Észak-Magyarország, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-20 / 195. szám
C*atJM8k, WTO. crag. 20. eSSmr-UMGYAItOfiSZAG 9 Napi postánkbil Ilyen ügyintézés is van Kellemes meglepetés ért a f^pokban, amiért, úgy érzem, hitetlenül köszönetét kell Mondanom a prügyi tanács '^-elnökének, Rácz Józsefnek fcs Alföldi Lajos vb-tilkár- nalv. Egyedülélő, idős édes- ®'fyám, aki Sárospatakon la- htk, évekkel ezelőtt már több Jetben járt a prügyi tanáron, a járási földhivatal szepesi kirendeltségén azért, a°gy a tulajdonát képező földingatlannak pontos adagit megtudja. Erre azért lett '“Ina szüksége, hogy íöldjá- jadékot kapjon. Sajnos, hiá- °a fáradozott, eredményt nem trt el. Innen oda, onnan ide *“ ásították. Én is próbálkozás, de hasonlóképpen jár- “111. Az elmúlt héten ismét elmentem Prügyre, ahol új, fneretlen vezetőkkel találkoztam a tanácson. Elmondani eddigi kálváriánkat és -Sítségüket kértem. Nem hasítottak el, hanem — ami nagyon meglepett — mindeden munkához láttak, régi “'átok között keresgéltek, fáiig végül is, több órás mun- után megtalálták a szük- k;ges adatokat. Olyan érzékin volt, mintha saját ügyüké intézték volna, s nem egy í'Kyfél ügyes-bajos dolgát ?°8ozgatnák. Sok hivatalban, ‘átézményben megfordultam hár, de ilyen lelkiismeretes, •hszséges emberekkel ritkán hlálkoztam. Édesanyám és a magam levében is köszönöm a segítésüket és további jó munkát *á’ánok. Sípos Jánosne Miskolc Várjon az autóbusz! Augusztus 11-én a Tiszai pályaudvarról 17.35-kor Tor- nanádaska felé 20 perc késéssel indult a személyvonat. Az utasok aggódva kérdezték a kalauzt, hogy megvár-e majd az autóbusz, mert a zuhogó esőben nem lett volna tanácsos gyalogosan elindulni. A kalauz megnyugtatott mindenkit, mondván, hogy a vonatot az autóbusz meg kell, hogy várja. Sajnos. nem így volt. A csatlakozó autóbusz bizony nem várt s a szögligeti autóbusz vezetője úgy tájékoztatott bennünket, hogy a mi kocsink 19.05-kor üresen ment vissza Aggtelekre. Hogy a Budapestről és vidékről Aggtelekre utazni szándékozó mit válaszolt er-, re, arról jobb nem szólni. Hiába kértük a szögligeti járat vezetőjét, hogy vigyen fel minket, s utána, 30 perc múlva elviszi a járatát is, erre nem volt hajlandó, amit természetesen megértettünk. Másnap érdeklődtem s megtudtam, hogy lemaradásunk oka az volt, hogy az autóbusz vezetője és a kalauz nem kap várakozási pótlékot! A szakadó esőben egy vontatóval mentem fel Szinpetri- be. Átázva, egészségemet kockáztatva, öltönyömet tönkre- téve érkeztem meg. Én ritkábban utazom, de a községből három mozdonyvezető és fűtőházi munkás, négy villany- szerelő, két BVK-dolgozó utazik be dolgozni mindennap Miskolcra, illetve Kazincbarcikára. De sokan jönnek egy-két hétre pihenni Aggtelekre, az ország minden részéből, s ezt a pihenést az AKÖV jóvoltából bosszúsággal kell megkezdeni. Kérjük, intézkedjen a vállalat, hogy a csatlakozó autóbusz — ha késik is a vonat — várja meg az utasokat, és ne legyünk bizonytalanságban, hogy mikor és hogyan érjük el úticélunkat. ny. Dohos Károly igazgató-tanító Szinpetri \S«nnvi szenvedést, tenger- IUCUUJ1 nyi könnyet, kisem- mizettséget és emberi megalázást idéz a múltból még a ma emberének is ez a szó: parasztok. Az elmúlt századak viharos történetében ez a szó egyet jelentett a nélkülözéssel; a nyomorral, az éhínséggel; a röghözkötött- séggel, a jogfosztottsággal és a megaláztatással. De nemcsak a fizikai béklyó, hanem a szellemi kaloda is gúzsba kötötte a felszabadulás előtti paraszti társadalmat. Embernek sem számított a paraszt. Anyagi és szellemi javakhoz nemigen juthatott. A feudalizmusban nyakára akasztott jármát évszázadokon kérésztől cipelte míg végül 1945-ben letette. Írók, költők, festők százait ihlette alkotásra a magyar paraszt tragikus sorsa. Szép prózák, versek, festmények sokasága állít hű emléket a szorgos, görnyedt hátú éhező parasztnak, a magyar paraszti társadalomnak. Talán sehol a világon nem állít ennyi emléket a parasztoknak az irodalom, a költészet mint éppen nálunk. És ez nem véletlen. „Sehol sem virágzó a földművelő nép sorsa — írja naplójában a múlt század végén egy hazánkban járt francia utazó — de amit Magyar- országon láttam az kísértetiesen hasonlít a sötét középkor jobbágy világához és megtalálni benne a rabszolgatársadalom, bizonyos vonásait is. Egy lépés nem sok, de a magyar iöldművelő nép annyit sem lépett előre száz év alatt”. A Magyar Lobogó 1910. március 20-i számában a Föld Népéhez c. versében így könyörög egy ismeretlen tollfor- gató kérges kezű paraszt: „A paraszt a földet töri, túrja, vállya, vállya, / övé a munka minden hínja, vádja / S másé annak vérrel érlelt gyümölcse / S kell, hogy más csűrébe hordja, töltse / Igában görnyed ameddig csak él / Jás mégis másé a jó fehér, puha kenyér”. Talán a rímek nem szabályosak, de mélyen igazak. Hűen bemutatják a századforduló utáni magvar paraszt sorsát. Csokonai Vitéz Mihály így sóhajt fel csurgói tartózkodása idején: „Hát csak kanásznak termett a Somogy sági paraszt?” S mi másnak abban az időben? És később is csak annak. Hisz a kiemelkedés minden útja el volt zárva előle. Arany János is számos versében állít szép és szomorú emléket a középkor parasztjának. Megrajzolja korának megalázott, de nemes lelkű parasztját is. Csak egy mondat az elmúlt századok paraszti perspektívájából: „Szép öcsém be nagy kár, hogy apád paraszt volt és te is az maradtál” (Toldi). A parasztnak csak kötelezettsége volt, a jog a földesurat illette. így emlékezik erre Petőfi az Egy magyar nemes c. versében: „Jól készítsd paraszt az utat, I Mert hisz a te lovad vontat”. A századforduló után a magyar társadalomban is mind erősebben tör utat magának a középkori sötétséget és feudalizmust felváltani akaró kapitalizmus. De ez nem ment könnyen. A magyar feudális nagybirtokosok, az uralkodó körök kö- römszakadtáig ragaszkodnak a régihez. Igyekeznek átmenteni meg- osontosodott, elavult társadalmi rendszerüket s a parasztságot sikerül is még hosszú ideig feudalists keretek közié szorítani, övék „ munka, másé a kalász, a juss. Ady Endre így ír A grófi szérűn c. versében: „Szemes kalászok énekelnek / Gonosz, csúf éneket / Korgó gyomrú magyar paraszt / Hót mi vagyok én neked? / Ne félj a tél meg fog gyötörni / Mint máskor, hogyha alkar / Élethez, szemhez nincs közöd / Grófi föld ez és tnagyar.” A föld jelentős része a nagybirtokosok kezén volt. S ez szinte teljes kiszolgáltatottságot jelentett a kisemmizett parasztnak. Éhbérért dolgoztak, sokszor még a legelemibb: a munkához való joguk sem volt. A kenyeret kereső parasztok tömegei, sum- mások, napszámosok, kubikosok száz és száz kilométereket gyalogoltak. Rótták az utat, hogy egy falat, kenyér jusson az asztalra. És sokan még így is munka nélkül maradtak. S akinek nem jutott itthon munka As megélhetés, akiket nem tarthatott el a bőven termő magyar föld, azok idegen országban próbáltak szerencsét. Szomorú, gyászos időszak volt ez. „Sok urunk nem volt rest, se kába birtokát óvni ellenünk, s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk ...” — kiált fel József Attila fájdalmasan. Másfél millió ember! És ebből a másfél millióból sok száz és ezer Észak-Miagyarországról vándorolt ki. A századfordulótól a harmincas évek végéig 25—30 ezren vándoroltak ki Borsodból és a környező megyékből. És kik voltak azok, akik ezt az utat, ezt a sorsot választották? Cselédek, zsellérek, nincstelen szegény parasztok. Legtöbben az uradalmakból vándoroltak ki. Mi vezette ide az embereket? Az élet, a megélhetés, a kegyetlen sors kényszerítette őket. Mérhetetlen elkeseredés kellett ahhoz, hogy A magyar parasztember otthagyja szülőföldjét, otthagyja a dúsan termő földet és idegen országban próbáljon szerencsét. A zsúfolt cselédkonyhák. a kukoricás és korpás kenyér, a tüdővészes asszony, a korai halál, a kenyérért síró gyermek és még hosszan sorolhatnánk, hogy mi minden kergette a tengerjáró hajókra az emberkereskedők karmai közé a boldogulást kereső magyar parasztot. „A kivándorlás méretei soha nem öltöttek olyan hatalmas arányokat mint ma — írja 1906. január 3-i számában a Magyar Lobogó — Eddig csak nyári és tavaszi hónapok alatt teltek meg az óriási óceánjárók, ma már az év minden szakaszában hatalmas tömegekben özönlenek ki véreink az eldorádónak hitt Amerikában.” így ír. így panaszkodik a századforduló sajtója. És mit írnak a kivándorlók? Szabó Kiss Ferenc egv dunántúli kis falu nincstelen kivándorlójának meg- sárgult levele, még ma is vádol és mérhetetlen csalódásról tanúskodik. ’’Idegen itt minden — írja — nem tudom. hogy mihez kezdjek. A pénz már fogytán s egyhamar nincs kilátásban semmiféle kereset. Szeretnék ismét otthon lenni.. A szó, hogy paraszt csak a felszabadulás után jelentett új fogalmat. A szocialista társadalmi rendszer adott új értelmet. új tartalmat ennek. A dolgozó parasztság, a hatalmat bíró munkásosztály testvére és hű szövetségese. A nép első és igazi alkotmánya így summázza ezt: „A Magyar Népköztársaság a munkások és a dolgozó parasztok állama.” I •Keiat negyedszázad LdhhdU telt el a felsza_ badulás óta. Eredményekben gazdag, csodálatos szép esztendők. A múlt egyre távolodó rossz emlék. Eltűnt a földesúr. eltűnt a grófi szérű. A magyar paraszt itthon valósítja meg álmait, saját földjén, egymással összefogva építi, szépíti életét A nép alkotmánya jogot adott a magyar parasztnak. Jogot kapott az élethez, a munkához, jogot a boldogsághoz, jogot a jövőhöz. És hogy él ebben az országban a dolgozó paraszt? Nézzünk körül most az ünnepen és máskor is, a dolgos hétköznapokon. Néha azonban kell, hogy idézzük a múltat mert így biztosan jobbam látjuk s jobban értékeljük a jelent.. Wirft Lajos Irta : Andrzej Zbych 7(1. Most hatvan beteg iogadasara volt berendezve a kórház. A folyosókon is tábori vaságyak voltak egymásra zsúfolva. A körzet egyetlen polgári kórházaként tartották nyilván ezt a kis egészségügyi állomást. Egyetlen orvosa Jan Kovalszki volt, aki 1938-ban végezte el az orvosit s ,arról ábrándozott hogy szanatóriumokban és klinikákon, európai hírű professzorok mellett fog dolgozni, s tudományos kutatásokat végez. Most pedig itt állt borostás arccal, halálfáradtan, egyedül. Fejers doktort két hete gettóba zárták, s ezernyi kétséggel, ezernyi megválaszolatlan szakmai kérdéssel vívódva itt maradt egyedül, megfelelő gyógyító eszközök nélkül. Egyedüli támasza Klára voll ez a húszéves, fáradhatatlanul segítőkész lány. aki úgy járt-kelt a betegek között, mint a mesebeli jó tündér. Most éppen teát készített az orvosnak: — Kérem, igya meg a teát, s menjen aludni — mondta csendesen Klára. — Már második éjszaka nem alszik semmit. A betegeire gondol jón, ha már önmagára nem tud. Kovalszki szótlanul nézett a lányra, s nem tudta, hogy honnan van ebben a lányban eny- nyi erő? — Törődnie kell magával — mondta a lány. s az orvos kezébe nyomta a teáscsészét. — Hogy érzi magát a hármas? — kérdezte válasz helyett Kovalszki. — Eszméletlen. Talán mái- nem is éri meg a reggelt. — Adj neki morfiumot. — Azt mondta, hogy reménytelen, a morfiumra pedig... — Adj neki, ha mondom. Adj szegénynek — tette hozzá az orvos, s panaszosan sóhajtott egyet. — Legalább ennyit segítsünk. Valaki kopogás nélkül lépett az orvos szobájába. Klára riadtan nézett a német tisztre, s figyelmeztetően megnyomta az orvos karját. Kloss az orvoshoz lépett: — ön orvos? — kérdezte lengyelül. — Igen — mondta fásultan az orvos. — Akkor velem jön — mondta ellentmondást nem tűrő hangon. — Szeretném figyelmeztetni — mondta Kovalszki —. hogy az egyetlen orvosa vagyok a kórháznak. — Tudok róla — majd Klárához fordult. — Kérem menjen ki. — Ezután ismét az orvoshoz fordult. — Beteghez viszem, Hozzon mindent, amire szüksége lehet. — Nincs jogomban németeket gyógyítani — mondta az orvos. — Egy perc gondolkodási idő sincs — válaszolta Hans. Az orvos megadóan vebte a táskáját, gyorsan belerakott néhány gyógyszert, műszert, s csak úgy mellékesen megjegyezte: — Jól beszél lengyelül. — Induljunk — mondta Kloss. s kinyitotta az ajtót. A küszöbön Krisztina nővér állt. Középkorú. igazi ápolónő-típus. Űgv tett, mintha észre se vette volna, hogy német tiszt áll előtte, közvetlenül az orvoshoz fordult: — Eszméletlen beteget hoztak be. doktor úr. Egy férfit... —elhallgatott. — Folytassa — mondta Kloss. — E.gv eszméletlen férfit — nézett megve tőén a németre a nővér, s várakozóan tekintett az orvosra. — Ideiglenesen helyezzek el a folyosón — mondta Kovalszki. — Az elkülönítő is üres — mondta jelentőségteljes hangsúllyal a nővér. — Akkor vigyék oda a beteget a hármasbai — s most Klosshoz fordult. — Egy pillanat türelmet kérek, meg kell néznem. — Sajnos sokkos állapotban van — mondta az orvos, s nyomban megállapította, hogy a férfi vállát két lövés érte. * Nem messze a betegtől, óvatosan félrehúzod- va a terem árnyékos zugába, közel az ajtóhoz egy férfi állt, Ruházatáról ítélve környékbeli civil volt. Rongyos sapkáját idegesen szorongatta a kezében. — Mehetek is. doktor ur? — kérdezte, s az orvos intett, hogy mehet. — Hol találta? — kérdezett, rá a mar nyitott ajtóban álló férfira. — Az erdőszélen. Pontosabban a mezőn, de az erdőből kúszott ki. Meglátszik a fúvón. Nagy harc volt olt néhány órával ezelőtt, s szerencséjére bealkonyodott s így nem vették észre a friccek. — Tud róla valaki? — Minek néz, doktor ur? Tudom én. hogy két élet forog kockán ... — észrevette Klosst, s elhallgatott. Hans úgy tett, mint aki semmit sem hallott az egészből. Rövid és kínos csend után odaszólt Kovalszkinak: — Doktor úr. letelt az öt perc. Kovalszki doktor felemelte a táskáját, s némán követte a főhadnagyot. Kurt a konyhában ült és vacsorázott. Kloss vizsgálódva nézett a t isztiszolgára, de annak arcáról nem lehetett semmit leolvasni. Talán be sem nézett a szobába? És ha benézett? Meglátta. hogy Éva nem szerelmi légyottra jött. hanem sebesülten menekült ide. Talán jelentette vagy jelenti? S ha Rhode megtudja? — az ördögbe is. gondolta most Kloss. sem Kurt, sem Rhode nem érdekes. Csak az a fontos, hogy Éva megfelelő orvosi kezelést kapjon, s hogv azután biztonságba helyezzék. — Adjon valami övét vagy szíjat — mondta az orvos, miután megvizsgálta a lány sebét. S amikor megkapta az elszorífáshoz szükséges szíjat, a lány kinyitotta a szemét. Kiossra nézett, s alig hallhatóan suttogta: — Janek... — maid észrevéve az orvost: — Ki ez? Janek, ki ez? — Orvos. Nyugodj meg. s ne beszéli, mert kifáraszt. Kovalszki lassan kötözte a sebet. Ugv tun!, mintha oda se figyelt volna a lány és a főhadnagy között Wa'lott rövid, lenével nvelvű be. széieetésre. Csak akkor szólalt meg isméi; amikor végzett a váll kötesse!: — Azonnal kói“-,j-■ h s kell vinni. (Folytatjuk) Ünnepi meditáció... PARASZTOK Felejthetetlen élmény volt Augusztus 10-én, a Moszkvából érkező Tisza-expresszel %/ nagyszerű kirándulás élményével tért haza a miskol- 'l Zrínyi Gimnázium tizennyolc tanulója. Július 23-án indultak cse- ’eüdülésre a Szovjetunióba, " Leningrádban öt, Moszkvában tiz felejthetetlen napot áltötiek. Leningrádban mind- íttri az első napon a Kato- '■«■i Tengeri Flotta napján. **o dalatos élményben volt )eszük. Felvonultak a Néván ” balti-tengeri hadihajók és Sétahajóról közelebbről is Megnézhették esek.! a ki..- égi!olt, úszó óriásokat. A- 'ájami Orosz Múzeum es a éter—Pál erőd megtekintése jjWn fürödlelc a Néva kissé "deg. de mégis kellemes vízben. A második nap propánjában szerepelt l. Péter nyári rezidenciájának és a engerparton fekvő csodalatos etrodvorecnek a megtekin- es°. A látvány lenyűgöző ..?!!• Ezután a fürdés a Finn- °bölben igazán emlékezetesbe lelte ezt a napol is. A '■ovstkazó napokban a vilúq- llrü képtárba, az Ermiiázs- kQ látogatlak el. ami nagy élményt jelentett a csoport ’hifiden tagjának. Nehezen búcsúztak Leningrádtól és indullak az cxpressz-szel Moszkvába. A program itt is So,«at ígért. Megtekintették 0 Kremlt, a Lenin Mauzóleumot cs múzeumot, a Trctya- lxf°v képtárat, a borogyinói Panorámát és a népgazdasági kiállítást, majd pano- rciri)a-autóbusszal Moszkvát. J E csodá lat os él ményekkel \ ynzdagodva érkeztek hasa i At 1 i 1skolcra ők. tizennyolcán az f'rpk cs (ízezrek közül, akik í látták és megcsodálták a vi- j Cn első szocialista orszáffá- e két városát. (lasztin»!-“ Agnes Miskolc ‘
