Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
Vasamon, 1970. srept T3. fSZÄK-MAGYA1tORSZÄG 9 A tiszta forrásból... Jegyzetek a néprajzi gyiíjíőpáházaíról Sokszínű világ Az évforduló nem kerek. Az idén kilencedszer hirdette meg a megyei múzeum a néprajzi pályázatot, s a beérkezett 40 pályaművet (mintegy háromé er lapnj: anyag) most bírálják a lektorok. A pályázat ifjúsági anyagáról már a tavasszal beszámoltunk, most a felnőttekéről kell szólnunk. A kilenc év alatt összegyűjtött néprajzi anyag kitesz 30 ezer oldalt, s jó néhány magnetofonszalag, több száz fénykép, rajz őrzi a lelkes gyűjtők tevékenysége révén népi kultúránk jelentős részét. A szü liiíii h! szereidé A gyűjtőmunka régebben elkezdődött, s az elmúlt évtized alatt. — nyugodtan mondhatjuk — tömegmozgalommá vált a néprajzi gyűjtés, és az ebből származó honismereti munka. Vannak a gyűjtők között diákok, tanárok, lelkészek, orvosok, tsz-nyugdijasok, s valamennyiük közös jellemzője a szűkebb haza. a szülőföld szeretete. Hogy ki mit gyűjt, azt egyéni érdeklődése, adottságai, vagy a táj kultúrája szabja meg. Van. aki a régi gazdálkodás emlékeit jegyezgetl, vagy eltűnt földrajzi nevek után kutat, s van, aki népmeséket, mondákat, paraszti életrajzokat, vagy rég eltűnt foglalkozásokat akar megőrizni az utókor számára. Amilyen változatos a népi élet iránti érdeklődés, olyan sokszínű az eredmény is. Három paraszti életrajz is beérkezett az idén. Az egyik munka T\:ró- czy Ferenc egykori huszár, később gazdálkodó paraszt- ember életét foglalja össze. A ma is élő öreg szájáról úgy patakzanak a mesébe illő történetek, mint egykori híres elődjének, Simonyi óbesternek és Háry Jánosnak. Így szól a „huszadik elbeszélés arról, hogy az öreg huszárok is ki-kibabráltak az újoncokkal, elfeledkezve arról, liogg ők is voltak újoncok, vagy talán nagyon is emlékezve erre? De egy szép lovas bravúrról is hallhatunk illeti, me'ycrt ha. nem is dicsérte mng a kapitány úr a húszért de meg sem is büntette..." Nincs itt. mód arra. hogy a szélesen hömpölygő, jóízű történetet visszaadjuk, vagy érzékeltessük a népnyelv sajátos fordulatait. Inkább említsük meg a lakta "zadai kanász- számadónak. Balog Gusztávnak munka'áról szóló elbeszéléseit. Balog bácsi a keze alá adott jószágot nemcsak őrizte, hanem gondozta is. betegségéből kikúrálta. Fogékony az úi és a korszerű iránt is. életében inkább a racionális ismeretek kerülnek túlsúlyba. Tudományos célokat szolgál a „Száz szerető, egy feleség” című pályamunka, mely a magyar néprajz alig ismert területével, népünk szerelmi életével foglalkozik. Régen kiveszett foglalkozásokat örökít meg a „Szülőföldünk és az idegen- forgalom” című pályamunka. Bódvavendégi a század elején sem volt nagy falu, mégis volt „idegenforgalma". Megfordultak itt a fazekasok meszesek, vándorköszörűsök, rongyszedők, mutatványosok, kéregetök és ma már ismeretlen foglalkozású emberek. Ki nehezebben élt ezek közül, ki könnyebben. Volt, aki gyalog rótta az utat, járta a falvakat, volt, aki szekéren. Megérkezésük a faluba szenzációnak számított. különösen a gyerekek szemében. 4M helység anyaga Eltűnt, kihalt a régi, híres mezőkeresztesi szűcsmesterség is, csak egyetlen mester foglalkozik néhanapján még a bőrmunkával. Pedig még a két világháború köM Ovóintézkedések •**•'*%» ••»*>• ;$*.••• • ..»y- ifi zött is kísérletet teltek az igazán szép és művészi mesterség feltámasztására. A ré- i gi mesterkedés emlékéi mű- | zeumi tárgyak és egy szé- | pen illusztrált pályamunka i őrzi. Érdekes tanulsággal szolgálnak a földrajzi nevek is. Egy kötetre valót, az ózdi járás 49 helységének anyagát gyűjtötték össze példás alapossággal. Ez a munka nemcsak a nyelvészeknek csemege, hanem a néprajzosoknak is: a csernelyi Po- gány-völgy például attól kapta a nevét, hogy igen rossz, műveletlen talaja van, pogányul kellett rajta dolgozni. A borsodbótai Lyukoldal a monda szerint onnét kapta nevét, hogy a tatárjárás idejében alagút volt itt, s a falu népe ide bújt el. Gazdagon él a népdal az ózdi járásban, a régi gyűjtéseken kívül 300 most lejegyzett katonadal gyarapítja ismereteinket. i\em tűni el minden Hernádkak községről eddig nem sokat tudtunk. Most egyszerre három pályamunka is érkezett; a lakodalomról, a régi tragédiákról és sokat sejtető települési adatok a faluról. Két munkát kaptunk Aszalóról, az egyik a századforduló lakodalmi rigmusaival, a másik vegyes néprajzi adatokkal foglalkozik. És a felsorolással nem merültek ki a néprajzi források. Nem, hiszen a gyorsan változó életforma ellenére még is sokan őreik — legalább emlékezetükben — a régi hagyományokat. Kiszolgált katonák, régi mesteremberek, dohányosok, summások mondják, mesélik élettörténeteiket, szakmai titkaikat. Meséiket most már nem a fonóban üldögé- lők. hanem a magnetofont kezelő diákok hallgatják, jegyezgetik. Jegyezgetik a faluban élők és a falut felfedezni óhajtók is. Ott vannak a forrásnál, a népköltészetnél, amelyből másfél évszázad óla merítenek költők, írók. tudósok, művészek. Minden pályázat után azt hisszük, ez. az utolsó, nincs tovább. Pedig a megváltozott falu képével nem tűnt el minden nyomtalanul, még bizonyára évtizedekig őrizzük dalainkat, meséinket, szokásainkat. Őrizzük a népéletben és összegyűjtve, feldolgozva, publikálva a későbbi korok számára. Bodgál Ferenc Kevans Egy párizsi autós tiltott helyen parkírozta a kocsiját. .4 büntetés megelőzése végett cédulát helyezett a: ablakmosó alá: „Bocsánat! Hivatalos ügyben vagyok itt!" Amikor visszatért, g cédulája mellett biintetőpapírt talált a rendőr megjegyzésével: „Bocsánat! Én is!” A nagy ordítás Látnivaló nemigen akadt, de hallani annál többet lehetett azon a furcsa versengésen. amelyet Észak-Karolinában bonyolítottak le. Ctt rendezték meg ugyanis az USA országos ordítozási bai- n olcsó gát. A győztes egy dl éves sertésápoló lelt Ordi’é- sa — o versenybírák jegyzőkönyve szerint — a párját kereső Tarzan vad harsogásának és egy tehervonat robajának keveréke i'olt. Mini-akusztika A fellépő művészek és zenekarok sűrűn kifogásolták a kaliforniai hangverseny- termek akusztikáját. A termek tulajdonosai szakértőket bíztak meg az ismétlődő panaszok okának kiderítésével. A szakértők megállapították, hogy a mini a vétkes. A rövid szoknyák ugyanis csak fele annyi hanghullámot nyelnek el, mint a korábban szokásos hosszabb szoknyák. A zsebtolvaj világosszürke nadrágot viselt és elegáns kávébarna inget. Kissé idegesen pislogott, amikor rákiáltottam: — Eressze el a pénztárcámat, és vegye ki a kezét a zsebemből! — Rendben van. uram. de ne csináljon feltűnést. Már mindenki figyel az autóbuszmegállónál — nezelt rám kissé szemrehányóan. — Most azonnal velem ---------------j en! — szóltam erélyesen, és alaposan megragadtam a gallérját. — Hová megyünk? — ér deklődött ud- variasan. — Átadom a legközelebbi rendőrnek. Tolvaj, gazember’ — hörögtem dühösen, és előrelódftottam — Van önnek szive egyáltalán” — kérdezte szomorúan. és rámnézett nagy, ártatlan, tiszta pillántású, kökénykék szemeivel. — Nem sül le a bőr a Képéről? Aránylag fiatal ember létére tolvajlásból tartja fenn magát. Majd a börtönben megtanítják móresre! De már jön is a rendőr — mutattam a felém közeledő hatósági közegre — Tudja, hogy könnyű diétához szokott gyomromnak mit tesz a Markó utcai koszt? Az elmúlt tíz hónap alatt is negyven dekái fogytam odabenn — mondta panaszosan — Előbb gondolta volna meg, mit cselekszik! — Engedjen el, uram! Ha most futni enged, soha többé nem nyúlok idegen emberek zsebébe. Ez nagyon csúnya dolog tőlem, magam is belátom. Ha most: elenged, felemelt fővel járhatok én is, mint a többi testvérem, majd virágot szedek ax őszi alkonyaiban, és alázatosan meghajolok, hogy magához öleljen az emberiség. Ugye, elenged” Nem szeretnék csalódni önben — emelte fel ujjút nyomatúkkal. — Beszeljük meg ezt egv lekete mellett — szóltam, és beinvitáltam a szomszédos eszpresszóba. A negyedik dupla után beláttam, hogy Human izmus bűn lett volna a torvény kezére adnom ezt az alapjában véve csupasziv zsebtolvajt. Félórai meghitt beszélgetés után elbúcsúztunk. — Add ál üdvöz.letemet a kedves feleségednek — mondtam szeretettel. — Kézcsókom a nagyságos asszonynak — tolmácsolta barátiam — De ugye. soha többé ... — Soha. E perctől kezdve új életet kezdek, De most bocsáss meg, rohannom kell, mert négyre mozijegyem van — szólt, és barátságosan integetve elsietett. Egy kicsit elszorult a torkom, és meghatottan néztem utána. Egy embertársamnak visszaadtam a hitét, egy embertársam nem csalódott bennem. Aztán a József kőrútról négy és fél óra alatt hazagyalogoltam Cinkotára. Ugyanis nem volt útiköltségem. Barátom magával vitte pénztárcámat. Galambos Szilveszter Meglepő rendszámtábla Postásbravúr A Kanári-szigeteken leim Las Palmas egy portása nem mindennapi módon kézbesített ki egy levelet az ott üdülő Rex Harrison ismert angol filmszínésznek. A borítékon ugyanis az állt, hogy a küldeményt személyesen kell átadni. A színész azonban négyszáz méterre a parttól, egy vitorláshajón pihente ki egész évi fáradalmait. A postás — először — lelkiismeretes kézbesítő lévén — csónak után futkosott, mivel azonban időközben beesteledett, senki sem vállalta a fuvart. Más megoldás nem volt: kapta magát a postás, fürdőnadrágra vetkőzött, műanyag tokba tette a kézbesítendő levelet, es átúszott a hajóra ... tffvr bérház vallomása ét sorozatos géprablások miatt fokozott óvóintezkedéseket K ítéltek életbe több légiforgalmi társaságnál. Képünkön: a Sabena Brüsszelből Tel Avivba induló egyik repülőgépetek utasait belga rendőrök vizsgálják át gépre szállás előtt. Nevem egyszerűen: bérház. Életkorom tizenegy év, lakcímem a Külső-Lótáp utca 823/c, de teljesen mindegy, hiszen testvéreim megtalálhatók szerte, mindenfelé, s azok is pont olyanok, mint én, mert előrelátó tervező- atyáink és kivitelező-anyáink jóvoltából kicsit egyformára sikeredtünk mindenütt, közös kezelő-anyánk gondoskodása eredményeként meg még különös ismertetőjelünk sincsen, mert az. hogy „erősen elhanyagolt", valameny- nylünkre érvényes. Hát, ez a nacionálém. Itt állok az utca mellett és félek, A huligánoktól, éjszakai garázdáktól, akik minden este elkövetnek velum szemben valami illetlenséget, félek az időjárástól, a villámcsapástól, mert van ugyan rajtam villámhárító, de csak annyira, hogy felületes szemlélő annak vélje, a valóságban a földelésem már rég hiányzik, mert valami garázda szétszaggatta, s ha egyszer így belém vág az istennyila, hát megnézhetem magam, ha még tudom, És félek az ősztől, meg a téltől. Az esőtől, meg a hótól. fagytól. De nagyon. Négy éve sortataroztak, azaz kiviilröl lekentek, hogy frissnek, szépnek nézzek ki. A tatarozók egy kicsit siettek. mert az erkélyek, meg a függőfolyosó mennyezetén elfelejtették az úgynevezett vízékeket kiképezni, amikor meg egy lakó szólt a művezetőnek. hogy vízék hiányában az eső, meg a hóié beszivárog a vakolat alá. hát elküldött csapadékmenle- sebb, melegebb éghajlatú tájakra. A művezető szerint nem kellett a vizek. Ezt azonban a későbbi víz, meg hó nem tudhatta, s úgy alá- szivárgott, hogy nocsak. Ehhez még az is hozzájött, hogy a levezetöcsatornák vagy két esztendeje kilyukadtak. Rosszul lefestett bádoggal megesik az ilyesmi. Igen ám, de ezek a lyukak a rozsdától mindig nagyobbak lettek. Amikor még olyan kicsik voltak, mint egy gyerektenyér, bizonyára nem volt érdemes kijönni egy bádogosnak, s rászánni húsz percei a javításra. Aztán a lyukak mindig nagyobbak lettek. Később bizonyára azért vem jöttek ki, mert érdemes megvárni, amíg minden lefolyócsatorna lyukas lesz. Ügy is lett. Ma már egy méternél hosszabb darabon hiányzik minden le- folyócsatontc belső oldala. Hogy miért pont a belső, nem tudom. Talán azért, hogy a kívülről szemlélődő illetékesek ne vegyék tudomásul. Még nagyobb baj, hogy ezekből a lyukakból as esővíz, meg a hóié a függőfolyosó mennyezetéhez csapódik. Az elmúlt télen, amikor sokszor olvadt napközben, éjszaka meg fagyott, nemcsak beázott a mennyezet, hanem a viz. meg a fagy le is repesztette a vakolást. Ma már nincs meg a vakolat fele sem, kilógnak csupasz be- tonvas-bordáim. A sok nyári eső meg áztatja, mossa már mélyen a bőröm alatt a belső részeimet, már beton- vas-bordáim is szépen rozsdáinak. Valaki ugyan azt mondta, hogy ez a korrodá- lás még nem életveszélyes, de én félek, hogy a rozsda szétesz engem elöbb-utóbb. Most újra jön az esős ősz. a fagyos tél. Mi lesz velem” Arra gondolni sem merd:-, hogy valami jólét kezeló- lélek kiküldjön két bádogost, meg mástél négyzetméter horganylemezt. hogy legalább a csatornát megcsinálják. Tudom, az ilyen kivonulás nem gazdaságos, meg kell várni, amíg nagy kivonulást lehet csinálni amíg annyira beteg leszek. hogy talán valami nagyon nagy beavatkozásra lesz szükség. Ki törődik hát az én kisebb, de holnap esetleg mór nagyobb panaszaimmal. . . így sóhajtott u minap egy fiatalon is nagyon öreg bér- ház. miközben hektoliter- számra ömlötlek esőkön nyel a lyukas csatornából a függőfolyosóra. s minden mon dala után cgy-egy fé1 négy zctméternyi lehulló vnkoiv puffanása tette a pontot. Ibin’
