Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-23 / 223. szám

c ÉSZAK-WÄGtfARORSZÁG 2

Szerda, 1970, sxept. 23.

Napok óta folyik a saigoni Thieu—Ky-rezsim katonáinak of- l'enzívája Kambodzsa keleti felében. Washington és délkelet- ázsiai csatlósainak békefogadkozásai ellenére, az agresszió folytatódik.

Bizottsági ülés a Parlamentben

Kedden a Parlament Gobelin-termében Gácsi Miklós elnökletével ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága. A tanácskozáson a képviselők megvitatták a negyedik ötéves terv iparpolitikai feladatait.

Karádi Gyula, az Országos

Tervhivatal első elnökhelyettese tájékoztatójában egyebek között kiemelte: fokozni kell a munka hatékonyságát, törekedni kell a szükségletek magasabb szintű kielégítésére, valamint a kereslethez jobban igazodó, versenyképes árutermelésre.

Háborús bűnöst ítéltek el

A Tolna megyei bíróság háborús bűntett miatt 13 évi szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltásra, és 4000 forint vagyonelkobzásra ítélte Apa- czeller József kurdi lakost.

Apaczeller József 1942-ben a szovjet fronton — mint keretlegény —, rendszeresen kegyetlenkedett a munkaszolgálatosokkal, a pécsi Steiner Lászlót agyonverte, s keretlegén y-bűntársaivai együtt 45 szerencsétlen ember tömeges kivégzésében vett részt.

Apaczeller József háborús bűnösségére véletlenül derült fény. Annak idején ugyanis névrokonát, Apaczeller J á- nost, aki a német ajkúakra

vonatkozó egyezmény alapján családjával kitelepült hazánkból — ítélte halálra távollétében a népbíróság. Az időközben Amerikába települt névrokon hazai látogatásra készült, amikor meg- tudta, hogy a valódi bűnös | helyett — névcsere folytán — őt ítélték el, s az igazság tisztázását levélben kérte a magyar hatóságoktól apja is. így pattant ki a valódi tettes kiléte.

A több napig tartó szelt- j szárdi tárgyaláson húsznál több tanút hallgattak meg. j Apaczeller József töredelme- sen beismerte bűneit.

Az~ ítélet kedden jogerőre j emelkedik. i

Luna-visszhang

I^azs forradalom az űrkutatás

Az Izvesztyija kedd esti száma az első oldalon közti Sir Bemard Lovell-nak. a Jodrell Bank igazgatójának a lap londoni tudósítója számára adott nyilatkozatát.

Sir Bernard Loveil hangsúlyozza' a Luna—16 által teljesített feladat igazi forradalmat jelent a világűr meghódításában. A Szovjetunió -— emeli ki — bebizonyította, hogy a legújabb automatikus rendszerek segítségével, emberéletek veszélyeztetése nélkül végre lehet hajtani a legkockázatosabb és legbonyolultabb kísérleteket.

A francia sajtó és rádió részletesen ismerteti a Luna —16 nagy sikerét. A lapok — még a rendszerint kommunistaellenes és szélsőjobb- oldali Aurore is — kivétel nélkül hangsúlyozzák, hogy a Luna—16 sikeres útja új szakaszt nyit a világűrkutatás történetében.

A Figaro rámutat: a teljes automatizálás előnye vitathatatlan a biztonság szempontjából. Az „automatizált űrutazás kikapcsolja az ember életét fenyegető kockázatot, s ugyanakkor egyáltalán nem csorbítja a tudományos kutatás eredményességét.

Pölcifigiiek

A Német Szocialista Egységpárt központi lapja, a Neues Deutschland keddi számában M. A. monogra- mos cikkét közli a szovjet— NSZK szerződés nemzetköz: visszhangjáról, ennek keretében válaszol a pekingi Ren- min Ribaónak a szerződést rágalmazó cikkére.

A cikk hangsúlyozza, hogy a nyugatnémet jobboldal befolyásos erői a megállapodással szemben foglaltak állást. Rámutat, hogy ehhez az ellenséges kórushoz csatlakozott most a Renmin Ri- bao cikke, amely rágalmazza és eltorzítja a szerződést. A Neues Deutschland megállapítja, hogy a pekingi kommentátor ezzel egyértelmű támadást intéz a Varsói Szerződés országainak, továbbá a kommunista és munkásmozgalomnak közös tanácskozásokon elhatározott politikája ellen. „A kínai kommentátorok ugyanoda jutnak el, mint a nyugatnémet reakciós sajtó legrosszabb indulatú képviselői” — állapítja meg a lap.

A Neues Deutschland példákkal bizonyítja, hogy a Szovjetunió mindig aktív támogatást nyújtott az NDK szuverenitásának védelméhez. A továbbiakban megállapítja, hogy sem az NDK, sem pedig szövetségesei nem érdekeltek fegyveres konfliktusban. Ezzel összefüggésben arra a megállapításra jut, hogy a problémák békés megoldásának útja szem- melláthatóan nem felel meg a Renmin Ribao koncepciójának.

„A figyelmes politikai megfigyelőnek feltűnik, hogy a szovjet—NSZK szerződés ellenségei, azt a célt követik, hogy éket verjenek a Néfnet Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió közé. Elfelejtik, hogy az NDK egyszer és mindenkorra a szocialista államok közösségének nagy családjához tartozik és hogy a Szovjetunióban legjobb barátjára és szövetségesére talált” — fejeződik be a cikk.

I||9Í

A két latin szó, a még ma is oktatott római jog egyik alapkérdése. Magyarul: kinek áll érdekében? Ammanbó], Jordánia fővárosából egymásnak merőben ellentmondó hírek érkeznek. Nehéz az igazságot, a pillanatnyi helyzet hű képét kiolvasni ezekből a jelentésekből. Attól, hogy éppen hiányosan vagy egészében tájékozottak vagyunk az arab Kelet eme elmérgesedett tűzfészkében történtekről, még nem láthatjuk a világpolitikai kulisszák mögötti sötét, s egyre sötétebb hazárdjátékot.

Kinek áll érdekében? — tehetjük fel itt is a kérdést. Kinek áll érdekében, hogy arabok, egy nép fiai, testvérháborút viselve egymás ellen, gátját vessék a térség akut problémái megoldásának? Egyértelmű válasz adható. Azoknak, akik több. mint három éven keresztül Izrael agresszivitásának táplálásával megakadályozták, hogy békésen oldják meg a közel-keleti konfliktust.

Az arabok testvérháborújában nem Huszeinről és az amúgy is ingatag trónjáról, nem az arab országok között a Rogers-terv elfogadásáról, illetve visszautasításáról van szó, bármennyire is igyekszik a nyugati sajtó így feltüntetni a jelenleg kialakult válságos helyzetet. Sokkal inkább arról az oldalról kell a kérdést megközelíteni, hogy az arabok közötti béke valakinek időszerűtlen. Érdeke fűződik egy szuperhatalomnak ahhoz, hogy fegyverek szóljanak az ammani utcákon.

Az Amerikai Egyesült Államok tevékeny részvevője volt mindkét világháborúnak. Egyik háborúba sem lépett be addig, bármilyen szövetségi kötelezettségei voltak is, amíg magát az államot nem érte közvetlenül támadás. Egy perui diplomata még a második világháború előtt így jellemezte az amerikai politika tisztességtelenül számító voltát: „Az amerikaiak minden helyzetben képesek harcolni az utolsó angol vagy francia katonáig.” E megállapítás az USA első világháborúbeli szereplésére utalt, de ma is kiválóan helytálló. Az amerikai katonai stratégák egy évtizeddel ezelőtt — a koreai háború, a guatemalai beavatkozás tapasztalatait elemezve — kialakították az úgynevezett „lokális háború” elméletét. Eszerint lehet, és kell helyi háborúkat kirobbantani a világban, mivel a fegyverkezési versenyben olyan menv- nyiségű hadianyag halmozódik fel, válik korszerűtlenné, hogy azok elhelyezésé problémát okoz a tulajdonosnak.

Az arab—izraeli konfliktusban az Egyesült Államok a békítő álarca mögé bújt, kikényszerítette szövetségesétől, hogy üljön le a tárgyalóasztalhoz Egyiptommal és Jordániával. Minden bizonnyal tisztában voltak vele az amerikai diplomaták, hogy a Jarring-misszióhoz nem fűzhetnek nagy reményeket, hiszen igen felületesen készítették elő, s Izrael úgy ült le tárgyalni, hogy okkupá- ciós törekvéseit nem adta fel.

A háttérben már előre lejátszott arab dráma szövegkönyvét Washingtonban írták. Egyetlen, kívülről csábító lehetőséggel leplezte az amerikai politika — remélhetően, csak idcig-óráig — igazi szándékait. Az ammani fegyverdörgés árulta el a valódi célt: az arab világ megosztottságának beteljesülését tervezték. Nekik áll érdekükben.

Hegyes Zoltán

Irta : Andrzej Zbych

98.

Ostobán, »megtörtén, megalázottan távozott. Kloss kicsit szánta is ezt az embert, akit a fasizmus „lehetőségei” tettek vadálattá. De végre becsukódott mögötte az ajtó, s Edit boldogan lépett hozzá:

— Hans, drágám. Másodszor mentetted meg az életemet. Most már tényleg azt tehetsz velem, amit akarsz. De egyet engedj meg nekem: engem nem köt a ti egyezségetek Hadd számoljak le ezzel a vadálattal.

Kloss mondani akart valami tiltakozásfélét, de megszólalt a telefon. Edit felvette a kagylót, s a kis noteszt Kloss.elé csúsztatta:

— friad: telefonparancs a vasútállomás főnökének.' Az F—9-es szerelvényt visszatartani. Előtte indítandó az 1911-es speciális szerelvény, amelyik munkásokat szállít.

Edit lassan diktálta a telefonparancsot, s amikor az adás végét jelentették, maga elé húzta a

noteszt, s tárcsázni akarta az állomásparancsnokságot.

— Az üzenetet nem továbbítod — csattant Kloss hangja szárazon. — A munkásvonaton ezer meg ezer ember utazik a bizonytalanság felé. Nem vállalhatod a felelősséget több ezer ember haláláért.

— Két percünk van mindössze, Hans — mondta a lány, aki még mindig nem értette a helyzetet, s nem tudta elképzelni, hogy Hans komolyan beszél.

— Két perc alatt több ezer ember életét mentheted meg — mondta Kloss, s amikor a lány ki akarta tépni kezéből a papírlapot, Kloss előkapta pisztolyát.

— Nem értem, mit csinálsz, Hans — mondta könyörögve a lány, de Kloss már csak az óráját nézte, s a másodperceket számlálta:

— Harminc... huszonöt... húsz ... tizenöt...

A másodpercmutató vágtatott a tizenkettes felé. Kloss elkiáltotta magát:

— Nyisd ki a szád!

A lány ösztönösen követte a parancsot, s egy másodperc múlva óriási robbanás rázta meg az épületet. Az ablakok betörtek, a papírok szerteszét hevertek.

Tudta. Kloss tudta — villant át a lány agyán a felismerés, s már megértett mindent. Azt, hogy Kloss miért állt az ajtó mögé, amikor először találkoztak. Miért szólította nevén, miért beszélt olyan hangon Brunnerral az előbb, és miért nem ismerte fel a fényképet, miért mondta, hogy Heinét az iskolában tanulta, amikor pedig Heine már tiltott költő volt...

— Figyelj jól rám — mondta Kloss. — Más megoldás nincs, mindketten megszökünk. Biztos helyre viszlek, s megéred a háború végét. Igazán szeretlek, s őszintén kértem meg a kezed.

— Lőj! — kiáltott hisztérikusan a lány. — Mondd meg, ki vagy, hogy hívnak, miért tetled és lőj le. Vagy azt gondolod, hogy hálából az életemért most elfogadok tőled egy együttműködési ajánlatot, s egymás után fogom halálba küldeni a német katonák ezreit? Robbantgatom veled a hidakat? Ki vagy, mondd meg és lőj már!

— Értsd meg, Edit, nem ez most a fontos. Szeretlek, s ragaszkodom hozzád. Meg akarlak menteni téged is, önmagamat is. Ha itt maradsz, Brunner likvidáltat.

— Brunner egy aljas gyilkos, de német. Te

meg, azt sem tudom, ki vagy. Te gyáva vagy, mert még arra is képtelen vagy, hogy megölj. Gyűlöllek, érted? Gyűlöllek — sírt, zokogott, s Kloss karjaiba esett.

Bartekhoz. Minél előbb eljutni Bartekhoz — gondolta Kloss, s gyorsan végiggondolta, ha- gyott-e áruló nyomot a lakásban, vagy nyugodtan visszatérhet, miután biztos helyre vitte Editet? És még valami eszébe jutott: az. hogy hamarosan vége a háborúnak, s akikor egyszer és mindenkorra eltűnik Hans Kloss százados, s csak Janek él tovább.

Edit megérintette Hans fegyverét, s a hideg lém magához térítette. Kikapta a fiú kezéből a pisztolyt, s két lépést hátrált. De nem tudott lőni. Most ő nem tudta meghúzni a ravaszt. Nézte, csak nézte, ezt a nyugodt tekintetű fiút, s várta, hogy történjék valami. Végül sírva mondta:

— Hans, szökjél meg. Menekülj, ' mielőtt ideérnének Brunnerék. Ennyivel tartozunk egymásnak. Többel nem. Élni együtt úgysem tudnánk, hiszen én német vagyok még ilyen áron is ilyen előzmények után is.

Edit hirtelen megfordult, mintha megérezte volna, hogy Brunner áll az ajtóban.

— Jó, hogy jött Brunner! — kiáltotta hisztérikusan. — Éppen el akartam mondani, hogy engem a maguk egyezsége nem kötelez semmire. A gyilkosságért pedig meg kell fizetned, méghozzá az életeddel. Azért, hogy akkor éjszak’! eltapostad a fél tenyeremet, nem is nyújtom be a számlát. Csak a halottakért. Te meg Hans . ..

Nem volt ideje befejezni a mondatot. Brunoor jó lövő volt, s most nem sajnálta a töltényt sem Edit élettelenül zuhant a szoba kőpadlójára.

Brunner eltette a pisztolyt, s magyarázkodva fordult Klosshoz:

— Nem továbbította a parancsot hz állomásfőnöknek — s ellette a kis papírlapot. — Igaza" sajnálom. Hans, hogy így fejeződött be ez a sze relem, de háború van, s az ember soha nem tudja, hol és milyen körülmények között találja szembe magát az ellenséggel Látod, mellette is lovagiasan kiálltál — s unottan a lány holtteste felé bökött a pisztolyával. — Végül is önmaga igazolta be vádjaim valódiságát. Egy viadukté» és egy fontos szállítmányt vitt magéval a sírba

Kloss a lány holttestéhez lénett. s letakarta a fogasról leemelt köpenvével Aztán Brunner szemébe nézett, s mindketten tudták, hogy ettől perctől kezdve halálos ellenségek.

(Vége)

Fordította: Adóm Rita és Kátay Antal

szélesebb körben ható, valóságos társadalmi üggyé erősödött, izmosodott e mozgalom. Emberek ezrei járulnak hozzá sikeréhez naponta önzetlen, nemes cselekedetükkel.

Szerencsen a kezdet kezdetén százharminc ember adott vért — ez akkoriban kiemelkedően szép eredmény volt. Őket, az úttörőket, valamint az évek során felsorakozó aktívákat. kiváló szervezőket köszöntötték tegnap a nagyközség és a járás vezetői, a Vöröskereszt megyei képviselői. Baráti szó, apró figyelmesség, kis ajándék jutott köszönetül a mintegy hetven részvevőnek. A legkiválóbbaknak kitüntetéseket nyújtott át Varga József, a Vöröskereszt Borsod megyei titkára.

A véradó mozgalom évtizedes múltjának eredményeit dr. Hiti József járási főorvos méltatta, majd a szerencsi mozgalom eddigi tapasztalatairól beszélt a tanács vb-elnüke. Tóth Lajos. Rámutatott: az idei, több napos véradás nagyszerű eredményei a felvilágosító és ági- tációs munka kiszélesítésével. párt-, tanácsi és társadalmi szervek, gazdasági vezetők szervező,nun' á a nyomán születhettek meg. így tőr» -hets*t ho-'y a községben 1970-ben csaknem hat- száz ember '-ypcsolódott be a mozgalomba Különösen a Csokoládégyár, a Cukorgyár, a MÁV. a gépjavító állomás és még néhány vállalat dolgozó'» Veti köszönet és dieserA oensöséges hangulatú, fehér asztal mellett megtartott találkozón azt kérte Varga József az ünnepeitektől, hogy a következő években ne csak a véradásban vegyenek részt, hanem szószólói, terjesztői, szervezői is legyenek e mozgalomnak.

Gy. K.

Véradók ünneplése Szerencsen

Tíz esztendeje kezdte

szárnypróbálgatásait megyénkben az önkéntes, térítés nélküli véradás. Azóta egyrs