Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-25 / 198. szám

ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 2 Kedd, 1970. aug. 25. Losonczi Pál Tanzániában Tegnap — magyar idő sze­rint a reggeli órákban eluta­zott Khartoumból, a szudáni fővárosból a Losonczi Pál ve­zette magyar küldöttség. Az elutazás előtt az Elnöki Ta­nács elnökének Gaafar M. Nimeri szudáni államfő át­nyújtotta a legmagasabb .szu­dáni kitüntetési, a becsület érdemrendjét, a két ország közötti kapcsolatok fejlesz­tésében és a népek közötti barátság elmélyítésében szer­zett érdemeiért. Losonczi Pál Gaafar M. Nimeri államfőt a Magyar Népköztársaság Zászlórendjének gyémántok­kal ékesített első fokozatá­val tüntette ki. Az elnöki különgép a szudáni fővárosból — közben átrepülve az egyenlítőn — Dar es Saalamba, a Tanzániai Egyesült Köztársaság fő­városába érkezett. A vendégeket a repülőtéren Julius Nyerere tanzániai el­nök fogadta. A repülőtéri fo­gadtatás után a küldöttség szállására hajtatott, majd es­te részt vett azon a díszva­csorán, melyet Julius Nye­rere adott Losonczi Pál tisz­teletére. A vacsorán a két ál­lamfő mondott pohárköszön­tőt. Hétfőn Dar es Saalam­ba n, a tanzániai fővá­rosban megtartották a hivatalos tanzániai—ma­gyar tárgyalásokat. A tárgyalásokon a két or­szág kapcsolatainak gyümöl­csöző fejlődéséről és az ak­tuális nemzetközi kérdések­ről volt szó. A déli órákban a magyar küldöttség vidéki körútra indult, melynek so­rán ellátogatott a Ngoron- goro kráterhez, a szép kör- nyékű Manyara tóhoz és megtekintett egy szövetkeze­ti faluközpontot. FULBRIGHJ: Amerika biztosítsa Izraelt? Hatalmas feltűnést keltett az Egyesült Államokban mind a politikai körökben, mind a közvéleményben Fulbright szenátornak az a javaslata, hogy az Egyesült Államok kössön biztonsági szerződést Izraellel, ha majd az csapatait visszavonta 1967. június 5-i határára. A feltű­nés oka az, hogy Fulbright nagy ellenfele volt mindig az amerikai szenátus Izraelt támogató, nem elhanyagol­ható erejű csoportjának. Ezenkívül a szenátort úgy is­merik, mint aki következete­sen ellenzi az USA külföldi kötelezettségvállalásait, kü­lönösen akkor, ha azok kato­nai kitételt is tartalmaznak. A szenátor megmagyarázta állásfoglalásának, okát. Izra­el eddig is élvezte az ame­rikai politika támogatását, számított is mindig erre a támogatásra, annak ellenére, hogy nem volt ps nincs a két állam között ilyen jellegű szerződés. Ez a helyzet egy­felől kellemetlen az Egye­sült Államok részére — te­kintettel Izrael agresszivitá­sára — és Izrael részére is, mivel nem tudja, milyen helyzetben és meddig terjed az a bizonyos amerikai tá­mogatás. Amennyiben Izrael hajlandó csapatait vissza­vonni — az Egyesült Álla­mok biztosítsa őt a külső tá­madás ellen — ez Fulbright javaslatának lényege. A sze­nátor egyébként megjegyez­te, jó lenne, ha az ENSZ minden rendelkezésére álló eszközzel — beleértve a rendőri erőket is —, kénysze­rítené e szembenálló feleket a bé'külésre. Szerdán New Yorkban: arab-izraeli tárgyalások Hosszas huzavona után — Eban külügyminiszter, illet­ve Tekoah személyében — az izraeli kormány kinevezte megbízottait a Jarrin"-misz- szió keretében folytatandó tárgyalásokra. Képünkön: Go Ida Meir miniszterelnök- asszony bejelenti a kabinet döntését. Az izraeli kormány hosz- szas huzavona után szomba­ton kinevezte az Egyiptom­mal és Jordániával folyta­tandó tárgyalásokra képvise­lőjét. Ezek szerint az iz­raeli delegációt Abba Eban külügyminiszter vezeti, he­lyettese Joseph Tekoah, az izraeli ENSZ-misszió veze­tője. A New Yorkból érke­zett ‘hír szerint a megfigye­lők valószínűnek tartják, hogy a Jarring főmegbízott vezette békéltető tárgyalások már szerdán megkezdődnek az ENSZ székhelyén. Az arab—izraeli háború­val kapcsolatos diplomáciai tevékenység igen élénk volt a hét végén. Kairóban beie- jezte tárgyalásait egymással Nasszer egyiptomi elnök és Husszein jordániai király. A két államfő megegyezett ab­ban, hogy Jordánia nem avatkozik bele Egyiptom és Irak jelenlegi éles vitájába, valamint abban, hogy a Pa­lesztina! felszabadító erők egyes csoportjaival való né­zeteltérés ellenére is igyekez­nek megadni minden támo­gatást a felszabadító erők­nek. A két államférfi meg­állapította: igen nehéznek ígérkeznek az Izraellel való tárgyalások, mivel „Izrael terjeszkedő céljai világosak, és a támogatás, melyet Tel Aviv egyes nagyhatalmaktól kap. széles manőverezési le­hetőséget biztosít számára”. Castro beszéde Fidel Castro kubai minisz­terelnök beszédet mondott egy nőgyűlésen a Kubai Nő­szövetség megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. A miniszterelnök beszédében a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának kö­zelmúltban végbe ment ülé­séről a következőket mondot­ta: „Harmincegy órás tanács­kozásunkon elemeztük azokat a nehézségeket, amelyekkel a szervezés terén találkoz­tunk különböző frontokon, valamint az e téren elköve­tett hibákat. Castro bejelen­tette, hogy máris hoztak e dolgokkal kapcsolatban in­tézkedéseket. A Kubai Kommunista Párt első titkára beszéde második részében azzal foglalkozott, hogy állandó a fenyegetés, mely az USA részéről a szo­cialista Kubát célozza. El­mondotta, hogy egy mostaná- | ban napvilágra került doku­mentum szerint — mint az egyik New York-i lap meg­írta — Kennedy néhai ame­rikai elnök 1960-ban meg akarta őt gyilkoltatni. „Az imperialisták terveket ké­szítenek, hogy közép-ameri­kai csatlósaik, Costa Rica és Nicaragua útján támadást intézzenek Kuba ellen. Bár­mely ország bocsátkozzék is akcióba Kuba ellen, számol­nia kell a következmények­kel” — jelentette ki a mi­niszterelnök. Befejezésül Castro a szoros szovjet—ku­bai együttműködést elemezte. FAR, Tupamaros és a többiek T avaly szeptemberben jött az első olyan hir Lalrtt- Amerikabol, hogy az ország „felszabadító erői" elraboltak egy diplomatát, börtönben levő társaik kiszabadítása érdekében. Azóta már egy tucatnyi diplo­mata került az ellenállók fogságába. Április 5-én Guate­malában a FAR — forradalmi fegyveres erők — nevű szervezet tagjai meggyilkolták Kari von Spreti grófot, Nyugat-Németország guatemalai nagykövetét. Az elszaporodott akciók időnként természetesen si­kert is hoznak. így vált lehetővé például, hogy ötven brazil politikai fogoly egy diplomatarablás után Algé­riában találjon menedéket. Egy amerikai és egy brazil diplomata az uruguayi Tupamaros szervezet foglya ma is, és folynak a tárgyalások politikai foglyokkal való kicserélésükről. A Dél-Amerikában legkiterjedtebb be­folyással rendelkező Egyesült Államok és a nagyhatalmi álmokat kergető Brazília egy-egy diplomatája a kicse­rélésre váró fogoly! A politikai kényszerítés iskolapél­dája az akció, hiszen elképzelhetetlen, hogy a kis Uruguay — annak ellenére, hogy a kontinens legmaga­sabb életszínvonallal rendelkező országa —.ujjat húz­zon az USA-val, vagy a hatalmas szomszéddal. Brazí­liával A latin-amerikai államokban alig akad olyan köztár­sasági elnök, aki végig tudja szolgálni hivatali ídejót- Napirenden vannak a katonai zendülések, az erőszakos polgári szervezetek által kirobbantott puccsok. Ugyan­akkor valamennyi ország gazdasági-politikai rendszere az Egyesült Államok mindenkori politikájának szoros függ­vénye. Egy szuperhatalom ellen, olyan szuperhatalom ellen, amely az agresszió megtestesítője az egész világ­ban, ilyen periférikus eszközökkel harcolni nem lehet. Néhány politikai fogoly szabadon bocsátása a kontinens akut problémáinak nem gyógyítása, legfeljebb kis hatá­sú, tüneti kezelése lehet. Az ilyenfajta harc ennél kü­lönb eredményeket nem is hozhat. Ezen a kontinensen már van egy kubai példa: bizonyítja, hogy a világ ve­zető imperialista hatalmának közvetlen szomszédságá­ban is ki lehet vívni egy nép szabadságát. A mostani uruguayi akció kimenetelét megjósolni nem lehet. Az viszont kétségtelen, hogy ezek az akciók nagy kárt akoznak a nemzetközi munkásmozgalomnak, az illető országok valóban forradalmi eszközökkel har­coló marxistáinak. Minden diplomatarablás ürügy az imperialista sajtónak a szocialista országok és a haladó erők elleni támadásra. Európa békéjének jó kilátásai vannak e pillanatban. Sajnálatos dolog lenne, ha ezek a meggondolatlan akciók Latin-Amerika szervezett és igazságos felszabadító harcát a továbbiakban xs hátrál­tatnák. Hegyes Zoltán Innen -onnan MOSZKVA Vlagyimir Novikov szovjet miniszterelnök-helyettes teg­nap fogadta azt az indonéz küldöttséget, melyet Adam Malik külügyminiszter vezet. A találkozón — melyen gaz­dasági szakértők is jelen vol­tak — két ország gazdasági kapcsolatairól, a kereskedel­mi és pénzügyi kapcsolatok­ról volt szó. CJ-DEEH1 Az indiai kormány felszó­lította a BBC angol rádió­társaságot, zárja be indiai irodáját. Az indiai kormány már több ízben tiltakozott amiatt az angol kormánynál, hogy a társaság adója Indiát sértő adásokat sugároz. Do­nald Robsont, a BBC dél- ázsiai képviselőjét felkérték, hogy hagyja el India terüle­tét. PRETORIA Irta: Andrzej Zbych 73. — Értem — mondta Kloss nyugodtan —, te­hát a hírszerzőt a kiéli helyőrségben kell ke-, resnünk. — Az utasítást már erre is kiadtam — mond­ta az ezredes. — Most arra kérem, hogy két- háromóránként hívjon fel telefonon. Teljes mozgásszabadsága van. Nyissa ki a szemét és a fülét. Nem szeretném azt jelenteni a parancs­nokságnak, hogy ostobán szerveztünk meg egy ilyen fontos utazást, s kiszolgáltattuk az ellen­ségnek Kruchka professzort. — Értettem — mondta Kloss, s távozni ké­szült Az ezredes még utána szólt: — Még valamit, főhadnagy úr. A kórházat nem kell figyelnie. Ott dolgozik az M—18-as. Ha gyanús személyt hoznak be, úgyis jelenti ne­kem. Kloss távozott. Idegesítette, hogy Rhode csak úgy mellékesen megemlítette a kórházat is. Az ügynök számát azonban jól az eszébe véste: M—Í8-as. Tehát a kórházban besúgó működik? S vajon kicsoda? Látta-e őt az M—18-as? És Évát? S ha igen, akkor értesítette-e már Rho- det? Talán éppen azért emlegette az ezredes a kórházat? Kutyaszorítóban érezte magát, de mégis a kórház felé indult. Kovalszki megkezdte az operációt. Krisztina gyorsan és ügyesen adott mindent a keze alá. Az orvos beszélni kezdett a lányhoz, ami teljes szokatlan volt nála. Műtét közben Krisztina még nem hallotta beszélni. — Ezerkilencszázharmincnyolcban — mondta Kovalszki — pontosan ilyen műtétnél asszisztál­tam Rutkowszky docensnél. — Bonyolult? — kérdezte Krisztina, mert rá­jött, hogy az ox-vos önmagát bátorítja most az­zal, hogy beszél. — Megsérült az ütőér — válaszolt Kovalszki. — Klinikai eset — mondtam volna néhány év­vel ezelőtt, s aligha mertem volna igent mon­dani, ha valaki megkérdezi, hogy lehet-e ezt el­végezni ilyen körülmények között. — Karabinerből lőtték — mondta szakértőén a lány, amikor Éva vállából kifordította a löve­dékmagot az orvos —, ezek szerint aligha akar sokáig a vendégünk lenni ez a lány. Az orvos felnézett, de nem válaszolt a lány­nak. Talán azért, mert .nyílt az ajtó, s Waclav lépett be, kérdő tekintettel fordult az orvoshoz, s a tagadó fejmozdulatból megértette, hogy még nem kell kivinnie a lányt. Waclav szó nélkül kiment, s benyitott a szom­széd szobába, s belelapozott a betegnyilvántar­tásba. * Stefán olyan halkan jött be utána, hogy Wac­lav megrémült, amikor a fiú megszólította: — Rágyújtasz? Waclav ijedten csapta össze a betegnyilván­tartási könyvet. Stefán odalökte az orra alá a cigarettatárcát, s csípős hangon kérdezte: — Sokat kijegyzeteltél? Vagy csupán mindig az újak érdekelnek? — Nem értem, mit beszélsz? — mondta ré­mülten Waclav. — Ne tettesd magad öregpm. A lányra, meg a német fickóra vagy kíváncsi. Vagy tényleg csupán írásgyakorlatot végzel? Szorgalmas fiú vagy! — veregette meg Waclav vállát, a barát­ságosnál kicsit keményebben. — Na, most már igazán szállj le rólam! — rántotta el a vállát Waclav. — Nocsak? Kényes is vagy? — aztán megvál­tozott hangnemben kérdezte: ki asszisztál Ko- valszkinak? — Krisztina. — Ejnye csak! A doktor űr nem az orvostan­hallgató urat hívja asszisztálni? — Rosszmájú vagy — mondta csendesen Waclav. — Túléli a lány a sérülést? —’váltott ismét hangnemet Stefán. — Kérdezd meg Kovalszkit. — Igenis, doktor úr, értettem, doktor űr! — gúnyolódott Stefán és becsapta maga mögöt az ajtót. Waclav magára maradt. Ismét fellapozta a nyilvántartó könyvet, majd a telefonhoz nyúlt. Régi típusú készülék volt, nehezen kapott vo­nalat. Már éppen a tárcsára tette az ujját, ami­kor észrevette, hogy Kloss áll a háta mögött. — Kicsoda ön? — kérdezte Kloss udvariasan. — Felcser! — pattant fel tisztelettudóan Waclav. — Neve? — Waclav Skotovszky, orvostanhallgató. Kloss észrevette, hogy a fiú hangja bizonyta­lan. Keményebbre fogta a hangot: — És természetesen szívesen ad információ­kat német tiszteknek? Köszönöm — kérdezni akart még valamit. Talán azt, hogy kit operál­nak, talán mást. De Kovalszki lépett a szobába, s Waclav kikotródott. — Mi van a lánnyal? — kérdezte Kloss. amint becsukódott az ajtó Waclav mögött. — Rendben, de kérem, kínáljon meg egy ci­garettával, mert í-oppant fárasztó műtét volt. — Mikor jöhet ki? — Se ma, se holnap. — És mikor láthatom? — Nemsokára — válaszolt az orvos. ♦fíloss gyanakodva nézte Kovalszkit. Lehet, hogy ez a harminc év körüli orvos a besúgó? Lehet, de a felcser sokkal gyanúsabb. Igen, a felcser. Ezzel a nyilvántartási könyvvel, meg a telefonálási kísérlettel. Igen, a felcser. .. Hirte­len gondolt egyet: — A kórházi dolgozók jegyzékébe szeretnék betekinteni — mondta Kovalszkinak. (Folytatjuk) Hétfőn megkezdődött a dél-afrikai fővárosban az a terrorper, amelyben húsz dél-afrikai hazafit összeeskü­véssel vádolnak a fajüldöző hatóságok. A vádlottak kö­zölt van a már régebben beböi'tönzött Nelson Man­dela nacionalista vezető fe­lesége is, Winnie Mandela. LAS VEGAS A nevudai városból érke­zett vasárnapi hír szerint (tü­dőgyulladással kórházba szál­lították Sammy Davist, a vi­lághírű néger énekest és előadóművészt. Állapota ki­elégítő. TALLIN Az Eszi SZSZK fővárosá­ban ülésezett az elmúlt na­pokban a III. finnugor kongresszus. A kongresszu­son a magyar, a finn és a Szovjetunióban élő finnugor népek nyelvészein, etnográ­fusain és régészein kívül részt vettek finnugoristák az Egyesült Államokból, Japán­ból és Olaszországból is. TOKIÓ Nagy tiltakozást váltott ki Japánban, hogy vasárnap befutott a yokosukai kikötő­be a Haddock nevű amerikai atomtengeralattjáró. A de­mokratikus közvélemény A'L ilyen pi-ovokációkban azt lát­ja, hogy az Egyesült Álla­mok Japánt távol-keleti tá­maszpontjául használja. HAITI Duvaliert, az ország véres- kezű diktátorát a törvényho­zás nyolchónapi időtartam­ra teljhatalommal ruházt# fej.

Next

/
Thumbnails
Contents