Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-15 / 164. szám

Szerda, 1970. jtöfats 45. M*G¥MQ*S2*G S­Magyar találmány •• Otvea váltósaiban hassnálható ekecsalád Az építőszekrény-elv lei- használásával a Mosonma­gyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár szakemberei olyan h'aktorvontatású ekecsaládot fejlesztettek ki, amelynek eg.ves tagjai mindig a helyi igényeknek megfelelően sze­relhetők össze. A „Lajta"’ családdal al­kalmazkodni lehet a ta­lajviszonyokhoz, a traktor vonóerejéhez, legalábbis az 50 és 90 lóerős határokon belül stb. A család ■•vázát” úgy tervezték meg, hogy egy-egy korábbi típus ® megfelelő új részegység felszerelésével, vagy újabb szerelvény hozzákapcsolásá- Vi|l ismét korszerű lehessen. . A Lajta családot éppen az epilöszekrény-elv folytán •öbb mint felszáz válto­zatban lehet használni, az öl alapgép és a hat kü- j lönböző kialakítású és ötféle fogásszélességű eketest kü­lönböző összeszerelésével. A variánsok száma azonban a kiegészítő szerelvények fel- használásával még tovább növelhető. A gyár szakemberei az alapgépekkel egyidejűleg kifejlesztették a különbö­ző eketesteket, batoraijaujhelyen az el­múlt években megszűnt a munkaerő-felesleg. A munka­képes korú népességből a férfiak 84 százaléka, a nők 71 százaléka aktív kereső. A munkaképes kornál időseb­bek 90 százaléka tovább dol­előhánlókat, tárcsás csorosz- l.yákat és altalajlazítókat is. Az eddigi vizsgálatok ered­ményei szerint a Lajta csa­lád gépei 14 és 35 centimé­ter mélységi határok között alkalmasak a különböző mértékben kötött, vagy laza talajok szántására és a ba­gó z-ik. Sátoraljaújhelyen az országos szinthez hasonlóan a legnagyobb munkaerő- forrást az évenként munká­ba lépő ifjúság alkotja. Min­den munkára jelentkező fia­talnak tudnak munkahelyet biztosítani, de a gimnázium­ban érettségizett tanulók el­helyezése nem könnyű fel­adat. A munkaerő vándorlása a sátoraljaújhelyi üzemekben elsősorban a tanácsi ipar­ban számottevő, országos át­lagban már ismert a mun­kaerő-fluktuációból adódó nyereségcsökkenés, de jó len­ne, ha az újhelyi üzemek is elemeznék ezt, mert akkor bizonyára aktívabban, jobb módszerekkel harcolnának ellene. A csökkent munka­képességű dolgozók munká­ba állítását megoldották Sá­toraljaújhelyen a Hegyalja Ruházati Szövetkezet és a Fi­nommechanikai Vállalat. A megyei tanács vb anyagi tá­mogatásával rehabilitációs üzemrészt hozott létre. Je- j lenleg jóval több a csökkent : munkaképességűek részére 1 kijelölt munkahely, mint a csökkent munkaképességűek száma. Takács Imre i —«—iwmwi nn«ni«^.a rázdafenék lazítására. Mindenféle gyuláik ...y, "Gyulai” vala ha fogalom i ’ ’ jelkép, amiről csak I «fámban lehet be- ' ltej.ni’ s_ amit nagybetűvel I fent az Atyais- i lék 'ha már csak cm- i lék ffalványuló szép cm- 1 t. ütyasml, mint az első i jóval ,™léke» n°ha annál fűszeresebb aromákat i mint a , la., ekkor régvolt csínyjci 1 arcon CS ?*osoly ma már az bán ’ i,ara a szemen csu- 1 i haorvK .esyesszámban és nS,CtuvcI <sie: Gyulai!) ' gy,j...u" ffa mindenféle l'es«.*lk ,vannak csak töb- 1 mban és kisbetűvel. ‘"helynek P,ÍW(4wI . gyulai- " a|i,. ' 0 5 az 'ze édeskés és sas .. fl»szerezve. Plro- füH8,vc is esal; gyorsan Jdn' , Ajánlatos gyulai 'hgyasztani. Van egészen »uhalyik, viszon' szer v„„ ’ sok-sok fi>­n henne, főleg pan rika, ize azonban így is ki­fejezetten savanykás. Illata vegyes érzelmeket ébreszt. Ha az ember megvette, hát nézegesse. Fogyasztani nem ajánlatos. A harmadik gyu­lai barnás színű és olyan száraz, mint egy fadarab. Kés nem fogja, törni ese­tenként azonban lehet. Fo­gyasztása elsősorban fogak kérdése. Van gyulai, amely­nek a bőre levonhatatlan, van amelynek penészborí- t-ása van. stb., stb. Kzck természetesen ta­pasztalati úton kialakult bale; áriák, méghozzá sze­mélyes tapasztalatok nyo­mán. Mindahány gyulai- féleséget gyulai címkével ellátva, gyűlni árban vásá­roltam. Fi. gyulai!... így lelt a háromszínű ') • v.-aing egy márka jel­képé)?"! egy nosztalgia jel­képe. Ellebbcnő, halovány fűszer Illat. UUőoKcnt 80 fo­rinté«*4 ppl Mügéié földjén 6. As állam 4 osslapa Az állam, mint két szilárd oszlop fogja közre a szojom- bóban az élet hétköznapjai­nak és ünnepeinek minden megnyilvánulását. Az ősi címerben talán semmi nem lényegült át olyan teljesen az utóbbi év­tizedekben, mint a sziláid Virágot értő — Kevesen vagyunk ma. Mi lehet az oka? — Ó, jönnek a többiek is, csak késnek egy kicsit. — Addig mi gyakorolha­tunk. Munkához látnak hát. A kosárkákból előkerülnek a kellékek: olló, drót, gyurma, gyógyszeres üveg, tálka, „tüs­ke”. A nyersanyag, azaz a sokszínű és fajtájú virág már az alkalmi vázákban van. — Rózsából és szegfűből fogok készíteni egy tálkom­pozíciót. Jól figyeljenek, mert utána mindenki készít egy hasonlót. S Kimer Irén, a virágkötő tanfolyam vezetője munká­hoz lát. Egy szép kerámia­iéi közepén elhelyezi a „tüs­két”, vagyis a szögekből ké­szült virágelosztót. majd gyurmával rögzíti. Kiválaszt egy szép rózsát, a legszeb­bet. és beszúrja a tüskék kö­zé. — Ez lesz a vezér — jegy­zi meg valaki. A vezér mellé még egyet, és még egyet szúr, egy-egy szegfűt is elhelyez, néhány szál rezgőt is, aztán betakar­ja levelekkel a tüskét. Vizet tölt: a tálba, és kész a kom­pozíció. A színek, a formák harmóniájában, néhány szál virág elhelyezésében van valami titok, amit ellesni, sajnos, nem lehet, legfeljebb megérzi azt az ember. A né­zők minden mozdulatára fi­gyeltek. de a következő kom­pozíció mégis más lett. Egé­szen más. Ugyanazokból a rózsákból sem lehet két ugyanolyan „müvet” alkotni. — Mennyi köze van a vi­rágkötészetnek a japán ike- banához? — Csak annyi, hogy mind­kettőnél virágokkal, növé­nyekkel dolgoznak. A japá­nok ősi művészetét még a legtehetségesebb virágkötő sem tudná megtanulni. Sze­rencsére, nem is akarja sen­ki. Nem akarunk a művészi ikebana közelébe férkőzni, mégis művészi a mi virág- kötészetünk. Számos ver­seny, virágkarnevál bizonyít­ja, hogy Magyarországon gazdag a virágkultúra. Ear­ner Irén — számos díj tulaj­donosa — a közeli hetekben is három országos versenyen vesz részt. De a miskolci Ady Endre Művelődési Házban működő virágkötészeti tanfolyam nem ilyen igénnyel jött létre. — Valamennyien háziasz- szonyok vagyunk — mondja Takács Ferencné. — Ismerő­söktől hallottuk, hogy indul egy virágkötő szakkör. Én például azért jelentkeztem, mert szeretem a virágokat. — Én nemcsak háziasz- szony. hanem nagymama is vagyok — fűzi hozzá Benkö Lajosné. — A lakásom min­dig tele volt virággal, még­sem ismertem a virágokat. Mi itt nemcsak virágcsokrot készíteni tanulunk, hanem megismerkedünk a virágok­kal isi — Néhány szál virággal is csodát lehet művelni egy la­kásban. Más igy elrendezve, mintha csak egyszerűen vá­zába tenné az ember. Min­den virágnak más a tulaj­donsága — magyarázza Bro- menda Eóbertné. — így van — helyesel Csí­ki Oszkárné. — Ha nem igy lenne, akkor nem kellene egészen másképp rendezni a szegfűt, a dáliát, a margaré­tái. A taníolyamvezető elége­detten hallgatja ..tanítvá­nyait”. Sokat tanultak már. Kicsit irigylésre méltóak ők. Mi csak szeretjük a virá­got, ők már értik, ismerik is. Lévay Györgyi Tojásgyár Máriakálnokon van az ország legmodernebb tojóháza. Szovjet igények alapján alakították ki a tojásgyárat, amelyben 15 ezer tojótyúkot helyeztek el. A berendezés em­beri kéz érintése nélkül etet, itat, automatikus szellőző- es fűtőberendezése biztosítja a megfelelő klímát. Csak felfigyelni és ellenőrizni kel] a 15 (WO férőhelyes to»ii- házban a tyúkokat. .«UHlOk oszlop jelképezte államappa­rátus. Megérkezésünk első órái­ban tisztelegtünk az új szo­cialista állam megteremtői­nek, harcosainak emlékhe­lyén. A Nagy Népi Húréi pa­lotájának mellvédje előtt fe­kete márvány mauzóleum áll. A magyar, majd a mon­gol himnusz elhangzása után feltárultak az ajtók, s a ma­gyar kormányküldöttség vé­gigvonult a márvány folyo­són. Egy belső térbe jutot­tunk, ahol két hatalmas fe­hérmárvány szarkofág és két szobor áll. Az egyik Szuhe- bátor. a másik Csojbalszan hamvai fölött magasodik. Szuhebátor örökében Szuhebátor hatalmas lovas­szobra különben ott áll a ró­la elnevezett, legnagyobb té­ren. Élénk színekkel festett arcképét szinte mindenütt megtaláltuk. Láttuk az autó­javító üzem igazgatója iro­dájának falán, láttuk a ru­hagyárban, a kutatóintézet­ben. s több helyen az utcán elhelyezett hatalmas, lécből észült plakátokon. Szuhe, a legendás hírű narcos volt az, aki felismer­te, hogy Mongóliát csakis a következetes antifeudális erők ragadhatják ki a ször­nyű elnyomás alól. Egyszerű napszámos ember volt, majd 1912—1918-ig az Autonóm Mongólia hadseregében szol­gált. Hősiességével itt érde­melte ki a bátor mellékne­vet, amely magyarul is bá­tort jelent. Szuhebátor meg ismerkedve az oroszországi eseményekkel, kilépett a hadseregből, s 1918-ban for­radalmi szervezkedésbe kez­dett. Csoljbalszan Szuhebátorlol függetlenül jutott el a forra­dalom mezsgyéjére. Tanult ember volt, Irkutszkban járt iskoláivá. Két év múlva a két, addig külön működő forra­dalmi csoport egyesült. Ezt követően még mindig kél újabb évbe került, mire a mongol népi hadsereg, az orosz Vörös Hadsereg segít ségével 1922-ben felszabadí­totta az egész országot. Az elmaradott feudális ál­lapotok felszámolása újabb évtizedek munkája lett. A nyolcadik bogdo-gegen még trónján ült — bár erősen megnyirbált hatalommal —■ egészen 1924-ig bekövetkezett haláláig. A lámák birodalmából ajírár-ipari ország Az utolsó -bogdo-gegen pa loiaja most is berendezve áll Ulánbátorban, de ma már mint múzeumot mutogatják. Az új állam erősödését őszinte internacionalista szel­lemtől áthatva a szocialista tábor valamennyi országa tá­mogatja. Ennek a segítségnek is köszönhető, hogy a bogdo- gegenek és lámák birodalma az utóbbi évtizedekben ag­rár-ipari országgá vált. A Mongol Népköztársaság ma az egyik leggyorsabban fej­lődő ország. Az ipari termi- lés például 1966—1970. terv­időszakában 70—80 százalék­kal nőtt. Lassan ugyan, de gyarapodik a szántóterület is A főváros környékén még alig akad megművelt föld. Egy napon jó ötven kilomé­terre autóztunk be a vad le­gelők birodalmába, s ott a hatalmas sziklafalak alján láttunk egy jó holdnyi fel­szántott területet. Közelében két jurta. Az emberek vala­hol. beláthatatlan messze jártak az állatokkal, de úgy látszik, ide esténként vissza­térnek. Addig ezek a jurták itt állnak, amíg az idei ter­mést betakarítják. Jövőre ki tudja, hol akasztja ekéjét is­mét a kopár legelő hátába ez az igényesebb pásztor. A nomád életből még a mezőgazdálkodásra való át­térés sem megy olyan egy­szerűen és gyorsan, legalul'»* is az országnak ezen a ré­szén. Agitálni kell még az ásóra. Ezt szó szerint értem. Az egyik ulánbátori bérház falán ugyanis hatalmas pla- kátfestménnyel találkoztunk, amely overáliba öltözött, ará­jára támaszkodó alakot áb­rázolt. A közvetlen ngitációntk igen nagy szerepe van Mon­góliában. Egyszerű eszközök­kel, világosan kell itt szólni az emberekhez. A plakátfes­tészet megteremtője nem ki­sebb művész volt, mint Mardzan Serab, akinek leg­szebb képeit, a mongol nép hétköznapjait ábrázoló Kancák fejesét és a Mongo­lok egy napja című képeit múzeumban őrzik, s mi is megcsodáltuk. Hatalmas térségeivel le­nyűgöző ország, szívélyes kedvességével megragadó nép. szívós akarattal erősö­dő, izmosodó állam — ez Mongólia. Egy kurta hétig tartó utunk az élmények, új benyomások áradatát zúdí­totta ránk. Elfogódva. meg- hatöltan köszöntünk el új barátainktól az ulánbátori repülőtéren. Gépünk már régen a ma­gasban volt, nekirugaszkodott a több mint hétezer kilomé­teres hazafelé vezető útnak, s mi még sokáig, némán bú­csúztunk az alattunk elterü­lő végtelen pusztáktól, komor sziklás hegyektől. A hófehé­ren gomolygó felhők játszi halmaiból visszamosolygott a sok kedves arc. Újra láttam a főváros színes ruhába Öl­tözött népét, s b'ztos. hogy meg nagyon sokáig tisztán fel tudom idézni n>-«'t cmlé- ombc:1 Adamovíes Hona {Vége) MoÉm-gazffélHs öjlelyen i Reggeli csal st«íliL. Í váz telt korgó gyomru utazó, hozzád szól most figyel­meztető szavam! Légy bár hazai hivatalnok, ki a vál­lalati kocsi ülésén kuporogva, sorra látogatod ügyinté- Züi'ént az “szaki tájakat. Téged is óva intelek, nagybecsű '■vista, ki országjáró körutad során éppen a mi vidéktink- 'e! ismerkedsz és barátkozol! Féltőn mondom Neked, óh *p'ájas utazó: Hegyalja felé mentedben úgy irányítsd léptei- ael- nehogy a kora reggeli órákban érkezz kapujához a nagy nHüiu Szerencsnek. pe ha már akkor visz oda a sors — és az autó -J-, ne éhez- í? holmi szerény eledelre! Csak naiv lélek, holmi kocaturis- ‘a lehet az, kinek eszébe jut egy gondolat, miszerint: a főút- v°nal mentén fekvő, egyre fejlődő, és nagy átmenő forgal- rTat lebonyolító településen reggelizni is lehet. Hogy is jut- ■ aJ felszínre az emlékképe!; közül éppen egy nagy csupor fekaó. és uram bocsa’ egy ropogós kifli látványa! No, és ‘J'ndezt persze elképzelni terített asztalnál! Uut kérem, ez t! y urdum, legalábbis ehelyütt. v . T'húlkozni is csuk kanossza.jarús. Mert a Mokka nevet presszó kirakatában ugyan ott fityeg egy hívogató táb- ^C'3.ín, mely szerint friss teát és kakaót mérnek odabenn. *' "át az volt régen, vagy tán sohasem. Egykor a sarkon- . vendéglőben, melyet csupa szeretetből Aranykapcának festek, lehetett teát, lángost kapni reggelente. Mai utódjá- ’ Ilyesmit hiába keresnél. Menjünk tovább! Bár a felbon- ' úton csak némi kanyarok után érkezel a másik étterem- '94}Soj4nelynek konyháját ugyan dicsérik — de reggel nyolckor -D|C" 'ajosan óhajtanál vendégeskedni ott — lévén az üzlet -jq '' a’ zárva. „ ®ls!,d tehát a fűszerből!. Ha mázlid van, egy félliteres ve!ielsz kosaradba. Hozzávalót választani mar ne- "Mou* s- A legyektől óvott, de a melegtől nem féltett húsfélék, S?sfaU egykettőre elveszik étvágyadat! Világos zöld szí- "ítSao^ Bálén I. ö illatuk sürgősen a távozásra ingerli a ked- Iösöa *®Horlót. /. szomszédos néküzletben vigasztalásul vehetsz '«tea?® r°P°fié.s kiflit, z-em’it és más sütőipari termékeket. 1^91 ; .terÜ?í asztalkám mellett, nem is, de az útszéli árok part- sjejL'A a szélesre tárt aitajú gépkocsiban, kortyolgatván üve- -9ivr>-,° a fejecskét, s falatozván a péksüteményt — valame- p • t*. enyhítheted éhedet. 1-mindez nem elégíti ki igényeidet, vagy éppen a járká­lj / hosszúságtól megszondázol, s búbánatodat borba, sor­sié, .inkába. vagy egyéb tömény italba kívánod fojtani — tern-’ Vt'az- Abban elsőrendű felhozatal és kínálat van Sze- ji'jj? valamennyi vendéglátóipari és élelmiszerüzletében. ,.st--' • eJ?ből a tanulság, óh korgó gyomrú, naiv utazó? Ha haz«u'c"ha” nem csomagol gondos hitvesed egy kis jóféle hittel- • .^hen maradsz, vagy búfeleitőt kortyolgatsz. Kinek- i-'lése és pénztárcája szerint kíván jó utat: Gyárfás Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents