Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

Szerda, 1970. aug. 26. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A holnap para szí háza, öt mázsás sertések vetélkedője Nyitás előtt a mezőgazdasági vásáron Miskolci autóbörze 70 nak vélem — az idegenveze­tők tájékozottságával hívja fel a figyelmet, hogy itt lát­hatja majd a közönség a több mint hatezer literes te­hénrekordert, a jászboldog- házai Aranykalász Tsz jó­szágát. Emlegeti a Szente- gát nevű híres tenyészmént, a szentesi Termál Tsz gyö­nyörű ötös kancafogatát és a bábolnai híres arab kanca- fogatot is. — Bátyám rendező? — csodálkozom rá. — Én? — nyúl egy csá­kány titán —, még csak nem is ismerek olyat. Csak itt dolgozok mindig. Szerencsémnek tartom, hogy most pillanthatok be a „korszerű falu” bemutató lakóházának ablakán. En­nek az épületnek aligha­nem több nézője lesz, mint a legagyafúrtabb mezőgaz­dasági gépcsodának. A mo­dern vonalú, mégis sok vo­násában hagyományos ..pa­rasztház” szerencsésen egye­síti magában a gazdaporta jellemzőit és mindazt, ami a mai világban joggal elvár­ható egy modem épülettől. Három szobája, lakó előtere, összkomfortja van. Ott lá­tom mellette a garázst, de a hagyományos nyári kony­hát is. Az utóbbi mellett bu ricácsm ű hely, takarmány- konyha, szemestermény-, zöld­ség- és tüzel őtápoló, továbbá boros-pin-cc is van. A lovas bemutatók színte­rét egyelőre fűnyíró gépek járják, majd alaposan meg­öntözik a füvet, hadd legyen zöld bársony. Teherautók tömege forgolódik a szűk­nek tetsző utakon. Érthető, hogy sok minden csak az Úttörők a dédesi Várerdőben Az erdő különleges fűszer- illatába egészen prózai fű­szeres illat is vegyül: a gu­lyáslevesé. No, de ez is fi­nom. A gyerekek elégedet­ten szimatolnak bele a leve­gőbe: — Ma megint jó ebédünk lesz! Mint tíz napon át mindig. Mert tíz napig tartózkodik 6gy-egy turnus itt, a dédesi Várerdőben. Most éppen 53 gyerek lakik a sátortábor­ban, amelyet az Özd városi Úttörőelnökség a KlSZ-esek- kel közösen létesített. Kilenc általános iskola őrsvezetői, il­letve szakköreinek legügye­sebb tagjai vesznek itt részt a „szakmai továbbképzésen.” — Már hetedik éve, hogy minden nyáron megszervez­zük a tábort — hallottuk Légrádi Józseftől, a tábor- vezetőtől. — Fenntartásához az idén az Ózdi Kohászati Üzemek százezer forinttal járult hozzá .. . A vadregényes vidéken, az egészséges környezetben jól érzik magukat a gyerekek, s közben a szó szoros értel­mében játszva tanulják meg Például az elsősegélynyúj­tást, a faliújság-készítést. És vannak még szórakoztatóbb Programjaik is: lombsátor­készítés, tűzrakás-tanulás, Portyaverseny a hegyekben (ki ismeri meg jobban a vi­Lesz elegendő zsák Éves tervén felül egymillió gabonazsák varrását vállalta a Szegedi Jutagyár kollektí­vája. A nagy mennyiségű zsákol Indiából importált szövetanyagból készítik a ha- malomipar részére. déket?), szellemi vetélkedő. Vagy: versengés 25 év leg­kedveltebb úttörő-játékai­ból, s végül jelmezverseny a tábori karneválon. utolsó órákban szállítható a helyszínre, mert nem tesz jót, ha korábban ott éri a nap. Azt szokták mondani a nagyiramú, de jókedvű mun­kára, nótája van. Itt is nó­tája van a muhkának. So­kak számára ez egyelőre hosszú, reggel héttől este 9-ig tartó nóta. A szocialista országok ki­állító csarnokain mar való­ban csali az utolsó simítá­sokat végzik. Sok a nyugati rendszámú tehergépkocsi és személyautó is a vásár terü­letén, a tőkés országokból érkezett kiállítók érthetően nagy becsvággyal készülnek a nyitásra, hogy termékeikre vásárlót találjanak a szocia­lista piacon. Egyelőre még nem dőlt el, hogy a kiállítási sorsjáték két főnyereménye az az öt mázsán felüli hízó lesz-e, amelyiket a Bajai Állami Gazdaságban hizlalnak, vagy a Borotai Egyesülés Tsz ugyancsak több mint ötszáz kilós disznaja. Viszont eldöntöttnek tet­szik, hogy a másik főnyere­mény, az a 36 kilós harcsa lesz. melyet a Béke Ha­lászati Tsz tagjai emellek ki a Dunából Tolna mellett. Az óriási hal egyelőre a Fő­városi Állatkert akváriumá­ban él. Érthetően, a vendéglők, poharatok, hurka- és kol­bászsütők állnak leginkább készen a nyitásra. A Sző­lőskert étterem már műkö­dik is. Ott étkeznek a vásá­ron dolgozó külföldiek, de magam is sorba állok ivó ré­szében egy szörpért,.. Rep­rezentatív étteremnek a deb­receni Aranybika 1000 ülő­helyes vásári kirendeltsége ígérkezik. Hálom a duna- kömlődi Halászcsárda föl­iratát, a népszerű Karcagi Birkacsárdát és a Matyó csárdáét is. Több mint egy tucat tsz és a szakszövetke­zet kínálja majd borait a lá­togatóknak. Egyik helyen a következő feliratot olvasom: „Állami gazdaságok borai decizve”. Uramisten, hányszor bukik majd borba az a bizonyos egy deci s? Foíó: Szabados György. A riporter ezúttal nem szaluival küldetésben utazott a Zempléni hegyek tövéből a Mecsekbe, hanem egy — többnyire elnéző mosollyal emlegetett — terjedő tömeg- szenvedélytől űzve. Ideje ja­va részét Pécstől 20 kilomé­ternyire, a szépnevű Orfű község határában nyújtózko­dó, újszülött tó partján töl­tötte, a harmadik alkalom­mal megrendezett, országos szintű Herman Ottó horgász emlékversenyen. Nemrégiben a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert pro­fesszor említette egyik or­szágos lapunkban megjelent nyilatkozatában, hogy ráérő idejében szívesein horgászik halakart is, de méginkább — eredeti gondolatokat. A hor­gászatról ebben a kettős ér­telemben essék szó. Ezért a kétszeres haszonnal kecseg­tető lehetőségért érdemes a vizeik partjára jam«. * A társadalompszichológu­sok mind több tudományos bizonyítékkal érvelnek: erőt megújító hatása nem a sem­mittevésnek van, hanem a figyelem más irányú, inten­zív foglalkoztatásának. A Baranya megyei Tanács elnöke, Palkó Sándor ben­nünket borsodiakat különö­sen közelről érintő érveket idézett a mostani emlék­ünnepségen, teremtő vállal­kozásuk indokolására. Her­man Ottóra hivatkozott, aki a legmeggyőzőbben ' írt az ember érdekében — a ter­mészettel való közvetlen kap­csolat megtartásának szüksé­gességéről. Herman Ottó a maga idejében Borsodból az egész országhoz tudott szól­ni. Ez magyarázza, hogy Ba­Rendhagyó útinapió A közéiben ■ és távolabb világító lámpafüzérek. Valaki megjegyzi: per­ceken belül Nagyváradon leszünk. Azok már a város fényei... Csattognak a nemzetközi gyors ke­rekei, szilárd építményű váltók ha­salnak a vonat alá, a hosszúkás, eme­letes állomásépület peranrészi hom­lokzatán fény be tűk: Oradea. Mindkét váróterem zsúfolt. Ma­gyar, román, német és francia sza­vak. Éjjel 12 óra, a vasárnap mezs­gyéjére lépett a város. Kint, az állo­más előtt esőáztatta aszfalt, a taxik előtt feketéllő embertömeg. Most merre? Leghelyesebb visszamenni a nem dohányzó váróterembe, ahol kéfchuzatú fotelek enyhítik a vára­kozás gyötrelmét, mert benne bandu­kolván a vasárnapi virradásban, sen­kit sem illik ilyenkor zavarni. A váróteremben a fotelok megtel­tek, a lényeg, hogy ülök. Az álom és ébrenlét közös határán nevek, címek, rokoni arcok, éledni kezdő gyerekkori emlék elv zsongianak benne. Vajon mit tartogat számomra a város? Harmincöt év után ismét Nagyvá­radon vagyok. * Ismerkedem az új Váraddal, és idézgetem gondolatban a régit. A nagyállomásig kacskaringózó, keskeny főutca — néhány új épület­től eltekintve — alig változott; kü­lönben akkor is ilyen zsúfolt voll, különösen vasárnap. Pei-sze. az üzle­tek, hivatalok megváltoztatták helyü­ket, a ki rakatok is színesebbek, vál­tozatosabbak. Sűrűn találni cofeteriá- kat. A zörgő, kopott, zötyögő villamo­sokat piros színű, új vonalú, gyorsjá­ratúnk váltották fel, s a megyei kór­házig egy.sínpár halad, egyirányú a közlekedés. Innen dupla a vágány, az állomás felől jövő kocsik a volt Ba­ross híd felé térnek kd, és a volt pi­acnál kanyarodnak a Szent László tér felé. A Baross híd is csak volt, elvitte a második világháború, ez a urai már új, modem, széles, a főutcái Kőrös- híd sem a régi vastravérzés, az is széles, tágas, és ez nemcsak, hogy jobb á felduzzadt forgalom szempont­jából, hanem esztétikailag is jód il­leszkedik a városképbe. Mint ahogy a volt nagy piac is, ahol ma szép park áll. zöldellő fenyőkkel, s egy szovjet hősi emlékművet. A parikban, épülő monstrum, az új kultúrpalota, való­ságos kombinát lesz, méltó a város­hoz és méltó a Piaita 23. Auguszt név­hez. * Joan Popovdoi pedagógus, nyugdí­jas már. Egy zsúfolt cofeteriában be­szélgettünk. Azt mondta: Ady Endre nemcsak a magyaroké, hanem a ro­mánoké is... Várad az Ady-kuítusz központja. Ennél többet nem tudok róla mon­dani. Vagy ennyit mond csupán az ember, vagy tucatnyi oldalt ír róla. Mint ahogy bőven lehetne beszélni a Kőrös-parti Párizs magyar lakosságá­nak kulturális életéről. A színháznak például két társulata van: román és magyar. A magyar egy-egy színházi évadban 6—7 darabot ad elő. De nem ritka a vendégjáték sem. A sepsi­szentgyörgyi társulat a Papucshőssel kedveskedett a váradiaknak, a kolozs­vári a Két Bolyaival, a temesvári társulat pedig a Villanyfénynél című Németh László drámával. A színház emeleti csarnokában ta­vasszal „Csak tiszta forrásból” cím­mel népballada-estet rendeztek. F. Bathó Ida és Kakuts Ágnes színmű­vésznők tolmácsolták a müveket a költészetet nagyon kedvelő váradi kö­zönségnek. A színházi előadásokon és a hétfői hangversenyeken túl egyre intenzívebbé válik a közelmúltban alakult Művelődés- és Művészetügyi Bizottság működése. Egyre gyakorib­bak az író—olvasó találkozók is. * Várad nyugati részén új város épült. Tizenötezer ember kapott új hajlé­kot, modem lakást. Azután tessék, ott arra, új cukorgyár, új bútorgyár, tim­földüzem és hőerőmű. És mindez az elmúlt tíz év alatt. Megyünk a hétfői kései reggelben. Vidám, langyos szél bujkál az eme­letes bérházak között, a napfény vas­tagra duzzasztja az ablakba rakott párnákat Az egyik étteremben egészben sült csirkéit eszünk, cujkával öblögetjük. Furcsa, hogy megnőtt ez a város, pe­dig 35 év után, a búcsúzó férfikor delén törvényszerűen kisebbnek kel­lene tűnjön minden, mert a suhanc- kor nagyítva raktározza a dolgokat. Talán még az új hidak alatt folyó Kőrös is méltóságteljesebb. Lehet, hogy az öregségében is fiatalodó, nagy múltú város hat reá? Panoráma-buszra ülünk. Sok ro­bog ezekből az utcákon, s bar Várad kitágult, a távolságok nem olyan ri­asztók, mint 35 éve. Alti érti a mód­ját, kevés pénzért körbekocsikázhat. Még szerencse, hogy sokan nem értik, mert mi lenne akkor a taxisofőrök­kel? (Folytatjuk.) . Holdi János mayában emlékművet állí­tottak neki. * Tíz éve még csupasz völgy volt ott, ahová azóta minta­szerű tórendszert teremtett az együttes emberi akarat. A baranyai és a pécsi párt- és tanácsi vezetők, s a Mecsek vidék két kulcsfontosságú üzemének, a szénbányának és az ércbányának illetékesei . közösen gondoskodtak arról, hogy a bányászok, műszaki­ak, meg a hivatali dolgozók vonzó környezetben tölthes­sék szabad idejüket. Lehető­ségük legyen családostól, ké­nyelmes körülmények között erőt gyűjteni a következő hét munkájához. Az anyagi alápok gazdasá­gos koncentrálásához példa­mutató önkéntes buzgalom járult, A tanácsi mérnökök társadalmi munkában készí­tették el a kiszemelt alkal­mas terület komplex rendezé­si tervét. Az orfűi völgyben duzzasztógátak fogták fel a közeli bőhozamú forrás vázét. S nyomban építették a tóhoz az autóutakat is. A közmű­vesítésről sem feledkeztek meg. Az országút és a 130 hol­das központi tó közötti sáv­ban a horgásztanyák kis par­cellái hamar gazdára talál­tak, s beépültek takaros, a tájba stílusosan beleillő hét­végi házakkal. Az út túlfelén pedig a hosszabb tartózko­dásra berendezkedők kertes nyaralói követik egymást. A baranyaiak sok tekin­tetben már a jövőt példázzák dicséretes vállalkozásukkal. Az „összkomfortosított” ter­mészet itt nem ellentmondás. S nem csupán kényelmi szempontok vezették az épí­tőket, hanem tudatos nevelő­szándék is. A környezet nevelőhatása a legerősebb. A közületek modern, higiénikus tanyái­nak szobáiba senki nem lép be sáros gumicsizmában, vagy bakancsban. S mennyi­re ízlésformáló, igény kel tő a hozzáértéssel berendezett tár­salgó. célszerűen szép búto­raival, függönyeivel, Össze­hangolt színeivel. Amennyibe került, megér­te, mert a jövőben is kama­tozik társadalmi haszna. * A mi megyénkben sokkal több a természetes vízfelület, nagyobbak a víztárolóink. Elvileg nagyobbak tehát a lehetőségeink is. A baranyai­ak az emberi tényezők ösz- szehangolásában előztek meg bennünket — de nem követ­hetetlenül. Berecz József Mint a lakodalom előtti nap. Amikor már együtt a staifirung, a vőfélyek már tudják, hogy hová állva hir­detik meg a menyasszony- táncot, csak a szakácsnők keverik a tortába való kré­meket, s még az udvaron futkos az aprójószág, ame­lyikből rántott csirke, ka- csasüilt, vagy tyúkhúsleves lesz. Igen, ilyen állapotban ta­láljuk a nyitás elölt né­hány nappal a 67. Orszá­gos Mezőgazdasági és Élel­miszeripari Kiállítás és Vá­sár jövendő színterét is. Csaknem 3000 ember serény­kedik, hogy a nyitás órá­jára rendben legyen min­den. A magyar ezüst, az alu­mínium fiatalos ragyogása szinte betölti az egész te­rületet. A tervezők bátran alkalmazták, ahol csak mód nyílt rá. Külön felhívják a figyelmet a vásár rendezői a Magyar Alumínium Al­kalmazástechnikai Központ bemutatójára, ahol alumí­nium hűtőháztól az alumí­nium sertéshizlalóig sereg­nyi új felhasználása látha­tó e könnyű fémnek. Engem, a laikust mégis az új hidro- glóbus ezüstösen ragyogó gömbje ragad meg. Az egymillió literes tartály mnotegy nyolc emeletnyire magasodik az utak fölé, s ottjártamkor is három to- ronyda.ru segítségével vég­zik rajta az utolsó simítá­sokat. Ezekben az órákban kivá­ló tenyészállatok sokasága érkezik a vásár területére. Égy idős bácsi — tájszólása alapján a Nyírségbe váló­Baranyai mozaik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents