Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-22 / 170. szám

Szerda, 1970. július 22. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A Lenin Kohászati Müvek dolgozói ez év nyarán ünnepük a gyár születésének 200. évfordulóját. Az üzem alapítása Fa- zola Henrik nevéhez fűződik. A derék egri lakatosmester sa­ját költségén éveken át kutatott a Bükkben érc után. Up- ponyban és Nekézsenyben talált végte megfelelőt. Mária Te­rézia 1770. július 28-án értesítette a pozsonyi magyar kama­rát: „Kincstárunk hasznát és édes magyar hazánk javát több vasbánya kiaknázásával kívánjuk előmozdítani, ezért elhatá­roztuk, hogy a bőséges faanyaggal rendelkező diósgyőri ka­marai uradalom területén vasgyár létesíttessék”. A helyet még az év nyarán kijelölték, s a következő év augusztusá­ban kezdtek az építéshez. Az ómassai vasolvasztót 1772 tava­szán fűtötték be. AZ ÜREG KOVÁCS, szájában az elmaradhatatlan csibukkal halad az iskola fe­lé. Vállait nyolcvannégy, ke­mény küzdelmekkel, bajjal teli év nyomja. Ő mégis — a néhai vasöntő nagyapához hasonlóan — száíaegyenesen jár, fiatalosan l<pked, a me­sésen szép hegyet, susogó er­dők keskeny ölén épült Ómassa utcáján. Fodor József s<ha nem dol­gozott a vasgyában, szemé­lye mégis kapcsüatba került a diósgyőri kőhazat történel­mével. Fodor arról nevezetes, hogy senki nen ismeri úgy az őskohót a faliban, mint ő. Gyakran felkértük kutatók, kíváncsiskodók, s ő szívesen beszél. Most is itt áll az is­kolaudvaron, s apájából bo­dor füstöket ergetve mesél, mesél. — Többször ártak itt ve­zetők a gyártól. Csodálkoztak, hogyan emlékzem azokra az időkre. Hát hogyne emlé­keznék! Nagyapám, Smidt .bajos, gyermeSoromban so­kat magyarázol róla. -Az éles eszű ember vét Bármihez nyúlt, mindenbe értett Volt ács, szénégető. Volt itt Ga- radnán egy érbánya — ma is meg tudom mutatni a he­lyet —, ott iányászkodott. Értett a kovác szakmához, s amíg te nem »működött in­nen az őskohóí jrnassára, ad­dig öntész volt mellette. — Gyakran kijárnak ide a kutatók? — Most, tavasszal voltak itt a vasgyártól. Ahogy meg­mondtam, megmutattam itt az iskola udvarán a kohó vízcsatornáját, meg is talál­ták. Az egyik — mutatja — ott húzódik az iskola keríté­se alatt, a másik meg itt ni, az udvar közepén. 1828-ban bontot­AZ ÖSKOHÖT ták szét, s helyén, az épít­ményekből kiszedett anyag­ból készült az iskola. Falán öntöttvas tábla jelzi ezt, de az öreg kovács újabb bizonyí­tékokkal, magyarázattal do­kumentálja. Az iskolaudvar hátulsó ré­szén egy halom kőre. salak­ra mutat, — Ez még az őskohóból van. Kimaradt Nem fért a gödörbe... Itt van még a támfal, s a tövében volt az olvasztó. És itt, ahol a mel­lékhelyiségek állnak, itt volt a fúvó, s erről jött rá a Ga- radna vize. Az iskola háíta mögött vas­tag támfal. A kovács fel, a magasba mutat — Ott, az iskola fölött me­gyen a hegyoldalon az út Azon hozták be Upponyból, Nekézsenyből az ércet Sze­kerekkel hozták, nehéz volt a vaskő, hat lóval húzatták. Milyen messzi van? Jó két­órányi járásra. A mázsaház is ott lehet, fent. Amott meg, a gazos dombon, ahol a ha­rangláb van, ott volt a ra­kodóterület. A nagyapáról beszél. Da­cos természetű, jóeszű, bátor kiállású ember volt. Vala­miért összekapott az igazga­tóval — hogy Fazola Henrik, vagy más volt, arra nem em­lékszik —, de arra igen, hogy a nagyapa hátat fordított az öntészetnek, s az erdőt vá­lasztotta. Egyszer — már, amikor Űjmassán dolgozott a kohó — kaptak egy külföl­di megrendelést. Sehogyse tudták megcsinálni. Az igaz­gató üzent az öntészért, se­gítsen. Az meg is jelent hó­na alatt a baltával, ahogy jött az erdőből. — Mondja Smidt, minek ez a balta? — Az igazgató úrnak mi­nek a ceruza és a penna? — Én ezzel dolgozom. — Én meg evvel. A munkában hamar meg­állapodtak. Smidt nagyapa, amikor készen volt, csak ennyit mondott: — Itt van, tessék. Azzal fogta a kalapját, s hiába ígértek neki bármit, nem maradt a kohónál. Tőle, a nagyapától maradt egy öreg üllő. Jó ideig Fo­dor József is dolgozott rajta, aztán az újmassai múzeum­nak ajándékozta. Most is ott van, rögtön az ajtó mellett. — Az üllőt használták nagybátyáim is, Kovács Ká­roly, Kerékgyártó József. A nagyapa leszármazottai, Smidt Lajos, Kovács Károly és József dolgoztak a mai ko­hászati üzemben is. Hét gyer­mekem van, ebből három, Ferenc. Károly és Géza, meg az utóbbi kettő feleségei a gyár kőbányájába járnak. A diósgyőri kohászat kovács­műhelyében dolgozik az uno­kám, Fodor Karcsi, s á lányom fia, Kolozsvári Pis­ta, aki hegesztő. Az öreg kovács el-elballag a múzeumba. Megnézi az ül­lőt, amelyet generációk hasz­náltak, s amelyen 1848-ban szuronyokat gyártottak. Nem felejti el lelkére kötni a mú­zeum vezetőjének: — Aztán tessék rá vigyöz- ni, nehogy valaki elvigye! SZOBÁJÁBAN a nagyapá­_______________tol meg e gy múzeális emléket őriz: díszes öntésű vaskályhát, amelyen nem fog ki az idő. Samottozás nélkül lehet hasz­nálni, s jó meleget ad. — Kérték már ezt is a mú­zeumba, de hát szép emlék. A nagyapától. Nincs szívem megválni tőle. Csorba Barnabás Helikopter a mezőgazdaságban Újítók ankétja a 3. sz. ÉPFU-nál A nagyüzemi szőlőműveléshez a technika legmodernebb vívmányát, a helikoptert is igénybe veszik. A gép négy légi­óra alatt 300 holdat képes ellátni növényvédőszerrel. (Tudósitónktól) A Miskolci 3. sz. ÉPFU-i a III. negyedévben műnk, védelmi hónapokat tarlui Ezzel összefüggésben zaj! le a BAÉV selyemréti szálló jónak klubtermében az újítá si ankét, amelyen a vállala dolgozóin kívül részt vette! győri, pécsi, budapesti test vérüzemeink legjobb újítói is Simon Lászlónak, az szí tagjának, illetve újítási fele lősének megnyitója után Ga ramvölgyi Ferenc, az üzem egység munkásvédelmi elő adója ismertette, hogy üzem­egységüknél az elméit évbei hatvan újítási javas lato' nyújtottak be. amelyből har­minchármat fogadtak el. A5 elfogadottakért a 3. sz. ÉPFÍ. mintegy 42 ezer forintot adott újítóinak. A megbecsülés ki fejezéseképpen az üzemegy­ség gazdasági vezetése ét szakszervezeti bizottsága há­rom kiváló újítót egy-egy hétre lipcsei üdültetésre küld, tíz embert pedig 300— 300 forint pénzjutalomban részesített. M. L. Gazdasági, «'“"3 hatásában egyaránt eredmé­nyes, igazán értékes az a munka, amit megyénk négy területi tsz-szövetsége 35 hó­nap alatt elvégzett. Gazdájá­vá és hozzáértő szervezőjévé tudtak válni sok olyan fel­adatnak, amelyeknek koráb­ban nem volt gazdája, megfe­lelő szervezője, se mozgósító központi bázisa a szövetkezett mozgalmon belül. A sok értékes tevékenység közül ezúttal csak egyet, a munkaverseny szervezését említjük meg. Általánosítva: megyénkben mind a négy te­rületi tsz-szbveiség jó szer­vezője, értő politikusa, igazi gazdája már a szocialista munlcaversenynek. Ennek eredménye, hogy jelenleg egyetlen olyan tsz sincs a megyénkben, ahol valamilyen formában ne versenyeznének a tagok és alkalmazottak a munkában — számos helyen már a tanulásban, művelő­désben. társadalmi tevékeny­ségben is. 4valamennyi bor­ÍV/ lucu sodi tsz-ben cél­ja és tartalma lett a szocia­lista munlcaversenynek a tár­sadalmi és politikai feladatok teljesítése. Ezek közt: az ár­vízkárosultak megsegítése, a nők helyzetének megvizsgá­lása, értékelése és könnyíté­se. az öregekről való fokozot­tabb gondoskodás, a pártszer­vezetek erősítése, a helyi köz- igazgatás további demokra­tizálása és hatékonyságának növelése társadalmi munká­val, szakmai és politikai to­vábbképzés, újabb szocialista címért versenyző brigádok szervezése, és most — az utóbbi napokban — már a pártvezetőség-választások előkészí tése is. Külön tétele a verseny vál­lalásoknak valamennyi tsz- ben a párt X. kongresszusára való felkészülés. Ezt kétirá­nyú tevékenységgel biztosít­ják. A gazdálkodás eredmé­nyeinek javításával és a konkrét gazdaságkorszerűsí-' tési feladatok (építkezések, beruházások, közös vállal­kozások, termelésszakosítások stb.) elvégzésével. A gazdasá­gival egyenlő jelentőségű a politikai tevékenység — első­sorban a párttagok részéről. Máris előtérbe került a no­vember 23-ra összehívott X. kongresszus politikai jelentő­sége s ez a tendencia a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülé­se és a kiadott közlemény ' megjelenése óta erősödik. A Befejezés előtt Az utolsó simításoknál tartanak a szerelők a Miskolci Pamut fonó mellett épüli Shell szer­vizállomáson. A Sajó-part újabb, szép létesítménnyel gazdagodott. Az autósok már türel­metlenül várják a benzintöltő-állomás közeli megnyitását. Foto: Szabados György. tsz-tagok és alkalmazottak nagy érdeklődést tanúsíta­nak a X. kongresszus iránt, annak jelentőségéről és mun­kaprogramjáról — napirend­jéről — párttagok és párton- kívüliek máris mindenütt be­szélgetnek. Ezzel kapcsolat­ban konkrétan is felvetődik a pártvezetőségek újjáválasztó- sának kérdése. Már beszél­getnek a leendő vezetőségi tagok személyéről. Ugyanígy a járási pártértekezletekre megválasztandó küldöttek személyéről is. Az emberek — a pártonkívüliek is — tud­jak, hogy a pái'tertekeziéLei, küldöttei közül kerülnek ki majd a X. kongresszus kül­döttei. Senkinek se közöm­bös, ki lesz az az ember, aki a pártértckezleteken és a X. kongresszuson képviselőjük­ként szerepel. A Központi Bizottság leg­utóbbi ülése és a kiadott köz­lemény felkeltette az embe­rek érdeklődését a. X. kong­resszus iránt. A munkaver­seny azóta termelőszövetke­zeteinkben is szélesedett és fokozódott. Jelenleg a megye isz-tagjainak és alkalmazot­tainak több mint fele vesz részt a kongresszusi verseny­ben. Üjabb vállalásokat je­lentenek be — elsősorban az élen járó és a szocialista bri­gádok, de más munkakollek­tívák is. A területi tsz-szö* vétségek folytatják a verseny szervezését. Minden tsz-ben van versenyfelelős. Munká­juk élénk, igazán aktív és eredményes. Mind a négy'' ■■ rületi szövetségben állandó versenybizottság dolgozik, s ezek munkáját a szövetségek függetlenített vezetői és al­kalmazottai sokoldalúan segí­tik. A tsz-ekben aktívak a pártszervezetek, KlSZ-szcr- vezetek, nőbizottságok és a vezetők is. A munkaverseny a' felszabadulás 25. évfordulója óta igazán egyetemes érdek­ké és közüggyé vált. Nem­csak híveket, hanem végleges, otthont talált a termelőszö­vetkezetekben. Persze. a_ X. kongresszusig még v>n idő, és azután is van, hiszes a munkaverseny tér- mdifszövetkezetein k többsé­gében az esztendő végéig, szilveszterig tart. A területi szövetségek továbbra is akti- < ran szervezik a. versenyt. Eredményeit összegezik érté­kelik. és a legjobbakat'jutal­mazzák is. Az eddi«! tapasztalatok i' alapján ösz- szegezhet.iük, hogy megyénk termelőszövetkezeteiben min­den eddiginél szélesebb és aktívabb munkaverseny bon­takozott ki máris a párt X. kongresszusának tiszteletére. A lendület és tenniakarás nagy. Remélhető, hogy a ver­seny eredménye is ugyan­ilyen gazdag tartalmú lesz. (sz. j.) ki öreg kovács és az őskohó A férfiak felelőssége A z egyiktamelŐKZÖvetkezet irodájában a kis közösség életérő munkájáról beszélgettünk. Az elnök elmond­ta, hof náluk a dolog javát az asszonyok végzik. A 250 tsz-tagbi. 130 a nő. S az elnök dicséri őket. valóságos tirádákat zeit a „mi asszonyaink” szorgalmáról, áldozatos helytállásárc 1 Csak akkt hallgat el, amikor megkérdezzük, hogy_a soli derék asszof közül hányat választottak be a vezetőségbe. Kiderül, hof egyet sem. Még pedig azért nem, mert a veze­tés — magjl'úzza az elnök — körülményes dolog. Inkább a férfiak dóig Nem egyéülálló eset, sok száz hasonlót lehetne említem. Dolgozni igó s a terheket viselni. Arra nagyon jók az asz- szonyok. S rta is, hogy a napi munka után. a második, az otthoni műkikban jeleskedjenek. Egyszóval általában még egyáltalán fin rózsás a nők helyzete. Nemrégiben az MSZMP Központi Fottsága is napirendre tűzte ezt a szorító gon­dot. Keresd kell a megoldást, mert asszonyaink mai helyze­te a sok fép szó és fogadkozás ellenére sem mondható mindenütt «-.szerűnek. A közvéleményt is foglalkoztatja ez a végig net vitt emancipáció. S ezzel kapcsolatban sok szó esik a férfik felelősségéről. Hiszen ők tehetnek legtöbbét ől nők helyzetek megjavításáért. Mint a munkahelyek vezetői, mint férjelés családapák jórészt ők segíthetnek, hogy a he­lyes elvbőiyakorlat. legyen, a jó törvényekből eleven élet. Hány oljb üzemünk van még, ahol a férfiak ugyanazért a munkáért Pbb fizetést kapnak. „A férfimunka mégis csak más” — rrhdogatják az ilyen munkahelyeken. Pedig az asz- szonyok —a tapasztalat szerint — egy-két, valóban nagy fi­zikai erőtMvánó tennivaló kivételével, mindenben képesek a férfiaktól egyenlő teljesítményre. Csakhogy^ a teljesít­ményt a lltöbb helyen a férfiak bírálják el. Az ő szavuk, az ő véíemériük dönt. Talán nem is gondolják, milyen felelős­séget vállfák ezzel. Mennyit rontanak a nők lebecsülésé­vel és manyi kedv. energia szabadul fel, mennyi jó ötlet, elgondolájszületik ott, ahol a nők a férfiakkal egyenlő jo­gé ' dolgehatnak, s vehetnek részt az élet irányításában. A férfi.! többsége otthon is a kelleténél nagyobb méltó­sággal még nagyobb kényelemmel — játssza a család­főt. Pedig! felesége talán a munkahelyén is annyit, esetleg többet d'Sozik, mint ő. Mégis természetesnek veszi, hogy a férfi egétlen otthoni „dolga” a Pihenés, hiszen a ház rend­je, a főzó a takarítás — ősi szokások szerint — nz asszony kötelessép Valami01' valóban ez volt a szokás. Régebben, amikor a háziszolg^á nyomorított asszony jó. vagy rossz sora. az ura kénye-kevétől hangulatától függött. Csakhogy ennek a vi­lágnak nlr vége. A mai családok többségének jelene, jöven­dője két^yenlő felelősségű pilléren nyugszik. Családfő sin­csen a i»' értelemben. Családapa és családanya van, akik közösen, ;fíyenlő rangon, egyformán felelnek az otthon rend­jéért és *ztonságáért. A KfPonti Bizottság határozata társadalmunk fokozott fiaimét jelzi. Azt jelenti, hogy mind a felelős fóru­mé mind a közvélemény elégedetlenek a nők mai helyzeté61- Társadalmi rendünktől idegenek, céljainkkal, tö­rekvéseikkel összeegyeztethetetlennek tartják a nők sok helyen tapasztalható lebecsülését. Segíteni kell ezen. És elsősorb11 Q férfiak segíthetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents