Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-02 / 180. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 Vosówop, 1970. aug. 2. Növekszik a magyar — kínai áruforgalom Hazaérkezett a Kínai Nép- köztársaságból Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, aki magyar keres­kedelmi kormánydelegáció élén Pekingben tárgyalásokat folytatott és aláírta az 1970- re szóló magyar—kínai áru­csereforgalmi és fizetési meg­állapodást. A gerillák követelése Az El Diario című uru­guayi lapban pénteken nyi­latkozattal jelentkezett a Tu pamaros nevű gerillaszerve­zet A nyilatkozat közli az elrabolt amerikai és brazil diplomata szabadon bocsátá­sának feltételeit. Feltételeik szerint a túsz­ként elrabolt két diplomatát politikai foglyok és egy nő szabadon bocsátása fejében engedik haza: a foglyok név­sorát a szervezet egy későbbi közleményben fogja ismertet­ni. A gerillák arról is tájékoz­tatnak, hogy az amerikai dip­lomata, a 49 éves Dán Mit- i-ione elrablásakor egyik vál­lán megsebesült. A gerillák a lőtt sebet tökéletes ellátás­ban részesítették. így Mitrio- ne állapota kielégítő. Pályakezdők Tegnap délelőtt ünneplőbe öltözött lányok és hozzátar­tozóik töltötték meg a Szent- péteri-kapui Egészségügyi Szakiskola nagy előadóter­mét. Az intézet életében min­dig eseményszámba megy, ha egy-egy újabb évfolya­mot bocsátanak szárnyra. Most 37 általános ápolónő állt kipirult arccal az elnöki asztal előtt, és tette le az es­küt. Szakács Ferencnének, az in­tézet igazgatójának a lányok­hoz intézett meleg szavai után dr. Szabó István, a Mis­kolci városi Tanács V. B. egészségügyi osztályának ve­zető főorvosa nyújtotta át az okleveleket. A végzett ápolónők zöm­mel a városban és megyénk­ben helyezkedtek el. Munka­helyüket — pályázat útján — magok választották. Rövid nyári szünet után megindul az élet a szakisko­lában. Augusztus végén pót- felvételit tartanak. A szep­temberben kezdődő újabb év­folyamok már előnyösebb helyzetben lesznek, hiszen, mint ismeretes, az egészség- ügyi szakiskolában is beve­zetik az ösztöndíjrendszert. A tanulmányi eredménytől függően 120—600 forintos ha­vi ösztöndíjat kaphatnak a lányok, ezenkívül társadal­mi szerződést is köthetnek egészségügyi intézmények­kel. A szerződések — a ta­nulmányi eredménytől füg­getlenül — 250 forint társa­dalmi ösztöndíjat biztosíta­nak. Az iskola vezetősége so­kat vár az új rendelkezéstől, s augusztus végén bizonyára szép számmal jelentkeznek még a fiatalok erre a nemes j pályára. í A tárgyalásokat értékelve, Tordai Jenő hangsúlyozta, hogy a múlt évi megállapo­dásban előirányzott kontin­genseket mind az exportban, mind az importban teljes egészében kihasználtuk. A tavalyihoz mérten további 27 százalékos forgalomnöveke­dést tesz lehetővé az 1970-re vonatkozó megállapodás. A magyar külkereskedelem a Kínai Népköztársaságból töb­bek között színes fémeket, ónt, wolframot, továbbá rizst, húsfélét, állati eredetű ter­mékeket — mint például sörtét és libatollat, valamint vegyipari anyagokat, gyan­tát, vasoxidot, furfurolt vásá­rol. Ezenkívül a magyar vál­lalatok többféle fogyasztási cikket is beszereznek a Kí­nai Népköztársaságból, ezek között megtalálható a hazai vásárlók körében kedvelt gyapjú-, selyem- és pamut­szövet, gyapjúszőnyeg, zseb­kendő, gumi strandszandál és tea. A Kínai .Népköztársaság­ba irányuló magyar export­ban szerszámgépek, közúti járművek és alkatrészek, kü­lönféle műszerek, acél-alumí­nium kábelek, acéllemezek, acéláruk szerepelnek. — Az 1970. évi kereske­delmi megállapodás előkészí­tésén túlmenően eszmecserét folytattunk a jövő évi, sőt, a hosszú lejáratú árucserefor­galom lehetőségeiről is — mondotta a miniszterhelyet­tes. — Mindkét fél részéről megnyilvánult az a törekvés, hogy a gazdasági kapcsola­tokat fejlesszük és a külke­reskedelmi forgalmat tovább növeljük. Ennek elősegítése érdekében megállapodtunk, hogy az 1971. évi szállítások­ra már ez évben is létrehoz­hatók vállalatok közötti ma­gánjogi szerződések. A tárgyalások őszinte, szí­vélyes légkörben folytak. Prolongált szállodafoglalás T izenöt héttel ezelőtt, vagy nyolcszáz ludósítókollé- gémmai együtt, magam is ott szorongtam a bécsi Hofburgban, a szovjet—amerikai atomtárgyalások sajtóközpontjában. Az ünnepélyes megnyitó, és nyilatko­zatok elhangzása után hamar szétszéledtünk: a Salt, ** nukleáris leszerelési megbeszélések a maratoni műfajba tartoznak. A párbeszédet ráadásul kölcsönösen elhalá­lozott titoktartás övezi, a buzgó bécsi rendőrök különle­ges brigádja még a nagykövetségi paloták alatti csator­nákat is átfésülte, nem helyezett-e valaki kíváncsi le­hallgató készülékeket a kanálisokba... A jelek szerint sem a tényleges, sem a diplomácia* csatornákon át, nem kerültek a nyilvánosság elé való­ban megbízható, részletes értesülések. Egy formálisnak tűnő, de mégis jelentősnek ítélhető részlet azonban ké­zenfekvő. A párbeszéd máris hosszabbra nyúlt, mint ere­detileg tervezték. Ügy a szovjet, mint az amerikai kül­döttség először két hónapra foglalta le bécsi szállását, később azonban további két hónapra prolongálták * szobafoglalásokat. Az osztrák lapok reménykeltőnek tartják ezt az elhú­zódást. A hét péntekjén ült össze huszonnyolcadszor 11 két delegáció, s a kétórás összejövetel tekintélyes részét kötetlen beszélgetésre és tájékozódásra használták let Egyes bécsi sajtóorgánumok ugyanakkor kissé el is ga- loppírozlák magukat, mert már arról írtak, hogy Nixon villámlátogatást tesz Bécsben, Salt-ügyekben. A látoga­tásra vonatkozólag hitelt érdemlő értesülésről nem lehet beszélni. A jelek szerint öntevékeny „szenzáció” volt. A józan kommentátorok természetesen mértéktartóak s megismétlik a hosszas tárgyalásokkal kapcsolatban ki­alakult véleményüket. Az eszmecsere folyamatossága azt mutatja, hogy van igény a szót-érlésre, de addig, akár­csak részletegyezmények érdekében is nem kis nehézsé­geket kell leküzdeni. A világ mindenképpen megelége­déssel veszi tudomásul, hogy amikor ezekben a napok­ban a hirosimai atombomba-támadás 25. évfordulóját-*1 emlékezünk, a két szupernagyhatalom párbeszéde nem szakadt meg atomügyekben. R. E. 3800 {finna mérgesgáz Percek aluli halált okoz Amerikai kongresszusi kö­rökben nem kis aggodalmat váltott ki a Pentagon terve, amely Szerint több mint 3 ezer tonna mérgesgázt az Atlanti-óceán vizébe fognak elsüllyeszteni, Augusztus 10 körül indul két vonat veszélyes terhével Alabamából, illetve Ken- tuckyból egy észak-karolinai katonai kikötő felé. Mind­egyik előtt egy biztosító sze­relvény fog haladni, hogy meggyőződjék a pálya meg­felelő voltáról .— bár a Pen­tagon szerint az acéltartá­lyok egy vonatszerencsétlen­ség esetén is sértetlenek maradnak. A két szállítmányt védő­ruhába öltözött biztonsági al­kalmazottak, műszakiak és egészségügyiek fogják kísér­ni. A Pentagon nem győzi bi­zonygatni, hogy teljességgel irreális bármilyen baleset le­hetőségére gondolni. Ennek ugyancsak ellentmond az a tény, hogy az útvonalon fek­vő városok kórházait ellen­anyaggal látják el. Az ideg­méreg egy cseppje a bőrrel való érintkezést követő né­hány perc alatt megölheti ál­dozatát. A Pentagon döntése ellen tiltakozó szenátorok hangsú­lyozzák, hogy az Egyesült Államok az 1958. évi genfi megállapodások . értelmében köteles lenne az illetéke« nemzetközi szervezetekkel konzultálni, mielőtt végre­hajtja tervét. A képviselőház oceanográfiai albizottsága be­jelentette, hogy vizsgálatot indít az ügyben. Színes Egy New York-i étterem­ben a következő menüt ajánlják kb. 1250 líráért: egy húspogácsa, három vita­minpirula, egy pohár tej. * Bobbie Kemp, 13 éves Maryland-! lakos megdön­tötte az óriáskerekezés világ­sarok rekordját. 15 nap és 15 éjjé' keringett megszakítás neffcfl' az óriáskeréken. * A tengervíz a különbőz® nyersanyagok kimeríthetet­len készleteit rejti magában- Az óceánokban több min1 tízmilliárd tonna arany, négy' milliárd torma urán, és eb képzelhebetlen mennyiség*1 különböző ásvány van fel­oldva. Irta: Andrzej Zbych 55 Rágyújtott, s néhány száz. lépéssel odább meg­állt az egyik órás kirakatnál, beállította zsebórá­ját, s egy perc múlva befordult a 32-es számú ház kapuján. Az első emeleten becsengetett Jan Sokolnicki fogorvos ajtaján, amelyre ki volt írva, hogy fogad mindennap 10-től 17 óráig. Az ajtót az egyik páciens nyitotta ki. — Danke — mondta Kloss, aztán leült egy szabad székre. A mellette levő pádon bekötött arcú férfi ült, s Kloss érkezésekor beljebb húzó­dott a sarokba. A várakozóban tízen voltak. Fi­lip tehát jó fogorvos — gondolta Kloss —, de hol sajátíthatta el a szakmát, hiszen a háború előtti évek felét börtönben töltötte. Az emberek hallgattak, s csak titokban vetet­tek Klossra egy-egy gyűlölködő pillantást. Kloss szerette volna letépni német főhadnagyi egyenruháját, odaállni meztelenül testvérei elé, s elmondani mindazt, amit érzett velük és értük. De tudta, hogy a háborúnak még nincs vége, s az ér­aelmeken úrrá kell lennie. — A következőt — szólt ki az orvos, majd, ami­kor észrevette Klosst, hozzá fordult: — Bite, bite, Herr Offizier — szólt, s betessé­kelte a rendelőbe Klosst, s a háta mögött szét­tárta karját a várakozók felé, mintha csak ezt mondaná: — Szívem szerint én is kirúgnám, de mit le­het itt tenni? — Kirángatnám én mind a har­minckét fogát, ezekkel az ujjakkal ni — mond­ta az egyik férfi, amikor becsukódott az orvos mögött az ajtó. A többiek megértőén hallgattak. * Néhány üveg ital után kiderült, hogy a fő programként hirdetett pókerezés csak ürügy volt mindannyiuk számára, hogy megjelenhessenek Iréna Kobas szalonjában. Mert Iréna asszony, mélyen, de nem ízléstelenül dekoltált ldsestélyi- ben úgy forgolódott a német tisztek között, hogy valamennyiben felébresztette a vágyat az asszo- nyi ölelésre. Geiben már jó ideje csak Irénát figyelte. Ma­ga sem tudta, hogyan alakult így kettőjük kap­csolata, de szerette ezt az asszonyt. Mint nőt, mint embert, mint barátot egyszerre. S az utób­bi hetekben már azt is megtette Iréna kedvéért, hogy néhány, igazán jelentéktelen dolgokért lefo­gott lengyelt futni hagyott. Természetesen mind­ennek ára volt. És mindenkinek — mosolygott titokzatosan Geibel. Iréna kipirult már a konyaktól, s miután új le­mezt tett fel a gramofonra, Geibelhez lépett: — Üres a pohara, kedves? — kiáltott fel. s megfenyegette az Obersturmbandführert. — No, mindjárt helyrehozom ezt a hibát —, s átsietett a kis bárszekrényhez, egy üveg konyakért. Geibel ismét megállapította: annak ellenére csodálatos egy nő, hogy bizonyára közelebb van a negyven­hez, mint a harminchoz. Tréna töltött mindkettőjüknek, összekoccintot­ták a poharakat, s az asszony pajkosan kérdez­te: — Nincs kedve egy csendesebb zugban meghú­zódni? — s fitymálva intett a már részeg társa­ságra. Geibel karon fogta az asszonyt, s átsétáltak egy csendes kis