Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

Vasárnap, 1970. aug. 30.

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 0

A diósgyőri stadion közelében épül a 45 lakásos bérház a kohász dolgozóknak.

Kemény kötésű fiatalember áll meg a gyár előtt. Egy darabig kíváncsian figyeli a gyár életét, hallgatja a gépek zúgását, a szuszogó, erős kalapács ütéseket. Aztán nagy elhatározással kopogtat be az LKM W. sz. hivaíalházá- nak első emeletén levő munkaerő-gazdálkodási osztály irodájának ajtaján.

— Van felvétel?

— Van, bőven — biztatják. — Segédmunkás? Jöhet, háromszáz barátjával. Kőműves? Hozzon vagy begyven szaktársat. Kocsirendező? Lakatos? Ács, tetőfedő? . . . Nem tudunk olyan szakmát említeni, fiatalember, ahol ne tudnánk felvételt biztosítani.

■— És mennyi a kereset?

— A segédmunkásoknál az érabár 8—10, a szakmunkásoknál 8—12 forint. No persze, ez függ a munkahelytől

a teljesítménytől is.

Egy pillanatra érdemes elgondolkozni.

Pár nappal ezelőtt ünnepelték a diósgyőri kohászat születésének 200. évforduló- tót. a dolgozók a megbecsülésre eddig sem panaszkodhattak. Tíz év alatt 8400 ember — némelyik többször is ~y kapott kiváló dolgozó kitüntetést. És most újabb 186 ember viselheti a kiváló dolgozó és a kohászat kiváló dolgozója címet.

És harmincán kaptak kor- Mányki tüntetést. Ha valaki Megfigyelte, érdekes megál- kipítást tehetett: a kitüntetettek 80—90 százaléka munkás.

Volt egy másik elismerés is: az aranygyűrű. Négyszáznyolcvan olyan ember kapott, aki legalább 35 éve dolgozik a nagy kohászati üzemben. Sok embernél több kitüntetés kapcsolódott egymáshoz. Árokszállási Géza előhenge- rész az aranygyűrű mellé a Munkaérdemrend arany fokozatát, Jáborcsik János öntő az ezüst. Fülemüle István lakatos és Nyikes Miklós villanyszerei ő a Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta.

Ezek az emberek akaratlanul is visszaemlékeztek. Visz- szaemlékeztek a 35—40 évvel ezelőtti időszakra, amikor a gyárkapuk előtt hosz- szű embersor állt, s felvételre várakozott. Volt eset. a harmincas években, amikor a gazdasági válságok következtében a gyár dolgozóinak létszáma alig érte el a háromezret. Ha ezt az adatot vesszük, akkor azóta a gyár dolgozóinak a száma több mint hatszorosára növekedett. És a gyárban dolgozó emberek, beosztottak és vezetők munkálkodása alapján újabb és újabb munkalehetőségek nyílnak.

A gyárkapuhoz nem mesz- sze pályafenntartók dolgoznak. Megszólítjuk az egyik munkást.

— 1951. április Ifi. óta dolgozom itt — mondja Pong- rácz Mátyás. — Mezőkövesden lakom, s onnan járok be mindennap munkába. Szeretem ezt a gyárat, s nem is mozdulok a nyugdíjazásig.

A jól megtermett, s izmos férfiak között van egy vékony legénykor Vigh István. Tizenhét éves. Hejőkeresztúr- ban lakik.

— Vonallal járok be. Az

ingyenes.

Ö bevallja, hogy nem akar itt megöregedni.

— Apukám itt van a vasúti forgalomnál. Én is oda akarok menni, ha betöltőm a 18. évet.

Simon Péter előmunkás szelíden mosolyog. Az ő életében már régen elsuhant a Ili. év.

— 1940-töl dolgozom itt. És húsz éve vagyok előmunkás. Hadd mondjam el, hogy amikor kezdtem, az öltöző, fürdő ismeretlen volt. Tíz éve már ez is van számunkra. Hogy nálunk van-e felvétel? Igen. Az én brigádomba is jöhetne még vagy tíz ember.

— Rengeteg munkánk van magyarázza Faragó Andor, az LKM épület-karbantartó gyáregységének vezetője. — Fő feladatunk a termeléssel függ össze. De hát csinálunk mást is. A kohó környékén a hőhasznosítót készítjük, ez biztosítja a város sok-sok házának a fűtését. A stadionnál építünk egy 45 lakásos bérházat, a tűzálló-téglagyár keleti végében pedig saját magunknak egy ötszintes épületet, fürdőkkel, Öltözőkkel együtt. S jövőre megkezdjük a mezőkövesdi új üdülő építését... De minek soroljam? A lényeg, a munkákhoz legalább 50 segédmunkásra. kőművesre, asztalosra. tetőfedőre, vízvezeték- szerelőre lenne szükség.

Itt is megbecsülik a jól dolgozókat, a jó szakmunká- sokat. Az egységvezető neveket sorol. Beszél Kiss János brigádjáról. Rájuk a III-as kohó nagyjavításában vár szép feladat, Kocsis Barna ácsbrigádjáról, Kocsis Barnáról, alá a Munkaérdemrend bronz fokozatát kapta, Ostorházi István kőműves brigád vezetőről, az útépítő Zuplcó Lászlóról, Tóth János festőről és ...

Ostorházi Istvánt a stadionnál épülő 45 lakásos házban találjuk meg. Itt dolgozik 18 tagú brigádjával.

— A gyárban 23 éve vagyok. Még két év, s megkapom a 25 év után járó egyhavi fizetésnek megfelelő jubileumi jutalmat. Először kohókőművesként dolgoztam a Martinban, aztán 11 éve jöttem az épület-karbantartókhoz. Hogy szeretem-e ezt a szakmát? Szeretek építeni. Iff látni, az ember hogyan

alkot valami szépet, maradandót. Mi köt ide? Megszoktam. Meg aztán a gyár mindig biztos pénz. Nincs fagyszabadság. Építettem egy házat. A haladból magam szedtem ki a téglát. Ingyen kaptam. A gyár kedvezményt biztosított, az építőanyag hazaszállításához is. Ha összeszámítom, ez jó tízezer forintot jelent. Hát hol kapom én ezt meg?

Az építőknél is vasi lehetőség a fejlődésre. A bíágád- veaető elismeréssel beszél Jakab Jánosról, aki nemrégen még segédmunkásként szorgoskodott, s ma rutinos kőműves.

— Sok ilyen ember kellene! — mondja.

A vidéken, a messze lakó embernek nagy gondot okozhat az elhelyezkedés, a szállás. A gyárnak Van egy 470 személyes munkásszállója. Ez valóban méltó a szálló névre. Elegánsan berendezett hall, társalgó, étkező fülkék, ízléses bútorzat a szobákban. Találomra nyitunk be az egyik szobába. György János fogad. Elmondja, hogy 10 éve dolgozik a kohászatban. Cigányon van a családja.

— A durvahengerműben meleghulladókos vagyok. Nehéz munka. De hát az embernek valahol élnie kell. A gyár stabil, munkahely, itt. nem kell nyugtalankodni a holnap miatt, Mit fizetek a szobáért? Havonta 140 forintot. Sokkal olcsóbb, mint az albérlet. S a kettőt össze sem lehet hasonlítani.

Lopva az órájára néz. Bevallja a sietség okát.

— Negyed háromra agyárban akarok lenni. Egy hegesztő tanfolyamat szerveznek. Szeretnék részt venni rajta.

Biillillia

A kérdés önmagából adódik: mát ad a gyár a munkabéren kívül a dolgozóknak?

A munkásellátási és szociális osztály már kész is a válasz- szak

— Vállalatunk évente

üzemegészségügyi, szociális és munkásvédelmi ellátásra 100—120 millió forintot, fordít. Hozzáteszem, hogy a vállalatvezetés nagy erőfeszítéseket tesz a technikai, a műszaki fejlesztésre, hogy megkönnyítse az emberek munkáját. A sok között gondolok a nemesaoét-hengerműre. amely a legjobban gépesített üzenünk lesz. S hadd emlitseni meg, hogy itt egy új szociális kombinát létesül, új gyári bejárattal egyetemben. A fekete-fehér öltöző- fürdő jó másfél ezer ember ilyen irányú igényeit elégíti ki.

— Hallattunk valamit az új munkásszálló építéséről.

— A jelenlegi munkásszálló kicsinek bizonyult. Jövőre egy új 400 fős szálló építését kezdjük meg, amelyet várhatóan 1973-ben adunk át. A földszinten lesz orvosi rendelő, az alagsorban tekepálya.

— Vajon gondolnak-e a nőkre?

— Igen. Az egyik épületrészt a nőknek adjuk ást. Régi igényt tudunk ezzel kielégíteni.

És pattognak az adatok:

A Lenin Kohászati Művek évente autóbusz és vasúti kedvezményes utazás biztosítására 20 millió Ft-ot fordít. A kedvezményes étkeztetés évente 4 és fél millióba kerül, A gyáron belül van négy étkezde: a nagyolvasztóban, a középhengerműben, a kovácsműhelyben, az acélöntődében, s ezen felül természetesen a dolgozók rendelkezésére áll ilyen célból is a Hámor étterem.

A gyárnak egy sor üdülője van. A gyermekeknek és felnőtteknek Fonyódligeten, Kácson a gyerekek, Mezőkövesden a felnőttek számára, és ugyanott több millió forintos költséggel új üdülőt építenek.

Közismert, hogy a gyárban vannak üzemorvosi rendelők, szakorvosi rendelőintézet, van éjjeli szanatórium. Valamit érdemes külön kiragadni:

— Védőételre és italra évente 3 millió forintot fordítunk, A különböző munka- területen a dolgozók szikvizet kapnak, tejet, sajtot, feketét vagy teát. A munkaruhákra és védőruhákra évente 12 millió forintot adunk, A dolgozók friss ivóvízzel való ellátására 50 át- folyós hűtőberendezést szereztünk be, ezen túlmenően az üzemekben sok-sok hűtőszekrény van.

— Bocsánat! Mennyi a gyárban a munkaidő?

— A munkaidő általában heti 44 óra. És minden második szombat szabad. Azaz, a folyamatosan termelő üzemekben többnyire úgy van, hogy három napig dolgoz- nak, és a negyedik a szabadnap. Egyébként vannak munkahelyek, ahol csak 42, 38, vagy 36 órát kell dolgozni hetenként.

— Hadd hívjuk még fel valamire a figyelmet: sok ezer kötetes könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. A negyedik ötéves tervben a Marx térnél mintegy 50—60 milliós költséggel — nagy összefogás eredményeképpen — új kultúrkombinátot építünk.

— És a jövőben még többet akarunk nyújtani a dolgozóknak.

5®rszcrücn felszerelt szakorvosi rendelőintézet. Az üzemekben egy sor körzeti orvosi rcn- biztosítja a dolgozók egészségvédelmét, segíti gyógyulásukat.

I KM PftOPAGAND AOSZT A MT

Pályafcnntartók munka közben.

Pillanatkép a munkásszállóból. György János a gyárba indul.