Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-09 / 186. szám

Vasárnap, 1970. atig. 9,

ÉSZAK -MaGVftftOftSZ&G 7

Négyezer kérdőív nyomában

Mondjon véleményt a vásárló

■— Mondjon véleményt a vásárló!

Ezzel a jelszóval indítottak útjára 4 ezer kérdőívet Kazincbarcikán, amit a kereskedelmi hálózat dolgozói Uyomtak a vásárlók kezébe, uagyon udvariasan, és azzal az igénnyel: ne felejtsék el, kitöltve visszaküldeni a felrónak, a városi tanács végrehajtó bizottságának.

Vissza a feladóhoz

Üj szerű kezdeményezésről van szó, ami a piackutatás egyik ágaként és azzal a cél- *al szerveződött, hogy felkérjék: milyen a kereskedelmi ellátottság Kazincbarcikán, hol, miben van hiány ennek alapján milyen intézkedésekre van szükség.

A 4 ezer kérdőívből eddig közel háromszáz érkezett Jásszá a feladóhoz, ami azonban csak viszonylag jelent sikertelenséget. Igaz, hogy a tanács és a kereskedelmi szervek vezetői nagyobb érdeklődésre tartottak számot, k'ra gondolván: íme itt a tehetőség, közöljék a kifogásokat a legilletékesebbekkel >s. Meg kell vallani: mi, vásárlók panaszkodni tudunk, többnyire jogosan. De hogy a panaszok és kifogások csökkenjenek, ahhoz tudni kell azt is, mire vonatkoznám e::ek? Ezt szerette volna Judni a tanács is, minél több i°>'rásból. A beérkezett vélemények nagyon hasznosak, Jellemző hiányosságokra irányították rá a figyelmet, sok *anuiság és következtetés levonásához is alapot nyújtva.

A gyárakkal közösen

Az észrevételek ieldolgozá- Sil már megkezdődött, amit a közgazdászaiból alakult brigád végez. A már meglevő Anyagot és adatokat — á

jól egészíti ki annak az an~ kétnak az eredménye is, amit a tanács, a környékbeli üzemekkel együttműködve, szervezett. A BVK-nál, a Borsodi Hőerőműnél, a Könnyűbelon- gyárnál, a szénosztályozónál és a kézműipari vállalatnál megtartott eszmecseréken a felszólalók az áru választékára, minőségére, az árak alakulására stb. tejnek észrevételeket és javaslatokat. „Pergőtűz” alá vették a vezetőket, akik már ott, a helyszínen, igyekeztek megfelelő tájékoztatást nyújtani.

Megváljék

A beérkezett kérdőívek anyagát, a széles körű vizsgálatok tapasztalatait megvitatják a boltvezetőkkel is, akik a kereskedő szemével, és tapasztalatainak tükrében mondanak véleményt vagy tesznek javaslatot. * 20

kö;

l2vélemény állásfoglalását

Avas! idill.

Foto: ifj. HoIIósy Endre

l Miskolc, pénteki piac a Bé- s- téren. Nagy felhozatal, bő- f áruválaszték, óriási ke- ej „ • Amolyan augusztus 1,^1 nagypiac. Az árak kél aliatt sokat estek, de nem eget. a miskolci piac erő- k n tartja magát az élvonal- r Bizonyítja ezt a rádió

i,5 8 öli krónikájának piaci alíI'ól adott tájékoztatója is. bi szombati piac nem sok- sg,n különbözik a péntekitől. a ’ szombaton néha még jobb átlátás, például több a ba_ ^..mfi, a szabad szombat ha- s uca most már végérvénye.

felsorakozott a szombati „ ac a pénteki és a szerdai ^Ué.

A TSZ EK ÁRUJA OLCSÓBB

^ Ejtsünk néhány szót a teg- a t*1 piaci árakról. A sláger v ?aPpika és a paradicsom

tint *lete 20—40 f°'

öaií Vo^ a PaPrtka kilója, teg_ keu 8' 6 ®s 4 forintért is le- v.r?tt kapni. A termelöszö- ejJkuzetek áruja most is ol- “b. a paradicsom ára 10— ti mrintról 2,50, 2,80 és 3 fokon esett. Igaz, a stando- nv; • a kiskereskedők több- re 4 forintért adják. A Dá§riTlia beérett, s a szedéssel fa . uzamosan olcsóbb: 3—4 ^ káposzta áránál ve.elkedés tapasztalható, mi- va a , nyári fajta fogyóban 1 f niár. A korábbi, átlagos ^ori ni. tál szemben tegnap m 'r 2—2,40 volt. Karfiol Svo*,' ®Sy-két óra alatt elfo- rárá1 az a 2 és fél mázsa, k0eyet felhoztak. Érthető, °y az ára rendkívül magas: 10 forint. Pedig a karfiolt a kelkáposztáéhoz ha. sonló áron szokták adni. A kelkáposzta kilója 3 forint.

INKÁBB PÁLINKÁNAK?

Rengeteg barack és dinnye van. A standokon szép, osztályon felüli őszibarackokat látni 14 forintért. A másod- és harmadosztályú ára 5 forint körül mozog. A gyümölcspiacon egyébként most is előfordul néhány furcsa eset. Egy olvasónk felháborodott levélben számol be egy történetről. Elmondja, hogy egy makacs kiskereskedő szép számú közönség előtt törte- zúzta barackját „ha nem kel] tisztességes áron. majd megveszik pálinkának” jelszóval. Mindezt azért tette, mert a szomszédos standon valaki 3 forinttal olcsóbban „merészel, te” adni a már romlásnak induló gyümölcsöt. De furcsa szemmel néztek társai tegnap délelőtt arra a dinnyeárusra is, atol 4 forintért adta áruját. A negyven mázsa görögdinnye rövid idő alatt elfogyott, mert egy lépéssel odább 6 forint volt az ára.

KEVÉS ÉS DRAG/

A TEJTERMÉK

A szombati piacot körülbelül 6300 darab baromfival láttáik el. A csirke 23, a tyúk 20—22, a kakas 18 forintért fogyott. Egy-két forinttal olcsóbban, mint néhány nappal ezelőtt. Tojást 1,30-ért, vagy 1,40-ént lehetett kapni.

Tejtermékből sajnos, nem jó az ellátás a Béke téri piacon. Kicsi a felhozatal és magas az ár. Fizetési napokon 35 forintért adnak egy liter tejfölt! Szombaton 28—30 forintért árulták.

örömmel állapíthatjuk megj_ hogy egyre több és jobb minőségű áruval jelentkezik a Nagymiskolci Állami Gazdaság. Hosszú ideig alig lehetett számítani rá. Az áru 15—

20 százalékát a Termelőszövetkezetek Áruértékesítő Vállalkozása szállítja a Béke térre. A vásárlók elégedettek a TÁV árujával. A hevesi MÉK boltjának árszabályozó szerepe érdemel még figyelmet. Több zöldáru árát szállították már le az idén. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ellátás nem egyenletes. E hét végén például gyér volt a bolt választéka.

(lévay)

Régi paraszíliáz

az űt fölött körülbelül tíz méterre. Kertje messzire nyúlik a hegyre. Udvarán a terebélyes diófák árnyékában rozsdás abroncsok, korhadt dongák. A tornác szabadtéri mű, hely. Egy új kád, egy félig kész hordó, gyékény, magasra rakott hasábfák a földön. A falon rozsdásodó szegek tartják a drótköteles csavarót, a módiit, vagy módlát. a krupe- izlit, a krudeizlit és a többi kádárszerszámot. Alattuk sa- túpad. Kettő is. Egy nagy, amilyet az asztalosok használnak és egy kisebb, furcsább. úgynevezett húzópad. Ezt, ha nem volna rajta szorítóbuszok, s ha nem volna rövidebb az egyik pár lába, akár össze is téveszthetné az ember valamilyen kőművesbakkal.

