Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-05 / 182. szám
ÉSZAK'MAGYARORSZÁG 2 Szerda, 1970. augusztus 5. Párizsba érkezett David Bruce, a vietnami tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség ói vezetőbe. \ legközelebbi ülésen már ő vezeti az amerikai delegációt. Az Orly-i repülőtéren tett nyilatkozatában kijelentette, hogy Nixon elnök nagyarányú cselekvési szabadságot biztosított neki a tárgyalások vitelében. Mögötte a delegáció eddigi vezetője, Philip C. Habib. Q&lúm Meir mwilm ihmsm tu (Folytatás az 1. oldalról) A nyugati hírügynökségek gyorshírben jelentik, hogy az izraeli kormány keddi ülésén, amely 90 percig tartott, jóváhagyta az úgynevezett Ro- gers-tervre adandó végleges izraeli válasz tervezetét. A Gahal-párt hat minisztertagja a tervezet jóváhagyása után benyújtotta lemondását. Golda Meir asszony, izraeli miniszterelnök a parlamentben ismertette kormányának álláspontját a Ro- gers-tervvel kapcsolatban Mint mondotta, az izraeli kormány számára megköny- nyítette a pozitív választ hogy megnyugtató felvilágosításokat kapott az Egyesült Államoktól. Az izraeli kormányfő a továbbiakban arról beszélt, hogy az izraeli erőknek az arab területekről történő kivonását csak az arab államokkal kötendő kötelező erejű békeszerződések határozhatják meg. Noha az iz- j raeli csapatok kivonásáról ezúttal először esett szó hivatalos izraeli nyilatkozatban. Golda Meir szükségesnek látta nyomatékosan hangoztatni azt is, hogy Izrael a maga részéről kizártnak tartja az 1967. évi hábo- j rú előtti határokhoz való | visszatérését. I JSixon nyelvbotlása Sharon Tate gyilkosainak védői azt tervezik, hogy a perben kedden ismét az eljárás beszüntetését kérik. A védőügyvédek már hétfőn is hasonló indítványt terjesztettek elő, miután Nixon elnök denveri sajtókonferenciáján „elszólta magát” és gyilkosnak nevezte Charles Man- sont. Nixon a kaliforniai San Clementeböl Washingtonba visszautazva, Denverben rövid időre megszakította útját, s újságírók előtt gondterhelten nyilatkozott a bírósági eljárásokról, így a Manson- üggyel kapcsolatos hírközlésről is. Kifogásolta, hogy egyes bűncselekményekbe belebonyolódott személyeket a hírközlő szervek hősökként tüntetnek fel. Az amerikai elnök ennek kapcsán Man- sonról azt mondotta, hogy „közvetve, vagy közvetlenül bűnös nyolc ember meggyilkolásában”. E kijelentést később Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára helyesbítette. Mint mondotta, Nixon a gyilkosság „gyanújáról” akart beszélni. A gyilkossági per vádlot- tainak védői közvetlenül azután, hogy Nixon denveri kijelentései ismeretessé váltak, az eljárás beszüntetését kérték, azzal az indokolással, hogy „a vádlottak most már nem számíthatnak pártatlan perre”. Országos tanácskozás a Csatáikban (Folytatás az 1. oldalról) Zambó elvtárs is szólott róla, de Zoltay Endre, az LKM dokumentációs osztályának vezetője vázolta részletesebben a gyár történelmét. kialakulását fejlődését 1770-től napjainkig. A délután folyamán Nyilas Sándor, a diósgyőri kohászat nagyüzemi párt-vb tagja a gyár munkásmozgalmáról, a I hajdani sztrájkokról, meg- mozdulásokról, az ellenállási mozgalom tagjainak bátor kiállásáról, az ifjúság szó- { cializmust építő • tetteiről adott ismertetőt. A konferencia részvevői a megnyitó előadások után a Hámorban levő központi kohászati múzeumot, az új- massai őskohót tekintették meg. Este kultúrműsor volt a Csanyikban. A Bartók Béla Művelődési Központ népi zenekara és az ifjúsági klub tánczenekara szórakoztatta az ismerkedési est részvevőit. Az országos FMKT-konfe- rencia második napján ismét egy sor esemény lesz a Csanyikban. Ma délelőtt 9 órai kezdettel dr. Horváth János, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés vezér- igazgatója tart előadást, 10 órakor Székely László, az LKM fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsának elnöke tart vitaindítót. Kedvező |e5ek M éltón a tárgyalások horderejűhez, óriási nemzetkő* zi jelentőségéhez, a Gromiko, illetve Scheel vezette küldöttségek moszkvai tárgyalásairól mindkét fél csak szűkszavú jelentéseket ad ki. Az erőszakról való lemondás témája, illetve az arra kötendő szerződős Európa két legnépesebb állama között, túlságosan komoly dolog ahhoz, hogysem felelőtlen fecsegésekkel, illetéktelen szószátyárkodással zavarja meg bárki is a gondosan előkészített tárgyalások menetét. Ezért érdemes alaposan odafigyelni az eddigi jelentésekre, amelyeknek éppen szűkszavúsága, tárgyilagossága, lényegre törése adja meg igazi jelentőségét. Amikor a nyugatnémet delegáció szokásos moszkvai napi sajtókonferenciáján az újságírók felvetették, hogy a tárgyalások nem haladnak eléggé gyorsan, Rüdiger von Wechmar, a nyugatnémet szóvivő abban vélte látni ennek magyarázatát, hogy a tárgyalások „végső szakaszukba jutottak, amely a legkényesebb”. Minthogy a tárgyalások még folynak, nem lehet tudni, igazság szerint von Wechmar sem tudhatja, csakugyan a „végső", a „legkenyesebb” szakasznál tartanak-e, vagy pedig még hosszabb ideig tartó tanácskozásokra lehet-e számítani. Éppen ezért, távol kell álljon tőlünk is bármiféle találgatás. Ha mégis úgy gondoljuk, hogy a tárgyalások legalábbis nem állhatnak rosszul, ezt egy másik tényből merítjük: abból,'hogy Willy Brandt kancellár éppen most utazott el háromhetes norvégjai üdülésre. Kedvezőtlen tárgyalási légkör esetén feltehetően alkalmatlannak találta volna az időpontot munkájának megszakítására. Ugyancsak kedvező jelnek tekinthetünk —- ezt már egyértelműen — egy most nyilvánosságra hozott '.vélemény-kutatási jelentést. A bonni alkalmazott társadalomtudományok' intézetének kérdéseire adott válaszokból kiderült, hogy a megkérdezett nyugatnémet lakosság 79 százaléka helyesli a bonni kormány úgynevezett keleti politikáját, és a kelet-európai országokkal jelenleg • folyó tárgyalásokat olyan lehetőségnek tekinti, amelyet nem szabad elszalasztani. Miközben a nyugatnémet ellenzék — nem tartva be azt a fegyverszünetet, amelyet maga ígért meg a moszkvai tárgyalások idejére — tovább támadja Brandték tárgyalási politikáját, a világ azt reméli, hogy a bonni kormány erőt merít a lakosság igazi hangulatát és óhaját tükröző közvélemény-kutatási jelentésekből, és csakugyan arra törekszik, hogy a moszkvai tárgyalásokon, de a többi szocialista országgal folyó tárgyalásain is, a realitások szellemében fogant megegyezést érjen el. Konferenciára mm a «ín TIZENNYOLC esztendővel ezelőtt. 1952-ben rendeztek meg hazánkban az első országos „könyvtáros” konferenciát, amely szinte megalapozta az állami irányítású közművelődési könyvtárak működési rendjét. 1955- ben követte ezt a tanácskozást a második országos konferencia, amely megfogalmazta a máig is érvényes, könyvtári vonatkozású jogszabályokat — ezek egy évvel később léptek életbe, törvényerejű rendelet formájában — s nagyrészt ma is ezek alapján dolgoznak könyvtáraink. A könyvtárosok most újabb tanácskozásra készülnek. 1970. december 15-e és 17-e között rendesék mey o III. országos könyvtáros kom' ferenciát. Ennek előkésssőle- teiről. a könyvtáraidnál kapcsolatos, átfogó jelentőségű kérdésekről beszélgetett kedden Budapesten, a Művelődésügyi Minisztériumban az újságírókkal Kondor Istvánná, a könyvtári osztály ve aetöje. A korúeeenoKi megszerve?rta : Andrzej Zbych 57. — Hát jó — sóhajtott megadóan Kloss. — Ez a nap így is sikeres. A tábornok nagy elismeréssel beszélt ma az ön harckocsijáról. Ha sikerülnek a próbák, néhány nap múlva már nemcsak prototípus lesz ez a nagyszerű fegyver. . . Remélem, boldog? — nézett a mérnökre a főhadnagy. — Az lennék, ha tudnám, hogy legalább egy nappal közelebb hozzák harckocsijaim a háború végét. — Azt akarta mondani — mosolygott Kloss. és cigarettával kínálta a mérnököt —, bizonyára azt akart»- mondani, hogy „ha legalább egy nappal közelebb hoznák harckocsijaim a győzelmünket'’? — Ha a háború vége ugyanazt jelenti, mini a svőzelem. akkor igen. — Feltétlenül, a győzelem a mi győzelmünket jelenti — mosolygott tovább Kloss, s lezárta a sakkdobozt. Meier hunyorogva nézett Klossra, s tenyerével legyezte el a cigarettafüstöt. — Ha nem bíznék úgy emberismeretemben, ha nem tudnám azt, amit érzek, vagyis azt, hogy kedvelem önt, Kloss, most azt hinném, hogy.. — Hogy ellenőrzőm? — kérdezte Hans. — Nem, nem kedves mérnök úr. Vannak rá mások, akik ellenőrzik önt, s az ön személyi lapja a harckocsik dokumentációja. — És ha mezőgazdasági gépeket terveznék, nem tankokat? — kérdezte ráncolt homlokkal a mérnök. Kloss agyában hirtelen felderengett valami. Igen, igen, Meier portáldaruja a háború előtt. . — Régen volt az, amikor még egy portáldaru is hírnevet jelentett a hazában — mondta csendesen, s érezte, hogy újabb kétségeket ébresztett Meierben. — ön ismerte a daruimat? — Igen. Ugyanis 1941-ben kellett volna megvédenem a diplomámat a gdánszki akadémián. — Ehelyett most Európa civilizációját védi — mondta Meier, s Kloss úgy érezte, hogy maró gúny cseng a mérnök szavaiban. — Kérdezhetek valamit öntől, Hans? — nézett fel hosszú szünet után Meier. — Megtenne valamit nekem, szívességből? — Igyekszem, ha nem lehetetlen. — Kérem, mondja meg nekem az igazat. Ön az Abwehmél van, sokkal többet tud, mint amennyit a rádió mond, vagy az újságok írnak Kérem, mondja meg, mi volt Hamburgban a valóságban ? — Tegnap — kezdte Kloss lassan, szinte szótagolva ejtve ki a szavakat — légitámadás érte. Részleteket, sajnos, nem tudok, talán csak any- nyit, hogy Hamburgnak elég gyenge volt a légelhárítása — közben arra gondolt, hogy végre ez a tankgyártó is félelmet érez. Felesége, gyermekei ... És mi volt 1939-ben, amikor Varsóra hullottak a bombák? És 1941-ben és azóta mindig Európában? Millióknak és százmillióknak volt családja, felesége, gyermeke, szülei... Akkor persze, még biztos volt a Birodalom győzelme, s nem kellett arra gondolni, hogy a hamburgi feleségek és gyermekek sem többek, mint élő emberek, akiket félteni is lehet, akiknek félni, sőt meghalni is lehet egy háborúban... Szerette volna ököllel megkopogtatni ezt a műszaki koponyát, hogy ébredjen rá a valóságra: amíg a háborúban és a háborúért alkot, amíg ártatlan emberek millióinak elpusztítóit segíti a győzelem mámorát visszanyerni, addig bűnös a bűnösök között. — Szóval nem akarja megmondani — törte meg a csendet Meier. — Ezek szerint igaz, amit az egyik altiszt titokban elmondott, hogy Hamburgot kilencórás légitámadás érte, s a fél város romokban hever. A mi házunk a kikötő közelében van, s telefonunk egész délelőtt süket volt. Mi az ördögöt mondjak neki? — meditált Kloss. — Ügy látszik, a kantinos altiszt jól informálódik. Bizonyára hallgatja az angolok rádióadásait. Jó ezt tudni, hiszen egy kantinos altiszt nem szívesen cseréli fel a söntést a keleti frontért. Az angol rádió hallgatásáért pedig — hirtelen az ablak alatti feliratra nézett: „A rémhírterjesztés — fecsegés, a fecsegés — hazaárulás!” —, igen, a rémhírterjesztésért vagy front, vagy halál jár. Vagy mondja el neki, amit ma reggel a „Szigorúan bizalmas” törzskari tájékoztatóban olvasott, hogy amit eddig Hamburgnak neveztek, az romhalmaz csupán? Hogy nemcsak a telefonok némultak el... — Biztos, hogy a vonalat hamarosan helyreállítják. De kérem, adja meg a lakáscímét, s megkísérlem közvetlen vonalon felhívni a feleségét Meier leírt néhány sort egy szelet papírra, s utána sokáig némán szorította Kloss kezét. Ostobaság — gondolta Kloss —, hiszen most együttérzek ezzel az emberrel, s ma éjfélkor mégis jelenteni fogja a J—23-as hogy megkezdhetik a gyár szőnyegbombázását, hogy megsemmisítsék Meier életének értelmét. S egyáltalán nincs kizárva, hogy Meiert magát is. — Atkozott háború — mondta végül Meier, s elfordult. Papírjait kezdte rendezni. Kloss már az ajtóban volt, amikor Meier ismét feléje fordult, s könyörgő, majdnem síró hangon suttogta: — Meg kell mondania az igazat. Akármilyen kegyetlen is legyen az, az igazságot akarom hallani, Kloss. * A fiú csendesen sírt, nem szégyellve könnyeit. — Itt maradok — mondta. — Igen, most itt maradsz — mondta vigasztaló hangon Bartek. — Később majdcsak kieszelünk valamit, hogy biztonságba helyezzünk. Most pedig egyél — s egy tányér káposztalevest tett a fiú elé. — Ha rögtön az üzlethez futottam volna — i szipogta a fiú —. még figyelmeztethettem volna Filipet, de így, hogy futkoztam össze-vissza... — Kénytelen voltál így csinálni.' hiszen egyrészt az életedről volt szó, másrészt meg az órást így is figyelmeztetted. — Igaz, azonnal kitette a bohócot a kirakatba, de ez sem segíthetett már Filipen. (Folytatjuk) aését nem. az indokolja, hog*’’ a jelenleg érvényes gyakorlat és a hatályos jogszabályok nem jók, hanem az, hogy a hazánkban végbement nagyarányú társadalmi és gazdasági fejlődés eredményezte változások könyvtárügyre is kihatottak, és ilyen aspektusból szükséges könyvtáraink helyzetét felülvizsgálni, könyvtárosoknak és a könyvtárat használóknak közösen megvitatni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az urban); zóció fokozódása, a növekvő szabad idő. a gazdaságirányítás rendszere, a folyamatosan végrehajtott oktatási reform, a közigazgatás átszervezése — hogy csak egy-két, fordulatot jelentő társadalmi-gazdasági jelenséget említsünk — mind a könyvtárügyet befolyásoló tényezők. A KONFERENCIA fő témája a társadalom, a könyvtár és a dokumentáció ösZ- • szejüggéseinek vizsgálat<* lesz. annak felmérése, milyenele az igények a könyvtárral szemben milyenek ;t szolgáltatások, s mit lehet a könyvtár a társadalom előd álló feladatok jobb megoldásáért. A tanácskozás plenáris és szekciókként! üléseken folyik. Szekcióülések mát napjainkban is vannak, és mint részterületek vitái, megelőzik a konferenciát. A kü- ' lönböző szekciók — oktatási, mezőgazdasági, ipari. egészségügyi, közművelődési. tudományos stb. — anyagainak előkészítésében és előzetes megvitatásában a* érdekelt szakterületek leg' kiválóbb ismerői vettek részt. (bm)
