Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-12 / 136. szám

Péntek, 1970, június 12. tä^K-MAGYARGioZAG 5 Összegűjük a lapaszíalaÉai A megyei pártbizottság párt- és lömegszervezetek, valamint propaganda és mű­velődésügyi osztályai az ősz­szel esedékes megyei pártér­tekezlet előtt nagy gonddal összegezik — többek között — a falun végzett politikai munka tapasztalatait, ame­lyekkel foglalkozik majd a megyei pártbizottság beszá­molója is. Az elmúlt négy év tapasz­talatainak összegyűjtése cél­jából a közeljövőben több járásban szerveznek ankétot, amelyre a falusi politikai munkát irányító pártmunká­sokat, alapszervezeti ás csúcsvezetőségi titkárokat, ál­lami és tömegszervezeti ve­zetőket, továbbá a kulturális munka irányítóit hívják meg. Ilyen ankét lesz június Kl­án, szombaton. Mezőköves­den is. Családi kölcsönző 4,5 millió homokzsák eposza Ügy tűnik, csupán átmene­ti jelenség lesz életünkben a kölcsönző szolgáltatás. Mosó­gép? Porszívó? Lassan már a legkisebb falvakban sem újság, merf ha nincs a ház­tartásban, van a helyi köl­csönzőben. I Mi van raktáron ? « Gesztelyben a Bodon csa­lád lakásában van a földmű- vesszövetkezet kölcsönzője. A nagymama és az unoka fel­váltva fogadja napközben az ügyfeleket. — Mit vesznek igénybe leg­jobban? — Nem a mosógépet — mondja a nagymama. Ma már minden házban van. A kölcsönzőé lassan nyugdíjba megy. Akár a porszívó. Az is van a legtöbb helyen. Mégis mi a legkelendőbb? Az étkező holmik. Valami­kor a szomszédoktól szedték össze egy-egy lakodalomhoz a szükséges felszerelést. Ma erre való a kölcsönző. Falun a háziasszony fel­adata a meszelés. Most azon­ban már egyre kevesebb he­lyen van fehérre meszelt fal. Az ügyes asszonyok a mintá­zást is vállalják. Ezért, ilyen­kor nyáron szinte kézből kéz­be jár a kölcsönző négy fes­tékhengere, hozzá vagy nyolcvan gumiminta. Lehet válogatni. Van ezenkívül még egy do­log, ami nem pihen egy na­pot sem a raktáron. Ez pe­dig a csecsemőmérleg. Oklevéllel kitüntetve A kisfiú úgy fújja a köl­csönző készletét, mint az egyszereggyct. — Három hurkatöltő, nyolc perzselő, kétszáz tányér, száz­ötven villa, ugyanannyi ka­nál ... A nagymama közben csak nem tud megbékélni vele, mit kereshet náluk az újság­író. Végül is megkérdi: — Mondja már, minek keli ezt tudni maguknak? A szőke Józsi gyorsan megfelel: — Ejnye nagymama, hát arról írnak az újságok, hogy milyen jó most a falusiak­nak! Aztán beviharzik a szobá­ba. s előkotorja azt az okle­velet, amit édesanyja kapott 1965-ben, a kiváló kölcsönző munkáért. Tudja mit kell mutatni. Mai gyerek! (a. i.) Magyar-lengyel cscreiidiiltetés A miskolci 3. sz. Autóköz­lekedési Vállalat és egy ha­sonló lengyel közlekedési szerv között megállapodás jött létre csereüdültetésről. Július 1-én 40 gyermeket visznek Csehszlovákián át a lengyel határhoz, ahonnan a vendéglátók viszik őket to­vább. Ugyanakkor a 3 sz. AKÖV autóbuszán 40 gyer­meket hoznak Miskolcra, akiket a vállalat szentlélelci üdülőjében helyeznek el. A csereüdültetés kéthetes, és július 14-én este ér véget. A segítés áradó folyama Mintegy 6,5 millió közadakozásból — Az emberség jeles bizonyítványa — Szeged segítsége Szabolcs-Szatmárnak — Tovább tart a harc a igátokon Egyszer be kell vallanunk; meglepetés volt a segítő szándéknak az a spontán, természetes feltörése, amelyet Szabolcs-Szatmár, a Szamos menti falvak tragédiája vál­tott ki az emberekből, egész népünkből. Akkor, amikor annyit beszélünk, vitázunkés panaszkodunk a társadalom ügyei, a kollektív dolgok iránt mutatkozó közömbös­ségről, az aktivitás visszaszo­rulásáról, enerválódásról és egyebekről, oly jólesik most tudomásul vennünk, hogy e vitákban a valóságosnál Nem kaptak vizsgahalasz­tást az egyetemről. A vizsgá­ra való felkészülés idejéből áldoztak fel napokat a gáta­kon végzett munkára. Talál­koztam az egyik külföldi di­ákkal, aki UNESCO-ösztön- díjjal tanul a Szegedi Or­vostudományi Egyetemen. Saját autójával jelentkezett segíteni; az autó szélvédő üvegén ott van a piros fel­iratú cédula: árvízvédelem. Wolf Mihály, az I. számú árvízvédelmi körzet vezetője azt mondja az Egyetemisták­ról: a katonák után mindjárt mennyivel sötétebb kép raj­zolódott elő társadalmunk különböző rétegeiről, s a jövő társadalmáról, az ifjúságról. Egyetemi hallgatók helytállása Az orvosegyetemi vizsgák bizony félelmetesek. Nagyon fel kell rájuk készülni; még így is megeshet, hogy anató­miából, élettanból, kórbonc- tanból második találkozásra hívja meg a vizsgáztató kár­vallott páciensét. Sok orvostanhallgatóval ta­lálkoztam a gátakon. Hord­ták a homokzsákokat, a kö­vet, dolgoztak, ahol szük­ség volt a munkájukra. Dol­goztak éjszaka is. Száznyolcvan gyerek fél a Balatontól A Miskolci J;|: fonmária- fürdői gyermek­üdülőjében ICO árvízkárosult gyermek üdül. Rövid kis hír ez, az első pillanatban szinte semmit­mondó. Hiszen az elmúlt he­tekben ezer és ezer kisgyer­mek talált ' ideiglenesen úi otthonra, vagy az ország leg­különbözőbb vidékein piheni ki a borzasztó hetek reme­géseit. fáradalmait. Mikor Fehérgyarmatra es Csengődre rázúdult a víz. kú­ton»!" helikopterek mentettél: ívi őket. ágy szál ruhában, va­cogva a hidegtől, összegör­nyedve az éhségtől, a féle­lem (ől érkeztek ezek a 3—12 éves gyerekek Balatonmu- riára. Olt azonnal orvosok vizsgálták meg őket és a rendkívüli gyorssegélyből 60 tréningruhát kaptak, s min­den tizedik gyerekre egy tö­rülköző is jutott. Hosszú idő után először jutottak meleg ételhez, fekvőhelyhez. De ru­hájuk még mindig nem volt, abban vacogtak, amiben a helikopterbe vették őket. A táborban tartózkodott Jakó István, a miskolci 37-es sz. Általános Iskola csapat­vezetője. Kollégáinak kül­dött levelében ezt írta: .......hozzatok ruhát és tisz­tálkodószert, amilyen gyor- ’ san csak lehet”. És a 37. sz. iskolában, de a 7. és 9. szá­múban egy percig sem haboz­tak. Az iskolai gyűjtésen kí­vül segítséget kértek és kap­tak a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól (360 egészségügyi csomag), a DVTK-tól. az ÉMÁSZ-tól, s a Miskolci Közlekedési Válla­lattól. Külön kell szólni a Miskolci városi Tanács se­gítségéről: több mint 60 ezer forinttal járultak hozzá a se­gélyszállítmányhoz. A külde­ményt a 37. sz. iskola taná­rai vitték le Balatonmáriá- ra. A pedagógusok elmondták, milyen szomorú látványt nyújtottak a didergő csöpp­ségek. Mikor szétosztottak az egészségügyi csomagokat és a ruhákra került sor, az egyik kisfiú jóval nagyobb inget választott, mint ami hozzá- illett. Mikor megkérdezték, miért, azt válaszolta: „van nekem egy apukám is, annak sincsen semmije”. Ai niinni nevelök me­ldnl sélték, hogy sokáig sírásra görbültek a szájak, amikor meglátták a Balatont. Csak most- barát­koznak meg vele, lassan rá­jönnek, hogy ez a víz nem bánt. A 180 gyerek június 16- ig élvezi á Miskolci városi Tanács vendégszeretetét, majd Dobogókőre utaznak to­vább: nyaralni — és felejte­ni. Forró Tclcr őket kell lelkes, kiemelkedő munkájukért, igyekezetükért dicsérni. Nemcsak a szegedi­eket. A Budapesti Műszaki Egyetemről például ötven férfi hallgató, akinek van gépkocsivezetői jogosítványa, jelentkezett, hogy segít a te­hergépkocsivezetők váltásá­ban. Olvasták, hogy kevés gépkocsivezetővel rendelke­zünk. Jelentkeztek. Százha­lombattáról a hőerőműtől száz ifjúmunkás jött el sza­bad szombatján és vasárnap­ján a szegedi töltésekre segí­teni. S hogy dolgozni jöt­tek, nem kirándulni, azt a teljesítményük bizonyította. Heggyé nőtt az adományok tömege S a szegediek? Kérdésem­re a Vöröskereszt városi szer­vezetében elmondták, hogy Csongrád megyében közada­kozásból eddig mintegy 6,5 millió forintot gyűjtöttek össze, s ebből jelentős hányad a szegediek adakozásából származik. Szabolcs-Szatmár megye árvízsújtotta lakossága számára gyűjtötték ezt az összeget. S nemcsak ezt. A Szegedi Ruhagyár például 1000 új öltönyt ajánlott fel, a Fonalfeldolgozó Vállalat 534 lepedőt és 1500 törülközőt adott, a Szegedi Divatszabó­ság 40 felöltőt küldött az ár­vízkárosultaknak, más válla­latok, kisipari szövetkezetek takarókat, bébi- és gyermek­ruhákat adták. Magányos öregek, sokgyer­mekes családok vitték el nél­külözhető dolgaikat, ruhá­kat, cipőket a Vöröskereszt­hez, hogy a bajba jutottak­nak segítsenek. A Bartók Bé­la Művelődési Központ nagy­termében h^gynyi ruhanemű, cipő, takaró, lepedő vár el­szállításra. " Azt mondják: sajnos, pil­lanatnyilag nincs szállító ka­pacitás, ami van, azt mind az árvízvédelem szolgálatába állították. S várunk is. hiszen itt nálunk is veszélyes a helyzet, itt fis — ne adja az ég! — szükség lehet ezekre a takarókra, ezekre a ruhák­ra. Ha szükség lesz rá, viszonozzák Persze, sok olyan tárgy, olyan ruhanemű is van a töb­bi között, amit nem adnak oda senkinek, amit csak az­ért vettek át attól, aki adta, mert nem akarták megsérte­ni. visszautasítani jószándé­kában. Mert ezekben a meg­nyilvánulásokban, ebben az adakozásban a legtöbb, a leg­nagyobb érték valóban ez a jószándék. Uszályok hozzák a vízen, s tehervonatok a hegyaljai kő­bányádból is a töltések erő­sítéséhez szükséges követ, bentonitot. Simádi Béla igazgatóhelyettes mondja: sok selejt is van ebben a kőben és sajnos a legszükségesebb vízépítési terméskőből jutott eddig kevés a szállítmányok­ba, de mi így is hálásak va­gyunk a segítségért; a Felső- Tiszavidékről elküldött kiürí­tett homokzsákokért, a nagy mennyiségű fóliáért, az ide érkezett motorcsónakokért, mindazért, amivel más me­gyék, városok támogatnak bennünket, s ha szükség lesz rá valahol, a Dunán, vágj' egyebütt, igyekszünk majd tőlünk telhetőén viszonozni. Ha szükség lesz rá ... A folyók újra áradnak. Kriti­kussá vált a helyzet a Körö­sök mentén, árad ismét a Maros, a Tisza is és árhul­lám közeledik a Duna felső szakaszáról. Szeged nehéz napjai tehát még nem értek véget. S mégis! Ez a másik ára­dat, amely az emberek lelké­ben f alvadó jószándékból duzzadt a segítés hatalmas folyamává, az emberségnek ez a fölhullámzó, gyönyörű érzése megnyugtat és bizako­dással tölt el. Papp Lajos Új vendéoliítókombinát Diósgyőrben Már az új ruhákban veszik át a gyerekek az egeizségiigyi csomagokat Tegnap, a délelőtti órák­ban ünnepélyes keretek kö­zött megnyitották Miskolc új vendéglátóipari egységét, a Stadion éttermet és eszpresz- szót. A megnyitón megjelent Barna László, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatóhelyettese, Mérkői Tibor területi üzletigazgató is. Mátyás Lajos, a Miskolci városi Tanács kereskedelmi osztályának vezetője elmon­dotta, hogy a hétmillió forin­tos költséggel felépült, illet­ve átalakított másodosztályú szórakozóhely 500 négyzetmé­terrel bővült a nemrég meg oly rossz hírű talponállóhoz képest. Tóth István tervező és a BÁÉV dolgozóinak mun­káját dicséri a minden igényt kielégítő, faburkolat­tal és csempével borított esz­presszó és a korszerű kony­hával, szociális létesítmé­nyekkel felszerelt étterem. Az összesen 950 négyzet- méter alapterületű vendég­látókombinát kulturált kör­nyezetével, s méltányos árai­val bizonyára sikert arat a diósgyőri, elsősorban a stadi­on körül lakó dolgozók köré­ben. > Jószívűség emrégiben az egyik tanácskozáson több íelszó- laló is elmondotta: a községi tanácsok a sza- bálysértési eljárásoknál gyakran indokolatlanul | enyhén ítélkeznek, nem büntetnek olyan mértékben, I mint ahogyan azt egy-egy cselekmény súlya megkí- ; vánná. Főleg azokban a községekben fordul ez elő. amelyekben nők töltik be a szakigazgatási szerv ve- 1 zető tisztségét. A tanácskozáson ugyan egyetlen járásban tapasz­tallak szolgáltatták az alapot ezekhez a felszólalá­sokhoz. nyilvánvaló azonban, hogy az elhangzottak többé-kevésbé megyénk valamennyi járásának terü­letére is érvényesek. vA szabálysértési ügyek elbírálá­sánál okvetlenül érezhető bizonyos fokú lojalitás, jó­szívűség, rosszul értelmezett humánum. Ez feltehetően abból fakad, hogy a tanácsi vezetők, akik állandóan az adott faluban élnek, dolgoznak, továbbra is jóba akarnak lenni mindenkivel, nem akarnak maguknak haragosokat szerezni, másrészt pedig a gyakorlatlan­ság is magyarázatul szolgálhat. Gyakran esik szó különböző tanácskozásokon, érte­kezleteken és az újságokban is a községi tanácsok megnövekedett hatásköréről. Ez a folyamat, a taná­csok mind nagyobb szerepkörének biztosítása, elsősor­ban természetesen több feladatot ró a tanácsvezetők­re, és e feladatok ellátása bizony gyakorta kényelmet­lenséggel jár. Azon a bizonyos tanácskozáson, amely­ről e jegyzet elején esett szó, éppen egy ügyész mond­ta el: mint minden ember, ő maga is sokkal szíveseb­ben jutalmaz, dicsér, mint büntet, de községi tanács­vezetőinknek is tudomásul kell venniük, hogy funk­ciójukhoz ma már a büntetés is hozzá tartozik, és eszerint kell cselekedniük. Igen. ma már a hálátlanabb feladatok is hozzá tar­toznak a tanács munkájához; Éppen azért, hogy gyor­sabb, hatásosabb legyen a szabálysértések, az ezek körébe tartozó mindennemű visszaélés megbüntetése. A jószívűség mindenképpen ártalmára van az ügy­nek. A nagyobb közösséget sújtja, melynek érdekét, ^védelmét hivatott szolgálni a szabálysértések miatt ki­szabott büntetés is. Ezért pedig érdemes vállalni — kötelesség vő"-’ ' — «*—'^»■"-'tmetlensége­ket (Pt)

Next

/
Thumbnails
Contents