Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-16 / 165. szám

É&ZWC^WjOYSftROfíSZAG 2 Csü törtök, W‘70, júfius t6. Megválasztották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnökségét A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán, szer­dán megválasztották a Leg­felsőbb Tanács elnökségét: az elnököt, a 14 elnökhelyettest, a titkárt és a 20 elnökségi ta­got. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács küldöttének javasla­tára — aki az SZKP Központi Bizottsága nevében szólalt fel — egyhangúlag Nyikolaj Podgornijt választották a Legfelsőbb Tanács elnökségé­nek elnökévé. Nyikolaj Podgornij javas­latot terjesztett elő a Legfel­sőbb Tanács elnökségének el­nökhelyetteseire, az elnökség titkárára és az elnökség tag­jaira vonatkozólag. A Legfelsőbb Tanács elnök­sége elnökének helyettesei­vé megválasztották n szövet­ségi köztársaságok legfelsőbb tanácsai elnökségének elnö­keit. Jadgar Naszriggyinovot, Üzbegisztán Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnökét a nemzetiségi tanács elnökévé választották. Az elnökség titkárává is­mét Mihail Georgadzet vá­lasztották. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének tacjai többek között: Leonyid Brezsnyev. az SZKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára, Dinmuhamed Kunajev, Ka­zahsztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, Pjotr Maserov, Belo­russzia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára. Sarai R-asidov, Üzbe- j gisztán Kommunista Pártja Központi Bizottságának első | titkára, Pjotr Seleszt, Ukraj- i na Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Viktor Grisin, az SZKP Moszkvai városi Bizottságá­nak első titkára, Leonyid Szobolev író, Szemjon Bu- gyonnij marsall, Anasztasz Mikojan. Harcok Dél-Viet na írtban Kedden és szerdán a harci tevékenység ismét Dél-Viet­nam északi tartományaira összpontosult. Több összecsa­pásról számoltak be a jelen­tések. Délen az egyetlen je­lentősebb harci művelet az volt, hogy szerdára virradó éjjel 82 milliméteres ágyúk­ból lőtték a dél-vietnami hadsereg egyik táborát a del­ta-vidéki Vinás Long tarto­mányban. A támadásnak két halálos és 12 sebesült áldoza­ta volt lealh „ntézeshelei ti Szakszervezeti titkárok tanácskozása Külpolitikai hírek Tizenegy borsodi nagyvál­lalat — kohászati, gépipari, vegyipari és szénbányászati vállalatok — szakszervezeti bizottsági titkárai tanácskoz­tak tegnap, július 15-én, szerdán délelőtt a Borsodi Szénbányák székházában. Az egymás munkamódszereinek, tapasztalatainak kölcsönös megismerését szolgáló érte­kezletet a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa ren­dezte. Nagy érdeklődés fogadta, majd élénk vita követte Res­tás Dezsőnek, a Borsodi Szénbányák szb-titkárának, a szaírszervezeti szervek idő­szerű feladatainak végrehaj­tásáról, az agitációs, propa­ganda- és kulturális nevelő - munka továbbfejlesztéséről szóló beszámolóját. A válla­lat szb-titkára szólt a bányá­szok különféle problémáiról, a munkaerőgondokról és az ezekkel kapcsolatos tovább­képzési nehézségekről is. A vitából kitűnt, hogy — né­hány speciális problémától eltekintve — a többi vállala­tok is egész sor hasonló gonddal küzdenek. Szóba ke­rült, hogy egyes területeken még jelentős azoknak a szá­ma, akik nem fejezték be az általános iskola nyolc osztá­lyát, szó esett a munkaerő- csábitás szélsőséges, feltétle­nül elítélendő eseteiről is. A vitát Kiss Béla, az SZMT titkára foglalta össze. Az értekezlet során a nagy- vállalatok szb-titkárai tájé­koztatást kaptak az SZMT elnöksége néhány fontosabb állásfoglalásáról is. Végül Kiss Béla, az SZMT titkára ismertette a soron következő időszak legfontosabb szak- szervezeti feladatait Kiemel­te többek között a politikai nevelő munka színvonalának további növelését, a nők és az ifjúság helyzetéről szóló határozatok végrehajtását és a szakszervezeti választások előkészítését. A lengyel külkereskedelmi miniszterhelyettes fogadta Egon Emmelt, az NSZK var­sói kereskedelmi kirendelt­ségének új vezetőjét, aki a napokban érkezett meg állo­máshelyére. A nagyköveti rangban levő Emmel az NSZK egyik legismertebb diplomatája. Éveken át ő kötötte meg az NSZK keres­kedelmi egyezményeit a szo­cialista országokkal. Mostani megbízatása arra utal, hogy Bonn nagy figyelmet fordít a lengyel—nyugatnémet vi­szonyra, a gazdasági és ke­reskedelmi együttműködésre. * Az Egyesült Államokban élő puerto ricóiak „Ifjú lor­dok” elnevezésű szervezeté­nek mintegy 300 tagja meg­szállta a New York Bronx negyedében levő Lincoln kórház igazgatósági épületét és követelte a kis jövedelmű amerikaiak orvosi eHétásá- n«k megjavításért. * Lord Carrington, az áj} brit hadügyminiszter szerdán: hivatalos látogatásra a Né­met Szövetségi Köztársaság­ba érkezett és megkezdte’ tárgyalásait bonni kollégá­jával, Helmut Schmidttel. Carrington csütörtökön és pénteken az NSZK-ban ál­lomásozó brit egységekét te­kinti meg. * A dakari rádió közlése j szerint a portugál tüzérség I Bissau területéről tűz alá vett egy Szenegál falut. Több személy meghalt, illetve megsebesült, a falu pedig teljesen elpusztult. * Az amerikai szenátus 10 tagja, csatlakozva Anderson és Hawkins kongresszusi képviselők hétfőn beterjesz­tett indítványához, vizsgála­tot követel a dél-vietnami Con Son börtönszigjet „tigris- ketrecei” ügyében. A szená­tusban Edmund Muskie volt demokratapárti alel nők jelölt nyújtotta be a határozati ja­vaslatot a tízes csoport nevé­ben. John E. Moss, .az USA. külföldi tevékenységével fog­lalkozó képviselőházi albi­zottságának elnöke sürgeti az amerikai kormányt, hogy ne bízza a Thieu-kcmmányra a Con Son-i viszonyok felderí­tését, hanem inkább maga folytassa le a vizsgálatot. világot szinte percek alatt bejárta képlávírón a* a felvétel, amely az egyik legnagyobb angol tó' kötőben, Southamptonban készült. Hajóból Jd' szálló utasokat ábrázol, amint maguk cipelik bő­röndjeiket és más csomagjaikat, mert a dokkmunkásai sztrájkja miatt a kikötői hordárok sem álltak munkába-! Meglehetősen hamar beigazolódott azok komor jóslata, akik azt jövendölték, hogy őfelsége új kormánya megk": hetősen barátságtalan mézeshetekkel leéli hogy szembe nézzen... A belpolitika kétségtelenül legtöbb gondot okozó es®"; menye pillanatnyilag, a mintegy negyven kikötő, egyelőéj részleges megbénulása. Heath, a konzervatív kormány#! számára nem sok jót ígér az a mód sem, ahogyan a műn-' kabeszünletés bekövetkezett. Miközben ugyanis a szállítómunkások szakszervezeténél londoni székhazában döntő tanácskozásra ült össze * szakma két legnagyobb szakszervezetének nyolcvan delri gátusa, a munkások gyakorlatilag már döntöttek; szerda*; a 47 ezer kikötői dolgozóból 30 ezer nem jelent meg * rakpartokon. Ez annyit jelent, hogy a dokkmunkások hair gulata elérte a mélypontot: egyszerűen nem várták el fogad ja-e a szakszervezeti vezetés a tőkések által beígér'; hét százalékot, ők látványosan tudtul adták, hogy a rn® guk részéről nem fogadják el. Londoni megfigyelők emlékeztetnek arra. hogy az ilyen-: fajta „vadsztrájk” volt a legrosszabb, amitől Heath kön nyezelében féltek. Konzervatív kommentátorok sietnél megjegyezni: a dokkmunkások hangulatához még ne!J| sok köze lehet az új tory vezetésnek, ez száz százalék'!; ..a munkáspárti kabinet öröksége”. Ezzel a megállapít#': sál nehéz vitatkozni, de a munkáspárttól örökölt diIdo­mával szembe nézni mégiscsak a konzervatív vezetésiig; kell — és aligha csak a kikötőív kérdésében. Van azonban egy ol-yan terület, amelyről még a legíai*3' tikusabb torybarát sem állíthatja, hogy Wilson hagy'** örökül Heath-re: az angol—dél-afrikai kapcsolatok füredi ,felülvizsgálása. A Magyar “Pávipati Iroda londoni értés*1 lése szerint a kormány gyafcorfetföag már eldöntötte, ho£; feloldja a Wilson-kabinet idején érvényben volt fegyv®- szállítási korlátozásokat:. A döntés londoni progresszív körökben máris értőé; vihart váltott ki: a tory-kabinet a külkapesolatok. egy ef> zékeny területén olyan alapállást vett fel, amely a jövő­ben befolyásolhatja Anglia viszonyát egész sor afroéz®#} — és esetleg nemcsak afroázsiai — országgal. _____________________________________________________ —' I húiMX’-invdxyKó, iitgiföriíjMifcg Pénztárcánkhoz márt M A hűvös őszi (napokra, meg a havas télre gondolt a rek- kenő hőség kellős közepén néhány kereskedelmi szak­ember. Nem kevesebb, mint he*ven divatcikket mutattak be tegnap délelőtt a kíván­csiskodó boltvezetőknek az észak-magyarországi RÜVü- KÖT ifjú nődolgozói. A nem hivatásos manekenek — vagy inkább mégis a ruhaipar di­Andrzej Zbych 40. A tango vegén a bárpulthoz kisérte a lányt. Töltött a poharakba, de Benita éppencsak meg­nedvesítette ajkát. — Sokáig marad Varsóban? — kérdezte a fiú. — Nem tudom. De miért érdekli ez önt? — Például bemutatnám magának Varsót. — Gondolja, hogy van itt valami figyelemre méltó? — vonta fel kérdően a szemöldökét a Ián'-. — Biztosan, hiszen ahol maga van, ott máris elegendő figyelemre méltót talál az ember. A tisztek egyre gyakrabban töltögettek a po­harakba. A beszélgetések is hangosabbak lettek. Kloss ezt várta. Kloss úgy tett, mintha a zene andalító ritmu­sára figyelne, közben éberen figyelt minden fél­mondatra: — Franz éppen most tért vissza Kurszk alól... — csacsogta egy leány. — Valami offenzívára készülnek... A fivérem egy csodás kisestélyit küldött Párizsból... Holnap utazom — mondta egy Wehrmacht-tiszt, s szorongatta a lány ke­zét. — Már csak egy éjszakánk van, drágám... Fel kellene varratni néhány centit, de ezek, az itteni varrónők ... A bábeli hangzavarból is kicsengett Ilza ide­ges nevetése. — Igyanak, uraim! Ebben a rohadt városban az embernek időnként jól be kell rúgnia! Ruppert sietve táncra kérte Ilzát, közben kér­lelte, hogy viselkedjék csendesebben, s ne igyon többet. Von Henning és Lothar a pultnál álltak, ke­zükben teli poharak. A professzor kicsit köze­lebb hajolt Lotharhoz: — Kicsoda az a fiatalember, aki Benitávai tán­col? — Kloss főhadnagy — válaszolta Lothar. — Azt már tudom. De csak azt — mondta ki­csit türelmetlenül a professzor. — Rendes ember. Nagyon rendes családból származik. Henning arca változatlanul merev maradt. Ivott, s letette a poharat. — Nem érzem jól magam ebben a városban — mondta kis szünet után. — Berlinben figyel­meztettek, hogy nagyon kell vigyáznom ... — Teljesen nyugodt lehet, professzor úr — mondta Lothar. — Kitűnő embereim vannak, egytől-egyig tudják, hogy ez is front. Kloss állandóan Benitávai táncolt. Közben mindig Annára gondolt, így erőltetve magára valami kedvességet. S amikor tánc közben Be­nita derekát szorította, Annát érezte maga mel­lett. Annát, aki a Prága utcai kölcsönszobában ugyancsak őrá gondol. Az ő Hansára. aki nem­sokára együtt megy haza Benitávai. Mert való­ban front ez itt — gondolta Kloss. — S ha Rup­pert meghátrál, Benita lesz a helyzet kulcsa. — Mire gondol, főhadnagy úr? —■ kérdezte a lány. — Magára. Kettőnkre. Arra, hogy ebben a furcsa világban két ember így összetalálkozhat — közben magához szorította a lányt, s az most már nem ellenkezett. Kloss furcsán érezte ma­gát, aztán rájött, hogy figyelik. Hogy Ruppert figyeli kitartóan. Ruppert, aki már alig állt a lá­bán, s most megfordult a kocka: most Ilza ment oda hozzá, s kérte, hogy ne igyon többet. Ilza el akarta venni Ruppert poharát, de az görcsösen marokra fogta, újra töltött és ivott. Ilza tehetetlenségében a zongorához ült, s ját­szani kezdett, majd inkább csak dúdolva, szép alt hangon énekelni kezdett egy divatos katona­dalt. * A találkozót a Pomianovszkij presszóba beszél­ték meg. Kloss már jó ideje szemmel tartotta a környéket, s látta, amikor Ruppert leszállt a villamosról, s belépett a kávézóba. Üjabb fél óra telt el, s Kloss megnyugodott. Ruppertet sem követték, s az utcán semmi moz­golódást nem észlelt. De tovább figyelt. Látni akarta, amint Anna belép, s azt is, amikor fel­adatát teljesítve zavartalanul távozik. Nem is beszélve róla, hogy változatlanul izgatta: vajon Ruppert elhozta-e az anyagot, vagy megkísérli kijátszani őket. Ruppert ezalatt idegesen ült a sarokasztalnál. Kezében a megbeszélés szerint a Berliner Zei­tung aznapi számát tartotta kinyitva, s az asz­talon egy doboz „Privát” cigaretta hevert, amely­ben a mikrofilmet helyezte el. Ruppert ideges; volt. Érezte, hogy kutyaszorí­tóba került, s idegesítette, hogy végig kell csinál­nia ezt az egészet. Tulajdonképpen — vélekedett Ruppert — golyót kellene röpítenem a fejembe, nem pedig jelszavakra emlékeznem. És egyálta­lán minek a jelszó, ha az öreg jön az anyagért? Az egész egy idióta ceremónia — dünnyögte ma­gában —, s ez a jelszó: „Találkoztunk Horxchnál Berlinben?”, s a válasz: „Nem messze lakom, ezért járok oda”, marhaság — mondta Ruppert, s idegesen dobolt ujjaival az asztal lapján. Nyílt az ajtó. Felnézett. Egy csinos nő egyene­sen az ő asztalához tartott, s mire Ruppert ma­gához tért az ámulattól, a nő barátságosan mo­solyogva elmondta a jelszó első felét. — Nem messze lakom, azért járok oda — da­dogta Ruppert meglepetten, s felugrott a szék­ről. A lány kedvesen ramosolygott. csókra tóttá kezét, s leült Ruppert mellé. — Szíveskedjék megrendelni egy kávét — mondta a még mindig tehetetlen zavarban tét­lenkedő férfinak —, és viselkedjék úgy. mintha egy régen várt randevú sikerének örülne. — Nem szeretem, ha ilyen ügyekbe a nők is beleütik az orrukat — mondta a százados, s köz­ben arra gondolt, a lengyelek azzal, hogy ilyen csinos összekötőt küldtek, csak tovább nehezí­tették az ő személyes helyzetét. — Egyáltalán nem változott semmit, százados úr — mondta Anna félhangosan, folytatva a sze­repét —, de mondja már, mi újság Elizabet né­niéknél — folytatta, amikor a felszolgálónő köze­lükben haladt el. — Semmiféle Elizabettet nem ismerek —"mond­ta bosszúsan Ruppert. . — Én se — súgta mosolyogva a lány —, de ez most egyáltalán nem számít. Az a fontos, hogy minden rendben van — tette hozzá, s ügyes mozdulattal söpörte táskájába a cigarettás do­bozt, amelyet Ruppert készített az asztalra. (Folytatjuk) nvu.i­cséretére legyen mond tat!an sikert és elisnrwm aratott a divatparádé. '■ Megelégedett lesz bizoüf ra a vásárló is, amint * szontlátja a kirakatok-baiL, az üzletek polcain a led# holmikat, férfiingeket, fej**' neműt, s gyermek ru cikkeket. Hosszú idő **t talán most történik elősüt, hogy divatosait, célszerűek — ami a legtöbbet nyorí latban — ugyanakkor az lagkeresetű emberek Pet tárcájából is megfizethet e szép holmik. J Valóságos pulóverdöj pinget láthattunk a bein# tón. Különösen az olasz . angol importáruk nyC. meg tetszésünket. És K, talán egy kissé furán 1*#$ zik: e tetszetős és jó i**y ségű műszálas garbók, ujjú pulóverek, mintás k|7 sű blúzok árban is jotrí megállják helyüket, olcS-- bak, mint hazai versen?*-! saik. A legigényesebb *,| fiák is kedvükre válcga'v nak az ingkészletből. mondják, ekkora választ1'';, talán még soha nem volt Fg da. Különösen az irí*Ü. alapanyagból itthon kész1 I terytal inget dicsérik. I A praktikus és rendid! szépen kidolgozott Krisz* - < fehérnemű már korábban! *. sikert aratott a nők kör0j|í Igazán tetszetős, új modJT két láthattunk a készítés-, foglalkozó gyár jóvoltáwJ A Rövid- és Kötöd* Nagykereskedelmi Vál’*j áruforgalmi szakén*'*! egyébként, tájékoztatást« ; tav i I mondották, hogy a időszakhoz viszonyítva “J f százalékos „forgalomiel#*j j: ra” számítottak, s ed j. megfelelően állították ** j | raktárkészleteiket. A sz®. f |f tasok szerint egyedül 8 . ningruha iránti kefcs*> nem fogják zökkenőméi*” kielégíteni. Nos, a megfelelő feli'*!-; lés után most mar a v a szó. A kereskedelmi vek remélik < ’ T szel és télen jól vizsgáz1*. oy* /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents