Észak-Magyarország, 1970. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-02 / 153. szám
Csütörtök, 1970. július 2. ÉSZAK-MAGVARORSZÁG 3 Igazi közösségekké váltak Közös gondjaikról Szocialista városaink vezetői tanácskoztak Kazincbarcikán A közelmúltban az ózdi járásban is nagy alapossággal, körültekintéssel vizsgálták a nők helyzetét, élet- és munkakörülményeiket, valamint szociális helyzetüket. A széles körű felmérés ■.’tán az Ózdi járási Pártvégrehajtóbizottság is hasonló aldpossággal tárgyalta meg a témát. ' Ezren várnak felvételre ' Az ózdi járásban 32 ezeD nő él, s a legnagyobb gondot mindig a foglalkoztatásuk jelentette. Jelenleg a munkaképes nőknek csak a 48 százaléka áll munkaviszonyban, s ez 6,2 százalékkal alacsonyabb a megyei átlagnál. Az utóbbi három évben 2500 jelentkezőből 1500-at sikerült elhelyezni, s most mintegy ezerre tehető a munkára várók száma. — A nők elhelyezési gondjának enyhítésében jelentős lépésnek számított, hogy Somsályon, Putnokon, Farkaslyukon és Királdon kooperációs üzemeket létesítettünk, melyekben több mint ötszázan jutottak munkához — mondotta Mikó János, az Ózdi járási Pártbizottság osztályvezetője. — Ezret meghaladja azoknak a száma, akik az utóbbi években kiszélesített, sőt, meghonosított bedolgozói rendszerben nyertek elhelyezést. Az említettek kétségtelenül nagy fejlődést jelentettek, de a járásban így is maradtak fehér foltok, ahol csali keveset, vagy egyáltalán semmit sem sikerült tenni a nők elhelyezése érdekében. Ilyen Sajókaza, Putnok és a „hegyháti” rész, Csernely, Lénárddaróc környéke. — Várható-e a közeljövőben további javulás? — A tervek szerint a jövő év végére további 720 asz- szonynak, lánynak biztosítunk munkalehetőséget. Hátrányos helyzetben A felmérés során természetesen közelebbről is megvizsgálták azoknak a nőknek a helyzetét, körülményeit, akik üzemeknél már a korábbi években elhelyezést nyertek. Néhány egészen meglepő adat arra figyelmeztet, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet kell áldozni, s többet kell tenni a dolgozó nők érdekében. Az iparban foglalkoztatott nők kétharmad rész«, kétkezi, fizikai munkás. Szakképzettséggel alig 6—7 százalékuk rendelkezik. Szellemi munkakörben viszont csak nagyon elvétve lehet női _ alkalmazottat találni. Feltűnő azonban, hogy nagyon magas a többműszakos munkát vállaló nők, s többgyermekes anyák aránya. Hasznos kezdeményezés mutatkozott ezen a téren a Borsodnádasdi Lemezgyárban, ahol vállalták, hogy rövid időn belül felmentik a többgyermekes anyákat az éjszakai műszakról. foglalkozás a nőkkel A pártbizottság részletes jelentése taglalja az ózdi járás asszonyainak, lányainak helyzetét, azonban az elmondottak is érzékeltetik, hogy a nők érdekében még bőven van tennivaló a járásban. A problémák még aktuálisabbá teszik a kérdést: — A nőtanács megszüntetése után, hogyan gondoskodnak a nők érdekképviseletéről ? — Azzal kell kezdeni, hogy az ózdi járásban a nőtanács tevékenysége rendkívül sokat fejlődött az utóbbi négy-öt évben. A nőtanács irányításával a községekben községi nőbizottságok alakultak, s ezek igazi kis közösségekké váltak. Munkájuk politikai, világnézeti nevelés terén is eredményes volt, sőt, szakköri és népművészeti munkájuk országos viszonylatban is elismerést váltott ki. Talán éppen eredményességük miatt, nem egyszer parázs vitát eredményezett a nőtanács megszüntetése. Meg kellett magyarázni, hogy ez nem a nőmunka, a nők képviseletének megszűnését jelenti, sőt, ennek fokozására nyílik lehetőség a jövőben. Tóth István Hazank szocialista varosai igen sok rokonvonást mutatnak mind létrejöttük történelmi körülményeit, mind pedig fejlődésüket illetően. Ebből következik, hogy gondjaik nagy része is azonos. S éppen ez utóbbi kívánja meg a mind szorosabb együttműködést. Valójában ennek a kezdetét jelenti az a kétnapos tanácskozás, amely június 30-án, kedden fejeződött be Kazincbarcikán. re kerülő várospolitikai kérdések aktualitását. Azért szolgálhatott a tanácskozás alapjául Takács Istvánnak, a Kazincbarcikai városi Tanács vb-elnökénelt vitaindító tanulmánya és szóbeli kiegészítője, mert mint legdöntőbb kérdést, azt A Minőségi Cipőgyár három budapesti gyáregységében és két vidéki üzemegységében 6,5 millió pár cipőt készítenek évente. Az elkészült cipők 40 százaléka a külföldi piacra ke- j rül. Csaknem 15 országgal állnak üzleti kapcsolatban. A gyár j évente mintegy 300 modellt készít, a legújabb divatirányzatoknak megfelelően, így a mostani cipők, főleg lakk, zsugorított műanyagból és természetesen bőrből készülnek. Az idei divat a széles orr, a nagy széles sarok, aszimmetrikus csatdíszekkel. A gyár saját tervezőgárdájával dolgozik, és jó munkájukat számos nagydíj és dicsérő oklevél reprezentálja. Az idei BNV-n is elnyertek egy nagydíjat, a csizmakol- iekcióval. Fejes Gyuláné, végzős iparművész és Hajnis József technikai modellőr, az új modelleket alakítják ki. Lengyelország gazdasági reformja A szocialista ^gazdálkodás “ rendszerének tökéletesítésére tett erőfeszítések igen iontos szakaszához érkezett Lengyelország népgazdasága. 1971. január 1-től u.i gazdaságirányítási-ösztönzési rendszert vezetnek be, amely lehetővé teszi jTajd a fejlődés hatékonyságának fokozását, s a ma még kihasználatlan tartalékok feltárását. A lengyel vállalatok egy része már most, 1970. második fél evében áttér az új gazdálkodási rendszerre. Az irányítási-ösztönzési reform korszerűsítésének szükségességéről és a lengyel reform főbb jellemvonásairól a közelmúltban alkalmam volt hosszabban beszélgetni dr. A. Melich profesz- szorral, a Katowicéi Közgazdasági Főiskola rektorával. Melich professzor igen alaposan ismeri a magyar reform tapasztalatait is; beszélgetésünk során megvitattuk a két ország gazdasági reformjának közös vonásait és eltéréseit, nemzeti sajátosságait. A gyorsan fejlődő lengyel népgazdaság kinőtte a hagyományos, tervutasításos irányítási rendszer kereteit. Egyre nehezebbé vált a bonyolult gazdasági folyamatok áttekintése és irányítása, s a fejlődés során különféle ellentmondások, feszültségek keletkeztek. A lengyel közgazdászok az egyik legnagyobb problémát abban a — számunkra is nemrég még nagyon ismerős — ellentmondásban látták, hogy a központi szervek a tervek feszítésében, míg a vállalatok tervfcladataik csöickentésé- ben voltak érdekeltek; a vállalatok a könnyebb tervteljesítés, illetve a túlteljesítéssel járó elismerés érdekében igyekeztek eltitkolni tartalékaikat. A most bevezetésre kerülő reform a fejlődést lassító ellentmondások megszüntetésére törekszik. Természetesen a reform „hogyanja” a lengyel népgazdaság sajátosságaihoz, szerkezeti adottságaihoz igazodik. A lengyel népgazdaság egyik ilyen sajátossága az úgynevezett nehéz-iparágak kiemelkedő szerepe és fejlettsége, s az ezek, valamint más ágazatok — többek között egyik-másik fogyasztási cikkeket gyártó iparág — fejlettségi színvonala közötti különbség. Melich professzor elmondotta, hogy a lengyel népgazdaság adottságai a magyarnál — sok rokon- vonása ellenére — valamivel bonyolultabbnak tűnő, több kötöttséget alkalmazó irányítási-ösztönzési rendszert tesznek szükségessé. A lengyel reformban is fontos szerephez jutnak az árukapcsolatok, nagyobb gazdálkodási önállóságot kapnak a vállalatok, s gazdasági eredménynek csak a társadalom által elismert, vagyis az értékesített, a piacon realizált termelés számít. A gazdálkodás eredményességének mérésére a közgazdászok törekedtek olyan komplex mutató bevezetésére, amely