Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Szombat, 1970. július 4. Az iskolák és a közművelő­dési fórumok nagy hánya­da napjainkban a teljes nyá­ri szünet, a tétlenség látsza­tát keltik. Ez azonban csak a látszat. Jóllehet, közoktatás) intézményeinkben valóban hivatalosan is nyári szünet van, s a nevelők többsége jól megérdemelt szabadságát tölti, az intézetek vezetői és különböző posztokon álló munkatársai, a tanügyi igaz gatás dolgozói még részben a visszatekintésen munkálkod­nak. eredményeket összegez­nek. részben pedig már a jö­vőt tervezik, a következő tanévet készítik elő. A köz­művelődésben méginkább csak látszólagos ez a nyári mozdulatlanság. touasiitimr. Lehet, hogy a művelődési házak, klubok, közkönyvtá­rak kevésbé látogatottak, mint télidőben, lehet, hogy jobban csábít a hűsítő tó­part, vagy az árnyas hegy­vidék, de a közművelődési élet nem állt meg. Nincsen nyári szünet. Nem egy he­lyen éppen most lendül meg jobban' a munka, vonzó nyá­ri programok adódnak, sajá­tosan nyári rendezvénysoro­zatok kezdődnek. De ahol ilyesmi nincs is. tanulnak, készülnek a népművelők az új évad feladataira, még ha szabadságon is vannak, már méregetik, tervezik, mit kell tenniük a jövőben, hogy a közelmúltban tartott közmű­velődési tanácskozás irány- mutatásait mind jobban rea­lizálhassák. A közművelődés tömeg­kommunikációs fórumai — rádió, televízió, mozihálózat, közkönyvtárak, könyvkiadás — természetesen semmiféle nyári szünetet nem tartanak, hanem az időszak sajátossá­gainak megfelelően alakít­ják munkájukat: „nyári programot” kínál a televí­zió, megszaparodnak a nyári témák a rádió adásaiban, a mozik műsorában is több lesz könnyedén szórakoztató sfilm, a közkönyvtárak meg felébe mennek az olvasónak, meg­jelennek a parkkönyvtárak, az üdülőhelyi fiókok. A tö­megkommunikáció azonban csak egyik forrása a közmű­velődésnek, s bár hatása fel­becsülhetetlen, nem pótol­hatja a művelődési házak, klubkönyvtárak, egyéb könyv­tárak munkáját, ahol a köz­vetlen, személyes ráhatás, az emberi kapcsolat jelent erős kapcsolat-hidat a közműve­lődési fórum és a művelődést igénylő egyén között. További közművelődési munkánkban is kiemelkedő szerep vár a művelődési há­zakra, könyvtárakra. A könyvtárakkal kapcsolatban csak egy adalékot jegyzünk itt fel: hazánkban mintegy 2,2 millió ember az állandó olvasó, s ez évente 22 millió könyvet jelent, de az olva­sók közül mintegy másfél mil­lió nem a könyvtárakban ta­lálkozik a könyvvel. Ha az iskolai könyvtárak forgalmát is hozzászámoljuk, lakossá­gunknak mintegy 40 száza­léka tekinthető olvasónál:, hatvan százaléka nem olvas. Pusztán ez az egyetlen adat is jelzi: közkönyvtáraink fel­adata nem csökken, sőt nö­vekszik. A feladatok megoldásában azonban két, nem lebecsü­lendő problémával kell szembenéznünk mind a könyvtárakban, mind a kö­zös feladat tekintetében el­választhatatlan művelődési házakban: az egyik a mű­veltségi szint roppant diffe­renciáltsága, a másik a fel­adatok nagysága és a rendel­kezésre álló eszközök sze­rénysége közötti ellentmon­dás. E két közművelődési fó­rumfajta az elmúlt évtizedek­ben sokat tett. hogy milliók­hoz jusson el a tudás, hogy mindaz a szellemi kincs, amit nagyjaink azért alkot­tak. hogy azzal a nép gazda­godjék, az emberek élete váljék szebbé, tartalmasab­bá, közkincs legyen A tor­nyosuló feladatok azonban sok helyen fölébe nőnek a. intézmény, nem egy esetben az intézményhálózat lehető­ségeinek. (Különösen figyel­met érdemel ez, ha nem hagyjuk számításon kívül a már említett tömegkommu­nikációs források által fel­szított igények magas szint­jét. és széles skáláját.) pma A művelődési ház jellegű intézményekben — művelő­dési klubok, klubkönyvtárak, művelődési központok — az elmúlt évben mintegy 50 millió látogató fordult meg, azaz elvileg az ország min­den lakosa ötször, és igen egészséges irányeltolódás ta­pasztalható a rendezvények, valamint klubok, szakköri foglalkozások látogatottságá­ban. Ezek a látogatottsági számok bizony néha csaló­kák is lehetnek, mert ilyen jellegű intézményeink száma 3200 körül van, de ami ebből jó, használható, alig éri el a 900-at, a korszerű közműve­lődéshez alkalmas pedig en­nél is jóval kevesebb. A közigazgatási szervezé­sek során községeket vonnak össze. Ez csak a községek számát csökkenti, a települé­sekét nem, a lakosság nagy­részt helyben marad, s ott maradnak az igények is. Kor­szerű klubkönyvtárat nem lehet máról holnapra terem­teni minden lakott helyen, sőt még a községközpontok­ban sem egyik napról a má­sikra megoldható feladat. Le kell hát számolni a minden településnek helyi közműve­lődési fórummal ellátása il­lúziójával. E helyeken foko­zottabban kell támaszkodni a tömegkommunikáció kínál­ta lehetőségekre, s a tömeges közművelődés, meg a szemé­lyes kapcsolatra épült mű­velődéskínálat itt kell, hogy leghatékonyabban kiegészít­se egymást. Az érdeklődést megfelelően irányítani, a lehetőségekre a figyelmet felhívni — ezek ebben az esetben a népmű­velői feladatok. S hogy eze­ket miként lehet legjobban megoldani, arról bizonyára sok szó esik azokon a tanfo­lyamokon, amelyek napjaink­ban kezdődnek, s amelyeken a népművelők jövőbeni fel­adataik jobb ellátására ké­szülnek fel. Benedek Miklós Ma éjjel: A szerető A televízió éjszakai fümmfi.sorában ma éjjel Harold Pinter tv-játékát, A szeretőt mutatják be. A Lengyel György ren­dezte játék egy férfi és egy nő érdekes kettősét mutatja be, akik délutánonként boldog szerelmesei egymásnak, egészen mások, mint más alkalmakkor. A játék szereplői Bálint András, Psota Irén és Lenéz György. A játék — jellegénél és adási idejénél fogva — csak felnőtteknek ajánlható. Magyarok a TvimirjazevAkadémián Sokoldalú művelődés A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak februári, és a megyei pártbizottság májusi, az ifjúság- politikával foglalkozó ülésének szellemében a KISZ Borsod megyei Bizottsága együttműködési tervet dolgozott ki a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezetének elnökségével. Ilyen együttműködési tervezet kidolgozására hazánkban, elrőkévd Torsodban került sor. AZ IFJÜS4c Ebben az évben a Szovjet­unió Tyimirjazévről elneve­zett mezőgazdasági akadé­miáján mintegy négyezer hallgató és aspiráns folytat tanulmányokat. Közöttük so­kan Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Ameríka különböző országaiból érkeztek. A kül­földi tanulók közül minden tizedik magyar. A végzős hallgatók — ag- ronómusok, növénynemesí- tők, növényvédők, kertészek, állattenyésztők, számítás- technikai szakemberek, agro- kémikusok és talajtani szak­emberek — sohasem feledik az itt töltött éveket. De az is­kola sem felejti el őket, fi­gyelemmel követi sorsukat. Így a disszertáció megvé­dése után lett professzor Ma- gyari András, aki jelenleg a Gödöllői Agrártudományi Egyetem állattenyésztési tan­székét vezeti. Varga János professzor Mosonmagyaróvá- rott tanszékvezető. Rajki Sándor, a Martonvásári Ku­tatóintézet igazgatója lett. Tudományos eredményeiket számon tartják a Tyimirjá- zev Akadémián. Tudják, hogy Rajki újfajta búzát nemesí­tett, Magyari pedig intenzív szarvasmarhafajtát tenyész­tett ki. — Baromfitenyésztői képe­sítést kaptam az akadémián — mondja Héjjá Sándor. — Néhány évet Gödöllő közelé­ben dolgoztam, egy baromfi­tenyésztő telepen, most pedig az egyetemen a víziszárnya­sok tenyésztéséről tartok elő­adást. Disszertációt írtam a máj liba tenyésztésének tech­nológiájáról, amelyet Moszk­vában, a Tvimirjazev Akadé­mián fogok megvédeni. A tudományos-műszaki együttműködés és diákcsere keretében az akadémia diák­jait és oktatóit elküldi Gö­döllőre és Mosonmagyaróvár­ra, tapasztalatcserére. Ha­sonlóképpen magyar oktatók és diákok utaznak Moszkvá­ba. A személyes kapcsolatok és a tapasztalatcsere mind­két félnek nagy hasznot je­lent. I nevelése | egész tár­sadalmunk ügye. Az ifjúság megítélésének legfőbb mér­céje: hogyan él, tanul, dol­gozik, hogyan teljesíti a tár­sadalomban ráháruló felada­tokat. Ebből az alaptételből indultak ki az együttműkö­dési terv kidolgozásánál, melynek legfőbb célja, hogy tovább bővítse az ifjúság sokoldalú művelődésének le­hetőségét. Megyénkben mintegy 171 ezer, 26. életévét be nem töltött fiatal él. Munkásfia­talok. mezőgazdaságban dol­gozók, diákok és értelmisé­giek, a helyzetükből adódó tradíciókkal, különböző ér­deklődési körrel és művelt­ségi szinttel. A KISZ és a TIT együttműködési terve­zete éppen ezért e külön­böző ifjúsági rétegek igé­nyét veszi figyelembe. Mert igaz ugyan, hogy közös jel­lemzőjük az, hogy vala­mennyiüknek szüksége van ismereteik bővítésére. Ugyan­akkor azonban az is tény, hogy az ifjúsági rétegek ér­deklődési köre eltér egymás­tól. Éppen ezért az együtt­működési terv alapvető cél­kitűzése, hogy a TIT isme­retterjesztő munkáját sajá­tos igényeikhez igazítsa. Az ifjúság világnézeti, er­kölcsi és politikai nevelése, a sokoldalúan képzett em­berideál megvalósítása az együttműködés célja és fel­adata. E területen már eddig is jelentős eredményeket éri el a két szervezet: az ifjú­sági fórumok változatos te­matikája és szép visszhangot kiváltó előadásai biztosíté­kok arra, hogy ilyen formá­ban még több fiatalt tud­nak bevonni az ismeretter­jesztésbe. Az együttműködési tervezet' tartalmazza a Vi­lágosság körök számának to­vábbi növelését, a külön­böző tematikájú akadémiák szervezését. Tovább folytat­ják — a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek meg­segítése érdekében — az egyetemi előkészítőket, sőt, általános iskolákban és gim­náziumokban is szerveznek foglalkozásokat. A növekvő szabad idő tartalmasabb ki­töltése érdekében az ifjúsági házakban, klubokban és az úttörőházakban speciális is­meretterjesztési témaköröket dolgoznak ki. Megyénk két szocialista városának isme­retterjesztésére külön terv készül majd, mely figyelem­be veszi az itt élőknek — a város természetéből adódó helyzetét.. Az együttműködési tervezet rendkívül figyelem­re méltó célkitűzése, hogy a két szerv a Miskolc városi ifjúságvédelmi bizottsággal karöltve megkülönböztetett figyelmet szentel a veszé­lyeztetett környezetben élő fiatalokkal való foglalkozás­ra és szüleik felvilágosításá­ra. Az értelmiségi fiatalok­kal pedig ismét megkülön­böztetett módon foglalkoz­nak majd: nemcsak mint az ismeretterjesztő előadások hallgatóival, hanem mint jö­vendő ismeretterjesztőkkel. de szép feladatot tűzött ki maga NEHÉZ, elé a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei bizottsága, és a TIT megyei elnöksége. Nem lehet kétséges azonban, hogy_ épp azért, mert az if­júság, a velük való foglal­kozás, ismereteiknek bőví­tése sokszínűséget, változa­tosságot igényel, ez az együtt­működés újítólag hat majd az ismeretterjesztésre is. Cs. A. Nyári karnevál Egerben Ma este kezdődik Egerben a nyári karnevál ötnapos rendezvénysorozata. „5 napos mulatság! Vidám és pajzán, kacagtató és könnyes régi és mai darabok” — hirdeti a piakát. A műsorfüzet arról tanúskodik, hogy e hívogató ígéret nem túlzás. A ma esti hivatalos megnyitó után a Dobó téren kezdődik meg az ország különböző tájairól jött együttesek vendégjáté­ka. Ezt követően a Fagylalt- kertben, a megyei művelődé­si központban, a várban, a piacon, a Tavernában és a Szépasszony-völgyben pereg­nek a műsorok. Pesterzsébet, Szeged, Ajka, Balassagyar­mat, Miskolc, Kaposvár, Győr, Hajdúnánás, Szek.­szárd, Komló, Debrecen, Budapest, Tatabánya, s ter­mészetesen Eger színjátszói, műkedvelő színpadai adnak itt találkozót a tarka karne­válon egymásnak, bemutatá­sukban meg a legkülönbö­zőbb klasszikus és modern játékok, összeállítások szere­pelnek. Cecília vakációja llvszélgclés az eltnúlí évadról, meg az előzd húszról Cecília, azaz Máthé Éva, a Miskolci Nemzeti Színház művésze, beszélgetésünkkor nem Mária Leopold főherceg valamelyik bécsi kastélyában fogadott, hanem miskolci la­kásának konyhájában üldö­géltünk, s amivel foglalko­zott, az sem éppen a Csár­dáskirálynő foglalatosságai közé tartozott: zöldborsót tisztított. Az elmúlt évadról beszélgettünk közben. — Jó volt az elmúlt év­adom. Négy szerepet játszot­tam, azok között kőt, na­gyon jó főszerepet. Nagyon szerettem játszani Clair ont Gáspár Margit darabjában, Az állam én vagyok-ban, és mondanom sem kell, hogy a Csárdáskirálynő címszerepét, Cecíliát játszani külön öröm. Volt két kisebb szerepem is az évben. Az egyik A tizen­egyedik parancsolat Karolá­ja. Nem volt nagy szerep, afféle falusi könnyűvérű asz- szonyt kellett megformálni, de hálás, jó figura volt. S volt egy kevésbé jó epizód­szerepem. A legjobb apa Magda tanárnője, a „Bele­való Magdicsek”, ami ugyan nagy erőfeszítést kívánt, ne­héz volt emberré formálni, de mégis szerettem. Bár a korábbi években sokszor több szerepet is játszottam, de ez az évad nagyon ked­ves, nagyon sikeres volt én­nekem, és szerepeim közül kettő átmegy a következő évadra is: Cecíliát és Karo­lát még fogom játszani. — Mit csinál most? — Háziasszony vagyok. Sü­tök, főzök, meg kertészke­dem a kis mályi telken. Hagymától dinnyéig minden van a kiskertünkben. — Készül-e már a jövő évadra? — Csak pihenéssel. Egye­lőre a színház vezetői nem adtak semmi megbízást, pe­dig jó lenne előre tudni va­lamit, készülni, ízlelgetni a szerepet. Hogy mit hoz szá­momra a jövő évad, sajnos, még titok — előttem is. Beszélgetésünk most a ko­rábbi évekbe kalandoz. Ta­lán illetlen emlékeztetni a művésznőt, hogy a színház államosításakor, 1949 őszén láttuk először miskolci szín­padon. A 21. évada fejező­dött most be. Az államosí­tott színház első előadásá­ban egy kisebb leányszerepet játszott. Most Cecíliával zár­ta az évadot. Pályája párhu­zamosan ívelt az államosított színház 21 esztendejével. (Ér­demes egy mondat erejéig megjegyezni, hogy az álla­mosítás óta itt dolgozó szí­nészek jubileuma valahogy elfelejtődött, pedig több szí­nész van itt folyamatosánál akik. zót éve, vagy régebben, legalább néhány melc vártak megemlékezésül — Igen, 21 esztendő telt el — emlékezik Máthé Éva is. — Az államosításkor a pécsi színháztól jöttem Mis­kolcra. Szerepek százait ját­szottam, prózát és zenés sze­repet egyaránt. Közös erővel próbáljuk a legemlékezetesebb, legkedve­sebb alakításokat felidézni. Az első nagy szerepet, Ná- gyát, a forradalmár lányt Gorkij Ellenségek című drá­májából, s utána Ophéliát, vagy egy korábbi Csárdáski­rálynő előadásból Stázit, Pol- lyt a Koldusoperából, Lysisi- ratét, a Megperzselt lányok Nádjáját, Jelénát a Ványa bácsiból, az Irkutszki történet vénlányét, Csele Julit a Rozsdatemetőből, Blanche-ot A vágy villamosából, a Lili­om Marikáját, és lehetne még nagyon sokáig sorolni. A színház már elnéptele­nedett. Megvolt az évadzáró társulati ülés, szétszéledtek a színészek. Máthé Éva most pihen, ápolja kertjét, házi- asszonykodik. De augusztus­ban újra szólítja majd az ügyelő csengője, és szeptem­bertől ismét reflektorfénybe áll, hogy új, meg új alakok­ban hódítsa meg estéről es­tére Miskolc közönségét. (benedek) K özművelődési fón írnok •j

Next

/
Thumbnails
Contents