Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-30 / 151. szám

Kedd, 1970. június 30. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 IIú&zéves a huíiyú Igények Adottságod Távlatok a Patyolatnál Lovak, lovasok parádéja Talán nincs meg egy olyan cég széles c hazában, melyet oly divalos lenne manapság emlegetni — általában nem a leghízelgöbb jelzőkkel — mint a Patyolatot Szidjuk, ha ottfe­lejtetlek egy pecsétet öltönyünkben, bosszankodunk, mert két hét alatt végzik cl a mosást, dühöngünk, ha a csúcsforgalom­ban képtelenek betartani az ottani dolgozók a vállalt határ­időt. Mégis visszatérünk, hozzá, sőt: évről évre többet kívá­nunk a hattyútól. Miskolcon két évtizeddel ezelőtt kisebb-nagyobb ma­gánvállalkozások bonyolítot­ták le a folttisztítást, a fes- tést, s a közületek számára a mosást. A mai Győri-kapui telepen azelőtt a Minnich- íéle tisztító működött. 1949- ben arra az épületre pingál- ták fel a frissen alakult, új vállalat emblémáját. Bár az igények azóta megsokszoro­zódtak, a vállalat ma is ugyanazon a helyen, rend­kívül szűkös körülmények között igyekszik eleget tenni feladatának. lí inóíte a város Kisebb átalakításokat vé­geztek ugyan a házon belül, új gépeket is üzembe he­lyeztek. s az évek során a hagyományos és elavult mód­szereket egyre, inkább fel­váltják a modern, gépi tech­nológiák. Ám az épület maga el­avult, bővítésére és korsze­rűsítésére nincs mód. Megne­hezíti a munkát, hogy nem lehet szalagszerűen dolgoz­ni, hanem az állandó szállí­tás, hurcolkodás és a pakol- gatás lelassítja a folyama­tot. Nem utolsósorban, ha­nem első helyen kellene em­líteni, hogy egészségtelen és zsúfolt körülmények között, szociális létesítmények nélkül látják el munkájukat az ot­tani dolgozók. A mostani telepet kinőtte a város. Ma már egy szeplő a nemrég született, s egyre szépülő, gyarapodó új vá­rosrész arculatán. o()0 ezerről — 13 millióra ezer forint végeztek a az egyéves Húsz éve 800 értékű munkát vállalatnál, most termelési érték kb. 12 rriillió. A mostoha körülmények el­lenére is több mint tizenkét­szeresére növekedett tehát a szolgáltatás értéke. Ami az országos átlaghoz viszonyít­va egyedülálló: nem a közü­letek, hanem jobbára a la­kosság veszi igénybe a Pa­tyolat munkáját. A festés lassan elavult szolgáltatási forma lett, annál inkább kedvelik az emberek a mo­sást és a vegytisztítást. Kü­lönösen a gyorstisztító szalon megnyitása óta vált népsze­rűvé ez a tevékenység, ót év óta forgalma megháromszo­rozódott. A jövő tehát a sza­lonoké — mondogatják a szakemberek. Vidéken is egyre inkább növekszik az érdeklődés a szolgáltatások iránt. A vál­lalatnál úgy tervezik: a kö­vetkező években egyre több felvevőhelyet és szalont kell létesíteni, s behálózni a szol­gáltatással a megye góc­pontjait is. es Törzsifárda vándorcsapat Az utóbbi időszakban a fo­lyamatos termelést egy szo­morú folyamat gátolja. Az történt ugyanis, hogy a vál­lalat 187 dolgozója közül jó néhányan kikérték munka­könyvüket, s elvándoroltak más, kedvezőbb feltételeket nyújtó cégekhez. A Patyo­lat vezetőinek minden eset­ben hozzá kellett járulniuk a munkások távozásához. Ellenérvet nem tudtak fel­hozni, hiszen természetes ciolog: a magasabb bérek, a szabad szombat csábító aján­lat a nődolgozóknak. Ennek ellenére még ma is szép számmal vannak törzs- gárda-tagok a miskolci Pa­tyolatnál. s a vezetők remé­lik: a következő tervidőszak­ban sorra kerülő fejlesztés után nem kell új törzsgárdát kinevelnie a vállalatnak. I iláííszin vonalon A rég várt beruházás — előreláthatólag — a negyedik óléves terv során megvaló­sul. A majdani új telepen szalagrendszerben, a legmo­dernebb gépekkel és korsze­rű technológiával — világ­színvonalon dolgozhatnak a munkások. Ami a szolgálta­tást igénybevevők örömére szolgálhat: jóval rövidebb lesz a vállalási idő. Ma né­ha több mint két hetet vá­runk a mosásra beadott ágyneműre —, holnap 4—5 nap alatt végzi el mindezt a Patyolat. De mi lesz addig? Hamarosan egy modern gépet szerelnek fel a Patyo­lat telepén, ezenkívül a vegytisztítás fokozatos de­centralizálására — mint ar­ról már hírt adtunk — új szalonok üzembe helyezése szerepel a tervek között. Ha véglegesen mindez nem is . oldja, meg a problémákat, mindenesetre az új telep üzembe lépéséig enyhít vala­mit a helyzeten. Gyárfás Katalin A területi lovasbajnokság II. fordulóját szombat-vasár­nap rendezte meg Mezőke­resztesen az Aranykalász Termelőszövetkezet. A kitű­nő verseny mellett számos lovasbemutatót láthatott a közönség. A legfiatalabb részvevő a 8 éves Rudo Mo­nika és Palaiich József volt, akik pónin mutatták be ügyességüket — nagy közön­ségsikerrel. A bajnokságon a hatvaniak tettek ki legjobban magukért, de jól szerepeltek a hazaiak is. Sajnos lovaik néhányszor csökönyösen megmakacsol­ták magukat az akadály előtt. Kitűnően szerepelt Zilachy István is. aki a hortobágyi lovasnapokon nemzetközi me­zőnyben szerzett 1. helyet, pedig 53 induló volt azon a versenyen. A mezőkereszte­si lótenyésztés és lovassport hírnevét ismét öregbítette a hétvégi bemntota •*... hsjnok­8IÍÉIJ >'W:. si' V-?'V; s H1ÉÉ te; Meoszsk!gl; 3 iátok A Zemplén-hegység leg­szebb részén, a kőkapui er­dészeti üdülő szomszédságá­ban kis völgyzáró gáttal mesterséges tavat létesítet­tek a közelmúlt esztendők­ben. A tó valóságos paradi­csoma volt a horgászoknak. A gazdag halállomány zöme azonban sajnos „megszö­kött”, leúszott a Kemence patakon. Az idén ugyanis ezt a hegyvidéket sem kímélte meg az árvíz. A megáradt Kemence patak „túltáplálta” a halastavat. Az árvízi túl­folyónál megrongálódott, majd elszakadt a völgyzáró gát, s a tó vizével együtt a halak is megszöktek. az LKM reklámsikere a BNV-n A Lenin Kohászati Művek az 1970. évi Budapesti Nem­zetközi Vásáron minden ed­diginél jobban megválaszt­va és szebb kivitelben állí­totta ki termékeit. Különö­sen jól sikerült a gyár 200 éves múltjának illusztrálása, amelyet elsősorban az úgynevezett három oldalas forgó automata Irta : Andrzej Zbych 20. — Holnap lesz csak karácsony... S mit gon­dolsz, mi lenne a garancia arra, hogy ez az őrült nem jön vissza, s nem hajtja végié szörnyű tettét? — Nem jövök. Soltit többé nem jövök. Most megértettem valamit. Láza Schmidt nem olyan, amilyennek gondoltam. Nem olyan, amilyennek Artúr mondta. Kezd nem hinni “a parancsnokának — gon­dolta Kloss. — Ez az ember rádöbbent, hogy Ar­túr elhamarkodottan mondott valaki felett ítéle­tet. És Liza? Liza kitűnő színész — állapította meg Kloss, s Horsthoz fordult: — Jó. Legyen. Nem tudom, helyesen cselek- szem-e, de Lizának nem tudok nemet mondani. Menjen, maga szabad Kuschka úr. Eressze le a karjait,’s menjen. — Az irataim... •— kezdte Horst. — Az iratait majd holnap megkapja. És a fegyverét is lalán. — Köszönöm. — Nem, ne nyújtsa a kezét. Menjen csak. Iga­zolványában itt a címe. Holnap felkeresem. Hol­nap reggel. És meg se kísérelje, hogy megszök­jön. Holnap reggelig eldöntőm, mit tégy ele. Kuschka után becsukódott az ajtó, s Láza Kloss nyakába csimpaszkodott, de Kloss félretolta a lányt: — Mégiscsak hívni kell a Gestapót! — Nem — fogta le a kezét a lány, s a heverö- höz húzta. Kloss leült. Kezébe vette a lány által felkínált poharat, s maga elé meredt tekintettel gondolko­zott. Aztán végigdőlt a heverőn, s behunyta sze­mét. Az elmúlt éjszaka semmit sem aludt, s ma egész nap Wroclaw utcáit rótta. — Köszönöm, Hans — súgta fülébe Liza, s most már önként simult a fiúhoz. Kloss szeret­te volna hinni, hogy már nem szerepet játszik a lány, s szerette volna tudni, hogy Liza most csak nő és semmi több. Nő, akivel ei lehet tölteni az éjszakát. De túlságosan éberen dolgozott az agya: — Liza — emelkedett fel félkönyökre a he- i verőn. — Ez a karácsony esti kívánság is len­gyel szokás!? — Ne beszéljünk erről — mondta a lány, s el­oltotta a villanyt. Kloss kellemes zsibbadtságot érzett egész tes­tében. Még egy utolsó erőfeszítéssel arra gondolt hogy éjszaka biztosan kiforgatja a zsebeit a lány, aztán mély álomba zuhant. * Még nem volt teljesen világos, amikor feléb­redt. Az óra pontosan hetet jelzett. Első mozdu­latával Poller a csengőhöz nyúlt. Kripó nyomo­zót kérette. Érezte, tudtg, hogy nagyon gyorsan Kell cselekednie. Ez a négyórányi hajnali alvás is megrövidítette az akció idejét. Bár tudta, hogy most igazán benne van a játékban, s nem akad­hat sügér a horgára ma sem. Kripó nem volt a legszimpatikusabb Poller számára, de öreg rókája volt a csendőrségnek, s Poller tudta, hogy a szimatjára számíthat Most jelentést leért Kripótól. Az idős férfi mélyen meghajolt, amikor Poller elé lépett. — Éreztem, hogy valami bűzlik — mondta. — Az éjjel nem mentek rendben a dolgok, s egy órával ezelőtt találtunk egy holttestet. Ledobták a Lessing-hídról. Undorító látvány volt. De nem ettől patkóit el. Egészen közelről tarkón lőtték. Kripó elvett egyet a feléje nyújtott szivarok­ból, rágyújtott, s tovább beszélt: — Találtunk nála kétszáz márkát, s egy kato­nakönyvet Horst Kuschka névre. Ausweis-iga- zolvány nem volt nála. — Dicséretes gyorsasággal végezte a dolgát — mondta Poller —, s gondom lesz rá, hogy a soron kívül előléptetettek listájára kerüljön — közben Horst Igazolványát nézte: — Ellenőrizte az azonosságát? — Igen. Minden kétséget kizáróan Horst Kusch­ka az áldozat — mondta Kripó. — Ez itt marad — dobta Horst katonakönyvét az asztalra. — S különben is, minderiN-ielentést először én kérek. — Értettem. További utasítást varok. — Menjen a dolgára. Bizonyára várja a csend­őrparancsnok is. A Kuschka-üggyel a Gestapo foglalkozik tovább. A két úrnak szolgáló Kripó alázatosan távo­zott. Poller csengetett és kocsit rendelt. Poller már csak a kocsiban vette elő azt a röp­lapot, amelyet tegnap hoztak emberei az egyik gyárból, ahol a külföldi munkások között kap­ták el. A röplapon ez állt: „Wroclaw lengyel volt, és az is marad!” Bosszankodni sem volt ideje, mert a Kaiser- hídon összetorlódott a villamosforgalom, s alig tudtak kiverekedni ebből a forgalmi dugóból. „Wroclaw lengyel volt, és az is marad!” — csengtek fülébe a szavak, s összeszorította a szá­ját: — Soha. * Megállt a régi kőbányánál, s határozott léptek­kel elindult a középső épület felé. Rátekintett a névtáblára: Horst Kuschka. Kopogott. Sápadt asszony nyitott ajtót. Poller megnyomta csizmájával a kopott deszkát, s belépett: — Gestapo — mutatott fel valami igazolványt, s közben pillanatok alatt felmérte a helyzetet: az asszony már tud mindenről. Aztán a szekrényhez lépett, s darabonként kezdte kiszórni a ruhane­műeket. * Kloss nagyon sietett. A villamoson egymást ta­posták az emberek. A Kaiser-hídon torlódás volt. A második kocsiban ült. Mindig a második kocsi­ban szokott utazni, itt nem olyan feltűnő, ha az ember nézelődik. Kloss most a hídőrség megfi­gyelőjét vette szemügyre. A megállóban is tolongás volt. Kloss néhány percre megállt az Odera partján, nézte a lomhán- lassan fodrozódó vizet, aztán óvatosan körülné­zett. Megállapította, hogy nem követik. Tétová­zott. Felvillant benne a gondolat, hogy előbb az orgonistához kelllene menni, mert lehet, hogy már tud valamit. De maradt: az eredeti elhatáro­zásánál: felkeresi Kuschkát, hátha közelebb ke­rül a rejtély nyitjához, amelynek során választ kellett: kapnia arra, hogy Liza, vagy valaki más-e a Gestapo ügynöke. S ha más. akkor kicsoda? Hiszen már mindössze másfél napja van az ügyre. (Polytetjuk) szemléltető berendezés vitt teljes sikerre. Lenyűgöző látványosságát megismerve, a napokban le­vel érkezett Budapestről, a: Országos Vízügyi Hivataltól, amelyben arra kérték az LKM vezérigazgatóját, hogy a BNV-n nagy sikert aratott fényreklám-berendezést adja kölcsön a diósgyőri kohászat, ők ugyanis az idei mezőgaz­dasági kiállításon a vízgaz­dálkodási pavilonban szeret­nék alkalmazni, természete­sen a vízgazdálkodás téma­körébe tartozó diapozitív ké­pek alkalmazásával. A több százezer forint ér­tékű berendezés kisebb mó­dosításokkal megfelel a kí­vánt. célnak. Így dr. Énekes Sándor, az LKM vezérLaz- gatójet úgy döntött, hogy a gyár kölcsön adja az említett berendezést. El­sősorban azérí, hogy ez­zel ik csökkentsék az Or­szágos Vízügyi Hivatal költségeit, amelyek evben lesznek az árvíz horribilis ki. miatt ez összeget 500 ezer zsák raktárba kerül Az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatósághoz tar­tozó folyószakaszokon hétfő­re már teljes egészében megszűnt az árvízveszély. A Sajó-torkolat és Tiszavalk között az első fokú árvízvé­delmi készültséget is „le­fújták” a Tisza gátjain. A fo'! vó gyorsan apad, s csupán Tiszavalk alatt kell még né­hány napig fenntartani az első fokú készültséget. Az árvédekezők hadserege hétfőre hét és félszázra „ol­vadt” az igazgatóság terüle­tér». A védekezéshez felhasz­nált anyagok raktárba szál­lítása, a gátkorona és a megrongált töltésszakaszok helyreállítása is nagy mun­kát ad a vízügyi dolgozók­nak. Néhány nap alatt pél­dául .mintegy félmillió kimo­sott. megszárított homokzsá­kot kelt visszaszállítaniuk az árvédelmi raktárakba. ; M ég m os i i s té m <s:

Next

/
Thumbnails
Contents