Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-11 / 135. szám
Csütörtök, 1970. június 11. ESZAK-MAGYARORaZAG 5 Naponta 30 beteg A Miskolci Egyesített Kórházak tüdőkórházában új mellkas funkciós laboratórium kezdte meg működését. A fejlesztés alatt levő laboratóriumban jelenleg 12 clektroműszcrrel napi 30 beteget vizsgálnak. Emberi tartással Már vége a tanításnak, ez az utolsó együtt töltött napjuk a gyerekeknek a nagy- barcal intézetben. A tágus folyosón egymást érik a kézzel hajtott, könnyű, fényes csövű kocsik. — Menjünk még ki a Sárihoz! — Tessék már kihozni a lovakat! A gyerekek szinte megszállják a két kis, fiatal gyógytornászlányt, akik végül is engednek. Nem tudnak úgy elmenni a gyerekek, hogy el ne búcsúzzanak a Sáritól és Négustól, a fekete pónitól. Irtunk róla korábban, hogy a nagybarcai rehabilitációs intézet gyermekei részére lovakat idomítanak Mezőkeresztesen, a tsz lovasiskolájában. Azóta eltelt már jó kis idő, s a lovak megérkeztek Nagybarcára. Mondani sem kell, hogy a gyermekek kedvencei lettek. Itt azonban a lovaglás nemcsak szórakozás. Sári már ott poroszkál a köralakú, fűrészporral vastagon felhintett karámban. A gyerekek körülállják, s a piros blúzos, lovaglócsizmás gyógytornászok egymás után szólogatják be őket. Tizenkél-tizenhárom év körüli fiúcska. Két mankón tartja magát. Odaér a lóhoz. Egyik kezével megkapaszkodik a szerszámban, s lehull a mankó. Aztán a másikat is elengedi, s a gyógytornászok felemelik kis testét a ló hátára. Biztosan, ügyesen ül. — Vigyázz! Szorítsd! — ez a póni utasának szól. Négus ugyanis kicsit zabolátlan. A kisfiú erősen kapaszkodik, mégis már-már lecsúszik. — Dőlj hátra! Fogd szorosan! Hiába, a gyerek lassan csúszik lefelé a póni farán. Mikor már majdnem leesett, Négus megáll. A gyógytornász visszasegíti a fiúcskát. Négus bűntudatosan szegi le fejét, s most már engedelmesen baktat. — Ili néni én is szeretnék ... én is . . i Lassan ebéd idő van. A gyógytornász kettesével szólítja a gyerekeket. Egy fiú egy lány Sárin is, meg Négu- son is. Ez a futó búcsú. Mintha a lovak is éreznék. Idegesek, szeszélyesek, de ez nem zavarja a gyerekeket. Nines bennük egy csöppnyi félelem sem. Miért is lenne? ök is érzik, hogy az állatok szinte vigyázva hordják őket hátukon. Szőke fiúcska eltorzult, előre görnyedt tartással megy oda Sárihoz. Feje menés közben előrehajlik, csak a földet látja. Felsegítik a ló hátára. Hirtelen mindenkinek feje fölé magasodik. Két egészséges kezével erősen megmarkolja a hevedert, s magabiztosan, derűsen néz előre. Halad, viszi a ló. ö irányítja, s úgy érzi, semmiben sem különbözik most másoktól. Emberi tartással üli meg a lovat. Most még csak itt, a karámon belül. De jövő ilyenkor, mire az állat és a gyerekek biztonságosan összeszoknak, már bejárhatja így a környező határt. Olt fog poroszkálni mellette valaki gondozói közül, talán éppen egy tanára, vagy a gyógytornász, s beszélgetnek majd. Mennek, s csevegnek. Mint mások. Emberi tartással. Felmérhetetlen, szavakkal megfogalmazhatatlan, mit jelent ezeknek a Heine-Me- din-es gyermekeknek a lovaglás nagyszerű ötlete. (Adamovics) 4,5 millió hoinolixsák eposzti Védelem és bizalom [mikor Makó Vásárhelyre költözött — Hajban megnő az összetartás — Mi erősebb a félelemnél'! — i nevetés Éjszaka van, esik az eső. Köröskörül a sötét szurokfekete. A gáton világos van. Lámpák világítanak. A rohanó víz megkettőzi fényükéi. Most éppen áll a munka. A figyelők beszélgetnek. Szidják az időjárást, az esőt Néha arról is szó esik, nv lesz ezután. Mibe kerül az országnak, a népnek ez az árvíz. A maga bajáról-gondjáról most senki sem beszél Valahogyan illetlennek érzik Soha ilyen közel nem kerültek egymáshoz ezek az emberek. A gáton ismeretségek. barátságok is szövődtek, s szövődnek. S ott van, ott él mindenkiben az összetartozás az egymásrautaltság érzése. Amikor rohamosan kezdett áradni a Maros és úgy tűnt. Makó nem menekülhet, nem volt pánik, nem rohantak fejvesztetten világgá a makóiak sem. Amikor Makó átköltözött teherautókon, vonaton Hódmezővásárhelyre, mire a hivatalos közegek megkezdték volna a kitelepítettek elhelyezését, már nem volt kit elhelyezni. A vásárhelyiek olt voltak az állomáson, ké- zenfogták, s magukkal vitték otthonukba az érkezőket. Közösségben a közösségért Tizenhatezer emberről kellett gondoskodni egyszerre. S nem támadt zavar, fennakadás ebben a gondoskodásban. Mert minden ember maga is érzete, kötelessége vigyázni a rendre, a nyugalomra, a többi emberre. Ha lehet egy ilyen súlyos csapásnak szép. felemelő vonása, akkor ez az volt. Az emberek félretették kicsinyes indulataikat, személyes pörlekedéseiket. Igazi közösségbe forrtak — a közösség érdekében. „A lakosság élei- és vagyonvédelme a gátakon dől cl. Ezért kell a lakosságnak is maximális támogatást nyújtani a gátak védelméhez. Ez jelentkezhet közerőként való tevékenységben a gátakon. jelentkezhet a termelőhelyeken a védekezők helyett végzett munka formájában, jelentkezhet nyugodt, fegyelMég vannak, akik továbbadják Bódvaviilgyi népművészeti találkozó, 1970 „Népművészeti hagyományaink ápolására idén másodszor rendezzük meg a járási népművész találkozót. Kérjük, hogy részvételével és munkáival járuljon hozzá találkozónk sikeréhez. Akik faragással, szövéssel, hímzéssel vesznek részt, azokat megkeressük. Akik rigmus- és mesemondással. zenével, énekkel szerepelnek, személyesen jöjjenek el... Edelény, l!)7n május...”. A meghívó invitáló szavai visszhangra leltek a Bódva- vülgy kis községeiben. Tizenkét férfi és húsznál több asszony küldte el a kiállításra munkáit: idős parasztasszonyok, tanítónők, rokkant bányászok, pásztoremberek, szabadkézi kovácsok, ezermesterek. Megcsodálhattuk Hodossy Lajos népművész és Gyula fia országszerte ismert (és néhány éve. külföldön is elismeri) kolompjait, öntött rézcsengőit, juhászkampóit. Magyar András a Népi Iparművészeti Tanács által zsűrizett faszobrait, Sári Bálint fémberakásos karikásostor- nyelét, fokosát állította ki. Sok száz edclényi gyönyörködött Kocsis Gyuláné beregi keresztszemes hímzéseiben, sárközi párnájában. Búr I.ajosné saját szövésű mintás szőnyegeit, színesen szőtt asztalterítőit, Lukács Istvánná vőfélykendőit, virágdíszcs gyúrósurcait küldte cl. Bene Lajosné és szögligeti asszonytársai immár ötven éve szövik nemesen egyszerű mintázatú kosárkendőiket, térítőiket. „Kiskertemben egy rózsafa, Három bimbó van rajta, Arra jár egy büszke legény, Szakajtani akarja. JVe szakajtsd le büszke Ilepény. Kinyílik nemsokára . ..” A kiállítási terem szomszédságában a 30 bódvavöl- gyi községből egybegyűlt, ünneplőbe öltözött idős asz- szonyok, vakító ingű, bajszos parasztemberek hallgatják a fiatal társuk ajkáról áradó, szomorkás, ősi ötfokú dallamot. Mert az idei találkozóra már néhány fiatalabb aszszony is eljött. Tóth Lajosné Borsodszirákról magával hozta dalos kedvű két asz- szonylányát. A múcsonyiak két nyelven, szlovákul és magyarul énekelnek. Hat citerás maga készítette hangszere muzsikájával vidítja a közönséget. A laki tárogatósok történelem- idéző kurucnótái hallatán ismét elkomolyodunk. (A lucernakaszálást is félbehagyták, hogy eljöhessenek a találkozóra! A szögligeti asszonyok meg egyenesen egy nagy lag- zis készülődés kellős közepéből „szöktek el” erre a fél napra!) Hallhatunk Dobó István és Rákóczi Ferenc ifjúkori, Szendrő vár környéki kalandjairól, s derűs percekkel ajándékoznak meg Gre- góczki Józsi bácsi vőfélyrigmusai. Bobály István helynév-mondákat, s népi gyógymódok leírását hozta el a XIII. században éptilt Szádvár melletti Szögligetről. Nagy sikert arat az asz- szonynép körében az egyetlen táncos, a 73 éves rakacai Bajnóczi László. Eredeti motívumokat „rak ki” csizmája kopogó sarkával: s utána meg is forgat néhány vállalkozó kedvű nagymamát. A kiállítás vendégkönyvébe neves emberek is beírták elismerő soraikat: többek között Béres Ferenc énekművész, s dr. Bakos József, az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára. Az ede- lényiek véleménye: „Minél több ilyen kiállítást és találkozót szeretnénk!” A járási művelődésügyi osztály, a könyvtár és a művelődési központ vezetői 1971-ben ismét megrendezik a népművészet seregszemléjét. Tervezik a szomszédos szlovákiai községek meghívását is. Azon igyekeznek, hogy az idén még elvétve felbukkanó, stílustalan, műnépies darabokat. dalokat végleg száműzzék a programból. Az eddigi két találkozó bizonyítja: nem remélt módon gazdag napjainkban is a Bódvavölgy népművészete. S ami a legörvendetesebb: vannak még szép szómmal, akik továbbadják. Takács Lajos j melegít mini a nap mezeit magatartásban. Az első vonalban — a gátakon — küzdők munkájának eredményességét nagyban befolyásolja a szilárd háttér. Ezért nem szabad pillanatra sem teret engedni a csiiggedésnak a rémhírkellésnek. A veszélyt lebecsülni, de túlbecsülni sem szabad.’’ Együtt minden magabíró íér- fival, makói és szegedi munkásokkal. íerencszállási és kiszombori algyői és tápéi földművesekkel, diákokkal és tanáraikkal, mindenkivel, aki akart és tudott segíteni. Félelmetes volt a kiürített, elhagyott város. De megnyugtató is volt egyben a tudat. Éjszaka villanyfénynél dolgoznak a Szeged környéki gátakon a veszély elhárításán. Komócsin Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottságának titkára irta e sorokat a Csongrád megyei Hírlap május 31-i számában. Ezek a gondolatok, ez a szellem áthatja mind a töltéseken dolgozókat, mind azokat, akik otthonaikban, munkahelyükön figyelik, hol aggódva, hol bizakodva a helyzet alakulását. Példát mutattak a szovjet katonák S mindenki egyformán hálóval, elismeréssel beszél a szovjet katonák példamutató munkájáról, helytállásáról. Kétéltű jármüveikkel elsőként voltak ott a veszélyeztetett máké—nagylaki töltés- szakaszon, mindenkit megelőzve robogtak Algyőre. Körtvélyesre, a Köröstorkolathoz. Amikor még nem volt elég búvár, oxigénpalack, álarc nélkül, orrukat befogva buktak le a víz aló. hogy a fóliát elhelyezzék a töltésoldalon. S zavartan, szégyenlősen hárították el a lakosság hálólkodásót. köszönetéit. Ki felejtheti el azt a megfeszített- munkatempót, ahogy műszaki alakulataink katonái magukat nem kímélve, 12—14 órákat dolgoztak Makón és Szegeden, rakták a homokzsákfalakat, építették az ellcn- nvomó medencéket, erősítették a víz ellen feszülő gálát. hogy mindenkiről sikerült gondoskodni, hogy emberélet sehol sincs közvetlen veszélyben. Bizalom erősíti a védelmei S ide kell azt is írnunk; amikor a makóiak visszaköltöztek Vásárhelyről, egyetlen bejelentés sem érkezett a hi vatalos szervekhez arról, hogy távollétében valakinél; valamilyen értéke elveszett volna, valakit megloptak volna. Szegeden, a Tisza-parti sétányon már összeszedték, kiürítették a homokzsákok java részét. Az emberek kijárnak munka után, öt-hat óra tájban a partra a hídfeljáróhoz, nézni a vizet. S a borús időben, felfénylö napsütésként már vidám szót is hallani. mosolygós arcot is látni lehet. A- múzeum előtti impozáns szökőkútat elnevezték „díszbuzgárnak”. S elhangzottak már az első árvízi viccek is. Például: Két ponyt beszélget a Széchenyi téren. — Te nem jössz homokzsákot tölteni? — kérdi az egyik a másikat. Mire az méltatlankodva: de miért ponty én!... A nevetés melegít, mint a nap. Még az ilyen fanyar, kesernyés nevetés is. Védelem és bizalom őrzi, erősíti a rendet, emberséget a napfény városában. I’app Lajos Hirtelen áradás a folyókon (Folytatás az 1. oldalról) sen a torkolati szakasznál. Az árhullám várhatóan itt az elkövetkező 3—4 nap során tetőzik. Csongrádiéi délre igen lassan apad a Tisza. Az újabb felső-tiszai árhullám miatt nem gyorsul az apadás üteme az Alsó-Tisza vidékén. Szegednél sem. A lassú apadás egyébként sem jelenti a veszély elmúltát. Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság operatív bizottságának tegnapi ülése erre különösen felhívta a figyelmet, éppen azért is, mivel a rendkívüli időjárás, a zivatarok, a felhőszakadások, a nagy mennyiségű csapadék újabb árhullámot jelent, és egyben akadályozza, nehezíti a védekezés mwnkújút m. Az újabb árhullám elleni védekezésre való felkészülés mellett teljes lendülettel folyik az árvízsújtotta területeken az élet helyreállítása. Az Állami Biztosító például Szabolcs, Csongrád és Borsod megyében eddig 12 millió forintot fizetett ki azoknak, akiket kitelepítettek, illetve akiket az árvíz lakásuk elhagyására kényszerített. Egyébként a Felső-Tisza vidék árvízsújtotta területein eddig 21 község, település általános rendezési és szabályozási tervét készítették el. Mint erről már hírt adtunk, mindenütt megkezdődtek az építkezések is, az első újjáépített lakásokat már át is adták és folyamatban van az wiak helyreállítása is.