szobába. Az Obersturmband- führer azonnal észrevette a kis sarokasztal új dí­szét: a csodálatos fafaragással díszített állóórát. Odalépett, meghúzta a kis díszzsinórt, s a szerke­zet kedves kis dallamot csengetett el. — Irigylem az ízlését. — Családi emlék, csak most szedtem elő — vá­laszolt rá az asszony. — Eszerint családjának is kitűnő ízlése volt, s ha megengedi, rögtön meg is kérem: ha ehhez hasonló kis csodát lát valahol eladót, gondoljon rám. Geibel ravasz róka volt. Tudta, hogy a kérést parancsnak veszi az asszony, s noha biztosan meg is kéri az árát. Igaz csak, jutott eszébe. Ire­na valamit meg akart beszélni vele. Az asszony­hoz fordult tehát: — Szóval a mi kis üzletünkre visszatérve... — Mennyiért? — vágott szavába az asszony, de arcáról nem hervadt le a mosoly. — Nem számoltam még. De érdeklődtem, s na­gyon gazdag emberek... — Voltak, uram. A háború tönkretette a leg­nagyobb gazdaságokat is — szólt közbe ismét az asszony. — Maga tudja pontosan az árát az efféle szol­gálatoknak — mondta Geibel. — Végtére is a férfi társadalmi helyzete megér. .. mondjuk ke­reken tízezer zlotyt és kétszáz dollárt. — Ha férfiak tárgyalnának most egymással — nevetett Kobasné — az a szerencsétlen tíz zlotyt sem kapna az életéért. Amit ön kér, az termé­szetesen megfizethetetlen egy ártatlan ember éle­téért. — Dajkamese — mondta Geibel —, hogy ár­tatlan emberek hozzánk bekerülnek. S aki ártat­lan, azt nem kell elfogni a szlovák—magyar ha­táron. — Rokonait akarta meglátogatta a szerencsét­len. — Mugának még ezt is elhiszem — mondta Geibel, mert szórakoztatta őt ez az alku. — Nos, kijátszom a kártyáimat — nevetett ka- céran az asszony, s hozzátette: — Igaz, hogy én csak egy egyszerű és önzetlen közvetítő vagyok, s másokért játszom. Legyen hát a lehetőségek legvégső haláráig nyolcezer zloty és száz dollár. — Maga egy tündér — udvarolt Geibel —, s magával igazán kár lenne zlotykon vitatkozni. Legyen nyolcezer és százötven dollár. — Könyörtelen — fenyegette meg pajkosan mutatóujjával az asszony, s a kis íaliszekrényhez lépett, kivette a nyolcezer zlotyt és a 150 dollárt. — A gróf természetesen még a héten szabad lesz — mondta Geibel —, de remélem, tudja, hogy kizárólag csak a maga kedvéért. (Folytatjuk) * A FIFA (Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség) utasítás*1 értelmében Mexikóba11 egyetlen stadionban seb1 árusítottak hűsítő’ italt üveg- pohárban vagy palackbab' Csak papírpoharat vagy m**' anyagot engedélyeztek. A1 üveg ugyanis a bősz szur­kolók kezében veszélyes fegy­verré válhatott volna. * Fritz Zöllner, a fokváros1 olajmágnás mindössze né­hány hónapja „mondhat)11 magát” Barnard professzor apósának. Egy kereskedem11 útja alkalmával Helsinkibe11 újságírók kérdésére elpanaj szólta, hogy anyagi gond.if vannak. Lánya, Barbara & Barnard hosszúra nyúlt násZ" útjuk már eddig egymilÜ? dollárjába került. Tovább1 egymilliót a fiatal pár 8 „megélhetésére” kér. Ha lá­nya hamarosan nem válik e Barnardtól. akkor Zöllner há­rom éven belül koldusbot!-*1 jut. * Az. angol hegymászók kirá­lyi társasága felvette tiszte­letbeli tagjainak sorába 11 londoni Szent Pál székesegy­ház sekrestyését, WilfrW Prippset, aki 34 évi szolgála­ta alatt összesen 2 250 00® lépcsőt mászott meg. hog.*' naponta felhúzza a torony­órákat,. * üstersund svéd városi*8 futballcsapata egyedülálló 11 maga nemében. Kapusa, Kari Svensson 91 éves; 1885 ó'8 rúgja a labdát. „Csak a zár* állok a kapuban, mert a g5'e' rekek ma már valamivé* gyorsabban futnak nálam” mondja Svensson. A „gyet*” kék” életkora összesen 80® év.

Next

/
Thumbnails
Contents