Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-10 / 134. szám

ÉSZAK-MAGVARORSafcG 4 Szerda, 197Ű, június 10. Száz zeneoktató munkája Zenei vizsgák az általános iskolákban Minden tanév végén ünne­pi esemény a kicsinyek köré­ben az a nap, amikor tudá­sukat nemcsak a számolás­ból, írásból, olvasásból, ha­nem zenei ismereteikből is bizonyítják. Örömünk akkor még teljesebb, ha megtudjuk: megyénkben — amely eddig elsősorban ipaifi jellegéről volt ismert — a zenei okta­tás mind népszerűbb a szü­lők és gyermekeik körében. Pedig ősszel, amikor a kicsi­nyek elfoglalják helyüket az iskolapadban, nem volt szo­katlan jelenség az idegenke­dés. Különösen a munkás­lakta perifériákon élt sokáig az a nézet, hogy a zene „nem a mi gyerekeinknek való”. sál. És a színvonal; öröm hal­lani a gyermekeket, közvet­lenül látni egy esztendő ze­nei nevelésének eredményét. magabiztosak. (A felnőttek­nek szinte kedvük lenne ve­lük énekelni.) Amit látunk, dicséretükre válik mindazok­nak, akik helyet adnak, és fáradnak e szép törekvések­ért. * I — Csupán ebben, a VIII. számú Általános Iskolában csaknem 120 gyermek része­sül intézményes zenei okta­tásban — hallottuk hétfőn a selyemrétiek szolfézsvizsgá­ján. Miskolcon az elsőosztályo­sok 20 százaléka már előkép­zésben vesz részt. Összesen 26 iskolában vált lehetővé, hogy a Miskolci Zeneoktatói Mun­kaközösség közreműködésé­vel a helyszínen tartsák meg az órákat. A növekvő igény miatt a miskolci zeneiskola már kicsinek bizonyulna, vi­szont a szülők és gyermekek szempontjából előnyösebb, ha nem kell beutazni villamos­Ssínesebb lahóhásah A sokszínű, kellemes kör­nyezetet és jó benyomást kel­tő emeletes házak rendkívül hiányoznak az új lakótele­pekről. A változatosság alig érvényesül a házgyári laká­soknál. A BÁÉV éppen ez­ért 30 tagúra növelte a fej­lesztéssel foglalkozó legjobb szakemberek számát. A már gyártott típusoknál azt ku­tatják, miként lehetséges például az erkély-Joggid ele­mek kialakítása, • a változa­tosabb lépcsőházi térelemek tervezése, a homlokzati ele­mek színválasztékának növe­lése és új padlószerkezetek kialakítása, az Északmagyar­országi Vegyiművekben gyár­tott rideg poránhab felhasz­nálásával. Az eredmények több területen máris biztató­ak. A tanterem egyik oldalá­ban a kis vizsgázók figyelik Fazekas Andorné okleveles énektanár minden szavát, mozdulatát. Melletük szüleik, szemben velük a vizsgabizott­ság tagjai. Reményi János szakfelügyelő, a Zeneakadé­mia kihelyezett tanára, s Háyer László, a munkaközös­ség elnöke. Tiszta, finom dallamok csendülnek fel. A kis 6—7 évesek mély átéléssel, be­hunyt szemmel mutatják a hangokat. Mozgásuk tudatos, könnyed. Mindannyian, fiúk, lányok, könnyedén oldják meg az összetett feladatot is. A zenében ugyanis nagy sze­repet játszik a figyelem meg­osztása, s ők már ebben is A szülők elégedetten hall­gatják az elnöki összefogla­lót, értékelést. Bizony keve­sen tudják, hogy 25 év óta nemzetközileg is elismert eredményt ért el hazánk a ze­neoktatásban. Mint azt Há­yer László, a Miskolci Zene­oktatói Munkaközösség elnö­ke elmondta — társadalmunk kultúrszükségletnek érzi a zeneoktatást. A növekvő igény kielégítésére szervezte meg államunk