Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Csütörtök, 1970. július 16. Vélemény és reflexié operett-ügyben EGYIK olvasónktól leve­let kaptunk a múltkoriban. Közlésre szán­tán arról számol be. hogy megnézte a színházban a Csárdáskirálynő előadását. Ezt írja többek között: „Szó­rakoztató játék, andalító es Jelrázó. Kálmán-rnuzsika. Szóval operett a javából. Mi­ért szidjak akkor egyesek az operettet? Érdemtelenség ez, őszintén megvallva.’’ A levél folytatódik. Így: „Mi történt, kérem, ezen a szép előadá­son? Égy kendös néni mel­lé kerültem a sorban. Oly­annyira, hogy kikezdlem ve­le, megkérdeztem ugyanis, hogy tetszik a darab, nénike? — Jaj, drága lelkem — felel­te ö —, gyönyörű ez a Csár­dáskirályné. — Így. Tovább nógattam. — Aztán sűrűn jár színházba, nénike? — Áfa voltam először. — De nem utoljára ugye? — Jövök ha­marosan, megint megnézem a Csárdáskirálynét még egy­szer. — De még hozzátette: — Meg mást is. Hasznos bi­zony az operett, ugye?” És következik az aláírás. Ez volt a levelet író olva­sónk véleménye, amely ma­gában foglalta egy színház­ban először járt nénikének a nyilatkozatát is. Örülünk nagyon, hogy a le­vélben idézett nénike, aki­ről nem tudjuk, hány eszten­dős lehet, s honnan jött, el­jutott a színházba, és a Csár- dáskirálynő miskolci, való­ban jól sikerült előadása megnyerte tetszését, sőt fel­keltette érdeklődését más színházi előadások iránt is. Szedetnénk hinni, hogy ez az érdeklődés -nem kizárólag az operettnek szól majd. és az ismeretlen néniből esetleg rendszeres színházlátogató lesz. a gondolatnál ^ A azonban vitába kell szállnunk levélírónkkal. Leveléből az csendül ki, hogy az operett azért hasznos, mert e nénit színházlátogató­ivá teszi, és esetleg más al­kalmakkor is becsábítja a színházba. Örülnénk, ha a né­ni. mint fentebb már jelez­tük, rendszeres színházláto­gató lenne, de kétkedve fo­gadjuk azt az elméletet, hogy az operetten keresztül vinne az út más műfajú színpadi produkciók élvezetéhez. Gyakran hallani ugyanis azt a szemléletet, hogy az em­bereket, akik a művészetektől korábban elszigetelődtek ilyen, vagy olyan ok miatt, a könnyebb műfajú rendezvé­nyekkel kell megfogni, s majd lesz belőlük még operaláto­gató is. Aki nem olvasott ko­rábban, hadd kapjon rá csak a ponyvára vagy a bestsel­lerre. mondják sokan, majd onnan elvezet útja a magva­sabb olvasmányokhoz. Nézze csak a moziban először a csendőrfilmeket, majd el fog jutni akár Antonionihoz is. És kezdje csak a színházat a Csárdáskirálynőn, jövőre már O’Neill-drámára fog vágyni. Vagy vásároljon lakásdísznek giccset, azon az úton eljut majd az igazi értékhez. Régi elmélet ez, de nagyon- nagyon hamis. Nem lehetet­len. hogy az operettkedve­lőből később más iránt is érdeklődő színházlátogató lesz, de semmiképpen sem biztosíték egy, vagy több operettelőadás iránti érdek­lődés arra, hogy drámák és egyéb nehezebb színpadi mű­vek iránt is érdeklődni fog, aki ezen az úton indul cl. ' Mint ahogy az olvasásnál is nagyon sokan megállnak a \ ponyvánál és bestsellernél, a ; filmeknél is a csendőrfilm és kalandfilm élvezete jelenti a határt, és lakásdíszként is '■ megmarad a talmi érték sok ! embernél, sajnálatos módon a j nagy többségnél, aki az emlí­tett hamis elmélet szerinti; utat próbálja járni. A miskolci Csárdáskirály- 1 nő-előadúst mi is értékesnek tartottuk, ezt kritikánkban j annak idején ki is fejtettük. Azonban értékesnek a maga kategóriájában tartottuk és tartjuk. Úgy érezzük, levél­írónknak igaza van. amikor j egy, a maga műfajában jó! előadás láttán fellelkesül, ta­lán még abban is igaza van. hogy az oktalan szidalmazás j ellen védelmébe kívánja ven- . ni az operettet, de ott már j túlzásba esik, amikor az ope­rettnek, mint közönség- és nézőnevelö előadásnak tulaj­donít hasznosságot. nagyon so- I kak által1 AZ OPERETT kedvelt népszerű, szórakozta­tó színpadi műfaj. Ha jól ad­ják elő az operetteket, nem is lesz belőlük több, mint lát­ványos, kellemes szórakozta­tás. A baj az operettel min­dig akkor van, amikor ennél több akar lenni, vagy amikor akár rendezői, akár nézői, vagy kritikusi oldalról nevelő feladatokat szánnak, vagy tu­lajdonítanák neki. (benedefc) Miskolci zenei esték A héttő (xM.*(puasi se«ej es- ték kenetében. Ágay Karom Víiekjnfivészl, a Magyar Ál­lásúi Operaház tagját, Virágh Endre orgcmaművészt és Szendrey Karper László gi- táasnővészt hallottuk. Ae elmúlt hangverseny óte kedvező változások tör­tésítek. Sikerült megtalálni a világítás szerencsés, benső­séges hangulatot teremtő módját, a műsorközlés ért­hető, kellemes, pontos for­maiját. A változatos műsor legszebb pillanatait Ágay Kaecia művészete nyújtotta. KSOEnüsen a második rész­ben elhangzó régi magyar énekek előadásával. Ezekben a csodáfatos gyöngyszemek­ben a leszűrtség, az egysze­rűség és művészi átéltség olyan fokát élvezhettük, amelyek az ihletettség ritka pillanatait jelentik. A műsor első részében Gluck-, Per- gole&i-dalőkat adott elő. ame­lyekben helyenként még át­ütött a világsikert elért ope­raénekesnő nagy kultúráltsá- ga mellett, a szükségesnél ta­lán több szenvedély. Szendrey Karper László ideálisan alkalmazkodva lát­ta el a kíséret tisztét. A gi­tár napjainkat betöltő lár­májából a klasszikus gitár­művészet hallgatására ritkán van alkalom. Vendégművé­szünk neve ma már nemcsak hazai körökben örvend nagy megbecsülésnek, hanem egész Európában. Árnyalt hangha­tásai, szépen mintázott, az ötvösművészethez hasonló míves formálása tűnt idők hangulatát, déli tájak mámo- rító varázsát idézte. Szép so­rozatából különösen a de Viséé szvitet emeljük ki. Virágh Endre orgonamű­vésznek a hangverseny kere­tében jelentős szerep jutott. Számos Bach orgonamű elő­adásával tette impozánssá és súlyossá a hangversenyt. Vi­rágh Endre neve mind több helyen szerepel a nyári hang­verseny-programokban. Gaz­dag szerepléséből a közel­múltban a köröshegyi, tiha­nyi, egri, budapesti nagy si­kerű orgonaestjei emelked­tek ki. Mindebből kitetszik, hogy műsoranyaga sotoéxü. gazdag és változatos. ffStfő esti hangversenyünkön a Bach-preludhunokból és fu­gákból különösen az előbbiek megoldását találtuk szépnek. A nagyszabású program szín­vonala nem volt mindvégig egyenletes. A szépen és im­ponáló biztonsággal megszó­laltatott művek mellett szür­kébben megoldottakkal is ta­lálkoztunk, amelyekben két­ségUáeuül szembetűnt az or­gona teljesítőképességének korlátozott lehetősége is. Különösen nagy gondot je­lent egy-egy igényesebb pe- ■dúlhelyzet megoldásai Mi­után azonban ezt már is­merjük, azt is tudjuk, hogy egyelőre változást nem vár­hatunk, ezért nem látszik más mód, mint a műsor iga­zítása az adott helyzethez. V. Zalán Irén A 20. vasutasnap alkalmá­ból a KPM vasúti főosztálya megbízásából a Közlekedési Filmstúdió filmet készített. ,.A szocialista vasútért” című dokumentumfilm bemutatja a vasútüzem különböző szol­gálati ágainak félévszázados fejlődését, ismerteti a továb­bi fejlesztési program leg­jelentősebb állomásait. A dokumentumfii met a MO- KÉP a következő hetekben az ország valamennyi mozi­jában bemutatja. Könyv az üzemekben A négy esztendővel ezelőtt | alakult Művelt Nép Könyv- terjesztő első fél évi eredmé­nyeit összegezték a napok­ban. Hogyan alakult a mun­kahelyeken — gyárakban, üzemekben, iskolákban — a künyvberjesztés, könyvvásár­lás az elmúlt hónapokban? Értékes tapasztalat, hogy a vidéki szocialista városok és az ipari bányavárosok vezet­nek a listán. Miskolc nagy­üzemeiben ez ideig csaknem hárommillió. Tatabányán több mint egymillió, Dorogon egymillió háromszázharminc- háromezer, Özdon pedig ki- lencszázezer forint volt 1970. első felében az üzemi könyv- vásárlás összege. A szocialis­ta városok közül Dunaújváros emelkedik ki. A munkahelyi könyvterjesztőktől több mint másfél millióért vettek szép- irodalmi és ismeretterjesztő* műveket. Radnóti Miklós Bori note­szének ‘háromezer, az üze­meknek szánt példánya, szin­te órák alatt fogyott el. A felszabadulási regénypályáza­ton első díjat nyert Bertha. Bulcsú Tűzgömbök című művét ötezren kérték a mun­kahelyek könyvterjesztőitől. Szabó Magda Ókút című re­génye tízezer példányban kelt el a könyvnap üzemi könyv­vásárain. A világirodalom re­mekei című, most befejező­dött sorozatnak 32 ezer gyári­munkahelyi előfizetője volt. A hatkötetes Világirodalmi Lexikonnak húszezres eíőfi- zetőtábora is igényességre vall. Futóhomok Sajátos háromszög-történe­tet dolgoz lel a lengyel film, amelyet a nézők vasárnaptól láthatnak a Kossuth mozi­ban. Nyugodt, meghitt nyár­nak néz elébe az apa és a fia, ám birodalmukba — ki­csit zavaros körülmények kö­zött — betoppan egy lány. A ! három nemzedék találkozása különböző érzelmeket vált ki S ezeknek a reagálásmódoK nak felgöngyölítésé, az érzel' I mek törékenységének látta-; tása teszi végső soron mo-j tivációjában gazdaggá és ér-í dekessé a filmet. ■■ A bátor kisüss Frantisek Filip rendezte A bátor kisasszony című szati­rikus, parabolisztikus cseh­szlovák filmet. Témája — amelyből az ötlet született — egy sajnálatos jelenség: a válni készülő, rosszul élő szülők számára nyűg a gye­rek, s legszívesebben meg­szabadulnának tőle. Zdenka Mikova, a bírósági tanácsel­nök titkárnője megszánja a gyerekeket:, ellopja őket. Eb­ből adódik a bonyodalom, mely végül is elvezet a bí­rósági tárgyaláshoz, ahol gyermeklopással vádolják. „Sajnos, ezt a történetet csak kitaláltuk” — olvashat­juk a bevezető képsoroknál. De mindenesetre ez a kita­lált történet alkalmat adott az írónak és a rendezőnek rá, zony hogy néhány jogi problémai ra, s ezeken keresztül jó tnej hány, sajnálatos módon cW szaporodott, s mór-mar tál'-: sadalmi méreteket öltő je'{ lenségre felhívja a figyelmeit Szatirikus történet ez. amey azonban őrizkedik az égé' szén könnyed hangvételtől. bár a bátor kisasszony egyik másik „megmozdulása” Öfl'i kéntelenül is mosolyt vált k a nézőből, a valóságos proj léma nem engedi meg a fel­szabadult nevetést. Kár, hogy a rendező OÚ kor túlzottan lelassította cselekményt, s így enged1; hogy elkalandozzék a néz1’ figyelme. Egy pergőbb, dina­mikusabb feldolgozásban *. parabola még jobban „ülne’’ Cs. A­r A kardforgató nő Csodálatos lány Oichi, a címe után inkább cirkuszi produkciónak, vagy hasonló­nak vélt japán film hősnő­4 be táplálhat tó világ I '-’rják a lapok, hogy az Egyesült Államokban az ijesztő méretek­ben elszaporodott bűncselekmé­nyek leküzdésére, a bűnözők elleni harcában a rendőrség bevetette a mo­dern technika legújabb vívmányát, az elektronikus számológépet. A bűnügyi nyilvántartók aktáiba a fényképek és ujjlenyomatok mellé bekerül ezentúl az a bizonyos perforált szalagocska is, amely minden lényeges és lényegtelen tudnivalót tartalmaz az illető bűnö­zőről annak születésétől fogva. Lám, micsoda perspektíva! Csak egy példát: egy Los Angeles-i nyomozó észrevett három gyanúsan viselkedő férfit egy autóban. Feljegyezte a ko­csi rendszámát, s telefonon bemondta a központnak. Ott a számot betáp­lálták egy elektronikus számológép­be, s az két perc alatt megállapította, hogy a kocsi azonos azzal, amit né­hány héttel előbb három szökött rab­lógyilkos lopott el Chicagóban. A gép segítségével tizenhét perc alatt lefülel­ték a szökött fegyenceket, mielőtt azok­nak egyáltalán eszükbe jutott volna odébbállni. A tizenhét percből a gép mindössze kettőt vett igénybe; tizenöt kellett a rendőröknek a helyszínre való kiszálláshoz. A tudomány tehát hovatovább ki­küszöböli a detektívmunka las­súságát, bizonytalanságait; hát­térbe szorítja a műfaj legnagyobb egyéniségeit is. Hiszen egy Maigret felügyelő még rá sem gyújt invenció- zus pipájára, amikor ez a nyomozó­gép egy elvesztett hajszál, egy törött inggomb, egy rúzsos végű cigaretta- csikk alapján csalhatatlan, biztonság­gal közli máris, hogy ki a gyilkos. A bűnözők pedig?... Nos, rövid idő alatt belátják majd, hogy nem érdemes. .Tó útra térnek. Elmennek benzinkút­kezelőnek, vagy a városi köztisztasá­gi hivatal munkásaiként a parkok vi­rágait, gyepét locsolgatják, s csak va­sárnapokon emlékeznek vissza vala­melyik kiskocsmában a régi szép bank­rablásokra, kábítószer-csempészésekre. Hacsak. .. Az életben minden győzelmet, si­kert küzdelem előz meg. Ilyen nagy­szabású, sorsdöntő győzelmeket pedig egyenesen élet-halálharc. Feltehető például, hogy a legtökéletesebb elekt­ronikus gépezetek működését is meg lehet valamiképp zavarni. Megveszte­getni ugyan — mint némely rendőrö­ket — nem lehet, de a tökéletes, üzem­biztos működést lehet akadályozni már meglevő, vagy ezután feltalálandó kü­lönféle módszerekkel. S persze, a hi-. bátlan, az üzembiztos, a helyes mű­ködésnek is adódhatnak hátrányos kö­vetkezményei. Mit tegyen a rendőr­ség például olyan kínos esetben, ami­kor a gép, amelybe egy bűnszövetke­zet feltételezett vezetőjére vonatkozó adatokat tápláltak be, közli, hogy az illető személy azonos X. szenátorral, a közismert és nagy tekintélyű közéle­ti személyiséggel? N em kisebb gond, hogy kikre bíz­zák a gépek hozzáértő kezelé­sét. Kik fordítsák le rugalma­san, a nyilvánosság elé tárhatóan a gép egyáltalán nem rugalmas, kendő­zés nélküli igazságait? Bizonyára újabb gépekre lesz szükség annak megálla­pításához, kiből válhat abszolút meg­bízható elektronikus gépkezelő a rend­őrség kötelékében. S ha ez megy is, akkor sem egyszerű a dolog; mert ha valaki abszolút megbízható, azt nem lehet rávenni arra sem, hogy alakít­gasson, formálgasson kicsit a gép köz­lésein. A gépet pedig föltehetően beállít­ják majd más területeken is. Eldönt­heti például a betáplált megfelelő ada­tok alapján azt is, ki milyen munka­kör betöltésére alkalmas. Vagy melyik nőhöz milyen férfi illik házastársul, és fordítva. Mert e gépek mindenki­ről megtudnak mindent, megállapíta­nak mindent; az egész betáplálás kér­dése csupán. S ha a bűnüldözés hatá­sosságát illetően vannak is kétségeink, abban biztosak lehetünk, hogy a gép kitűnően beválik majd meteorológiai előrejelzésre, valamint a belső társa­dalmi ellenzék elleni küzdelmek so­rán. Az állam fegyelmezetten, de kel­lő határozottsággal hasznosítani fogja a gép segítségével szerzett informá­ciókat. S mindezt percenként és egyetlen kilyuggatott szalagocska segít­ségével! Amerika valóban a magas rendű civilizáció, a csodákra képes technika, a maximálisan fejlett állami komfort, a tökéletes betáplál- hatóság országa. P»PP Lajos Fiim a vasutasokról I i ■ ... jel Egy kicsit Antigoné, ef kicsit Vörösmarty Tündén egy kicsit Jeanne d’Arc. mes vonásokból, tulajdoni: gokból ötvöződik jelleme, 1,1 szén gyűlöli az erőszakot, / a galádságot; sóvárogva gyódik a szépség, a boldj ság után; s félelmetes kai , jával tesz igazságot, ha J| aljasság arra kényszer1' Gyöngyszem a salak, a S*"( mét között. Ezernyi vesz®; les ró, hiszen törékenyért látszó nő — és vak. AU.,| indulatok hullámzónak kok lőtte, de ő — kissé népm®5.. hősként — mindig kNe{ ezek támadásait. Keverj vannak csak, akik segítő M zet nyújtanak Oichi Am­azonban ők is sorra elüt* ’ nak. A megpróbáltatás, J fájdalom, a szenvedés landó vendég volt a ss"| vak lánynál. Mégsem ,'4 meg. nem vesztette el hi1'/ Kereste tovább a szépség] a világosságot, a boldog’«! got. Kereste anyját, aki j évvel korábban rútul elhaü ta őt. s aki miatt szert® lágát is elvesztette. Döbj netes aztán, hogyan kef'j nek végül szembe egy A1 sal! ‘ J Művészi alkotás c ^'.f Szívbe markoló indítás a néző figyelme a több y. Ion futó cselekmény c"‘:’,’e sem lankad. A film vi sem tűnik távolinak, his? többé-kevésbé általános e j béri érzések fogalmazódj meg benne. így az alkoj. nak a mai ember számár® van mondanivalója. Emlékezetes élmén.V®1^, közé soroljuk ezt a japán met. B. ^

Next

/
Thumbnails
Contents