— No igen-igen — helyesel nevetve Nagy János, a zá- dorfalvai kádérmester. — Csakhogy éppen azért ez az igazi kádársatu, mert lejt a háta, s mert rajta van ez a pedálos szorítóbunkó. A bunkó „álla” fogja meg ugyanis a dongafát, s úgy pucoljuk a belső óldalát a torupeizlivel. a kétnyelű görbekéssel. külső oldalát pedig a krudeizlivel, a kétnyelű egyenes késsel. Ja, igen. Húzópadnak meg azért hívják, mert mi, az asztalosokkal ellentétben, nem toljuk a gyalul a fán, hanem húzzuk. És ezen a pádon.

S hogy érthetőbb legyen, amit elmondott. mindjárt kézbe is kap egy dongáiét megmutatni, hogy kell egy jó kádárnak eperfahasábból hordódongát faragni. Az éles kések akarata alatt hercegnék a szívósan összekapaszkodó rostok. Az egyszalag forgácsok fellekerednek, ösz. szekuporodnak, mint az acélrugó, majd aláomlanak, mint a lotonis női haj. S ahogy a mester dolgozik, gyorsan forgatja a szerszámokat, hamar kiül a verejték izmos két karjára, kemény vonalú barna arcára, apró. gombostűfejnyi gyöngyökben. Aztán a kis cseppek összeolvadnak és pa. takokban leesordülnak, s a fehér fa barnás vízfoltszeplői mutatják, hogy odahulltak.

Belefeledkezik a munkába Mintha senki sem lenne ott. Látszik, örömét leli benne Szereti igazi, választott mesterségét. Biztos, hogy a donga formálása közben már azt is látja, mint kezd majd élni a hordó. Tüzelés előtt. Mikor alját úgy fogják körbe a dongák, mint virág bibéjét a szirmok. Talán ezek a legszebb pillanatai a kádárnak. Már nemsokára megtudja, jó munkát végzett-e. Hamarosan meggyűl a faformáló tűz. A drótkötél kemény marko. lássál rátapad az „eperfa-szir,

mokra”, s a mester a csavaréval, lassú szorítással hajlítja a tüzpunította dongákat.

— Itt nem sok munkám van. Ez nem borvidék. Csak szüret előtt néhány hónappal jönnek hozzám az emberek hordót, kádat csináltatni egész Szárazvölgyből. Így inkább mezőgazdasági munkás vagyok. A tsz-ben, a növénytermesztési brigádban. Iparengedélyem is csak mint mellékfoglalkozású kádárnak szól.

a tiszailíürti születe- ■ s£ Nagy János nagyon sole kádat, hordót készített mar a több mint. húsz év alatt, amióta kádármester. Nagyon sok csapot is megfaragott már a két és három fenekű díszhordökba. Dunántúlon és az Alföldön a pince- gazdaságok és kistermelők Vincéiben évről évre sok ezer liter bor érik azokban a hordókban. amelyek az ö keze alól kerültek ki. Csakhogy vándorélet. volt az Tiszakür- tön, Szolnok megyében, Baranyában és Somogybán. A gazdaságok mindig más telephelyén, pincészetében kellett dolgoznia. Egyhelyben akart élni. Ezért jött: Zádor- falvára, ahol feleségének rokonai is élnek. S bár ez nem borvidék, annyi szőlő mégis van, hogy évemként két hónapig még mindig kádármester.

Bíró Péter

Viharrakéták a mezőgazdaságban

Korabeli újságtudósítások és más dokumentumok szerint Magyarországon sokat próbálkoztak az elmúlt század végén és a XX. század elején a jégesők „elűzésével”, a viharfelhők szétlövésével. Elsősorban a szőlő- és gyümölcstermelő vidékeken több uradalomban „rendszeresítettek” úgynevezett „vihnrágyú- toait”. Egyes (községek földművelői is összefogtak és vásároltak viharágyút, hogy megmentsék földjeik termését a jégveréstől.

Óriás, robban »lövedékkel töltött ágyuk voltaik azok, amelyeket a cső hátsó végén, lángoló kanóccal gyújtottak be. A lövedék felrepült a felhők közé, robbant is. de legfeljebb is csak annyit lehetett elérni velük, hogy a jégeső néhány kilométerrel odább, a szomszédok határára zúdult le. Volt aztán átkozódás, meg tömeges verekedés is. Az ágyúval nem rendelkező, a jégveréstől károsult községeit gazdaemberei megtámadták a másik községet, sőt, olyan eset is előfordult, amikor a „váhartűzért” megbicskázták. Az ágyúk sem voltak biztonságosak. Gyakran felrobbantak a lövedékek a csőben és megölték, vagy megsebesítették a „vihartüzéreket”. Ezért a kormány elrendelte a viharágyúk megsemmisítését.

Az utolsó . ilyen viharágyút lSK)7-ben törték össze Kecskemét közelében. Wéber Ede helvéciai szőlőbirtokán.

A jégeső és jégverés azonban ősi ellensége a mezőgazdaságnak szerte a világon. Hazáinkban is gyakori a jégverés, különösen nyáron. Az idén meg a sok évi átlagot is felülmúlja a jégkár, s még nmcs vége a szeszélyes nyár. mák. Különösen érzékeny a jégesők kártevése a szőlőültetvényekben és a gyümölcsösökben. De a kalászos növények termésében is katasztrófán« károkat tudnak okozni.

A jégesők elleni védekezés világszerte izgalmas és fontos mezőgazdaságii kutatóprogram. Amerikában. Kanadában és Európa legtöbb országában foglalkoznak tudósok ezzel a valóban nehéz és különleges feladat megoldásával. Eddig nem sók sikerrel.

Már csak ezért is érdekes az a Szovjetunióból érkezett hír, mely tudtul adja, hogy a Kirím félsziget körzetében a szovjet szakemberek az idén eredményesen védekeznek a viharok és jégesőik ellen. Tavaly is kaptunk már híréket eredményes kísérletékről, de nagyüzemi sikeres alkalmazásról még nem. Eddig csu(Zsigmar János rajza.)

pan elméleti megoldások születtek, amelyek gyakorlati — nagyüzemi méretű — alkalmazására az idén került sor.

A Krím félszigeten értékes szőlőültetvények, nagy szólő- ós bortermelő gazdaságok vannak. Eddig ott is gyakori volt a vihar és a jégverés. Az idén rakétákat „vetették be” a viharfelhők ellen. Teljes sikerrel. A rakéták a felhőit közt robbannak és nem elűzik a felhőit, hogy a szomszédos területeken zúduljon le a jégeső, hanem felmelegítik a hideg légtömegéket, amelyek a pára megfagy ásót okozzák, így a jégeső ártalmatlan lan. gyos záporként hullák le.

A krími viharelháritö rákötés egység éj jel-nappal szolgálatot teljesít. Rádiólokátorok jelzik a viharok közeledését. Az elhárító rakéta- berendezéseket ilyenkor azonnal készenlétbe helyezik és a szükséges pillanatban szak- technikusok — „rakétas vihartüzérek” — tüzelnek a felhőkre. Ez az igazán békés rakétatámadás annyira enedmé- nyes, hogy a Szovjetunióban az idén már kétmillió hektár szőlőültetvényt és gyümölcsöst védenék teljes sikerrel a természet viharos csapásaitól. (A kétmillió hektár több. minit Magyarország mezőgazdaságilag művelt területének egy harmada.)

A jégesők és viharok elleni védekezést a Szovjetunióban tehát már gyakorlatilag is megoldották. Most már csak elegendő viharelháritö rakétát kell gyártani, és a jégverése« vidékeken mindenütt megvédik a kolhozok, szovhozok határait a viharkároktól. A Szovjetunió naké- tagyártási technikája annyira fejlett, hogy néhány év alatt az egész mezőgazdaságnak elegendő viharelháritö rakétát és kilövő berendezést tudnak készíteni. A meglévő és leendő szovjet mezőgazdasági viharelhárító rakéták igazán a béke fegyverei.

<sz. jj

Éváikéul kél hónupiir

lég mindig kádármester

hac — szabad szombaton