Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

5*©ída, 1970. tmg. 26. A nyugat-svédországi Arvikában kisebb fajta szociáldemok­rata csúcstalálkozóra került sor. Balról jobbra: Palme svéd, Brandt nyugatnémet, Kreisky osztrák kormányfő és YVehner, a nyugatnémet szociáldemokraták egyik vezéralakja, Brandt legközelebbi munkatársa. Offenzíva Kambodzsában A kambodzsai felszabadító erők öt zászlóalja heves tá­madást indított hétfőről, keddre virradó éjjel, Prek Tameak falu környékén, alá 15 kilométerre a fővárostól. A kormánycsapatok szóvivő­je beismerte, hogy még soha ilyen közel a fővároshoz nem kellett ilyen méretű csatát vívni. ... A támadás hajnalra elcsen­desedett, majd újra kezdő­dött. Egyidejűleg a felszaba­dító erők más egységei is tá­madást indítottak Saang mel­lett, 35 kilométerre Phnom Penhtől délre. Prek Tameaknál hét órán Felmentés kinevezés Az Elnöki Tanács Hollai Imre, rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet — más fontos beosztásba történő át­helyezése következtében — érdemeinek elismerése mel­lett felmentette hazánk athé­ni nagykövetségének vezeté­sére kapott megbízatása alól. Egyidejűleg felmentette a Magyar Népköztársaság kép­viselete alól a Ciprusi Köz­társaságban. Az Elnöki Tanács Szilágyi Béla külügyminiszter-helyet­test — érdemeinek elismerése mellett — felmentette a külügyminiszterhelyettesi te­endőik ellátása alól, s rend­kívüli és meghatalmazott nagyköveti minőségben meg­bízta hazánk athéni nagykö­vetségének vezetésével. Egy­idejűleg megbízta hazánk , képviseletével a Ciprusi Köz- ! társaságban. A? Elnöki Tanács Marjai József rendkívüli és megha­talmazott nagykövetet meg­bízta a külügyminiszterhe­lyettesi teendők ellátásával. Leánykereskedelem papi segédlettel A Sunday Times legutóboi cikke, amely tudvalevőleg le­leplezte, hogy nyugat-európai apácazárdák pénzt fizetnek növendékekért, második nap­ja kavar nagy hullámúkat. Mint a Vatikánban közölték, hivatalos vizsgálatot folytat­nak és 650 indiai származású novíciát hallgatnak ki,1 hogy megállapítsák: mi igaz az an­gol lap cikkéből. A leányok „túlnyomó többsége” — je­lenti az UBI — nem élt pa­nasszal, egyikük-másikuk azonban „bizonyos kényelmet­lenségről” panaszkodik, ami azt jelenti, hogy kínzó hon­vágyuk van és ez néha lelki depresszióba taszítja őket. A történtek után a Vatikán elrendelte, hogy az apácának állítólag jelentkező indiai lá­nyokat csak kivételes esetek­ben szállíthatják át Európá­ba; akkor, ha elhivatottsá­gukról valóban meggyőződ­tek. Miss Sonia Doguat. aki a Sunday Times tudósítójá­nak először leplezte le a kü­lönös ügyet, elmondta: az apáca-szállításban igen sok pap vett részt és voft, olyan pap, aki 150 font ster­linget is keresett egy-egy lá­nyon. keresztül nehezedett nyomás a kormány csapatokra, ame­lyeknek csak a tüzérség és a légierő ’ bevetésével sikerült megállítaniok a támadást. A főváros közvetlen köze­iében indított újabb offenzí­va alig 24 órával azután kö­vetkezett be, hogy a Phnom Penh-i katonai parancsnok­ság kijelentette, „elűzték a kommunista erőket a kör­nyékről”. Megvonták a támogatást Az amerikai szenátus hét­főn 49 szavazattal 22 ellené­ben jóváhagyta az egyik al­bizottság döntését, amelynek értelmében az Egyesült Álla­mok a továbbiakban megvon­ja pénzügyi támogatását a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezettől. Indoklás: a szerve­zet „kommunista fórummá vált”. Agnew, a méregkeverő S piro Agnewnek, az Amerikai Egyesült Államok al­el nőkén ék első igazi politikai problémája a család­jában támadt. Akkor, amikor a felnőtt lányát nem akarta elengedni az azóta már híressé vált ;,M”-napra, arra a demonstratív tüntetésre, melyen a vietnami há­borúval szembehelyezkedő amerikai ifjúság színe-java képviseltette magát. Ha mélyebben belemegyünk a dolgokba — a politikai problémák nem is itt, hanem megválasztásánál kezdőd­tek. Akkor, amikor a republikánus párt az engedékeny- nyé vélt Nixon mellé egy erőskezű alelnököt akart. .. . Hát, megkapta. Megkapta egy olyan ember szemé­lyében, aki politikai felelőtlenségével, nemegyszer kultú­rálatlan megnyilatkozásaival saját hivatali főnökét, az elnököt hozta nemzetközileg is kellemetlen helyzetbe. Így történt az a Guamból Szöulba tartó repülőgépen is, amikor kedves csevegés közben a vele utazó újságírók­nak kijelentette, hogy az Egyesült Államok nemcsak, hogy a továbbiakban is vállalja ázsiai szövetségeseinek megvédését, hanem az Ázsiában állomásozó amerikai haderő anyaországból származó költségeinek esetleges csökkentésénél a kormányzat hajlandó kijátszani a sze­nátust. A kijelentést nemcsak a mindig a szenátusra tekintő amerikai kisembert, a szenátus jó egynéhány tagját pén­zelő New York-i, chichagói, Los Angeles-i milliomost hozta zavarba, hanem az Egyesült Államok elnökét is. Azt az embert, aki a sajátos amerikai törvények szerint a világ második legnagyobb szuperhatalmáért, több mint. kétszázmillió emberért felelős. Nixon és kabinetje alig • egy héttel ezelőtt bólintott igent a szovjet—nyugatnémet szerződésre. Egy ember, aki ma a hivatalos meghatáro­zás szerint az Amerikai Egyesült Államok második embe­re, egy repülőgépi csevegéssel újabb mérget vetett a nemzetközi politika állandóan forrongó üstjébe. Mi csak nézzük ezt a magatartást. Dönteni az ilyen, és ehhez ha­sonló felelőtlen kijelentésekről az óceán túlsó partján fognak. Reméljük, az egész emberiség hasznára. Hegyes Zoltán Politika pongyolában Heyerdahl új könyve Thor Heyerdahl norvég ku­tató, aki nemrég az RA—2 pa- píruszhájón átszelte az At­lanti-óceánt s eljutott az af­rikai partoktól Amerikáig, könyvet írt tapasztalatairól. Az utolsó két fejezetet hétfőn nyújtotta át oslói kiadójának. A könyv október 6-án kerül Svédország, Dánia és Norvé­gia könyvesboltjaiba. Eddig húsz ország vásárolta meg a kiadási jogot, és már fordít­ják is magyarra, oroszra, csehre, románra, franciára, olaszra és angolra. VflágMrnév Nemrégiben — egy riasztó hír nyomában — úgy hitte a világ, hogy a diploma tarab- lás divatja Dél-Amerikaiból átterjed Afrikára is. A vi­lágsajtón át egy csapásra is­mertté vált a 49 éves Lea Brian brit nagykövetségi első titkár, akit — saját elbeszé­lése szerint — három revol­vers ugandai néger elrabolt és csak a diplomata gépko­csiját hagyta a tett színhe­lyén, ma jd a Victoria tó egy kis szigetén 35 őmstn át tartott fogva. A kampalai brit nagykö­vetség Brian szerencsés meg­menekülése után erélyes vizsgálatot követelt a rablók felkutatására. Aztán hirte­len csend lett a „rabiás” ügyében. Lea Brian ugyanis a vizs­gálat során bevallotta, hogy valójában senki sem rabol­ta el, de az így szerzett nép­szerűséggel, hírnévvel leg­alább nagyköveti kinevezés­ben reménykedett. Mi tör­tént a valóságban? A dip­lomata tényleg &5 órát „ra­boskodott” a kis sziget egy szalmakunyhójában, de nero kényszerből, hanem önkén­tesen, előre megszervezve egyszerre három. ugandai néger szépség társaságában- Azóta a világhírnévre törő diplomatát a Foreign Office csendben visszarendelte. Csa­ládjával: feleségével és két kislányával tért vissza Lon­donba, ahol lefokozták és fegyelmi bizottság elé áHi- tották. Legújabb értesülések sze- itnt eddig csak az bocsátott meg neki, akinek a legna­gyobb oka lenne a haragra: a felesége. Irta: Andrzej Zbych 74. — Ügy, mint a megszálló hatóság képviselő­je? — az orvos hangja ironikus volt, de Klód­ban nyugalmat ébresztett. Aki így mer beszél­ni egy német tiszt előtt, az több, mint bátor. Az elszánt ember, s azt tudja, hogy miért koc­káztat. Nem vM~~mit hát a kérdésre, tovább kérdet: : — Iíái.y dolgozójuk van? — Kis kórház a r-'-w háborúban — mondta az iménti iróniáv; « Jrvós. — Két nővér, két felcser. Volt egy " —vosunk. akit gettóba zár­tak. No és én, meg az reg portás. Jelen pilla­natban mindenki a kórházban található. De itt a lista is — nyújtotta oda a dolgozók nyilván­tartás;: t a főhadnagynak Kovalszki. — Mondjon valamit a szanitéerői. — Waclavra gondol? Idevalósi. — Mióta do’gozik itt? — Három 'hónapja, üli, addig pedig ült a ma- j;uk.. a német hatóságok börtöneiben, s nem a légierő állapotban .került hozzánk. *— És mit tud mondani a nővérekről? — Semmit. Addig semmit, amíg nem tudom, hogy milyen célból érdeklődik — mondta az or­vos, s nyíltan Kloss szemébe nézett. Kloss érezte, hogy kellemetlen helyzetbe ke­rült. Az orvos túlságosan magabiztos volt már vele szemben. Hirtelen ötlettel befogta a tele­fon mikrofonját, s úgy beszélt tovább. Nem tud­hatta, hogy nincs-e lehallgató készülék beépít­ve a telefonba. Semmitmondó beszélgetést folytattak a to­vábbiakban. Stefán ezalatt a műtőt takarítot­ta, s nem lepődött meg, amikor Krisztina jött be hozzá. — Befejezted az ügyeletet? — kérdezte a lányt. — Igen — és kétségbeesetten lépett a fiúhoz. — Könyörgöm, ne tedd... — Nem értelek — nézett Stefán a lányra. — Mondd meg, ha eleged van belőlem — tört ki hisztérikusan a lány. — Viccelsz? — nézett ismét a lányra Stefán. Azt hiszed, hogy te lehetsz az a mártír, aki fel­áldozza a fiúját a... Krisztina félbeszakította: — Hazudsz. Most is hazudsz. Állandóan szé­dítettél, hogy mindent megcsináljak neked, és most... — Nyugodj meg — csókolta meg a lány nya­kát Stefán, és veszekedés helyett inkább nézd meg, hogy ott van-e még a német tiszt az or­vosnál. — Jó — mondta a lány —, ezt még megte­szem. Stefán fáradtan ült ie egy székre, s tenyerébe hajtotta a fejét. Fáradt, volt, s még előtte az egész éjszakai ügyelet. A folyosón Waclav ült, a mezőről behozott német civil mellett. Kloss egyedül volt a szo­bában, mert az orvos elment lefürödni. Ki lehet az M—18-as? — tűnődött magában h adotj volna az életéből egy-két évet, ha mosl hirtelenjében megoldódik ez a kérdés. Ehelyett azonban lövés dördült odakint. Kloss felugrott, a folyosóra rohant. Évára gondolt az első pil­natban. Évát féltette az M—18-tól. * Rhode ezredes szobájában Kurt feszesen ül! a széken. Egyáltalán nem volt ideges, s fegyel­mezetten válaszolt minden kérdésre. Az imént azonban elmosolyodott, s ez kihozta a béketü- résből Rhődet. — Hazudsz, édes fiam. Hazudsz, mintha könyvből olvasnád! — nézett farkasszemet a csicskással az ezredes. — Megmondtam, hogy ne hazudj, mert erről a beszélgetésről úgy sem fog megtudni senki semmit. — Én az igazat mondtam most is, ezredes úr Lehet, hogy tényleg igazat mondott ez a csicskás? — gondolkozott von Rhode, s felvil­lant benne a gondolat, hogy esetleg hibát kö­vetett el azzal, hogy egyik legjobb tisztjének a csicskását behozatta, s kihallgatja. De most mór biztos akart lenni a dolgában. És ha az a lány, ott Kloss lakásán azonos volt azzal, akit ke­resnek? Vaklárma — nyugtatta magát, de ismét eszé­be jutott, hogy Kruchka utazásáról csak ketten tudnak itt Borzentovban, s a kiéli jelentések szerint onnan nem szivároghatott ki semmi. Aztán azzal nyugtatta magát, hogy nemcsak joga, de kötelessége is minden apró gyanút tisz­tázni, hiszen Kruchka eltűnt, s ez nemcsak a rangjába, de a fejébe is kerülhet. Erre az eshe­tőségre ismét elöntötte a méreg: — Hazudsz, pimasz. A hazugsághoz intelli­gencia kell, s te túlságosan ostoba vagy ahhoz, hogy következetesen hazudj. — A mi Führerünk is mindig igazat mondott, s a határokon túl nem hittek neki. Ettől azon­ban még igaz volt minden szava — mondta Kurt, s az ezredes meglepődött ezen a borotva­éles logikán. Kínjában elnevette magát: — Ügyes vagy fiú. Mondd csak, hogy is voll azzal a lengyel lánnyal? — Már mondtam, ezredes úr, hogy játszadoz­tak. Kintről hallottam, hogy játszadoznak. Ugyanis sikongott a kislány. Már bocsánat, de kihallatszott. — Egyedül jött, vagy a főhadnagy úrral együtt? — kérdezte az ezredes. — Nem tudom. Éppen a konyhában voltam, amikor kiáltott értem a főhadnagy úr. Akkor már bent volt a kisasszony. — És utána? Amiután én eljöttem, mi tör­tént? — A főhadnagy úr elkísérte. Jól marokra fogta a m... már bocsánat, de így volt, marok­ra fogta a kislány mellét. Ügy mentek el. * — Hogy hívták a lányt? — kérdezte az ezre­des, de már unta a kihallgatást. Időközben rá­jött, hogy ostoba gyanúsítás volt az egész, s most azon gondolkozott, hogy miként vágja ki magát Kloss előtt, ha mégis a fülébe .jutna ez a kihallgatás. — Nem tudom ezredes úr. Nem szólította ne­vén előttem a főhadnagy űr. — Nézd, Kurt — mondta az ezredes, s egy utolsó rohamra szánta el magát. — A főhad­nagy úr mindent elmondott, s én csupán azért, kérettelek ide, hogy ellenőrizzem, elég hűséges altisztje vagy-e Kloss főhadnagynak. Mondd el hát szépen, amit tudsz! (Folytatjuk) Trudeau és a biztonsági kérdés Az eredeti gesztusairól jól ismert kanadai kormányfő, Pierre Elliot Trudeau nem­régiben Japánban tett láto­gatást. A hivatalos progra­mon kívül különös érdeklő­déssel kísérte a japán júdó- zókat, akiket edzőtermeikben keresett fel. Trudeau tréfál­kozva jegyezte meg, hogy maga is űzi ezt a sportot, amelynek közismerten a ja­pánok a mesterei. Az egyik japán judózó a tréfa ked­véért meghívta a kanadai miniszterelnököt egy barát­ságos mérkőzésre és persze biztosította az 50 éves ven­déget. hogy megfelelő finom­sággal alkalmazza majd el­lene a szokásos fogásokat. Trudeau, ahogy volt szür­ke utcai zakójában a po­rondra lépett, megragadta a japán sportolót, megforgat­ta és egyetlen fogással a földhöz teremtette. Látva ellenfele röstelke- dését, megvigasztalta a ja­pánt: „Az ön kormányával a biztonsági kérdésekről folytatok tárgyalásokat. de a magam biztonságáról sze­mélyesen '--=11 gondoskod­nom.'’ Átadta megbízólevelét Szarka Károly nagykövet, a Magyar Népköztársaság New Yorli-i állandó ENSZ- képviselője augusztus 25-én átadta megbízólevelét U Thant főtitkárnak.

Next

/
Thumbnails
Contents