Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-05 / 182. szám

ozertia, iy/ú. augusztus íj. Naponta reif gél héttől Új művelődési ház épül Sok un megállnak a kerítésnél és érdeklődnek Szem!rolód Jfi ZZi lett balra, nem messze a fő­tértől épül az új szendröi mű­velődési ház. A terep most "lég olyan, mintha egy ása­tás, régészeti feltárás kellős közepébe csöppenne az em­ber. Mintha a méteres be­tonalap valamely régvolt, geo­metriai pontossággal épített település házainak földből ki­búvó körvonalait jelentené. A gödröket, halmokat, s nagy tért öielö betonvonalakat deszkapallók kötik össze. Rajtuk, egy percig sem szü­netel a forgalom. Megállás nélkül csikorognak a nehéz- járású. púposra rakott, vagy üresen forduló talicskák. A csákánnyal, lapáttal és fűlik­kal dolgozó emberek pirosas- barnára sült háta merő verej­ték. Dél van. Több, mini har­minc fok. — Még nincs sok látnivaló — szól Malisz József brigád- vezető, majd így folytatja: — De azért már sokan megáll­nak a kerítésnél. Érdeklőd­nek, hogy haladunk a niunt kával. — És hogy haladnak? — kérdezzük Pelrás István épí- tésve/előt. — Eddig a sok eső hátrál­tatott bennünket. Ettől füg­getlenül októberre kész le­szünk az alapozással és a pincerésszel, a tervek sze­rint. Csak a további, az bi­zonytalan. Mert még mindig nincs a kezünkben a rész­letes építési terv. Pedig a községi tanács megtesz min­dent. Nem tudom miért ké­sik a tervező. Az anyag­A göíicritszkai „páliÉagyár“ Szeszfőzdének már alig nevezhető a göneruszkai Dobó Ist­ván Tsz új melléküzeme. Hiszen a pálinkát főző üstök, gé- | l<ek napi teljesítménye 1400 liter. Valóságos pálinkagyár ez, «'hol a gyümölcsösök, szőlők melléktermékeiből, évi 250 na­pos üzemelés mellett mintegy 050 ezer liter rövidital készül. ! Foto: Szabados György. í hiányról nem beszélek, mert az az árvíz miatt érthető. Az építkezés egyszerre el­néptelenedik. Matisz József brigád vezető is bejön a kis felvonulási épületbe, az épí­tésvezetői irodába. Utcai ru­hába öltözik, s kezében bu­kósisakkal Petras Istvánra vár. — Ebédidő van — magya­rázza az építésvezető. — Az emberek hazamennek ilyen­kor. Ugyanis mindnyájan szendrőiek vagyunk. Az Ede- lényi járási Tanács költség- vetési üzemének dolgozói, de szendröi lakosok. S ez jó. így biztos, hogy valameny- nyiünknek saját szívügye az új művelődési ház, — Mikor kezdték a mun­kát? — Május 10. körül érke­zett az első kavicsszállít­mány. — És milyen lesz az épü­let, ha elkészül? — Szép és modern. A föld- , szint klinker- (tégla-) burko­latot kap, az emelet pedig j konzolos .(kiszögeléses) lesz. | Az alapterület nyolcszézöt- ven négyzetméter. A pégi hetven négyzetméter volt. Egy helyiség mindössze. Lesz nagy színháztermünk, több klubszobánk és igazi könyv- j tárunk. Sőt ! Szabadtéri szín- [ padunk is. — Hány millió forintba I fog kerülni mindez? — Körülbelül nyolcba. A beszélgetés *mél megállt néhány ember ,a ke­rítés mellett. Szendrőiek és környékbeliek, akik autó­buszra vártak. Ök azok. akik nagyon várják már az új művelődési házat, akik fi­gyelemmel kísérték eddig is a munkások minden lépését. Látták, hogy ástak ki, hogy furikoztak el háromezer köb­méter földet, hogy dolgoz­ták be a vizes talajba a há­romszázharminc köbméter betont. Látták naponta reg­gel héttől délután ötig — s látják ma is —, hogy épít, a szendröi brigád új művelő­dési házal a szendrőieknek és a környékbelieknek. B. P. A FELFÜGGESZTETT bí­rósági tárgyalás után elin­dultunk, hogy megtudjuk, miért van ennek a falunak rossz híre, mi okozza ezt a viszonylag sok — néhányszor igen kirívó — bűnesetet, sza­bálysértést. Keskeny, magán művelésű parcellák közölt visz be az út csoda, hiszen a munkaképes férfiak 80 százaléka az innen alig tizenhárom kilométerre levő Miskolc nagyüzemeiben dolgozik. A közel 4000 hol­das határban pedig szinte el­tűnnek az egyenként dolgozó emberek. Kétlaki falu ez. méghozzá nem is akármilyen. A családokra átlagosan 10— Gazdag porta — szép liáz. a községbe. A takaros por­ták, a szép házak gazdagsá­got sejtetnek, a magas, erős kerítések pedig azt is jelzik talán, hogy ez a gazdagság nem közös cselekvés gyümöl­cse, s így nem is mindenkié. Az 1273 lelket számláló köz­ség a délelőtti órákban szin­te kihaltnak látszik. Nem Foto: Szabados György. 15 katasztrális hold föld jut, de vannak olyan családfenn­tartók. akik valamelyik nagy­üzemben dolgoznak, s otthon 25—30 hold várja még őket. Sokan foglalkoznak állatte­nyésztéssel is, ami a község egyik fő jövedelmi forrása. Az áprilisi oltás adatai sze­rint 430 szarvasmarha, 60 ló Teli liáz az IBUSZ-ban Megkezdődött a csúcsidény — Napi ezer ügyfél — Ötezren ÜBUSZ-utazáson A miskolci IBUSZ-iroda környékén hat külföldi or­szág gépkocsijai parkíroz­nak, azaz parkíroznának, ha lenne hol. Benn a pénztá­rak. a pénzváltók, a külön­böző boxok előtt vagy ötve- nen, akik legalább öt-hat nyelven beszélnek. — És ez a napnak arány­lag egyik „legcsendesebb' órája — mondják fáradt mo­sollyal az IBUSZ-osok. — Té len­nyáron erdők között t‘ÍÉntl? Szórta maga —" Í.íf f V/tí , I (/ Qy ÍS, / Iwmokult egész álon — szolt Fodor Bertalan vonalor.zetö helyettesének, Tölgyesi Sán­dornak a papírgyár után. — Szórta bizony. Pedig most nem is olyan párás a levegő — válaszolt társa, is tovább figyelte a csörgő-csat- togó kis kerekek alatt futó fényes sínpárt. Azután egy kis időre abba­maradt a. beszélgetés. Fölfelé bizony szusszanni kell egy- egy mondat között, hiszen kifárasztja a torkot, hogy túl kell kiabálni a Diesel-moz­dony hangját. Mert Uusztí István mozdonyvezető már Majláth után teljes gázra állította a motort. Dolgozott is becsülettel az öreg. gene­rálozás előtt álló masina. S mert az előttünk járó szerel­vény mozdonyvezetője végig homokozta az utat, a mi „motorunk” egyenletes tem­póban, „köszörülés” nélkül vitte a hét kocsit, s Huszti Istvánnak nem i'olt más dol­ga, mint az utal figyelni, meg azt, hogy szépen dolgoz­zon a gép. — Nézze csak ..gazdi”! — kialt tel Tölgyesi Sándor a Pv ikaporos előtti viadukt után. — Nézze csak mennyi keserű gomba! — Szép bokor, b‘ll int vissza a „gazdi”, ahogy beosztottjai a vonatvezetőt nevezik. — Iiát ez a jó nyá­ron a tehervonatban — foly­tatja feléin fordulva. — lgU, fölfelé nyugodtan elgyönyör­ködhet az ember az erdőben. Lilla fölött. Kerekhegyen kocsikat cserélünk. A hét üres helyébe ugyanannyi ke­rül, fával megrakodva. Ám, amíg a visszainduids előtt, a nehezebbre készülve rágyúj­tottunk egy cigarettára, jo negyedóra telt el. Addig a hegyi Diesel megállás nélkül járta a kitérői, tolta-húzta a kocsikat, s Tölgyesi István. Barcsai Gyula és Bán Jo^sc hol a szerelvény elejére, hol a végére futott. — No, most nyugodtan beszélgethetünk — áll meg az utolsó kocsinál Fodor Bertalan. — Va?i időnk, mert Lillánál úgyis meg kell áll­ni. A személy előtt már nem tudunk elmenni. — Csendes, nyugodt szol­gálat ez?... — Az, amikor az — vála­szok — Csak olyankor más egy kicsit. amikor szakad az ember nyakába az eső meg a hú, s amikor ugyancsak kapaszkodni kell, hogy a szél ne tegye odébb, a fák közé, a hegyoldalba. Meg azután az sem leányálom — folytatja tovább tréfásan —, amikor fejszével, fűrésszel aprítjuk a nehéz vizes hó jóvoltából „sínre hasalt” fákat, végig Garadnáig. Olyankor nem számit a hideg. Kisba­báira vetkőzünk. És az is megesett már velem, hogy Lillánál elszaladt a moz­donytól a szerelvény, jó ma­gasra rakott fával. Ráadásul a tetején rakodók ültek. Húztam, ahogy csak bírtam a féket. Alig hittem. hogy kiérjünk az alagútból. Meg­könnyebbültem, amikor lát­tam, az embereknek nem esett bajuk. Puskaporosnál aztán nagynehezen meg is álltunk. / — Ilyen élményből elég egy is az életben. — Elégnek elég volna, de nem úgy mérik. Jutott több is a huszonnégy év alatt, amióta itt vagyok a kisvas­úinál. Egyszer lesodort a fa a kocsi oldaláról, aztán a Puskaporos előtti viaduktnál a talpfák égtek. Régen volt. már, mert még gőzössel vit­tük a hajnali személyt Ga- radnára. Az volt a szeren­csénk, hogy szembe fújt. a szél. és megláttuk a füstöt. Igaz, még így is csak pár méterrel a hid elüti álltunk meg. Hogy mitől gyulladtak meg? Biztosan még az előző este „elpergetett.” mozdony­parázstól. Visszafelé jövet, ahányszor felharsant fékezést kérve a mozdony kürtje. arra gondol­tam, hogy bizony nagyon rá­szolgálnak a kisvasútóli dol­gozók arra az ajándékra, amit a természet, szépsége ad, a csendesebb, békésebb he­gyi utakon. Mert ilyenkor már nem figyelhetnek másra, csak a fékre. Télen-ayáron £££* járnak Parasznya. Garadna és Kerekhegy vot\alain. Amilyen szép, olyan nehéz is a munkájuk. Mert a vonat csak akkor engedelmes és ártatlan. ha nagyon vigyáz­nak. Bíró Péter tliaba, augusztus a csúcs­idény. Ilyenkor utaznak a legtöbben, s ilyenkor jön a legtöbb külföldi is. — Most augusztusban na­ponta átlagosan több, mint ezer ügyfelünk van — tud­juk meg Tarnay Csabától, az IBUSZ-iroda vezetőjétől. — Mindent elkövetünk, hogy a lehető ieggyorsabban le­gyünk eleget minden meg­rendelésnek. A torlódás el­kerülése érdekében külön­választottuk a belföldi és a k «. I földi pénzváltást. — Honnan érkezik a leg­több külföldi? — Jelenleg a lengyelek és a németek vannak többség­ben. Akad olyan nap, ami­kor negyedmillió forint ér­tékű valutacsekket váltunk be. — Akadnak-e augusztus­ban érdekesebb IBUSZ-uta­zások" — Mintegy ötezer embert .,utaztatunk" a csúcsidény­ben. A külföldi IBUSZ Izör- utazások, üdülések melleit lesz egy érdekes, tíznapos országjárásunk. Ilyen nagy, minden jelentősebb várost, szép vidéket érintő hazai tú­ra még nem indult Miskolc­ról. Szegedre. Keszthelyre, majd a budapesti mezőgaz­dasági kiállításra indítunk különvonatokat. s lesz egy bécsi túránk is. — Akad-e valamilyen új­donság a külföldi útiprog­ramban ? — Egy oslói repiilötúra, a norvég—magyar válogatott labdarúgó-mérkőzésre. Az utazásra októberben kerti' sor, s most augusztus elején már csak néhány helyünk van. — Hány tBUSZ-os van sza­badsávon ? A válasz csak egy fáradt mosoly. Hát lehet innen az üdülési idényben szabadság­ra menni"! (p. s.) 2. Tizenháraffl kilométerre a nagyvárostól és 370 serlés volt az istállód­ban, ólakban, de ezek szám* azóta megnőtt. A község lakossága 387 la­kásban él. A faluban egyre többen építkeznek, de van még jócskán öreg ház, elha­nyagolt porta is. Az épitő- kedv azonban valami fonto­sat jelez. Az utóbbi években erősen lecsökkent az elván­dorlók száma. A nagyközség rangú Bükkaranyoson 1930- ban 1600-an éltek. 30 évvel később 1251-re, 1965-ben pedig 1166-ra csökkent a la­kosok száma. Nyékládházan és Görömbölyön például egész aranyosi települések vannak. A jelenlegi 1273-as lélekszám viszont már azt jelzi, hogy az elvándorlás megszűnt. A község vezetői szerint ez főleg annak kö­szönhető, hogy megjavult a város és a falu közötti köz­lekedés. De még jobb lenne, ha délelőtt 7 és 12 óra, vala­mint este 8 és 11 óra között is lenne buszjárat Miskolcra, illetve vissza. A korábbi elvándorlásnak és a magángazdálkodásnak egyenes következménye, hogy az új iskola padjaiban az el­múlt tanévben mindössze 129 kisdiák üldögélt. A nyolca­dik osztályt most tizennégyen fejezték be. Egyre kevesebb a gyerek — mondják a falu­ban. Pedig itt is van mit ap­rítani a tejbe. A falu postá­ján több mint egymillió fo­rintot tartanak nyilván taka­rékbetétben. de sokan kama­toztatják pénzüket Miskol­con, Ernődön. Az Aranyos-patak völgye azonban még nagyobb gaz­dagságot rejt magaban. Per­sze, ma már nem a telepü­lésnek nevet adó arany le­hetne a fedezete az igazi em­beri felemelkedésnek és élet­módnak, hanem az, ha az egykori Aranymosó-malom, Aranyasd. Aranyas, Aranyos, majd Bükkaranyos dolgos la­kossága egymáshoz igazítaná lépteit. Maguk a gazdák is látják, mennyivel több terem a környező közös gazdasá­gokban, mennyivel emberibb, kulturáltabb életet élnek a szomszéd falvak lakosai. De ehhez az kellene, hogy az Aranydűlő az Aranygomb szőlő és a határ többi ré­szét is közösen műveljék, hogy a nagyüzem tehetsé­geit kihasználva, valóban aranyéletet teremthes t.tek maguknak és utódaiknak. Alig tizenhárom kilóméiért Miskolciól. az ország máso­dik városától, nagyrészt ugyanúgy robotolnak látástól fakulásig az emberek, mint apáik és nagyapáik, ugyan­úgy télnek a magányos öreg­ségtől, alig valamivel tudnak többet a világ soráról, ugyanúgy divat az orvvadá­szat. a mezei lopás, a tiltott leg’eltetes. a gyűlölködés, a bosszűállás, az önbíráskodás, a pereskedés, s ugyanolyan könnyen kerül elő a gyakori verekedésekkor a karó. a bicska, a metszőolló. a kés. a fejsze, a tőr. mint haj­danán. ALIG VALAMIVEL több mint száz napilapra fizetnek elő a községben. A vegyes­boltban havonta csak 30—40 tubus fogkrémet vásárolnak. De: a vegyesbolt 10 napon­ként pálinkafajtából 200 fél- decis, 20 egy deci s, 20 kettő- decis üveggel, borból pedig 100 egyliteres üveggel rendel, a kocsma pedig 60 ezer forint forgalmat bonyolít le ha­vonta. Csengcri Ervin Oravec János (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents