Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-09 / 186. szám
ÉSZ A K - MAG Y A RORSZÁG 4 WBaw VasíVmap, T97Ű. aug. 9. Ne csak nevükben Segyenek központok! A vidéki művelődési központok fokozatos kiépítésével bővíteni kell a népművelési, művészeti intézmények és a közkönyvtárak hálózatát. Emellett a meglévő intézmények működési feltételeit is javítani kell”. A magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1970. július 15— 16-i ülésén hozott, a negyedik ötéves terv irányelveit megszabó határozatában olvasha. tó többék között a fenti célkitűzés. A „vidéki művelődési központ” meghatározást kellene tisztáznunk. Véleményünk szerint e fogalomkörbe tartoznak az ilyen elnevezésű intézmények, másodsorban pedig a kultúra decentralizálását szolgáló, vidéken már létrehozott, illetve kifejlesztendő kulturális centrumok. Gondolunk itt például a körzeti színházi székhelyekre, a nagy_ színházi városokra, a nyári játékok, fesztiválok városaira, a tájegységi múzeumokkal és egyéb közművelődési intézményekkel rendelkező helyekre, a nagy vonzásterületű művésztelepek székhelyeire, oktatása centrumokra, egyebekre. A párthatározat iránymutatásai szerint a művelődési központ mindkét értelmezésben fejlesztendő, és mindkét esetben hatékonyabban biztosítandók a működési feltételek. Amíg azonban ez az iránymutatás gyakorlati intézkedésekben is realizálódj, érdemes felmérnünk, vajon központ lesz-e valóban egy művelődési intézmény pusztán attól, hogy járási székhelyen van, és így sorolták be? Vajon a közigazgatási centrum egyben művelődési centrumot is jelent-e? Legalábbis nem mindig. Tájegységenként, a helyi igényeiket és lehetőségeket figyelembevevő, lehetne és kell is egy- egy közigazgatási egységen belül több művelődési centrumot kiépíteni. Nem szükséges mindenütt egy-egy műve. lődési központnak a közművelődés, vagy a művészetek minden ágazatát felölelni, hanem a helyi adottságoknak és lehetőségeknek megfelelőt kell leginkább szorgalmazni. Borsodi példákkal élve. Tokaj mindenképpen a képzőművészeti szakkörök megyei határokon túl ható centruma lehet. Sajószentpéter az ott nagyon régen és eredményesen működő bányász irodalmi színpad és a már nagyon sokszor ott tartott irodalmi színpad-versenyek révén ennek a művelődési ágazatnak lehetne megyei központja. Mezőkövesd a népi díszítő művészeké. Es így tovább. lírtfív evei. 3 központok e/.eh valóban központok legyenek, ahhoz sokféle személyi és tárgyi feltétel biztosítása szükséges. Nem lehet kisebb-nagyobb területre kiható központiként elkönyvelni és ilyen jellegű feladatat elvárni azoktól a közművelődési intézményektől, amelyekben a tárgyi és a személyi ellátottság nagyon hiányos. A népművelőnek és a népművelésnek kijáró megbecsülésről évek óta nagyon sokat beszélünk, írunk. Ennek nemcsak anyagiakban, a működő népművelők személyi megbecsülésében kellene megmutatkozni, hanem abban is. hogy népművelő ne lehessen bárki, aki hajlandó arra vállalkozni, vagy aki máshol nem tudott elhelyezkedni, vagy akinek éppen valami oknál fogva közéletinek tűnő helyet kell biztosítani. Ha szakképzett és megbecsült emberek állnak a népművelési központok különböző posztjain már előbbre léptünk afelé, hogy e központ névvel illetett intézmények vonzásterületüknek tényleges éltető, érdeklődést irányító, befolyásoló centrumai legyenek. Jelentős központnak tekintendők például a járási és a körzeti könyvtárak. Az előbb elmondott kívánalmak a könyvtárakra is maradéktalanul fennállnak, hozzáteendő még az a kívánság, hogy a könyvtárfejlesztés ne lehessen a helyi költségvetés utolsó, legkönnyebben elhanyagolható tétele. Jóllehet, már fél évtizede érvényben van a művelődés- ügyi intézmények, illetve köz- művelődési szervek közös irányításáról szóló rendelkezés, több helyen még mindig párhuzamosság van, tanácsi és szakszervezeti irányítású szervek működnek egy-egy kisebb területen belül, az erőik szétforgácsolódnak. Olyan nagy községben is, mint például Sajószentpéter. a közművelődési élet csaknem kizárólagosan a bányász műve. lődési központra hagyatkozik. — kivéve az itt székelő miskolci járási könyvtárat —, holott a községben van üveggyár és sok egyéb más szerv is, amelyhez tartozó ezrek igénylik a művelődési központ nyújtotta művelődési és szórakozási lehetőségeket. Ének a központnak is erősödnie kell, sokkal inkább át kell fognia az egész községet, ugyanakkor élveznie kell a község egészének támogatását. Művelődési központot jelent például Miskolcon a színház, amelynek a közönséget kell magához vonzania elsősorban, nem neki menni a közönséghez. Az igazi színházi élvezet a színház épületében érhető el, s ezért annak a módját kell megtalálni, hogy mind többen jöjjenek be a környékről is, ne pedig fordítva. Máskolcnak állandó művésztelepe van. Igen nagy gond, hogy ez ne csak művészek lakóhelye, hanem kisugárzó erejű művészeti centrum legyen. Borsodban sok fejleszthető lehetőség van. Aggteleken a barla,ngkoncert összekapcsolható valami komplexebb művészeti programmal. Nem eléggé kihasznált Sárospatak vonzereje. Miskolc pedig, a megyeszékhely nagyságához és rangjához képest nagyon sovány nyári programmal büszkélkedhet. Különösen íontos a párthanuiunuseu tároz!atból idézett gondolat második mondata, a már meglevő intézmények működési feltételeinek javítása. A Borsod megyei és Miskolc városi Népművelési Tanács a közelmúltban rendkívül önkritikusan mérte fel a közművelődés helyzetét Borsodban és Miskolcon és már a negyedik ötéves terv téziseinek figyelembevételével megszabta a teendőket. E népművelési tanácsi állásfoglalás alapján máris hozzákezdhetünk hatáskörbővítés, sei, anyagi eszközök jobb biztosításával, a személyi ellátás javításával, hogy a borsodi népművelési központok nocsak székházuk homlokzatán és levélpapírjuk fejlécén legyenek központok, hanem munkájuk tartalmában is. A másik értelmezésben is hozzáláthatunk annak felméréséhez, mit tehetünk területünkön a kultúra központjainak megteremtéséért, fejlesztéséért, meglevő működési feltételeinek javításáért. Benedek Miklós Hang verseny program Beethoven születésének 200.. Erkel Ferenc születésének 160. és Bartók Béla halálának 25. évfordulja jegyében készültei az új hangversenyévad programja Békés megyében. Békés, Gyula, Orosháza, Szarvas és Békéscsaba komoly zene kedvelőinek a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Budapesti MÁV, a Debreceni ’ MÁV és a Postások Szimfonikus Zenekara, valamint a helyi zenekarok elsősorban Beethoven, Erkel és Bartók műveiből adnak hangversenyeket. BESZE IMRE: Átölelt a csend... Veled voltam. A csend fülelve átölelt, és ajkad simogatta. Rámnéztél, feszült ruhád alali szívdobogásod. Szemed lehunytad, ajkad félig kinyílt; Fogad gyöngysora fázott, Alattunk a pad pirulva görnyedt csókok súlya alatt. Könyvtártörténeti füzeteket ad ki az SZMT A munkásmozgalom az emberiség újkori történetének fontos és meghatározó jellegű tényezője. Az osztályharcnak művelődési vonatkozása is volt. A munkásmozgalomnak egyik, néha kizárólagos fegyvere volt a művelődés. Ennek érdekében jöttek létre a különböző művelődési intézmények, köztük első helyen a munkáskönyvtárak. A nyomdászok már 1848-ban létrehozták saját művelődési és segélyező egyesületüket, s 1886-ban megalakították az első szakegyleti könyvtárat, az azóta is fennálló Budapesti Nyomdászkönyvtárat. Az 1868-ban alakult Általános Munkásegylet széles körben kívánja tudatosítani és az osztályharc fegyverévé tenni a művelődést, s ezt már alapszabályaiban is leszögezi. A magyar iparfejlődés és a munkásmozgalom történetében oly .jelentős helyet elfoglaló Borsod megyében is az Általános Munkásegylet megalakulását és példaacfá- sát követő időre esik az első munkáskönyvtárak és olvasókörök megalakulása-; 1869-ben a miskolci távírá- szok, 1884-ben az ózdi vasasok. 1893-ban a borsod- nádasdiak, 1895-ben a diósgyőriek és a sajószentpéte- riek alakították meg könyvtárukat. E könyvtárak mind a hazai munkásmozgalomban, mind a művelődés- és könyvtártöténetben fontos szerepet játszottak. A tevékenységükre vonatkozó dokumentumok összegyűjtése és történetük feldolgozása lényegesen hozzájárul a magyar munkásmozgalom, munkásművelődés, a legújabb- kori magyar művelődéstörténet és könyvtártörténet teljesebb és hitelesebb képének kialakításához. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa, illetve az SZMT Központi Könyvtára ezért határozta el, hogy könyvtártörténeti füzetsorozatban közreadja Borsod és Miskolc munkáskönyvtárainak hosszú évek során összegyűjtött dokumentumait. Ebben az évben elsőként a diósgyőri Jó szerencse Dal- és Önképzőkör könyvtárának története című füzet, Magyar András munkája jelenik meg. Magyar András hosz- szú idő óta gyűjti a munkáskönyvtárak történeti dokumentumait. Ezeknek egy részéből dokumentumfilm is készült, amelynek elkészítésében társszerzőként működött közre Kováts György mellett, és nagysikerű kiállításon is bemutatta gyűjtésének legfontosabb darabjait. Az új füzet sokoldalú képet rajzol a könyvtár működéséről, a munkásművelődésben betöltött szerepéről. A tervek szerint 30 borsodi munkáskönyvtár anyagát dolgozzák fel és jelentetik meg a füzetsorozatban. 1971- től kezdődően évi két kiadványt terveznek. A jövő évben Ormosbánya és Borsod- nádasd szerepel a programban. A füzetek nagy többségét — korábbi gyűjtései alapján — Magyar András, az SZMT Központi Könyvtárának vezetője írja. fbm$ Azok a kötelezők!... aj d egy hónap van még hátra a szünidőből, s a legtöbb diáié — hacsak nincs pótvizsgája — legszívesebben elhessegeti magától az iskolának még a gondolatát is, bizony való, hogy feltartóztathatatlanul rohannak a napok. Amikor pedig megkezdődik majd az új tanév, — a maga új feladataival és erőpróbáival — sokan gondolnak vissza kicsit bűnbánóan a nyár elszalasztott nagy lehetőségeire. Mert bizony, igazság, hogy a diákok többsége — miközben élvezi a szünidő minden örömét —, elfeledi az elmúlt évi fogadalmakat, a tanárok év végi intelmeit és jó tanácsait. Nevezetesen azt, hogy a nyarat ne csak a pihenésre használják, hanem arra is, hogy olvassanak el a már előre megadott kötelező olvasmányokból legalább néhányat. Régi tapasztalat ugyanis — mintha diákhagyomány lenne —, hogy a kötelező olvasmányokat szinte mindenki az utolsó pillanatban szeretné megszerezni, elolvasni és feldolgozni. Ez pedig egyet jelent a lehetetlennel. Hiszen elképzelhetetlen, hogy egy, vagy két hét alatt — s a tanmenet szerint többnyire azonos időben jutnak el egy-egy anyag tárgyalásához az iskolák — valamennyi „érintett” diák hozzájuthasson az éppen esedékes kötelező olvasmányhoz. Ilyenkor azután megkezdődik a rohangálás, az idegeskedés, az ismerősök felkutatása, hogy valami úton-módon hozzájuthassanak a könyvhöz. Felkutatására, beszerzésére mozgósítják többnyire az egész családot, sőt, az ismerősöket is, nehogy a „drága csemete” rossz jegyet kapjon. Hogy ez így van, arra a könyvtárosok tudnák felhozni a legjobb példákat. Anélkül, hogy birtokukban lenne a tanmenet, szinte napra pontosan meg tudják mindig mondani, melyik anyagrésznél járnak, mondjuk a gimnázium második, vágj’ harmadik osztályában. Az elmúlt esztendőben, amikor a negyedikeseknek például Darvas Részeg esőjéből kellett beszámolniuk, a megyei könyvtárban naponta harminc- negyven diák kereste a könyvet. S bár két tucatnyi példányuk is van belőle, mégis, sokan hiába várták ... Pedig a megoldás módja igazán egyszerű. Könnyedén elkerülhető lenne a családi rohangálás, idegeskedés. Mindössze egy kis önfegyelemre, helyes időbeosztásra van szükség. Igen, arra, hogy időben olvassák el a kötelezőket. A nyár például remek alkalmat nyújt rá, hogy kényelmesen, minden nehézség nélkül megszerezzék diákjaink a kötelező olvasmányokat. Ilyenkor nincs tumultus, nincs közelharc a könyvekért, nem ég körmükre az olvasnivaló. Hiszen azok a könyvek, amelyekért a tanév során közelharcot kell vívni, szinte hiánytalanul megtalálhatók a könyvtárak polcain. Esténként otthon, vagy délután a strandon, igazán nem okoz nagy nehézséget, hogy kényelmesen elolvassák őket. Sőt, még arra is jutna idejük, hogy a legfőbb tudnivalókat rögzítsék. Az olvasmánynapló birtokában azután már igazán gyerekjáték feleleveníteni a regényt vagy a drámát. A z eddigi tapasztalatok szerint a diákok inkább * rossz hagyományhoz ragaszkodtak, a nyár kínálta lehetőséggel kevesen éltek. De egy hónap még hátra van. Még lehet pótolni. Csutorás Annamária ^Szegény anyanyelvűnk — a boltban... szalad névért boltjához — a Győri kapuban levő földművesszövetkezeti áruda „Szuperett” nevet kapja a „keresztségben”, ami — valószínűleg — a szupermarkett- től lett ilyen fennkölten rátarti. A patika már „parasztosan” népivé lön. bár eredendően görög származású (apotheca) volt — itt a „visszamagyaritás” tűnik — nyelvérzékünk berzenkedése szerint — gőgösnek és élősködőnek: gyógyszertár, s' aki benne tisztét teszi, nem patikus (apothecarius), hanem gyógyszerész. Ügy bizony, le kell rúgnunk neveinkről a földhözragadtság sarát. Bizony mondom, eljön az idő, amikor' már a „tanult emberek” sem ismerik ki magukat egy város keres- kedelmi-vedéglátóiparj neveinek dzsungelében, s hogy el ne tévedjenek, következésképp meg ne szégyenüljenek, kéznél kell tartaniuk az idegen szavak szótárát. Javaslom tehát, hogy a félreértések elkerülése végett, adassék ki egy, idegen bolt- neveket ismertető-magyarázó szótár — avagy — szegény anyanyelvűnk védelmében — törvény hozassék a nyelvrontás megfékezésére. Gulyás Mihály Az ABC-áruház rejtélye — rejtélyes módon megoldódott, nyelvérzékünk mintegy az ábécé folytatását véli benne felfedezni, azaz az áruk sokfélesége található az efféle boltokban, valójában azonban egy közismertségnek csöppet sem örvendő rövidítés végterméke: Általános Bolti Cikkek. A nyugati mintára burjánzó idegenség szülte a buffe-1 azaz büfét, melyet a faluval is igyekeztek „megetetni” a közkedvelt korcsma helyett, végül falatozóvá, illetve italbolttá magyaroso- dott. A „bár” immár kezd belhonossá válni, de nehogy itthon érezze egészen magát, eléje biggyeszti a kereskedelmi kozmopolitizmus az angol „dryr>k”-et A vendéglátóipar előkelősködése nem ismer határt, úgy tűnik. mindez a külföldi vendégek „megfogására” való, pedig aligha a turistaforgalom biztosítja a vendéglátóipari dolgozók tetemes borravalóját. Séta — szótárral? A modernkori nyelvújításra alig találunk példát. Elképesztő, hogy egy kimondottan falusi eredetű kereskedelmi társulás, a földművesszövetkezet is idegenbe rét nyelvünkben, népűnk minden ellenkezés nélkül magáénak fogadta, a taxi helyébe se volt hajlandó „bevenni” a „bérfuvar gépjármű” megnevezést. Taxi, és kész! Ellenben a fotográfia sehogyse smakkolt, magyaros átültetése nyert polgárjogot: fénykép, annak ellenére, hogy mostanság az idegen szó lerövidített változatával jelölik a szakmát és termékeit. — fotó. Ennek változatai kerültek az erre hivatott cégek homlokzatára. A „fotószalon” kétszeres idegensége a nagyzási hóbort szüleménye, nem csoda tehát, hogy már beállítottak ilyen feliratú boltba — szalonnáért. Az. alkalmazottak jót derültek a tájékozatlan atyafin, bár némi testületi önkritikára nekik is .okuk volna. Mit jelent az ABC? Miskolc új ékessége az ország második legnagyobb áruháza. Akik a nevek odaítélésére hivatottak, mitsem törődtek vele, hogy lakosságunknak csupán elenyésző hányada rendelkezik azzal a latinos műveltséggel, mely egyetlen elolvasásra megfejti a név talányát: centrum — azaz központ. A minap végigvillamosoz- tam a miskolci főutcán. Este volt, kellemes nyári este A sokszínű neonok fénye egy- befogódzott, szivárványként lebegett az emberek feje fölött. a gépkocsik csillogó bogárhátán újabb színekre bomlott. Álmatcigon, a napi fáradtságtól kicsit ‘ meghajszoltan, mégis jó hangulatban legeltettem szemem a fények játékán. Csupa mozgás, elevenség. Aztán a színes feliratok szövege kivált a fényzu- 'latagból. önállósult, s a úlemes közérzetre kezdett ráburjánozni egy rosszalás- sal rokon érzés. Szorult azonban belém annyi önfegyelem, hogy nem engedtem elhatalmasodni az érzést, nehogy belesodródjam egy nagyon is korszerűtlen nyelvi türelmetlenség zsákutcájába, ahonnan nincs kiút, csak önsanyargató magyarkodás. Kazinczy, nagy nyelvújítónk is óva intett attól, hogy szertelenül, minden külföldi hatást elutasítsunk — lám, a rózsa is belhonossá lön' a hazai földben, bár idegen tájak szülötte. Autó, rádió és fotószalon Az autó, rádió, televízió egykettőre eresztett gyöke-
