Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-02 / 180. szám
Vasárnap, 197ß. trug, 2. ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 9 (Családi KOR a»miiiiiiiiiiitiimmiuiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHitiiiiiiiiitii ' Leanyid Lenes: A tehetség Közeleg szeptember Készilíriés az iskolai életre ■Sok-sok család kis hatéves gyermeke várja szorongó szívvel szeptember elsejét, az ünnepélyes tanévnyitó napjai, azt a napot, amikor belőle is ,,igazi” iskolás lesz. Nemcsak a leendő elsősök készülnek izgalommal a nagy lépésre, a szülők is velük együtt izgulnak. A tennivalókból szinte minden napra jut valami, ami összefügg a várva várt új élettel. Ha ügyesen irányítjuk az előkészületet, akkor napról napra jobban megszerettetjük — mór előre — azt a helyet, amelyik 8—-12 évig a második otthona lesz a gyermekeknek. No, de nézzük csak sorra, mi mindenre leéli gondolnia annak az édesanyának, édesapának, akinek szeptember elsején iskolás lesz a kisfiából, kisleányából. Nagy nap a kis hatéves életében az iskolatáska megvásárlásának napja. Sajnos, azt ( tapasztaljuk, hogy már a legkisebbek között is elterjedt, egy teljesen helytelen divat: egyesek nem akarnak kisiskolás hátrtáskát viselni, hanem ragaszkodnak a „na- Kyos” aktatáskához. Osztályomban is akadt fáidig néhány gyermek, aki tbfcJbb cipelte elferdült váJ- tal a majdnem földig leérő, divatos aktatáskát, csakhogy nagyobbnak nézzen ki. Tanácsoljuk továbbá, hogy nyakba (vagy vállra) akasztható uzsonnatáskát vegyenek n kedves szülők. A táskába nem is fér bele a tízórás, de Borsos 30 30 deka marhahúst apró-; kockákra vasunk és hideg? '■'ízben, kuktában kissé dő- fözünk anélkül, hogy a kuktát lezárnánk. Közben egy csomó hámozott vegyes zöldséget (kockára vágva) kevés forró zsíron megpirítunk, '.‘tárta néhány percig pároljak, majd párolás után a dúshoz öntjük. Teszünk beje djég 2Q deka gyalult káposz- ník ugyanannyi gyalult cék- sózzuk, késhegyni törött öorssal, egy-két babérlevélből, kis doboz pasradicsonspü- ’’ével ízesítjük, majd 2—2,5 liter vízzel feleresztjük. A .kuktát lezárjuk és forrás Után még mintegy 3/4 órán keresztül főzzük. Ha jobban szeretjük berántva, úgy tála- Jas előtt gyengén (legfeljebb kanálnyi liszttel) beránt- h»tjuk. Tálalás előtt tegyünk a tányérok aljára egy-egy oyőkanál tejfölt egészségügyi és tisztasági szempontból is úgy helyes, ha külön viszi a gyermek a munkaeszközeit és külön az ennivalóját. A tankönyveket kizárólag az iskolában lehet megvásárolni az első tanítási napon. Erre tehát nem kell előre gondolni. Meg kell azonban venni a többi iskolai felszerelést. Elsőnek említem a tolltartót. A tanítónők nagyon megszerették a műanyagból készült, patenttal .záródó tolltartókat. Könnyen kezelhetők, nincs zörgés, nem akad el a rollórész. A pedáns ember úgyszólván körzővel és mérőléccel A kötelezően előírt tanszeréi füzetcsomagokat a papíros írószerboltok dolgozói osztályonként, az előírásnak megfelelően készítik el. Azt tanácsoljuk, hogy minél előbb vegyék meg a kedves szülök, hogy ezzel is könnyítsék a kereskedelem munkáját. Űjabb kedves nap lesz a kis iskolásjelölt számára az egyenköpeny megvételének napja. Beszerzését tanácsoljuk. Amióta egyenköpenyt viselnek a fiúk és leányok egyaránt, azóta megszűnt a divatozás. Alatta jól elhordhatják a kinőtt, kis ruhácskákat is. dolgozik, és kerti birodalmában is a szimmetriát kedveli. A kert közepén pontos átmérőjű körben várul a tulipán és a központi ágyast mellék- ágyások veszik körül. Itt minden kimért, pontos, szimmetrikus. Ahol erre lehelőség van, békazöld angol gyepet ültetnek, amelyre rálépni még papucsban sem szabad. E kertek tulajdonosai, ha pénztárcájuk engedi, szívesen építenek szökőkutat és helyeznek el vitathatóan ízléses figurákat a kertben. Ismét más típus az olyan kertész, aki nem kertjének vad szépségére vagy kimért rendjére, hanem egyes növényeinek különleges szépségére büszke. Például rózsákra specializálják magukat: az ő tearózsáik sárgábbak, vagy rózsaszínűbbek mint a másoké. a „Polyantha" vagy a *,Floribunda” pedig illatosabb mint a szomszédé. Egy kis házimuzsika Ho egy hangversenyteremben a „Wohltemperierte Kid- j ter’-f vagy Johann Sebastian Bach valamelyik szonátáját t a"fjatjuk, tulajdonképpen házizenét hallunk. Ezeket a mű- í ’’efcet a négy fal számára írták, gyakorlásra és zenélésre, mert j XVlil. századig nyilvános hangverseny nem is létezett. < n e9V kicsit érdeklődünk, rájövünk, hogy a házi zenélést _ 0 ,scm, ment feledésbe. Ma is sok család van. amelyekben í délnek: az egyikben a gyerekek játszanak különböző hang- j ^ereken, a másikban a házigazda játszik barátaival kvartét- j va9lJ kvintettet.. Ide tartozik természetesen az a számos finfbb-nagyóbb csoport, amely népzenével foglalkozik és a uíűíoJc beat- vagy jazz-zenekara is. Ipt hd.uidr egyszer — akár csak műkedvelő módon is — be- az otthoni ,zenélésbe. bele kell harapni a savanyú ü*ába, és meg kell tanulni jól játszani hangszerünkön, le- ly71 ®? O'dár, citera, hegedű, cselló, klavikord vagy valami- ten fúvós hangszer. Nagyobb városokban, intézményeknél, Lolátoknál sok helyen találunk műkedvelő zenekart. ha? zene össze is hozza az embereket. Aki játszik valamilyenJ . Hwzereji, de nincsenek zenélő ismerősei, barátai, csatlakozóéi - ^'elyi zeneiskola zenekarához, vagy a kultúrotthon xe- ^^tnkktttében találhat hasontó érdeklődésű rokon lelkclcre. Mini, Maxi •• Öröm a kertészkedés A központból ffáhJv; nagy élelmiszerbolt vezetőjét: — A nemrég megüresedett eladói • állást egy bizonyos Zsora nevű fiatalemberrel kell betölteni! — közölte röviden a főnök. — Ez a Zsora különleges eladói tehetség. Fogadják hát kellő szeretettel, s szervezzék meg a munkáját oly módon, hogy a bolt eladói kollektívája Zsora példája nyomán sajátítsa el a korszerű, kulturált kiszolgálás legapróbb fogásait is. A boltvezető sértődötten jegyezte meg, hogy jó, jó, a bolt eladói mindenkor készek arra, hogy fejlesszek magukat, bár az ő kollektívájuk sohasem kullogott az utolsó sorban. Zsora, az atléta termetű tehetség három nap múlva érkezett meg, és a halosztály pultja mögé került. Az első vevő mozgékony, mo^ett néniké volt. Sokáig nézte, szem- lélgett.e a halállományt. — Nehéz a választás, néni? — kérdezte búgó hangon Zsora. — Nehéz bizony! — Parancsoljon, például rombuszhalat. Csodálatos kü- , lönlegességl Olyan finom a húsa, mint egy tündérleány csókja. Persze, azt is meg kell mondanom, hogy az idősebbeknek nem ajánlhatom j teljes felelősséggel, mivel eléggé zsíros. Az öregasszony el voSt na- j gadtatva Zsooa bebfexúgő modorától. Csicseregve kéedcatrs meg: — No, és akkor mit ajénfr az idősebbeknek:? — A maga aranyos kis jóakaróját, a tökehalacskát. Az érelmeszesedés ellenségét. — JÓ, jó, béé álékor ebből, adjon kedvesem — mstertottáj a néni ragyogó *»emo*eS mt kfekat árura. kedves figyelmességét! —! zsongott Zsora bariton ja. A vevő a pénztárnál megjegyezte: — Az önök új eiadója cB- I csórni valóan figyelmes, kedves. .. — fksüg semmi dicsérné- vstó nincs benne. — Jegyto- tett a pénztárosnő. — Csak j hajlong, meg riszálja magát a vevők előtt!. .. Az üzlet egyéb osztályairól át-átjöllek napközben az eladók, hogy megtekintsék a tehetséges Zsora kiszolgálói módszerét. Aztán egymásra kacsintottak, és azt mondták : — Nézzétek csak, hogy riszálja magát! Már (í/ napja dol5,s0°n Zsora az üzletben a vásárlók legnagyobb megelégedésére, amikor a boltvezető felhívta a központot: — Nagyon kérem, drága igazgató elvtárs, szíveskedjék minket ettől a Zsorától megszabadítani ! — Csak ne olyan hevesen! — szólt vissza a főnök. — Hát nem veszik észre, hogy ez a fiú valóságos kereskedelmi zseni?! — Már hogyne vennénk észre, ám ennek ellenére is kérem, szabadítson meg minket ettől a tehetségtől! A kollektívánk annyira morog már... — Morog, morog!... No, és miért morog? Mi kifogásuk van Zsora ellen? — Azt mondják, a dolgozók, hogy Zsora túlzottan udvariaskodik, riszálja magát, szinte megszédíti a vásárlókat ... Szóval nem illeszkedik bele megfelelően a közösségbe. A vonal túlsó végén kétségbeesett hallgatás volt a válasz, de aztán ismét megszólalt az igazgató: — No tessék, most küld- hetem a harmadik üzletbe! ... És mindenütt ugyanaz történik vele! Én bizony isten nem tudom, mit kezdjek ezzel a Zsorával... A vonal innenső végén udvarias köhintés hallatszott. — Küldje az igazgató elvtárs az automataüzletbe.-Ott. nem lehet szálka az eladók szemében, hiszen ott nem kell emberekkel bánnia. — Remek ötlet, igazán remek ötlet! — kiáltott fel az igazgató. Fs 7«nr‘» a tehetséges f.b ÍjSÜÍ ti, Zsora a kiszolgálók gyöngye azóta is ott kamatoztatja a tehetségét, ahol nem kell emberekkel foglalkoznia. Fordította: Krecsmáry László ElörcbHás. Metamorfózisok ezdotben voit a vendég- lű. Az étteremnek négy fala volt, alul fából készült padlózat, felül pedig a padlózattal párhuzamosan a plafon. Erről lógott le több helyen is a villanyárammal világító csillár. A teremben asztalok voltak. Mindegyiknek volt négy lába, egy lapja, amit hol fehér, hol ízléses tarka abrosszal borítottak le. Az asztal körül székek voltak, s azokon vendégek, akik tányérból, késsel, villával, kanállal fogyasztották azokat az étekféleségeket, amiket sötét nadrágba és fehér kabátkába, néhol szmokingba öltöztetett éttermi felszolgálók, köznyelven pincérek, egy másik helyiségből nekik kihozlak és felszolgáltak, Ezt a másik helyiséget, ahol az étkek készültek, konyhának nevezték. tgy ment ez rendjén nagyon sokáig. Akkor a hom- lokára ütött egy éttermi szakember: álljon meg a menet, ezt már megszokták a. vendégek, jöjjön valami új, ami még nem volt! És jött az új. Sőt: jöttek az újak, Igen nagy számban. Először levették a plafonról a lámpákat, mert az jól világított, 1helyette falikarokat szereltek fel, mert attól jobb a hangulat, s kevésbé látható, mi van a tányérban. A konyha helyett jött a tüzes kard, és a spiritusz- kockákkal melegített miniatűr bogrács, amelyben csípős-paprikás étkek Totyogtak. Aztán eltűnt az abrosz és jött a gyalult asztallap. A pincér is levetette fekete nadrágját és fehér kabátját, helyette sarkantyús csizmái, borjúszájú inget, hímzett, pitykés mellényt és árvalány- hajas kalapot viselt és karikás ostorral őrizte a vendéglő hírnevét és bevételét. A vendéglő egyébként ekkorra már felvette a csárda, vagy a tanya nevet, s űz asztalokról eltűnt a porcelán, helyette egy gyalult deszkalap jelentette az étkezési lehetőséget, amiről bugylibicskával kellett eszegetni az ctclközi módra készült hússzeletkéket. A vendéglőhöz vezető utakon rablók fogták el a vendégeket és lóháton hozták a. csárdába, ahol már lécekből ácsolt kármentő, nád- fedél, faluvég, ásó, kapa, istállólámpa keltette a népies, sőt népiesek hangulatot, s ahol az ételt már a texasi farmeröltözet és a magyar számadó gulyások ruházatának kombinációjából készült célszerű hacukába bújtatott, jól célzó pincérlegények puszta kézzel, de marékszámra dobálták a vendég szájába, az italokat meg valódi Gnrka-cser epekben kínálták, ták. Persze, nem mindenütt egyformáit ment a fejlődés. Volt, ahol párizsi apacstanya lett a vendéglőből, s volt ahol az afrikai oázisok, máshol meg a keleti szerályok szolgáltak mintául. A pincérekből ennek megfelelően hol apacs, hol szökött légionista, hol meg öreg cunuch lett. Egy dolog volt csak egységes: az árak emelkedése, különös tekintettel az exkluzivitásra, és az idegenforgalomra, meg az Ezercgy éjszaka meséiből hallott kincsekre. bár Dárius király, vagy Krözus még nem tisztelte meg látogatásával a: átváltozott helyek egyikét, sem.-£-gy ment ez rendjén sott káig. Akkor a homlokára ütött egy éttermi szakember: álljon meg a menet, ezt már megszokták a vendégek, jöjjön valami vj, ami még nem volt! És ekkor egy merész tervező megálmodta a metamorfózis legújabb lépcsőjét, a vendéglő legújabb változatát, ami még nem volt: négy fal között, a plafonról lógó villanylámpák alatt emberek ültek a terített asztalok mellett, és tányérból, késsel, villával ették az étkeket, amiket fehér kabátos pincérek hoztak nekik a szomszédos, konyha nevű helyiségből. (benedek)