a zeneoktatói munkaközösségeket. Csaknem száz zenepedagógus gondos­kodik Miskolcon kétezer, me­gyénkben pedig 400 növendék zenei neveléséről. Sátoralja­újhelyen, Szerencsen, Tokaj­ban, Putriokon hasonló szor­galommal teljesítik szép hi­vatásukat. (sz—m) Fotók a Libresszóban Eltűnő talmi ionnak Konferencia után, új feladatok előtt Irin: Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes befejeződött A selyemréti Libresszó kedves, szép gyakorlata, hogy havonta alkalmat nyújt vala­mely művészeti ág képviselő­jének, vagy képviselőinek a bemutatkozásra. Ebben a hó­napban dr. Sidló Gábor fo­tókiállítása fogadja a látoga­tókat. Szigorú elvek szerint 17 képet választott ki az al­kotó a bemutatásra. Azon ké­peit tárja a közönség elé, amelyek egy lassan-lassan feledésben merülő, eltűnő vi­lág még megmaradt emlékeit örökítik meg. „... Erősödünk, gazdago­dunk. Eltűnnek a régi szer­számok, eszközök, a régi -fa­lu jellegzetes házai, megvál­tozik a környezet is...” — ír­ja a kiállító a képek ajánlá­sában. Ezt a régi világot azonban igyekszünk valami­féleképpen megörökíteni, megőrizni egyes kiemelkedő alkotásait — múltidézőnek és figyelmeztetőnek. Dr. Sidló Gábor tudatosan vallja ma­gáénak ezt a szemléletet, fo­tói jól szerkesztetten, szép művészi megoldással igyekez­nek megragadni e letűnő vi­lág még meglevő emlékeinek lényegét. Szigorúan ragaszko­dik az önmaga által kiszabott feladathoz. Képei nem enged­nek semmi esetlegest, oda nem illőt, s éppen ezért kom­pozíciói valóban jól sikerült­nek mondhatók. Lényegretö- rően szigorú — s ugyanakkor a múlt szeretetét, féltését is tükröző — fényképezési módja teszi igazán szimpati­kussá képeit és a kiállítást. Alkotásai közül — épp zárt szerkesztési módja miatt — kiemelkedik a Kerék és ge­reblye, a Kerítés ablakkal, é3 a Tanyai utak című képei. Az eltűnő falusi formák je­gyében . állította össze dr. Sidló Gábor a bemutatásra kerülő képeket. Szép ez a ki­állítás. s bizonyára szívesen fogadják a Libresszó látoga­tói is. Cs. A. az Or­szágos Népművelési Konferencia. Hosszú ideig készítették elő a szakemberek, s nagyon nagy volt a várakozás. Jogos a kérdés: érdemes volt-e. el­érte-e célját? Érdemes volt, és, ha akire tartozik — a köz- művelődés különböző terüle­teinek munkásai, főként pe­dig a politikai vezetők — le­vonják a következtetéseket a konferencia tanulságaiból, akkor mondhatjuk igazán, hogy hasznos volt. Mik voltak a konferencia legfőbb eredményei: A konferencia határozottan elvetette a közművelődés „válságáról” szóló elmélete­ket és éppen ellenkezőleg, azt az álláspontot fogadta el, hogy a közművelődés új, bo­nyolult, fejlettebb szakasz elé érkezett. Ennek a sza­kasznak a feltételei részben megértek, részben pedig meg kell őket teremteni. Ezt hang­súlyozta hozzászólásában Aczél György elvtárs, a Köz- pofiti Bizottság titkára. Meny­nyiben értek meg ennek az új szakasznak a feltételei, és mennyiben kell még megte­remteni őket? Számottevő eredmény — és ez az új szakasz kiinduló­pontja —, hogy a konferencia magáévá tette az előkészítés során kidolgozott korszerű közművelődési felfogást. Ez a felfogás — a konferencia fő­zései ezt részletesen elemzik — a közművelődést a