Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

Kedd, 1970. «ug. 25. £52AK-MAGYARORSZÁG 3 A külföldi csodálkozássá! nézik. A csarnok egyik végén meg jóformán az alapozás­nál tartanak. A középső ré­szen már felszerelték a te­tőig erő üvegfalat, és a mű másik leiében erőteljes zú­zással, süvítesse! már dol­goznak a félautomata csiszo­lógépek. — Fzek a berendezések — magyarázza az egység veze­tője — hét szer te, nyolcszorta gyorsabban dolgoznak a ko­rábbiaknál. Az új műben az üvegfalú vezénylőfülkében ülnek a lá­nyok és az asszonyok. A ro- oosztus gép gombnyomásra, :‘s nagy gyorsasággal elvégez minden munkát. Az egyik dolgozó, egy négygyermekes családanya elmondja, hogy a ..halálra ítélt” régi csiszoló- tizemből .jött át. Kegyetlenül nehéz volt a munkája Mire végzett, a fáradtságtól resz­ketett a keze a lába. Pedig otthon várt rá a család, a négy gyermek. Igaz. itt nagyobb figyelem kell, de marad ereje törődni a családdal, s több i-dó jut az önművelésre is. A vendégeknek megmutat­ják az épülő nemesacél hen­gerművet. — Alig ezer ember dolgo­zik majd, itt. És ez az ezer ember annyit termel, mint jelenleg 9 ezer dolgozó. A munkakörülményeket jól jel­lemzi a régi és az új csiszo­lóban végzett munka össze­hasonlítása. A reformmal összefüggő új tendencia valósággá formáló­dásának szemtanúi vagyunk. Ahogy minden emberi lét alapja a munka, ugyanúgy minden emberi fejlődés for­rása a termelékenység. Érde­mes megemlíteni, hogy ebben a gyárban, a Lenin Kohászati Müvekben az elmúlt évben sem alakult rosszul a terme­lékenység. És most érdemes egy összehasonlítást tenni. A magyar vaskohászat 8,3 szá­zalékkal, az LKM pedig 12,9 százalékkal termelt többet ez év első felében, a múlt év hasonló időszakához képest. Országosan 6 százalékkal, a diósgyőri gyárban 14,7 száza­lékkal fejlődött a termelé­kenység (!). Ez a jelen. A jövőt jól ér­zékeltetik az űj üzemek. És még valami. A «várksn a pag.yaia_ **■ ^jai uau nyu gépesí­tés ellenére, nem munkaerő­felesleg, hanem munkaerőhi­ány mutatkozik. A gyáriak előrelátnak, és számolnak az­zal. hogy a kétkezi munkások „eltűnőben” vannak. Számol­nak vele. hogy amely válla­lat, üzem nem gondoskodik olyan munkakörülményekről, amilyeneket a ma embere joggal elvár, ott később igen nehéz helyzetbe kerülnek. Pillantsunk bele egy má­sik vállalat, a 3. sz. AKÖV életébe. A vállalatnál tagad­hatatlanul vannak gondok. Az AKÖV — részben az ár- vízvédelem. az újjáépítés miatt — nehezen bírja kielé­gíteni a megyei igényeket. Itt is jelentkezik a munka­erőhiány. Mit tesznek a jelen és a jövő érdekében? — A műszaki színvonal fej­lesztéséi tartjuk a legfonto­sabb feladatunknak — ma­gyarázza Valykó István igaz­gató. — Ezt emberi oldalról közelíteni meg. Ügy fejlesz­tünk, hogy növekedjék a ter­melékenység. hogy az embe­rek jobb körülmények közé kerüljenek. Nagyobb kapaci­tású járműveket szerzünk be. olyanoké :. amelyek egyúttal 'óbb feltételeket teremtenek n gépkocsivezetőknek is. A fejlesztésről annyit, hogy eb­ben az évben 417 új kocsit szerelnénk vásárolni. Sajnos erei; 786-01 igazoltak tússzá, s eddig 184 tehergépkocsink érkezett A fejlődést jellemzi. Mi .7 bester •:tiink 10 olyan billenős kocsik amely 13.7!i '•ónná. illetve pótkocr^al 23 tolnia te rhel szállít. Ha figyelembe vesszük, hogy négy és fél tonnás ko­csival ötször kell fordulni, míg az új billenőssel csak egyszer, akkor nagyjából ér­zékelhetjük a műszaki inten­zitásban bekövetkező válto­zást. A vasútnál, — mint már többször hírt adtunk róla — most építik az új típusú vas­úti síneket, amelyen 180 ki iométeres sebességgel robog­hatnak a vonatok. Az első szakasz átadásakor a MÁV vezérigazgató-helyettes el­mondotta, hogy az építésre talán most még nem lenne szükség. Egyelőre nincsenek olyan vasúti járműveink, amelyek kibírnák a .150—160 kilométeres sebességet. A jö­vő kívánja ezt az építkezési. Valamennyi iparág között legnagyobb a feszültség az építő- és az építőanyagipar­ban. A vállalatok sok millió forint értékű fontos építést nem tudnak vállalni. Logikusan vei az igény roppant mére­tekben nő —, az építésben szinte korlátlan lehetőségek vannak, az építőipar — a né­hány említett példához ha­sonlóan — gyors ütemben fejlődik. Kétségtelen, van fej­lődés. Van, hiszen az építő­ipar 20 év alatt az ötszörö­sére fejlődött. Megépült a házgyár, amely szinte ontja a panelokat, s szemünk előtt nőnek az új lakónegyedek. A házgyár, a gépesítés las­san átformálja az építőipart. Ma már univerzális szakem­berekre van szükség, akik elvégeznek minden munkát, ami a házgyári elemek össze­szereléséhez szükséges. Az egyik ilyen univerzális mun­kás — ács brigádvezető — elmondotta, hogy ma már jó­val könnyebb a munkájuk, mert a daru mindent a he­lyére rak, semmit sem kell vállon cipelni. A megyei székhelyű szocia­lista építőipar az év első fe­lében mintegy 940 millió fo­rint értékű építést, szerelést végzett. Ez 18 Százalékkal több a múlt év azonos idő­szakához képest. De ha egy kicsit a számok mögé né­zünk, az eredmény már ko­rántsem ilyen szép. A felfu­tás jelentős része a BÁÉV ér­deme, s több vállalatnál a termelésnövekedést a terme­lékenység mindössze egyhar­madnyi részben fedezi. Miről vall ez? Arról, hogy az építő vállalatok hosszú időn keresztül nem éltek a meglevő lehetőségekkel. A vállalatok az elmúlt két év­ben nem igényeltek fejlesz­tési bankhitelt, sőt több vál­lalat saját fejlesztési alapját se használta ki, a milliókat hagyta porosodni a bankban. Több helyen az építőipar mo­nopolhelyzetét élvezve a több feladatot több ember mun­kába állításával próbálták végrehajtani, ami ugyan a korábbi ösztönzők alapján a nyereségben előnyös volt, de a jövőt illetően igen sok kárt okozott. Magyarázni persze sok mindent meg lehet. El lehet mondani, hogy „azért nem törődtünk a műszaki fejlesz­téssel, mert a szabályozók nem ösztönöztek erre.” De hogyan magyaráznak meg ezt valójában azoknak, akik a késedelmek, a kényel­messég miatt nem juthattak lakáshoz. A hatvanas évek elején évi 5 ezer lakás épült Borsodban. És most csak 4400 lakás az évi átlag. Vajon, azok, akiknek a hibájából ez bekövetkezett, éreznek-e egy parányi lelkiismeretfurdalási is ? A vállalatok hivatkoznak időjárásra, munkaerőhiány­ra, anyaghiányra. Ami az anyaghiányt illeti, ebben van igazság. Áz építőanyagipari vállalatok egy sor építési anyagból kevesebbet termel­tek mint az elmúlt év azo­nos időszakában, egy sor ter­mékből 1—10 százalékkal ke­vesebbet adtak a szükséges­nél. Több esetben jogos kifo­gás hangzik el a minőségre vonatkozóan. Bíráló megálla­pításokat lehetne idézni a NEB legutolsó jelentéséből. 'Kiderült, hogy egy sor tégla- es betonár úgy árban felületes az. ellenőrzés, elhanyagoljak a műszaki fejlesztést, több esetben baj van a vezetéssel, a szervezéssel. Összefoglalásul ^ el kellene mondani, hogy a műszaki fejlesztés intenzitá­sa. a termelékenység növe­lése a kor parancsszava. Ta­lán lehetne néhány tanácsot is adni. De hát nagyvállala­taink jó példája a gyakorlat­ban mutatja meg, mi a leen­dő. A jelent és a jövőt ille­tően egyébként is bőséges ta­nácsadás hangzott el a nem­régiben megtartott építőipa­ri tanácskozáson. \ Csorba Barnabás SOKSZOR ELHANGZOTT már: nem a díszes, hivatalos okiratok teszik a várost vá­rossá, Iranern a szükséges lé­tesítmények, beruházások, a különböző intézmények meg­felelően magas szintje, szer­vezettsége. Nem a pecséten múlik. Sokkal inkább azon: mit tud adni lakóinak a helység maga a városból. Mi, akik sok-sok éve nyomon kísérhettük Sárospatak köz­ségéletét. részesei lehettünk a várossá válás ünnepi ese­ményének, közzétehettük az itt dolgozó vezetők elképze­léseit. gondjait, terveit, nyu­godt lelkiismerettel írhatjuk le: a Patakért munkálkodó emberek az első pillanattól kezdve tisztán látták, vállal­ták azoknak a tennivalók­nak a sokaságai, amelyek a városi ranggal együttjárnak. Elsősorban a tennivalókat látlak, ezek megvalósításá­nak lehetőségeit keresték, mérlegelték. Tudva azt is, hogy különösen a kezdeti időkben nagyon nehéz lesz majd a mozdulás, az első lé­pések megtétele. Hová is ju­tottak eddig, mennyire sike­DE TAEAN I tobt: ____________!a val rültek ezek az első lépések? Az üzemek viszonylag gyorsan ..magúkra találtak”, ■ló szervezéssel, gondos terv­készítéssel egyre szebb ered­ményeket értek el, ma már a korábban dotált, vesztesé­ges üzemek is nyereséggel dolgoznak. A csepeli üzem már a telepítés évében na­gyobb termelési értéket pro­dukált. mint amennyi a tele­pítés beruházási költsége, és ma már exportra is termel. A cserépká 1 y hagy ár profilja szélesedett, ipari kerámiát is termel. Szépen emelkedett az ásványbánya, az építő és sze- relőipari ktsz termelése. többet mond. ! a változásokat megfelelőbben érzékelteti né­hány adat Patak üzemeiről: az jegy munkaórára eső ter­melési érték 1966-ban 50 fo­rint volt, bivaly már meg­közelítette a 100 forintot. A városba települt ipari üzemek állóeszközeinek értéke 31 millió forintról több száz millióra emelkedett A termelőszövetkezetekben a korszerűbb gazdálkodás kö­vetkeztében 1966-tól 1969-ig megduplázódott a növényter­mesztés hozama. Korszerű állattenyésztési telepeket ala­kítottak ki. A tsz-ek segéd­üzemági tevékenységéből származó bevétel — főleg a szállítási, javítási szolgálta­tások révén — ötszörösére emelkedett. Üjabb, több száz holdat tettek öntözhetővé, és ugyancsak 'több száz holdon végeztek kémiai talajjavítást. A kereskedelmet a helyi szövetkezet (ÁFÉSZ) tartja kezében 43 egységgel. Ezek az üzletek, egy-kettő kivételével nem felelnek meg a városi igényeknek. A szövetkezet nagy erőfeszítéseket tesz a minél jobb ellátás feltételei­nek megteremtéséért — nem­csak Patakot, hanem a kör­nyező községeket is Figye­lembe kell vennie —. és zz az erőfeszítés is mind jobban gyümölcsözik. Megkezdődött egy korszerű, új nagyáruház építése, és még az idén sze­retnének megépíteni egy ki­sebb ÁBC-áruházat a város délnyugati részén. A városi tanácsnál — meg­hallva, hogy az újságíró hosszabb ideje járja már Pa­tak utcáit — restelkedve mondták: nem szép most a város. Több utcában ott van még a csatornázás nyoma, a bontások is ott vannak, mindez elcsúfítja a képet. Pedig nincs miért restel­kedni, hiszen mindez termé­szetes velejárója a csatorná­zásnak. ennek a nem éppen mutatós, de annál fontosabb munkának. Hogy még látsza­nak a nyomai, az is érthető. Ugyanis néhány héttel ez­előtt adták át rendeltetésé­nek az ivóvízhálózat kiépíté­sének első ütemeként elké­szített vezetéket. Húsz kilo­méter hosszúságban készült új vezeték. 22 millió forintos költséggel. Nincs még min­den teljesen rendben, néha még akadozik a vízellátás, de a nagy munka egy része mindenképp megvalósult. És elkészült a szennyvízelvezető hálózat, valamint a tisztító- telep építésének első üteme is. A negyedik ötéves terv időszakában a kispataki, a végardói. az újtelepi részen folytatják majd a vízhálózat bővítését. TALÁN A FENTIEKBŐL | is kitűnik: a várossá válás érdekében tett első lépések nem sikerültek rosszul, ha mégoly sommásan kerültek is itt szóba. Sárospatakon a pe­csét mellé már eddig is si­került megteremteni a város­sá válás számos tárgyi felté­telét. Priska Tibor (■Folytatjuk) A Fémmunkás Vállalat dolgozói összeszerelték cs felállítot­ták a mezőgazdasági vásáron az ország legnagyobb, acélból készült hidroglóbuszát. A 44 méteres liMroglőboszban a vi­zet 30 méter magasra nyomhatják fel. Szeptember 21—25: Borsodi és kelet-szlovák termékbemutató Kassán Az igények növekedése egyre jobban kívánja, sürge­ti — a hazai árutermelés bő­Felújítják a mezőgazdaság gépparkját Néhány eve sok szó esik a mezőgazdaság gépparkjá­nak elöregedéséről. Az idén nyáron is rengeteg gondot okoz az alkatrész-ellátás, s javulásra ebben a tekintet­ben addig nincs is kilátás, amíg a géppark fokozatos felújításával egyidőben bi­zonyos tipizálást is végre nem hajtanak a mezőgazda­sági üzemekben. A téma leg­utóbb a kormány elé keiül t, ahol határozott állásfoglalás született. A mezőgazdaság korszerű­sítése ma már megköveteli, hogy a legfontosabb területe­ken erőteljesebben folytas­suk, illetve ahol lehet, be is fejezzük a munkák komp­lex gépesítését. A legutóbbi felmérések szerint a magyar mezőgazdaság gépparkjának értéke mintegy 18 milliárd fo­rint, a gépek jelentős ré­sze azonban elavult. A következő öt évben a be­rendezéseknek előrelátható­lag mintegy háromnegyede kicserélődik, s a géppark to­vább bővül. A mezőgazdaság gépesítésére öt év alatt csak­nem 18 milliárd forintot köl­tenek, vagyis nagyjából ugyanannyit, mint amekkora a mostani géppark teljes ér­téke. A gyakorlati tapasztalatok alapján, a szakemberek erő­teljes sürgetésére sok új traktort szerzünk be, s eze­ken belül növekszik a na­gyobb teljesítményűek rész­aránya. A gabonabetakaritás gép­rendszere már kialakult ha­zánkban. A meglevő kombáj­nokat azonban folyamatosan korszerűbbekre kell kicse­rélni. öt év alatt mintegy 5000 kombájn! szerzünk be, főleg olyan szovjet gépeket, amelyek má­sodpercenként 5—7 kiló gabonát tudnak learatni, illetve elcsépelni. Az utóbbi időben nagy elis­merést vívtak ki a szakem­berek körében az újfajta. NDK-gyártmányú kombáj­nok is, melyekből szintén vásárolunk. A kormány elhatározta, hogy további jelentős lépé­seket teszünk a cukkorrépa és burgonyatermesztés, illet­ve betakarítás gépesítésére is kialakul a szántóföldi zöldségtermesztés korszerű géprendszere. Főleg a zöldség betakarításá­nak gépesítésére teszünk nagy erőfeszítéseket, s erőteljesen fejlődik a gépesítés a gyümölcsö­sökben. szőlőkben is. Az eddiginél nagyobb figyel­met. érdemelnék a háztáji gazdaságok is, amelyeket mind számszerűen, mind vá­laszték szempontjából több kisgéppel kell ellátni. A számítások szerint a kö­vetkező öt évben a mezőgaz­dasági gépeknek körülbelül a felét a hazai ipar szolgál­tatja. a másik felét impor­táljuk. A magyar mezőgazda­sági gépipar fejlődése hosszú ideig nem volt egyenletes, az utóbbi években azonban ör­vendetes változások tapasz­talhatók. A gyártmányoknak csaknem 80 százaléka kicse­rélődött, s a mezőgazdaság­ban jelenleg használt csak­nem ezerfajta gépből a hazai ipar- 4—500 fele típust gyárt. víiése mellett — a baráti, a szomszédos országokkal való árucsereforgalom bővítéséi. A megyei tanács kereskedel­mi osztályának kezdeménye­zésére a Konzumex Külke­reskedelmi Vállalat közre­működésével szeptember 21— 25 között a Borsod megyei, valamint a kelet-szlovákiai ipari, kereskedelmi vállalatok közös termékbemutatót tar­tanak Kassán. A borsodiak felismerték a káshatárforgalomban rejlő, s eddig kellően ki nem hasz­nált lehetőségeket. Számos állatni, tanácsi ipari, kis- es nagykereskedelmi vállalat, szövetkezet jelezte részvételi szándékát. A kereskedelmi szervek, valamint a nagy nyilvánosság számára rendezendő kassai bemutatón elsősorban olyan ruházati termékeket, ipar­cikkeket, élelmiszereket mu­tatnak be amelyek termelé­sében a borsodiak szabad kapacitással rendelkeznek, s amelyekből jelentős mennyi­séget tudnak külföldre is szállítani. A kelet-szlovákiai kiállítók is olyan árukat mutatnak be, amelyből a kis- határmenti forgalom kere­tében jelentősebb mennyisé­get tudnak Borsodnak átad­ni. F ojlosztés 3Z ©mo©r©rt © Nem a pecséten múlik

Next

/
Thumbnails
Contents