valóban hűen tükrözi, hogyan, mennyire hasznosan dolgoztak az egyes vállalatok. Erre a feladatra négy különféle, komplex mutatót találtak alkalmasnak, s a vállalatok maguk választhatnak, melyikkel kívánják jellemezni teljesítményüket. A választható mutatók: a nyereség tömege, a nyereség-ráta, az úgynevezett egységköltség, valamint az összbevételek és az összköltségek százalékos viszonya. Látható tehát, hogy valamennyi tulajdonképpen a rentabilitást fejezi lei — más-más oldalról vizsgálva. Igen fontos eleme a lengyel ösztönzési rendszernek, hogy bármelyik mutató javítására vállalkozik is egy gazdasági egység, melléje további célfeladatokat kap, amelyele bizonyos fokig behatárolják a mutató javítása érdekében alkalmazható módszereiket, védenek a társadalom számára káros tö- rakvésekkel szemben. A vállalatok eredményességének fokozása az értékelés, az anyagi ösztönzés alapja. A „bázis” év 1970, s egészen 1975-ig ennek a szintjéhez viszonyítják az egyes mutatók javulását Ennek alapján határozzák meg — vállalatonként differenciáltan — a vezető beosztású dolgozóié 1975-ig elérhető maximális prémiumát. A fizikai dolgozók jövedelme részben saját egyéni teljesítményüktől, részben pedig a mutatók javulásában, s a vezetőle jutalmaiban is kifejeződő vállalati eredményektől függ. n |előkészítő munka d,dPw» után kerül sora lengyel népgazdaság irányítási-ösztönzési rendszerének korszerűsítésére. S — mint a reform néhány főbb jellemzőjéből is kitűnik — az új .rendszer valóban a gazdálkodás hatékonyságának fokozódását, Lengyelország gazdasági éleiének gyorsabb, kiegyensúlyozottabb fejlődését szolgálja. Flanck Tibor vizsgálta, hogyan vesznek részt, milyen szerepet vállalnák Kazincbarcika üzemei a várospolitikában. Mind a vitaindító tanulmány számadataiból, mind a szóbeli kiegészítőből és Gal- lusz József, a Komlói városi Tanács vb-elnökének hozzászólásából kitűnt, hogy a szocialista városok legsúlyosabb gondjai kialakulásuk körülményeiben gyökereznek. Így érthető, hogy bizonyos lakótelep jellegük alakult ki. amelynek megváltoztatása az utóbbi években indult meg. Fokozatosan kiépülnek a városközpontok, a szükséges és elengedhetetlen közintézményekkel. Mindez természetesen nemcsak formai változást jelent, de tartalmi átalakulással is jár. Nem utolsósorban azért, mert mindennek megvalósulásában igen jelentős szerepet játszik maga a lakosság is. Elsősorban úgy, hogy a városlakók munkahelyeit jelentő üzemek anyagi támogatást adnak közvetlenül és közvetve a városi beruházásokhoz. De nem jelent kevesebbet az sem, hogy ezeknek az üzemeknek a szocialista brigádjai, tehát e városok lakói bármikor készek társadalmi munkával is segíteni a várospolitikai célok valóra váltását A meghívott városok, valamint a kazincbarcikai üzemek és tanács vitában felszólaló képviselői mind külön szóltak a jövőt illetően azokról a lehetőségekről, amelyek város és üzem együttműködésében rejlenek. Mint mondották, még nem használtak ki minden adottságot. De az már ma látható, hogy a gyors, dinamikus fejlődéshez kevés a maguk ereje. Országos szervek segítségére is feltétlenül szükség van a szocialista városok sajátos gondjainak megoldásához. Éppen ezért, valamennyi részvevő úgy ítélte meg, hogy a jövőben rendszeressé váló tanácskozásaikon jó lenne, ha kép- viseltetrté magát a Gazdasági Bizottság, az Országos Tervhivatal, a Pénzügyminisztérium, sőt, a Nehézipari Minisztérium is, mint olyan főhatóságok, amelyek a problémákat megismerve, több támogatást adhatnának. B. P. Repülések a Föld körül 2. Pillantás a világűrből A szovjet Szojuz űrhajók repülésének,egyik legfigyelmeztetőbb jellegzetessége a kozmikus technika népgazdasági hasznosítása. Az űrhajó fedélzetéről készített felvételek és tudományos megfigyelések ugyanolyan nagy horderővel bírnak, mint annak idején a légi felvételek. Mind a két módszer hatalmas fejlődést hozott a geológiai és geofizikai kutatások területén. Itt ip, mint annyi más kérdésben — ahol az űrhajók adta lehetőségek kihasználásáról esik szó — felmerül a probléma; az automatikus, vagy az ember által irányított űrhajókat célszerűbb-e alkalmazni? Az automata űrhajók melletti érvek mindenkor azonosak; egyszerűbbek, kevésbé költségesek és nem merül fel az űrhajók biztonságának kérdése. Az ember által irányított űrhajók mellett szóló érvek sem tűnnek ki újdonságukkal: rugalmasabban alkalmazkodnak a helyzethez, lehetővé teszik a legérdekesebb objektumok megfigyelését, lehetővé teszik, hogy fedélzetükről „programon kívüli” megfigyeléseket eszközöljenek. De miként lehet azt eldönteni, hogy mi az érdekes és kevésbé fontos, vagy éppen mellőzhető? Lehetséges, hogy az automatikusan üzemelő fényképezőgépeket a földről programozzuk, vagyis a minket érdeklő objektumokról készítsenek felvételeket. De ebben az esetben egy még érdekesebb jelenség, esetleg a felvétel helyének közvetlen közelében, fel- fedezetlen marad. És mi van abban az esetben, ha kézi irányítású űrhajókat bocsátunk fél, fedélzetükön szakképzett legénységgel? Magától értetődően, a szakember nem hagyja figyelmen kívül az érdekes és fontos jelenségeket, rugalmasan alkalmazkodik a feladatokhoz és a körülményekhez — amennyiben ez szükséges —, nem terheli túl az információ feldolgozó berendezéseket értéktelen adatokkal, mert a földön túlbecsülték azok jelentőségét, Természetesen a személyzettel repülő űrhajók nem zárják ki az automatikus űrállomások tevékenységét, mint ahogy az fordítva sem érvényes. A helyes megoldás feltehetően mind a két módszer alkalmazása. Miként találjuk meg a leggazdaságosabb megoldást? Feltehetően az űrrepülés során a szakemberek kiválasztják a legfontosabb objektumokat, amelyeknek felderítését a továbbiakban az automata űrállomások végzik. Különben ez volt az égjük feladata a Szojuz—9 űrhajó legénységének is. Lehetséges azonban a feladatok másféle megosztása is. Máris elképzelhető egy olyan központ, ahol összefutnak az űrhajóról és a repülőgépekről érkező geológiai jelentőségű adatok. A központ munkatársai összehangolják a felderítéseket, hogy a lehető legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményre jussanak. Az egyes geológiai objektumokat jelentőségüknek megfelelően repülőgéppel, automatikus űrállomással, vagy éppen az űrhajó személyzete által derítik fel. Még egy fontos kérdés merül fel. Miként juttassák a földre a meghatározott objektumokról készített felvételeket? A legegyszerűbb ez, amikor automatikus űrállomások televíziós képet továbbítanak a földre. De egy ilyen továbbítás során sokat veszít a kép az élességéből. A fényképfelvételek már sokkal értékesebbek. Elég csak ösz- szehasonlítani a Molnija televíziós képeit a Szonda által földre juttatott felvételekkel, hogy észleljük a különbséget. E bben az esetben viszont nagyszámú szputnyik- ra van szükség, mert minden egyes visszahozott helyére újat kell felbocsátani. De van egy másik lehetőség, hogy a szputnyik készítette felvételt visszahozzuk a földre, bár ez még a holnap kérdése. Teljes joggal feltételezhetjük, hogy a jövőben menetrendszerűen közlekedő űrhajók szállnak fel, összegyűjtik a szputnyikok készítette felvételeket, új filmmel látják el a fényképezőgépeket, és visszatérnek a földre. Rövid felkészítés után folytathatják útjukat. Az ankét hétfőn, június 29-én délelőtt 10 órakor kezdődött Nyíri József, a Hazafias Népfront országos titkársága várospolitikai bizottságának titkára megnyitójával. Mindenekelőtt méltatta a tanácskozás jelentőségét, és hangsúlyozta a napirend
