül érintő olyan fontos kérdéseket tárgyaltak meg, mint például a fogyasztói áfák, kereskedelemfejlesztés, az áruellátás helyzete, az ÁFÉSZ pártszervezetek munkája stb. Sajnos, ennek ellenére sem megnyugtató még az előrehaladás. A gondok elsősorban az üzlethálózat fejlesztésében, az. áruellátásban mutatkoznak meg. A kereskedelmi pártalap- szervezetek is az irányelvek szellemében kezdték el a munkát. Sajátos feladataikat a politikai munka eszközeivel igyekeztek megoldani. A pártszervezetek sok helyütt jól segítették a gazdasági vezetőket, javaslataikkal, észrevételeikkel erősítették, vagy bírálták vezetési módszereiket, üzletpolitikai döntéseiket. A pártalapszerveze- tek és a gazdasági vezetők kapcsolata is fejlődött, eredményesebbé vált. Mindezek ellenére a kereskedelmi vállalatok pártalapszervezetei- nek gazdasági munkát segítő politikai tevékenysége ma még nem felel meg mindenben a fokozódó követelményeknek. A tanácsok és a szakszervezet is Az irányelvek végrehajtása érdekében a megyei és a városi tanácsok, a szakszervezet is munkához kezdtek. Testületi üléseken a tanácsok rendszeresen értékelték a kereskedelem helyzetét, s anyagilag is segítették a hálózatfejlesztést. Több hasznos intézkedést és kezdeményezést tettek az irányelvekkel ellentétesen ható tendenciák megszüntetésére. A IV. ötéves terv javaslatainak elkészítésénél megfelelően figyelembe vették az irányelveket. Munkájuk hatékonysága azonban még nem kielégítő. Tapasztalható még bizonyos tervszerűtlenség, különösen az alsóbb szintű tanácsoknál. Gyakran csak igényeket támasztanak, azok kielégítését még lehetőségükhöz képest sem támogatják. A szakszervezeti munkában fontos helyet kapott az irányelvekben megfogalmazott feladatok széles körű megismertetése, végrehajtásának segítése. Az üzemi demokrácia érvényesítése, a szocialista munkaverseny és a fogyasztói érdekvédelem a munka homlokterébe került. Jó visszhangja volt a KPVDSZ megyei bizottsága kezdeményezésének, amely az alacsony jövedelmű családok ellátásának javítására az olcsóbb áruk kínálatának növelését érintette, s ezt a feladatot a szocialista munkaverseny kereteiben szervezte. Több segítséget nyújthattak volna azonban például ar. üzletek munkaszüneti napokon való nyitva tartásához. A kereskedelemben dolgozó vezetők többsége tiszteletben tartja a vállalati demokráciát. él az általa nyújtott lehetőségekkel, s mindez növeli tekintélyüket. Különösen jellemző ez sok szövetkezeti vezetőre, akik a szövetkezetpolitikai elvekre támaszkodva bevonják a tagságot az üzletpolitika kialakításába. Gond azonban, hogy a vezetők gazdasági munkájában — különösen 1969-ben — gyakran a lakossági érdekeket sértő „nyere- scgcentrikus” zcmlélet érvényesült. Fodor Lászlá (Folytatjuk) Juhász György (Folytatjuk) ! Az elmúlt év végén ad'ák át az LKM új húzó és hőkezelő üzemét. A tágas, világos csar- i lókban, korszerű gépek beállításával, a megnövekedett men nyiségi és minőségi igényt is | ki tudják elégíteni. Fotó: Szabados György. A kon yresszus tiszteletére fÉPteüer a íénlaiparban A VÁLLALATI
