Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-30 / 177. szám

Csütörtök, 1970. július 30. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nires kapás.A S röggel óta ernyedten lógnak a tó vize felett. Volt már vi­har előtti, viharos, eső utáni idő, aztán újra meleg nap­sütés A természet mindent Produkált, ami arra biztat­ta a horgászokat, hogy csak kuksoljanak egész, napon ál Rakaca tó mellett. Mindent Produkált, csak halat nem akasztott a horogra. Esteledett. Ilt is vörösen bukott le a nap a szemben levő domb mögött. Még aranytűd is csillogott, a ví­zen, .mint időnként a Bala­tonon. Gyönyörű a naplemente. Csak az a sok vérengző szú­nyog ne lenne! Csendesen, magunk körül Csapkodva ülünk a tó part- ián. Az úszó mellett kariká­kat, hány a víz. Biztosan hal kóstolgatja a csalit. Ügy lát­szik, nem ízlik. — Drága jó Jézuskám se- fiils! Tedd le a virágot az édes Jézuska lába elé ... Ez mi? Otthagyom a hor­gászokat, s az öreg, csípős esanál-rengetegen átvágom magam az út felé, a hang irányában. — Imádkozzunk a jó kis Jézuskához.. Elérem a két sudár fenyő- iát. Ott állnak Meszes köz­ség határában, s köztük egy régi vasfeszület, öreg asz- szony topog a betonút szélén, kézenfogva tart egy három év körüli fiúcskát. Amikor meglátja, hogy felé tartok, abbahagyja a mormolást. k’ekele ünneplőben van, ahogy a vasárnaphoz illik. Megszólítom. Zavartan, hehezen indul a beszélgetés. Nem szereti, hogy a kereszt­ről kérdezem. Pedig komo­lyan érdekel, mikor, ki állí­totta ide, mert eltér a szok­ványos kőkeresztektől. — Egy asszony állíttatta, mielőtt kiment Amerikába. Ezt is, meg egy másikat is, a falu túlsó végében. — Miért? Hálából? Bú­csúzóul? — Azt nem tudom. Régen volt. Már én elmúltam het­ven éves. s amióta emlék­szem. ez itt van. Lassan oldódik. Neki a vaskereszt egyszerűen csak kereszt. Zavarja áhítatát, ha részleteznie kell. Nem sze­reti, mert a részletek sok mindent felidéznek — Mi lett vele, nem tu­dom. Mikor én kint voltam, már öreg volt... — Meddig volt Ameriká­ban7 A tejíe'szikc szony szoknyájába kapaszko­dik. Beszélgetve teszünk né­hány lépést, s megállunk, tá­vol a feszülettől. — Én nem sokáig, csak három évig. Nem bírtam to­vább. Két gyermekem szü­letett kint, s a kicsikkel ha­zajöttem. Az uram még ma­radt ... tizenöt évet húzott le kint a bányában. Megrok­kanva tért haza. Már nem sokáig élt aztán. Régi a gyász, már csak he- ges a seb. — A szülei után ment ki. Még legény volt. Aztán ha­zajött látogatóba, engem el­vett, s velementem. Nem mindenki ereszt gyökeret idegen földbe ... A gyerek az öregasszony kötőjébe rejti arcát, öt is Bolyongtam a labirintusban S ürgős ügyben kerestem az egyik miskolci vál­lalat központját. Pon­tos címét tudtam. A bizton­ság kedvéért előzetesen rész­letes útleírást is kértem te­lefonon a hivatal hollétéről, ő. vélt, helyszínen mégis félórás bolyongás és tévelygés után ~~ feladtam a reményt. Köz­ben megkérdeztem a hatal­mas udvaron tizenöt embert ”7 valamennyi bennfentesnek látszott —, de ez sem segí- lett. Húszféle választ kap- 'ani, emeletet másztam és ablakokon kopogtam be. majd’ elvesztem a friss és 'Ra/.án vendégmarasztaló sár­ban. Egy szó, mint száz: hiába várt az. illetékes szerv kép- v'selő.je. Bizonyára miskolci olva­dóink többsége kitalálta: a Baross Gábor utca 13—IS. -szám alatti hivatal-kombi­nátban kószáltam. Azt hi­szem, közismert pontja a vá­mosnak. A pavilonok, kőépii- Jotek falai között ki tudja, huny száz íróasztal kapott °Ry parányi helyet: csak a Posta leliet megmondhatója, Percenként hány telefon berreg, csőrien a helyiségek- !' Arról meg sohasem ké- v'ült tudomásom szerint fel­mérés • hány ember, mennyi ügyfél, üzletember kopogtat be naponta a vállalatok iro­dáinak ajtaján — ha meg­találja a keresett céget. Az is szinte örökzöld té­mája marad a helyi sajtó- °l'gánumoknak, hogy úttalan ütőkön, porban poroszkálva °s sárban csúszkálva kell odabenn, a kerítésen belül közlekednie a szegény, fel- vüógosításra, vagy akár csuk ogy árva igazolásra éhes em­berfiának. E téma aktuális v°lt három éve, tavaly, és aktuális ma is. I '~\ s. hogy én miért ne- ^ vezteni el bolyongá­som óta labirintusnak ;i tizennégy hivatalt befoga­dó épülettömböt, annak is megvan az oka. A bejárat legelején nincs ugyanis egy olyan tábla, mely útbaigazí­taná az érdeklődő idegent. Nem hiszem, hogy a tizen­négy említett hivatal, intéz­mény anyagi erőforrásait túlzottan megerőltetné, ki­merítené egy ilyen beruhá­zás. Nem beszélve róla, hogy szakértők is vannak a kapun belül: a térképészek irodái | is ott kaptak otthont... Gy. K. i csípik a szúnyogok. Ismét te szünk néhány lépést, hogy a vérszívók összesereglett rajá­ból kikerüljünk. — Megérte? — Amerika? — Meg az urát megrok- kantó tizenöt év. — Ne is mondja! Mert jó, szereztünk egy pár holdat. Dollárból vettük a telket, abból építkeztünk. De a föld mire ment? A gyerekeknek nem kell. Én már öreg va­gyok, annyi van belőle, hogy kapom a földjáradékot, de azt sem rendszeresen, mert ' abban a hivatalban minden olyan nehezen megy. Nem maradt nekem csak a bá­nat. Két tenyerével simítgalja a kötőjének dőlt fiúcska ar­cát. — Dédunokám ez már — mondja a gyerekre, de erről is csak a baj jut eszébe. — Néni kellett a fiamnak a föld. bejárt dolgozni az üzembe. Az ő nagyapja volt. öt éve sincs hogy odalett. Lelépett a buszról, s meg­halt. Ilyen az élet. Itt maradt a menyem hat gyerekkel... Sajnálkoznék, de a néni gyors számvetést csinál. Eny- nyit és ennyit kap a menye az ura után. ennyit meg a még kiskorú gyerekek után. A nagyok, a dolgozók meg szintén segítik. — Ö, nem olyan ez már, mint annak idején az én öz­vegységem. Édes Jézusom, de más világ van! Ez a sóhaj már nem ima, csak amolyan szólás-mon­dás. Más világ van, új vi­lág. A dédi ott az öreg vas­feszület előtt, úgy látszik, csak a múltért mondott egy röpke fohászt. Ahogy eltávo­lodtunk a két fenyő közt fe- ketéllő kereszttől, úgy ma­radnak el tőlünk a múlt ba­jai. — Jöjjenek be a faluba, nézzék meg. Érdemes, szép nagy község lett ám Me­szes ... sok az új ház ... F« llpg/i'l mesél a tsz_ Lib UCSACIírgi. hogy mi­lyen nagy gazdaság lett, amióta egyesült a szalonnái­val, az emberekről, a fiata­lokról. hogy milyen elegán­sak. Most vasárnap lehet lát­ni, mintha városon élnének, olyan csinosak... Mesél, s egyre jobban távolodunk a két öreg fenyőtől. Adamovics Ilona Ládákban a már féléretten is mosolygós, exportképes gönci kajszibarack. Göncön és környékén, a későn érő, mosolygós gönci kajszibarack hazájában moz­galmas most az élet a gyü­mölcsösökben. Beérett az ér­tékes termés, baracktól ros­kadoznak a fák. Alig három hét áll rendelkezésükre, ez­alatt kell lebonyolítani a barackszüretet és az expor­tot A későbben, már teljes érésben szedett gyümölcs ugyanis nem exportképes. A barackexport zömét a gönci MÉK-telep bonyolítja le. Kaposi Jánostól, a telep vezetőjétől megtudjuk, hogy az első exportvagont július 23-án indították, útnak, s most, szerdán már a tizen­kettedik vagonnál tartottak. Mintegy hetven idénymun­kás — zömmel fiatalok — szorgoskodnak a telepen. Még vagy kétheti rohammunka vár rájuk. Gönc körzetében mintegy 100—120 vagon kajszibarack­ra számítanak az idén. Eb­ből 50—55 vagonnal szeret­nének exportálni. A HUNGAROFRUKT át­vevői szerint minőségileg szebb, jobb is lehetne a ter­més. A mostoha, szeles, esős időjárás miatt sok a „törött ’, horzsolt barack. Márpedig a külföldi vevők nagyon igé­nyesek. Az exportképes gön­ci barack zöme az NSZK-ba utazik. A gönci kajszi értékét, ke­lendőségét növeli, hogy Bács megyében korábban érik, s ilyenkorra már „lejárt” a kajszi. Az onnan szállított rózsabarack minősége pedig meg sem közelíti a mosoly­gós gönci kajsziét. A göncruszkai Dobó István Tsz is jelentős, mintegy 15— 20 vagonos exportra számít­hat az idén. A szedők, a vá­logatók, az osztályozok, az exportárut csomagolok gyor­saságán nagyon sok múlik az elkövetkező napokban. És ta­lán még több az időjárás alakulásán. Ha kedvező, szá­raz, szélmentes lesz az elkö­vetkező két hét, akkor né­hány milliós többletbevétel­re is számíthatnak a kajszi- barackosok gazdái. (P. S.—Sz. Gy.) Gépjavító szolgáltatás Kgész éves szerződések a gazdaságokkal Az elmúlt esztendő őszén négymillió forintért megvá­sárolta a 3. sz. AKÖV helyi telepét az Abaújszántói Ál­lami Gazdaság. Eleinte az volt Bakonyi József igazgató terve, hogy a szomszédos ter­melőszövetkezetekkel közös gépjavító üzemet rendeznek be a telepen. De a társulás nem jött létre. Az állami gazdaság azonban saját erő­ből is berendezte és kiala­kította a korszerű mezőgaz­dasági gépjavító üzemet, amely 1970. január 1-én kez­dett dolgozni. Kapacitása elég nagy: 35 szakmunkás és Öt nemzet gy ermekei ß Csanyikba költözött Csillebérc Még harmatosak a Csa- nyik-völgyi fák, amikor megszólal a tábor kürtje: ébresztő. Álmos fejek kuk­kantanak ki a faházikókból és megkezdődik egy nap. Reggeli torna, tisztálkodás, takarítás, zászlófelvonás. ötven úttörő sorakozik katonásan a tábor főterén. Vezényszó, jelentések, dal — és öt nemzet zászlaja kúszik a magasba. Ezek a percek mindig ünnepélyesek. Min­denki büszke a hazájára, s önmagára is, hogy hazáját képviselheti. A zászlófelvo­nás után Lengyelország, Bel­gium. Dánia. Ausztria és az NDK csanyiki küldöttei reg­gelihez ülnek. A reggeli bő­séges. az étvágyra panasz nincs — ezt már megírták szüleiknek is. Az asztalbon­tás után mindenki munká­hoz Iát. Felszerelkezik, iga­zít, gondolkodik: készül. A tét mindig nagy. Meg kell nyerni egy versenyt! Hol így, hol úgy. A sárga kréta Egy képet kell rajzolni színes krétával az aszfaltra. Van egy kis terület és szí­nes kréta. Ezzel a két esz­közzel ki kell fejezni egy nagy gondolatot. Lengyelül, dánul, németül... „Béke, barátság, szolidaritás.” Töp­rengés. aztán gondolatban elkészül a vázlat. Megjelen­nek a vonalak is. Sárga kré­tát kellene kérni. Haj, mit is jelent az a szó, sárga? De hisz éppen azzal dolgozik a szomszéd. Sárga bőrű em­bert rajzol, meg feketét és fehéret. Szorosan fogják egymás kezét az emberek, és átölelik a földgolyót. A má­sik szomszéd előtt bombák hullanak egy térképre. Sza­bályosan rajzolt bombák. Az­tán ordító-piros vonalak tűnnek fel, amelyek egy nagy X-szel megsemmisítik a bombákat. „A zsűrinek ne­héz dolga van.” Elenyésző vonalvezetési hibát kell ta­lálni a helyezések miatt. Játék és tanulás Az akadályverseny elsé állomásán meg kell találni az eldugott levelet. Ha az megvan, megvan a 10 szó is, amellyel egy történetet kell elmondani. Aztán három kő segítségével át kell kelni tiszta cipővel egy nagy mo­csáron. Három kő és tíz út­törő. Az első leteszi a követ, rálép, leteszi a másikat, rá­lép. de... Később célba kell találni a gránáttal, meg kell keresni 10 papirrókát, végül sátrat verni és főzni kell. Az már könnyű! Minden cso­port a maga főztjét dicséri. A délutáni program nem rejt annyi izgalmat, de kel­lemes. Játék- és daltanulás barátkozás, jelvénycsere. Ilyenkor nagyon érdekes történeteket lehet hallani. A dán lányok és fiúk elmesél­ték például, hogy ők éjsza­ka plakátokat is szoktak ra­gasztani odahaza, bemutatták, hogy kell tüntetni. A többi­ek árgus szemmel figyelnek ilyenkor. Később felveszik a gitárt és táncdalokat, világ­slágereket énekelnek. Este a csokievés, léggömbfújás és egyéb ügyességi verseny bo­hóckodó versenyzőinek ne­vetnek. Voltak már Aggteleken, Jósvafőn, Mezőkövesden. Megnézték Miskolcot, törőd­tek a tapolcai barlangfürdő­ben, rácsodálkoztak Lillafü­red szépségére. Irány a Balaton De sajnos, közeleg a tábor­tűz, ami vidám előjele a szo­morkás búcsúzásnak. Titok­ban elkészültek már a meg­lepetésül szánt műsorral is Itt az igazi tudás a döntő. Népi tánccal, kórusművel, nagy felkészültséget igénylő tornagyakorlatokkal búcsúz­nak egymástól, s a szomszé­dos őrsvezetőképző táborban lakó magyar barátoktól. És irány a Balaton! Húsz ország úttörői találkoznak Máriaíürdőn. Két hetet töl­tenek ott. aztán Budapest­re utaznak. Meglátogatják a ' Csillebérci Nemzetközi Út­törőtábort is, ahol most épí- lőmunkások sokasága dolgo­zik. Ezért táboroznak ők Sal- góbányán, a Hajdúságban és a Csanyikban. A nagytábor az ország különböző tájaira költözött. De hogy ezek a táborok ideiglenesek, azt senki sem érzi. A Csanyikba költözött csillebérci tábor lakói jövőre is eljönnének ide. Lévay Györgyi 15 ipari tanuló dolgozik az üzemben. A gazdaság saját gépeit — temészetesen — itt javítják. A le nem kötött javító ka­pacitást a gazdaság úgy hasz­nosította, hogy gépjavítási szolgáltatási szerződést kö­tött az erdőgazdaság zemplé­ni üzemegységével, később a szomszédos — tállyai, golopi, abaújkéri. abaújszántói és boldogkőváraljai — ÁFÉSZ- ekkel is. Így a gépjavító üzem éves termelési terve ötmillió forint körül fog ala­kulni. Ebből a saját javítás és felújítás bruttó költsége 3 500 000 forint, a többit más gazdaságoknak végzett gép­javítási szolgáltatásokból biz­tosítja az üzem. Az erdőgazdasággal már egész évre szóló szerződése van a gazdaságnak. Az utób­bi hetekben azonban jelent­keztek a szomszédos termelő­szövetkezetek is. Többféle mezőgazdasági gép javítását rendelték meg a gazdaság­tól. Egyben azt is jelezték, hogy a jövőben az Abaúj­szántói Állami Gazdaság gépjavító üzemében szeret­nék javíttatni gépeiket. A gazdaság vezetősége vállalja a munkát. Az 1971-es évre már gépjavítási szolgáltatási szerződést kötnek a szomszé­dos termelőszövetkezetekkel is. A gépjavító üzem bruttó bevétele 1971-ben — várha­tóan — jelentősen megemel­kedik. Így azt a szolgáltatást, amelyet eleinte közös vállal­kozásban akart biztosítani az állami gazdaság — mert nem akadt társ — egyedül is elvégzi. Természetesen: a ha­szon is az övé, hiszen a telep vásárlási és berendezési költ­ségeit is egymaga fedezte. Nyugatra utazik a mosolygós gönci kajszi Két fenyő között

Next

/
Thumbnails
Contents