Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-13 / 137. szám
Szombat, 1970. június 13. UMtntai ESZAK-MAGVARQRSZAG 3 írta: dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb elnökhelyettese a munkapadnál árví'/ veszélyeiből rti 1bőven kijut megyénknek is! Ároktőn, Do- rogmán, Tiszakesziben, Bábolnán, Oszláron és Palko- nyán már hónapok óta tart a készültség, és szüntelen védekezésben, harcban állnak a vízzel. A sikertelenségek, sorozata a belvízzel kezdődött. Nagy területeken egyáltalán el sem lehetett kezdeni a szántást, s ott is, ahol a belvíz lassan levonult, még ki sem száradt a föld, amikor elborította és ma is fogságában tartja a Tisza. A mezőcsáti járásnak e hat községében a gondok sokasága tornyosul a tcrmelőszöI islaj-iipip borvidék retasSídciós és fejlesztési feladatai F Lat aló k A 3. sz. AKÜV villamossági műhelyéből mutalunk be egy részletet. Foto: Szabados György. Termőföldek a vís fogságában Tizenkétmillió forintos kár T iszakesziben Síkeszfergapadon derékszögre darabon késbeállílás folvik az felfogott nagyméretű munka- I.KM egyedi gépgyárában. Foto: Kóbor Pál vetkezeti vezetők és a tagság feje fölé. A terméskiesést és a víz okqzta károkat most már súlyos milliókban mérik. Nagy termőterület, sok ezer hold áll víz alatt, ennek mintegy fele a legértékesebb szántó, rét és legelő volt. Mennyi, de mennyi munka és érték lett a víz martaléka! Igaz, ez az ország más vidékét ért elemi csapáshoz képest nem nagy összeg, de az érintett termelőszövetkezetek életében és gazdálkodásában igen súlyos problémákat okoz. Nikházi Lajos, a Mezőcsáti járási Tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője a gondokat együtt foglalta össze. A Tisza menti községekben, ahol más években olyan jó termést ad a föld, napról napra nő az aggodalom. Ez a tavasz nagyon kedvezőtlenül indult, és ha egyáltalán nem is lett volna árvíz, akkor is nehezítené a munkát az örökös esőzés, a mértéktelenül sok csapadék. E hat nagyközségnek kifejezetten a mezőgazdasági termelésből élő népe nehéz esztendőnek néz elébe. A biztosító által kifizetett összeg, az adókedvezmények nem pótolhatják és nem is pótolják a betervezett termelési értéket. A háztáji földet például még ki sem tudták adni: a közös és a háztáji állomány takarmányszükségletének biztosítása szinte kilátástalan. !\eiiii«enkap paiiéM Cl III ”111, rozolt válaszokat kérdéseire az újságíró, akár az egyik, akár a másik tsz-irodába nyit be. Az emberek izgatotton rágják a cigarettát, tehetetlen mérgükben szidják az időjárást, mert ahol nincs víz, ott az eső miatt nem lehet kapálni. Tönkremegy a takarmány, lc- sárgul a kukorica, és mindezek mögött állandóan ott leselkedik a veszély, az emberek tekintetében ott rebeg az izgalom: újra árad a Tisza ... S ha a gondok között sorrendet lehet felállítani, akkor ebből a legtöbb jutott ki Tiszakcszinck és Tarjánnak. A két község termelőszövetkezete ez év január elsejével egyesült, s bár a hivatalos iratokon és itt is csak egy tsz neve szerepel, ezen mindig két község lakóit kell értenünk; azokat a törekvő, dolgos kezű Tisza menti parasztembereket, akik már máskor is álltok harcban a vízzel, de ekkora elemi csapásra, ilyen hosszú ideig tartó küzdelemre nem számítottak. Március 28-án jelent meg először a belvíz, és azóta ez nem csökkent, csak szaporodott. A közös gazdaság tizenkétezer holdas területének több, mint egyharmada van a víz fogságában. Az elvetett kultúrákból kipusztult 1154 hold búza, 267 hold pillangós takarmány, 160 hold őszi árpa és az idei vetésű növényekből is ötvenöt hold. Ha csak ezek termelési értékét számoljuk, már akkor is elúszott a vízzel 7 millió 401 ezer forint. De ez még nem minden! További 1T55 hold olyan szántóföld van víz alatt, amelyre tavaszi vetést terveztek. Az ezt képviselő több, mint négymillió forintos termelési értékkieséssel együtt a közös gazdaság eddigi kára meghaladja a tizenkétmillió forintot. Ezenkívül további háromszáz hold. máskor kitűnő szénát adó rét kiesésével is számolniuk kell, ahonnan esetleg csak nagyon gyenge sarjút takaríthatnak be. A vp«7pIv növeli az emt\ »tsicij berek felelös_ ségérzetét. A hét elején a bevetetlen 1155 holdas terület magasabban fekvő részeit ladikokkal kísérelték megközelíteni. No de így, ilyen körülmények között nem lehet hathatós eredményt elérni, és az időjárást tekintve, a további áradás veszélye sem •múlt még el. Az őszintén feltárt képhez azonban valami feltétlenül hozzátartozik. Az. embereket nem hagyja el hitük: hallatlanul nagy munka folyik; minden lehetséges eszközt megmozgatnak, mindent kihasználnak, hogy a kiesett összegeket máshonnan pótolják. Az egyébként jól gazdálkodó, stabil termelőszövetkezet pénzügyi alapjait még ekkora veszély sem ingathatja meg. Továbbra is nagy gond marad azonban az állatállomány takarmány- szükségletének biztosítása. A mezőcsáti és a geleji termelőszövetkezetek nagy kiterjedésű kaszálóikat ajánlották fel: az érintett termelőszövetkezetek, a kesziek, a tar- jániak és mások is vállaljanak ott részes kaszálást. Ez mint lehetőség jó. és a segítséget is feltétlenül értékelni kell, de abban a nehéz helyzetben, amelyet az idei tavasz teremtett, a sokféle bajnak-gondnak csak egy kis töredékét oldja meg. Onodvári Miklós I. ANNAK IDEJÉN hirt adtunk róla, hogy a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetőivel 1969. február 19-én megbeszélés folyt a hegyaljai borvidék fejlesztéséről és rekonstrukciójáról. A megbeszélés sorún az előrehaladást előmozdító megállapodások születtek. Több mint egy év távlatában most arra keresünk választ, hogyan sikerült a megállapodás szerinti feladatokat realizálni, milyen előrehaladás történt a feszültségek feloldásában? Mindjárt megemlíthető, hogy a zárt borvidék rekonstrukciós munkáinak irányítása, tervezési és kivitelezési teendőinek véleményezése támogatása, továbbá a feladatok lehető meggyorsítása és a minőségi termelés fokozásának elősegítésére úgynevezett rekonstrukciós bizottság alakult, amely ülésein az időszerű kérdésekkel foglalkozott. Ennek tartalmi vonatkozásairól tájékoztatást kapunk az 1969. február 19-i megállapodás hatályosulásá- ról is. hiszen az eltelt idő feladatainak homlokterében a közismert elvi és gyakorlati problémák megoldása állt. Nézzük sorjában, a tett lépéseket, és a hegyaljai rekonstrukcióval kapcsolatos tapasztalatokat. Az alapvető elvi kérdésekben, közelebbről a telepítési rendszer és művelési mód kérdéseit illetően helyesnek látszik az eddig megvalósult gyakorlat folytatása, ami lényegében a szélesebb sortávolságok, az eredetileg engedélyezett alacsony kordonos művelési módhoz képest a közép- és magas kordonok további alkalmazását jelenti. A jelenleg alkalmazott fajtákhoz képest további fajtáknak a Hegyalján történő meghonosítását illetően most is az a vélemény uralkodik, hogy csak alaposabb kísérletezés után lehet, és elsősorban annak eredményéhez igazodóan előrelépni. Többségi vélemény szerint meghatározott területek (aljterületek, északi fekvések) furminton és hárslevelűn túl, más fajtákkal máris hasznosíthatók. Egyértelmű a vélemény abban is, hogy a hegyaljai értelemben vett minőség (a szamorodni- és aszúborok) előállítása o jövőben is furmint és hárslevelű fajták fel- használásával történhet; más fajták csak egyéb borok előállításúra lesznek alkalmasak. de többségi vélemény szerint ezek a más fajták, a furmint és hárslevelűhöz viszonyítva, természetesen az egyéb kategóriában minőségileg jobb borok előállítását is lehetővé teszik. AZ ELVI KÉRDÉSEKEN túl: több gyakorlatias probléma rendezetlensége is fontos témája volt a tárgyalásnak; nem keresettek a hegyaljai borok, nem áll rendelkezésre komplex rendezési terv, megoldatlan a növény- védelem, öntözésre kismértékben nyílik lehetőség, újabb területek szőlővel való hasznosítását a tulajdonviszonyok különbözősége akadályozza, a zártkerti rendezésre vonatkozó szabályok megismerése kedvezőtlenül befolyásolja a termelési biztonságot, a tervezett telepítési lehetőségekkel nem áll arányban az anyagi lehetőség, a talajvédelem és vízgazdálkodással kapcsolatos feladatok operatív megvalósításához nincsen megfelelő szervezet — hangzottak el a leginkább lényegbevágó megjegyzések. Ezen a területen az előrehaladás nem mondható jelentősnek, annyi azonban máris megjegyezhető, hogy az eddigi erőfeszítések nem voltak hiábavalóak. Kereskedelmi szervek arról tájékoztattak, hogy a tokaj-hegyaljai minőségi borok nagyobb mennyiségben exportra is értékesíthetők. Ugyanakkor a KGST-n belül éppen úgy. mint tőkés relációban, a minőségi követelmények fokozódnak, tehát nagyobb gondot szükséges fordítani az előállítás során megvalósítható minőségi követelmények érvényesítésére. Ha nem is mondható ugrásszerű változásnak, mégis megemlítésre méltó, hogy a magántermelők körében a közhangulat javult, a termelési biztonság érzete erősödött. Erre utal, hogy több községben magántermelők részéről is új telepítések engedélyezését kérelmezték. Az eddigi lépéseink egyik legnagyobb vívmányának lehet tekinteni. hogy az üzemek részéről (állami gazdaság, termelőszövetkezet) nagyobb arányú telepítésre történik vállalkozás. 1970-ben 600— 700 kh telepítését irányozták elő. Közvetett úton arról is értesültünk, hogy a növény- védelmi feladatok feltételeinek javítása érdekében növényvédő állomásunkat helikopterrel szerelik lel. Azon túlmenően, hogy a telepítés számszerűségében ugrásszerű változás következik be, figyelemre méltónak lehet te- kinlcni azt, hogy a gyakorlati problémák megoldásának összefüggései egyre inkább kikristályosodnak és ismertté válnak a megvalósulás módozatai módszerei és üteme. A legutóbbi bizottsági ülés éppen ezekről folytatott érdemleges vitát, és összegezte állásfoglalását a következőkben: El, KELI, KÉSZÍTENI Tokaj-Hegyalja komplex rendezési tervét. Nem gondol a bizottság egységes rekonstrukciós tervre. Nem lehet ugyanis jogszabályi előírások nélkül olyan területre egységes rekonstrukciós tervet adni. ahol a megvalósításra hivatottak egymástól gazdaságilag elkülönültek. (Állami gazdaság, kutatóintézet, mezőgazdasági termelőszövetkezet, szakszövetkezet, magántulajdonos.) Ilyen körülmények között csak arra lehet vállalkozni, hogy a rekonstrukció. illetve a további fejlődés kereteit adjuk meg, amely keretben az érdekeltek arra kaphatnak választ, hogy a jövőben hol kerül sor erdősítésre, mely területek jöhetnek számításba szőlő-, illetve gyümölcstelepítésre. hol lesz szükséges utakat építeni, mely területen helyezkednek el a víznyerési lehetőségek, a közös feldolgozók, és mely területen szükséges talajvédelmi, illetve vízgazdálkodási feladatokat végrehajtani. mely területek jöhetnek öntözésre számításba. A bizottság kérte, hogy alapjaiban az előzőekben felsorolt kritériumoknak megfelelő és a mi szóhasználatunkban komplex rendezési tervnek nevezett munka elvégzésére a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium lépéseket te-1 gyen. (Folytatjuk) Öregek deríts otthona Új szociális létesítmény avatása Sárospatakon számúra van hely a sárospataki szociális betegotthonban. A bensőséges átadási ünnepségen megjelent Varga Gáborné, a megyei tanács vb- elnökhel.vettese, dr. Pavlyák Pál. a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője. Henrik Gyula szociálpoli- -tikai csoportvezető. Jaskó Sándor, a Sátoraljaújhelyi járási Tanács vb-elnükhelyet- tese. Eljöttek annak a 26 községnek a képviselői is. amelyek anyagi hozzájárulással támogatták az új létesítmény felépítését. Koleszár Dénes, a városi tanács vb-elnökhe- lyettese köszöntötte a meghívottakat. majd Varga Gáborné mondott közvetlen hangú avatóbeszédet, s adta út az új épületet, a fenntartó városi tanács nevében Tóth József vb-elnök vette át a létesítményt. A városi művelődési ház úttörő együttesének tagjai színvonalas műsorral kedveskedtek az otthon új és régi lakóinak A támasz nélkül maradt idős emberekről való gondoskodás nálunk társadalmi ügy. Megyénkben is milliókat fordítanak 'évente a tanácsi költségvetésből szociális létesítmények fenntartására. fejlesztésére. Mindenekelőtt azok számára kell otthonról. ápolásról gondoskodni, akiknek életét nem csupán az évtizedek súlya, hanem a betegség is nehezíti, az ilyen öregek számúra két helyen — Tokajban és Sárospatakon — létesítettek különleges szociális betegotthont. Most június 12-én, pénteken új létesítménnyel bővült a sárospataki intézmény: ekkor adtak at rendeltetésének a berendezéssel, felszereléssel együtt közel négymillió forint értékű, kétemeletes, modern épületrészt. Már be is költöztek az új épület szépen berendezett, négy- és kétágyas szobáiba az első beutaltak. Hatvan ággyal nőtt az intézmény befogadóképessége, s most már 212 idős, beteg nő és férfi