maga széles terjedelmében, hagyo­mányos és a korszerű köz- művelődési eszközök egysé­gében fogja fel, és nagyon hangsúlyozza a közművelődés művelődési funkerőínak po­litikai és gazdasági jelentő­ségét is. Ebből következne a másik lényeges tétel, hogyha a közművelődés ilyen szere­pet játszik a szocializmus épí­tésében, akkor mint össztár­sadalmi problémát, jelentő - ségénefc megfelelően keli ke­zelni. Ez nemcsak a közmű­velődés munkásaira — talán nem is elsősorban rájuk —, hanem a párt-, állami és a tanácsi vezetés egészére vo­natkozik. Harmadszor: a fen­tiekből következően is, a kon­ferencia elfogadta azt a té­telt, hogy a közművelődés­politikának. mint egyenrangú résznek, biztosítani kell a megfelelő helyet a művelő­déspolitika egészében. A Központi Bizottság titkára hozzászólásában azt mondot­ta, hogy a szocialista kultu­rális forradalom egyik leg­fontosabb fejezete napjaink­ban éppen a közművelődés. Nyilvánvaló, hogy ez a felis­merés a kiindulópontja an­nak, hogy az oktatás-, a tu­domány- és a művészetpoliti­ka mellett a párt és a kor­mány közművelődés-politiká­ját is ki kell alakítani és fej­leszteni kell. Végül, a konfe­rencia egyetértett azzal, is, hogyha a közművelődés ilyen szerepet tölt be a társadalom életében, fokozatosan ennek megfelelően kell biztosítani' anyagi eszközeit is. Ezek az alapvető megálla­pítások, amelyeket a tézisek — a konferencia után már mint a további munka irány­elvei — tartalmaztak. Ezek egyetértésre találtak nem­csak a közművelődés munká­sai, a párt- és az állami ve­zetés képviselői között, ha­nem — és ez rendkívül lé­nyeges — az üzemi, vállalati és termelőszövetkezeti veze­tők között is. Ezt fejezték ki hozzászólásaik. Mindezek az elvi jelentőségű eredmények a további fejlődés köndnló- pontjai, s ennyiben a közmű­velődés további fejlesztésé­nek ehrt feltételed megvan­nak. Ezek azonban a gyakor­lati éleiben csak további kö­vetkezetes mankáHoodás, kö­vetkezetes haté útján érwó- nyesítbetőfc. itt felsorol­ni a most következő összes teendőt. Ezeknek fő irányát a tézisek tartalmazták, s a konferencia azokat kiegészítésekkei, sür­gető jellegű megjegyzésekkel jóváhagyta. Arra van szük­ség, hogy elsősorban az újjá­alakítandó Országos Közmű­velődési Tanács konkrét munkaprogramot dolgozzon ki, az irányelvekben vázolt feladatok végrehajtására. Nagyon veszélyes dolog len­ivé azonban, ha akár a feöz­Nem lehet Az AFIT XVI. sz. Autójavító Vállalat 1. és 3. sz. üzemegységeibe {•elvételre keres jól képzett, nagy gyakorlattal rendelkező autószerelő, karosszérialakatos, általános lakatos, kárpitos, asztalos szakmunkásokat, betanított és kisegítő munkásokat. Jelentkezés: Miskolc, II., Hejőcsaba, Téglás u. 4. (hejőcsabai új szervizállomás) üzemvezetőjénél. Miskolc, I., Zsolcaí-kapu 9—11., az üzem ezetőnél. Jogosítvánnyal rendelkező ze~ -vezetőt, azonnali belépéssel, lamint 2 fő segédmunkást fel- szünk. BII. rn. Vas- és Műsza- Nagykcr Vállalat miskolci te­je, Miskolc, Vágóhíd u. 6. sz. lentkezés a telepigazgatónál. Kertészmérnök, vagy felsöfo- I szőlésztechnikust alkalmu­nk szakoktatói állásra, az aba- szántói Mg. Szakmunkástanuló kólába. Béke utca í>0. Az őszi cukorrépa átvételhez jól és gyorsan számoló cukorré­paátvevőket keresünk. Jelentke­zést írásban rövid életrajzzal, a Szerencsi Cukorgyár termeltetési osztályára kérjük küldeni. Je­lentkezéseket 18-tól 65 éves korig fogadunk el. Plakátragasztót, állandó mun­kára felvesz a Magyar Hirdető miskolci kirendeltsége, Miskolc, Széchenyi u. 83. ilyen is van! I VALLAT RÄZTA I a ma;>d' I___________________I nem hangtalan sírás. Fejét lehaj­totta, arcát félig eltakarta, a többieknek háttal állt. Nyur­ga alakja fölém magasodott. Ö álK az asztalomnál, én ül­tem. — Persze — gondoltam, szép ez a bűnbánat, mit is válaszolhatna hirtelen a kér­désemre? De megismétlem még egyszer a kérdést! Vá­laszt akarok! Nyílt, egyenes választ! Sírással nem me­gyünk semmire! És kibúvót sem találunk! — Miért nem tanultál Mari?! Mostanában mindenből visszaestél kislá­nyom, ez így nem mehet to­vább — fggtam szigorúbb­ra a hangom — látod, ezt sem olvastad át egyszer sem! Beszélj! — Tanító néni, ne tessék haragudni, de én nem tudok tanulni... Nincs idő ... A kistestvéremre kell vigyáz­nom, amikor anyu még a vasúton van. — Kistestvéredre? ... Hát először is neked két olyan kicsi testvéred van, akikre vigyázni kell! De miért kell vigyázni, fiam? Hát bölcsődé­ben vannak! — Így mondta édesanyád, mikor nálatok voltam! — Igen, így volt... — csuklóit a hangja a sírásban, — de most már csak a kiseb­bik van ott, a nagyobböcra én vigyázok, mert anyunak nincs elég pénze ... — Hogy-hogy anyunak, ne­velőapád is veletek van, s ő is keres! — ö már nem adja haza a pénzt... — sírt a gyerek — csak anyu keresetéből élünk. — Nézd, Mari, ez sem egé­szen alapos ok, más is vi­gyáz a kistestvérére, nézd, ott van például István. Hát délután vigyázol, fiam, segí­tesz ezzel édesanyád gondján, hiszen kötelességed is segí­teni! De akkor is tanulhatsz még azután, hogy édesanyád hazajött, meg este. Van, lát­tam, külön kis lócád, amin a könyveidet tartod. — Este nem vagyok otthon — zokogott a gyerek — nagyanyámhoz járok aludni, mert nekem nincs helyem. S hogy megdöbbenten néz­tem rá, szó nélkül folytatta: — Nevelőapám mostanában mindig igen mérges és min­ket nem állhat, se engem, se a nagytestvéremet. De a nagytestvérem keres és ha­vonta odaadja azt a kétszáz forintot, mert akkor nem ad­nának neki enni, de én mit adjak oda? .... Bsám asaént ha­ragszik még jobban... Hát én el is megyek aludni nagy­anyámhoz.. keresztanyámtól kaptam egy párnát, meg ta­karót ... Ma haza kell men­nem, mert nagyanyámnak hazajön a másik lánya és ak­kor ott nem alkatok... Tet­szett látni nálunk azt a két ágyat, hát azon alszunk ha­tan ... engem lábhoz tesz­nek ... én mindig olyan fá­radt vagyok, nem tudom ki­aludni magam... Tessék raj­tam segíteni, hogy elkerül­hessek valahova intézetbe ... mert én itthon nem szeretek élni... én inkább meg aka­rok halni, mint édesapám. Bénultan hallgattam szen­vedélyes, elkeseredett kitöré­sét. Küszködtem a sírással én is. Ügy éreztem, hogy igyek­vő, vigasztaló szavam el­enyészik és eltörpül e mellett az egész tizenkét éves életet betöltő határtalan elkesere­dés mellett. hurcol­tam a ÉS MAGAMMAL hallottakat, mintha egy má­zsás kő nyomakodott volna rám. A kislány problémájától nem tudok szabadulni azóta sem. Hogy lehet segíteni az ilyen kallódó életkéken? Knlas Zollánné művelődés munkásai, akár a párt-, állami és társadalmi szervek mindent e munka- program kidolgozásától vár­nának, s addig nem tennék azt, amit már most tenni le­het. Az ilyen felfogás ellent­mondana a konferencia szel­lemének. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy az irányelvek­ben megfogalmazott és meg­erősített elveket tegyük ál­talánosan elismertté. Ez azt követeli, hogy tovább terjesz- szük és erősítsük a közműve­lődés korszerű felfogásának eszméit minden érdekelt szervezet és intézmény kö­zött. Azt jelenti, hogy teljes joggal, és nem kevésbé kö­vetkezetes meggyőző munká­val, mint az előkészítés során történt, a gyakorlati életben kérjük számon a közművelő­dés valóságos társadalmi megbecsülését Ez azt is kö­veteli, hogy mi mién irányító szervben olyan hozzáértéssel foglalkozzanak czsA a terü­lettel, olyan szakszerű politi­kai döntése*®* hozzanak, mint ahogyan azt teszik a társadalom számos más terü- Ictéqc politikában, gazdaság­ban, közigazgatásban sfix A konferencia nagy súSbMl követelte a közművelődés kü­lönböző területeinek; intéz­ményhálózalainak, a közmű­velődésben szerepet játszó .szervezeteknek az egységes tevékenységét. Ennek továb­bi erősítéséhez sem keil vár­ni későbbi tóabályotaSL A tartalmi, elvi, szervezeti és anyagi egység megteremtésé­re már ma is számos feltétel adott, s ha ebben a tekintet­ben következetes és bátrabb harcot folytatunk, már pél­dákkal igazolt eredmények­ben lehetünk gazdagabbak. Ugyancsak központi dönté­sek nélkül minden területi .szervezet, pártbizottságok, tanácsok sokat tehetnek a közművelődés munkásainak nagyobb társadalmi, politikai, erkölcsi és részből anyagi megbecsülése érdekében is. Miután bizonyos szervezeti változások várhatók ».megyei tanácsok művelődést irányító tevékenységében, a koordiná­ció hatékonyságúnak fokozá­sában, itt az a veszély, hogy sokan erre várva, a koordiná­ció jelenlegi színijét nem kí­vánják az adott lehetőségek között továbbfejleszteni. Alig lehetne károsabb dolog, mint ha a megyei népműve­lési tanács erre várva, tevé­kenységét csökkentené. El­lenkezőleg* a példák is bizo­nyították, hogy ahol megfe­lelő pártirányítással, rend­szeresen tevékenykednek, ott ezek a tanácsok nagyon nagy eredményeket érhetnek el. Sok tekintetben rajtuk múlik-, hogy a konferencia gazdag eredményeit folyamatosan meg tudjuk valósítani. Kiilön szeretnek megemlékezni a megyei sajtó szerepéről és nagy felelőssé­géről. A megyei sajtó általá­ban eddig is többet foglalko­zott a közművelődés aktuális problémáival, mint a közpon­ti. Még mindig mm tett azonban eleget. A közműve­lődés problémái megkövetélik a velük való rendszeres és hozzáértő foglalkozást. Ha a sajtó munkásai megérti!:, mit jelentenek a konferencia által elfogadott elvek — hogy a közművelődés össz­társadalmi ügy és a művelő­déspolitika szerves része —, gondolom, nagyon sokat se­gíthetnek az új fejlődési szakasz reális megvalósításá­ban. ,A terület minden figyel­met megérdemel, és a sajtó kiemelkedő szerepet játszhat az elvek gyakorlati megvaló­sításában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents