Észak-Magyarország, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

Vasamon, 1970. srept T3. fSZÄK-MAGYA1tORSZÄG 9 A tiszta forrásból... Jegyzetek a néprajzi gyiíjíőpáházaíról Sokszínű világ Az évforduló nem kerek. Az idén kilencedszer hirdet­te meg a megyei múzeum a néprajzi pályázatot, s a be­érkezett 40 pályaművet (mintegy háromé er lapnj: anyag) most bírálják a lek­torok. A pályázat ifjúsági anyagáról már a tavasszal beszámoltunk, most a fel­nőttekéről kell szólnunk. A kilenc év alatt össze­gyűjtött néprajzi anyag ki­tesz 30 ezer oldalt, s jó né­hány magnetofonszalag, több száz fénykép, rajz őrzi a lel­kes gyűjtők tevékenysége ré­vén népi kultúránk jelentős részét. A szü liiíii h! szereidé A gyűjtőmunka régebben elkezdődött, s az elmúlt év­tized alatt. — nyugodtan mondhatjuk — tömegmozga­lommá vált a néprajzi gyűj­tés, és az ebből származó honismereti munka. Vannak a gyűjtők között diákok, ta­nárok, lelkészek, orvosok, tsz-nyugdijasok, s vala­mennyiük közös jellemzője a szűkebb haza. a szülőföld szeretete. Hogy ki mit gyűjt, azt egyéni érdeklődése, adottságai, vagy a táj kultú­rája szabja meg. Van. aki a régi gazdálkodás emlékeit jegyezgetl, vagy eltűnt föld­rajzi nevek után kutat, s van, aki népmeséket, mondá­kat, paraszti életrajzokat, vagy rég eltűnt foglalkozáso­kat akar megőrizni az utó­kor számára. Amilyen válto­zatos a népi élet iránti ér­deklődés, olyan sokszínű az eredmény is. Három paraszti életrajz is beérkezett az idén. Az egyik munka T\:ró- czy Ferenc egykori huszár, később gazdálkodó paraszt- ember életét foglalja össze. A ma is élő öreg szájáról úgy patakzanak a mesébe il­lő történetek, mint egykori híres elődjének, Simonyi óbesternek és Háry János­nak. Így szól a „huszadik el­beszélés arról, hogy az öreg huszárok is ki-kibabráltak az újoncokkal, elfeledkezve ar­ról, liogg ők is voltak újon­cok, vagy talán nagyon is emlékezve erre? De egy szép lovas bravúrról is hall­hatunk illeti, me'ycrt ha. nem is dicsérte mng a ka­pitány úr a húszért de meg sem is büntette..." Nincs itt. mód arra. hogy a szélesen hömpölygő, jóízű történetet visszaadjuk, vagy érzékeltes­sük a népnyelv sajátos for­dulatait. Inkább említsük meg a lakta "zadai kanász- számadónak. Balog Gusztáv­nak munka'áról szóló elbe­széléseit. Balog bácsi a keze alá adott jószágot nemcsak őrizte, hanem gondozta is. betegségéből kikúrálta. Fo­gékony az úi és a korszerű iránt is. életében inkább a racionális ismeretek kerül­nek túlsúlyba. Tudományos célokat szol­gál a „Száz szerető, egy fe­leség” című pályamunka, mely a magyar néprajz alig ismert területével, népünk szerelmi életével foglalko­zik. Régen kiveszett foglal­kozásokat örökít meg a „Szülőföldünk és az idegen- forgalom” című pályamunka. Bódvavendégi a század ele­jén sem volt nagy falu, még­is volt „idegenforgalma". Megfordultak itt a fazeka­sok meszesek, vándorköszö­rűsök, rongyszedők, mutat­ványosok, kéregetök és ma már ismeretlen foglalkozású emberek. Ki nehezebben élt ezek közül, ki könnyebben. Volt, aki gyalog rótta az utat, járta a falvakat, volt, aki szekéren. Megérkezésük a faluba szenzációnak szá­mított. különösen a gyerekek szemében. 4M helység anyaga Eltűnt, kihalt a régi, hí­res mezőkeresztesi szűcsmes­terség is, csak egyetlen mes­ter foglalkozik néhanapján még a bőrmunkával. Pedig még a két világháború kö­M Ovóintézkedések •**•'*%» ••»*>• ;$*.••• • ..»y- ifi zött is kísérletet teltek az igazán szép és művészi mes­terség feltámasztására. A ré- i gi mesterkedés emlékéi mű- | zeumi tárgyak és egy szé- | pen illusztrált pályamunka i őrzi. Érdekes tanulsággal szol­gálnak a földrajzi nevek is. Egy kötetre valót, az ózdi járás 49 helységének anya­gát gyűjtötték össze példás alapossággal. Ez a munka nemcsak a nyelvészeknek csemege, hanem a néprajzo­soknak is: a csernelyi Po- gány-völgy például attól kapta a nevét, hogy igen rossz, műveletlen talaja van, pogányul kellett rajta dol­gozni. A borsodbótai Lyuk­oldal a monda szerint onnét kapta nevét, hogy a tatárjá­rás idejében alagút volt itt, s a falu népe ide bújt el. Gazdagon él a népdal az ózdi járásban, a régi gyűj­téseken kívül 300 most le­jegyzett katonadal gyarapít­ja ismereteinket. i\em tűni el minden Hernádkak községről eddig nem sokat tudtunk. Most egyszerre három pályamun­ka is érkezett; a lakodalom­ról, a régi tragédiákról és sokat sejtető települési ada­tok a faluról. Két munkát kaptunk Aszalóról, az egyik a századforduló lakodalmi rigmusaival, a másik vegyes néprajzi adatokkal foglalko­zik. És a felsorolással nem merültek ki a néprajzi for­rások. Nem, hiszen a gyor­san változó életforma elle­nére még is sokan őreik — legalább emlékezetükben — a régi hagyományokat. Ki­szolgált katonák, régi mes­teremberek, dohányosok, summások mondják, mesé­lik élettörténeteiket, szak­mai titkaikat. Meséiket most már nem a fonóban üldögé- lők. hanem a magnetofont kezelő diákok hallgatják, jegyezgetik. Jegyezgetik a faluban élők és a falut fel­fedezni óhajtók is. Ott van­nak a forrásnál, a népkölté­szetnél, amelyből másfél év­század óla merítenek költők, írók. tudósok, művészek. Minden pályázat után azt hisszük, ez. az utolsó, nincs tovább. Pedig a megválto­zott falu képével nem tűnt el minden nyomtalanul, még bizonyára évtizedekig őriz­zük dalainkat, meséinket, szokásainkat. Őrizzük a nép­életben és összegyűjtve, fel­dolgozva, publikálva a ké­sőbbi korok számára. Bodgál Ferenc Kevans Egy párizsi autós tiltott helyen parkírozta a kocsiját. .4 büntetés megelőzése vé­gett cédulát helyezett a: ab­lakmosó alá: „Bocsánat! Hi­vatalos ügyben vagyok itt!" Amikor visszatért, g cédulá­ja mellett biintetőpapírt ta­lált a rendőr megjegyzésé­vel: „Bocsánat! Én is!” A nagy ordítás Látnivaló nemigen akadt, de hallani annál többet le­hetett azon a furcsa versen­gésen. amelyet Észak-Karo­linában bonyolítottak le. Ctt rendezték meg ugyanis az USA országos ordítozási bai- n olcsó gát. A győztes egy dl éves sertésápoló lelt Ordi’é- sa — o versenybírák jegyző­könyve szerint — a párját kereső Tarzan vad harsogá­sának és egy tehervonat ro­bajának keveréke i'olt. Mini-akusztika A fellépő művészek és ze­nekarok sűrűn kifogásolták a kaliforniai hangverseny- termek akusztikáját. A ter­mek tulajdonosai szakértő­ket bíztak meg az ismétlő­dő panaszok okának kiderí­tésével. A szakértők megál­lapították, hogy a mini a vétkes. A rövid szoknyák ugyanis csak fele annyi hanghullámot nyelnek el, mint a korábban szokásos hosszabb szoknyák. A zsebtolvaj világosszürke nadrágot viselt és elegáns kávébarna inget. Kissé ide­gesen pislogott, amikor rá­kiáltottam: — Eressze el a pénztárcá­mat, és vegye ki a kezét a zsebemből! — Rendben van. uram. de ne csináljon feltűnést. Már mindenki figyel az autóbusz­megállónál — nezelt rám kissé szemrehányóan. — Most azonnal velem ---------------­j en! — szóltam erélyesen, és alaposan meg­ragadtam a gallérját. — Hová me­gyünk? — ér deklődött ud- variasan. — Átadom a legközelebbi rendőrnek. Tolvaj, gazem­ber’ — hörögtem dühösen, és előrelódftottam — Van önnek szive egy­általán” — kérdezte szomo­rúan. és rámnézett nagy, ár­tatlan, tiszta pillántású, kö­kénykék szemeivel. — Nem sül le a bőr a Ké­péről? Aránylag fiatal em­ber létére tolvajlásból tartja fenn magát. Majd a börtön­ben megtanítják móresre! De már jön is a rendőr — mu­tattam a felém közeledő ha­tósági közegre — Tudja, hogy könnyű diétához szokott gyomrom­nak mit tesz a Markó utcai koszt? Az elmúlt tíz hónap alatt is negyven dekái fogy­tam odabenn — mondta pa­naszosan — Előbb gondolta volna meg, mit cselekszik! — Engedjen el, uram! Ha most futni enged, soha töb­bé nem nyúlok idegen em­berek zsebébe. Ez nagyon csúnya dolog tőlem, magam is belátom. Ha most: elen­ged, felemelt fővel járhatok én is, mint a többi testvé­rem, majd virágot szedek ax őszi alkonyaiban, és aláza­tosan meghajolok, hogy ma­gához öleljen az emberiség. Ugye, elenged” Nem szeret­nék csalódni önben — emel­te fel ujjút nyomatúkkal. — Beszeljük meg ezt egv lekete mellett — szóltam, és beinvitáltam a szomszédos eszpresszóba. A negyedik dupla után beláttam, hogy Human izmus bűn lett volna a torvény ke­zére adnom ezt az alapjá­ban véve csupasziv zsebtol­vajt. Félórai meghitt beszél­getés után elbúcsúztunk. — Add ál üdvöz.letemet a kedves feleségednek — mondtam szeretettel. — Kézcsókom a nagyságos asszonynak — tolmácsolta barátiam — De ugye. soha többé ... — Soha. E perctől kezdve új életet kezdek, De most bocsáss meg, rohannom kell, mert négyre mozijegyem van — szólt, és barátságosan integetve elsietett. Egy kicsit elszorult a tor­kom, és meghatottan néztem utána. Egy embertársamnak visszaadtam a hitét, egy em­bertársam nem csalódott bennem. Aztán a József kőrútról négy és fél óra alatt haza­gyalogoltam Cinkotára. Ugyanis nem volt útiköltsé­gem. Barátom magával vitte pénztárcámat. Galambos Szilveszter Meglepő rendszámtábla Postásbravúr A Kanári-szigeteken leim Las Palmas egy portása nem mindennapi módon kézbesí­tett ki egy levelet az ott üdülő Rex Harrison ismert angol filmszínésznek. A bo­rítékon ugyanis az állt, hogy a küldeményt személyesen kell átadni. A színész azon­ban négyszáz méterre a parttól, egy vitorláshajón pihente ki egész évi fáradal­mait. A postás — először — lel­kiismeretes kézbesítő lévén — csónak után futkosott, mivel azonban időközben beesteledett, senki sem vál­lalta a fuvart. Más megoldás nem volt: kapta magát a postás, für­dőnadrágra vetkőzött, mű­anyag tokba tette a kézbe­sítendő levelet, es átúszott a hajóra ... tffvr bérház vallomása ét sorozatos géprablások miatt fokozott óvóintezkedéseket K ítéltek életbe több légiforgalmi társaságnál. Képünkön: a Sabena Brüsszelből Tel Avivba induló egyik repülőgépe­tek utasait belga rendőrök vizsgálják át gépre szállás előtt. Nevem egyszerűen: bér­ház. Életkorom tizenegy év, lakcímem a Külső-Lótáp ut­ca 823/c, de teljesen mindegy, hiszen testvéreim megtalál­hatók szerte, mindenfelé, s azok is pont olyanok, mint én, mert előrelátó tervező- atyáink és kivitelező-anyáink jóvoltából kicsit egyformára sikeredtünk mindenütt, kö­zös kezelő-anyánk gondosko­dása eredményeként meg még különös ismertetőjelünk sincsen, mert az. hogy „erő­sen elhanyagolt", valameny- nylünkre érvényes. Hát, ez a nacionálém. Itt állok az utca mellett és fé­lek, A huligánoktól, éjsza­kai garázdáktól, akik min­den este elkövetnek velum szemben valami illetlensé­get, félek az időjárástól, a villámcsapástól, mert van ugyan rajtam villámhárító, de csak annyira, hogy felü­letes szemlélő annak vélje, a valóságban a földelésem már rég hiányzik, mert va­lami garázda szétszaggatta, s ha egyszer így belém vág az istennyila, hát megnézhetem magam, ha még tudom, És félek az ősztől, meg a téltől. Az esőtől, meg a hó­tól. fagytól. De nagyon. Négy éve sortataroztak, azaz kiviilröl lekentek, hogy frissnek, szépnek nézzek ki. A tatarozók egy kicsit siet­tek. mert az erkélyek, meg a függőfolyosó mennyezetén elfelejtették az úgynevezett vízékeket kiképezni, amikor meg egy lakó szólt a műve­zetőnek. hogy vízék hiányá­ban az eső, meg a hóié be­szivárog a vakolat alá. hát elküldött csapadékmenle- sebb, melegebb éghajlatú tá­jakra. A művezető szerint nem kellett a vizek. Ezt azonban a későbbi víz, meg hó nem tudhatta, s úgy alá- szivárgott, hogy nocsak. Ehhez még az is hozzájött, hogy a levezetöcsatornák vagy két esztendeje kilyu­kadtak. Rosszul lefestett bá­doggal megesik az ilyesmi. Igen ám, de ezek a lyukak a rozsdától mindig nagyob­bak lettek. Amikor még olyan kicsik voltak, mint egy gyerektenyér, bizonyára nem volt érdemes kijönni egy bádogosnak, s rászánni húsz percei a javításra. Aztán a lyukak mindig na­gyobbak lettek. Később bi­zonyára azért vem jöttek ki, mert érdemes megvárni, amíg minden lefolyócsatorna lyukas lesz. Ügy is lett. Ma már egy méternél hosszabb darabon hiányzik minden le- folyócsatontc belső oldala. Hogy miért pont a belső, nem tudom. Talán azért, hogy a kívülről szemlélődő illetékesek ne vegyék tudo­másul. Még nagyobb baj, hogy ezekből a lyukakból as esővíz, meg a hóié a függő­folyosó mennyezetéhez csa­pódik. Az elmúlt télen, amikor sokszor olvadt napközben, éjszaka meg fagyott, nem­csak beázott a mennyezet, hanem a viz. meg a fagy le is repesztette a vakolást. Ma már nincs meg a vakolat fe­le sem, kilógnak csupasz be- tonvas-bordáim. A sok nyá­ri eső meg áztatja, mossa már mélyen a bőröm alatt a belső részeimet, már beton- vas-bordáim is szépen rozs­dáinak. Valaki ugyan azt mondta, hogy ez a korrodá- lás még nem életveszélyes, de én félek, hogy a rozsda szétesz engem elöbb-utóbb. Most újra jön az esős ősz. a fagyos tél. Mi lesz velem” Arra gondolni sem merd:-, hogy valami jólét kezeló- lélek kiküldjön két bádogost, meg mástél négyzetméter horganylemezt. hogy leg­alább a csatornát megcsinál­ják. Tudom, az ilyen kivo­nulás nem gazdaságos, meg kell várni, amíg nagy kivo­nulást lehet csinálni amíg annyira beteg leszek. hogy talán valami nagyon nagy beavatkozásra lesz szükség. Ki törődik hát az én kisebb, de holnap esetleg mór na­gyobb panaszaimmal. . . így sóhajtott u minap egy fiatalon is nagyon öreg bér- ház. miközben hektoliter- számra ömlötlek esőkön nyel a lyukas csatornából a füg­gőfolyosóra. s minden mon dala után cgy-egy fé1 négy zctméternyi lehulló vnkoiv puffanása tette a pontot. Ibin’

Next

/
Thumbnails
Contents