Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-21 / 144. szám
GSZÄK-MAGYARORSZAG 6 Vasárnap, 1970. Június 21. ■— A legrosszabb élmény? — A helikopterek. Vagyis a szúnyogok. Ott zümmögtek állandóan, fülünkbe, nem hagytak elaludni. Ez volt a legrosszabb. — Más semmi? — Más? Talán a jégeső. Nagyon kellemetlen volt, de ez csak egyszer kapott el bennünket, még az elején, Tokaj környékén. Ahogy kijöttünk a vízből, verte, csépelte a fejünket. Csak úgy legnehezebb, a legkellemetlenebb. A szúnyogot és a jégesőt említették, mást nem. Pedig, amióta az áradás megkezdődött, május közepe tájától lényegében ez az első pihenőnapjuk. Kovács Zoltán, Kiss Sándor, Asztalos Béla, Bartha Sándor, Dobos István Tokajtól kezdve Szegedig harcolt a vízzel, mindig a legveszélyeztetettebb részeken. Szép jelzők, hősiességet megfogalmazó mondakopogott, pattogott rajtunk. Különben rendben ment minden. Napbarnított miskolci srácokkal ülünk a Takta gátján, az egyik erőmű zsilipjénél. Körülöttünk lélegzőkészülé. kék, uszonyok, gumiruhák, egyéb búvárfelszerelések. A fiúk az MHSZ könnyűbúvár szakosztályának tagjai — kohászok, gépgyáriak, építőmunkások — a szakadozott gumiruhákat ragasztgatják, a felszerelést javítgatják. Valamennyien 19—20 évesek. Az elmúlt hetek élményeit ele- venítgetjük, melyik is volt a tok illenének ide leginkább, hadd mondjunk el mégis egyszerűbben róluk néhány tudnivalót. Néhányan közülük januárban kezdték a búvárkodást tanulni, májusig ötperces merülésük volt, a villanytelepi strandon. Innen mentek az árvízhez, ahol egy- egy órát dolgoztak egymást váltogatva a Tiszában. Nem mindegyiküknek jutott ruha, felszerelésük különben is eléggé szegényes még. Közülük valamelyik mindig meztelenül ment a folyóba a homokzsákokkal. Sokszor napokig alig ettek valamit, siettek mindig oda, ahol a legnagyobb volt a baj. A nap reggel öt órakor kezdődött az ébresztővel, majd este sötétedéskor ért véget. Éjjel 10-ig, 11-ig karbantartás, hiszen a készülékek biztonsága létkérdés. A fiúk most itt, a gáton javítgatják a ruhákat, és várják a fóliát. Itt is lesz egy kis árvízvédelmi munka, de ez szinte csak játék, gyakorlat. A felszereléshez ólomöv is tartozik. — Hány kiló? — Tizenöt—húsz. Ennyit szoktunk magunkra kötni, hogy le tudjunk merülni. Meg persze, a homokzsákot is vittük, az 40—50 kilós volt. Néha mélyebbre is sodródtunk, mint akartuk, ilyenkor kapaszkodtunk egy kicsit. Két vezetőjük, Cimbalmos Attila és Ridlinger József természetesen mindig velük volt. — Nagyszerű gyerekek — mondják tanítványaikról. — Mindig pontosan betartották az utasításokat,. megálltált a próbát. Persze, az nálunk fel sem vetődhet, hogy valaki ne az utasításoknak megfelelően tegye, amit tesz! — Hideg lehetett a vízben. Italt fogyasztottak? — Még a közelében sem lehetett senkinek! Ez szabály. — Betegség? — Meg sem fázott közülünk senki! Gépkocsi érkezik, hozza a fóliát. — Beöltözni! A kijelölt fiúk magukra veszik a gumiruhát. Itt-ott szakadozott ugyan, de a Tiszában is ilyen volt. Felcsatolják az ólomövet, hátukra a palackot. Társaik segítenek, ellenőrzik a levegőt, a hevedereket. Felteszik a sapkát, majd arcukra húzzák a szemüveget. így, beöltözve már nem is látszanak fiatal srácoknak. Inkább nagy feladatokra képes, felnőtt férfiaknak. Priska Tibor ——n—— «maawBHani MAS ARCOK A körorvos Huszonnégy évvel ezelőtt egy fülledt nyári délután dr. Kövy László megérkezett Baktakékré. Az utolsó hét kilométert mezítláb tette meg, a hepehupás úton, maga előtt tolva egy taligát — némi matyóval. Oldalán felesége haladt — kezében egy kopott bőrönd — gyógyszerekkel, s az öt esztendeje kézhez kapott diplomával. Két gyerekük pedig rokonokra bízva várta az otthonalapítás, a fészekrakás oilla- natát. Sorság — Az az öt év, az utolsó szigorlattól az igazi pályakezdésig életem leghosszabb és talán a legnehezebben átélt korszaka volt, A háború második évében végeztem. Három év gyakorlat a szikszói kórházban — ennek nem sok nyoma maradt fejlődésemben . . . Aztán jött a front, illetve vitték a doktort. Később a fogság keserű kenyerét — nem egyszer még azt sem — megosztotta az asszonnyal és kisfiával. Odakinn. a lágerben született a második Kövy-gyerek. Békf* — És végre jött a fegyvernyugvás. Futottunk volna haza, de mi csak jóval a háború befejezése után, 1946 február- iában léphettük át a határt. A kinevezés már korábban megérkezett. Az állás elfoglalásához az akkori viszonyok közepette idő kellett. Egy földes szobában, a háziakkal. közös konyhán éltek — ehhez a hajlékhoz is csak szívességből jutottak. Az első órában végigjárták a falut, ismerkedtek a környezettel, az arcokkal. Unalmas, csüg- gesztően üres volt az első három nap. A baktaiak csak a fejüket csóválták: ki ér rá betegeskedni most, amikor végre ott a föld, az érlelődő élet a mezőkön ... És egyébként is kinek volt pénze, terménye, egyáltalán bármiféle értéke, melyet odaadhatott volna a doktornak fizetségül? A paraszt évszázadokon át megtanulta: betegnek lenni nem szabad! Munka — Negyedik nap — úgy érzem — megnyertük az emberek bizalmát, öregasszony rohant az utcán utánunk — menye majdnem elpusztult a szülőágyon. Az anya és az akkor világra jött gyermek ma is él. Attól a naptól fogva akadt fogfájós, izületes beteg, vagy éppen valamelyik gyermek hűlt meg, és kellett egy kis orvosság. Volt már mit en- niök is Kövyéknek. Mosolyogva emlékszik vissza, hogy midőn a bíró konyhájában tartotta rendelését, legalább egy tucat asszisztense akadt. És múltak az évek. 1949- ben szolgálati lakásba, a mai otthonba költözhetett a család. Onnan mégis könnyebben járhatta be a doktor több ezer lelkes területét — Léhtől Felsőgagyig. — Legtöbbször bizony, nem szívesen jött értem a kirendelt fuvaros. Kellett volna a szekér terményt hordani. De azért jöttek az emberek, mert tudták: éjszaka is elmegy a doktor úr, s a hetedik faluban is meggyógyítja a beteget, enyhíti a fáj- lalmakat. Aztán kigyulladt a villany, fejlődött a település, gazdagodtak a családok, bevezették a betegbiztosítást. Jűfíns 15—29: Ifjúsági horgásztábor Az Északmagyarországi Horgász Egyesület az idén is biztosítja a táborozási lehetőséget ifi horgászai számára. Az elmúlt években ilyenkor mindig tudták már közölni a táborozás helyét is, most viszont, a különleges időjárás miatt csupán az időszak ismert: július 1 űr—29-ig rendezik meg. A táborozásra most is főleg a felső tagozatosok jelentkezését várják. A diákok írásban is, szóban is bejelenthetik igényüket az egyesület Vörösmarty utcai irodájában. A szervezők az eddig jól kialakult gyakorlat szerint járnak majd el. A táborozás idejére most is pontos programot dolgoznak ki, melyben a horgászat fortélyaival való ismerkedés, tanulás, játék leap majd helyet, természetesen megfelelő szakemberek, tanárok vezetésével, felügyeletével. illusztráció ESC Ili A diósgyőri, paraszti kisgazdaságok erősödése AZ EMBERI ÉLET olcsó lett Borsodban a mezőkeresztesi csata után. Bár a győztes szultán Szolnok irányába visszafordult, a kísérő tatár lovasok szétszáguldoztak a megyében. Útjukat pusztulás kísérte. Először a vattai járás pusztult el, Ernőd, Mezőkövesd, Geszt, Aranyos, Kács, Tárd, Szomo- lya, Gelej, Bogács füstölgő üszkeinek családjait láncra fűzve a nagy országúton hajtották a budai rabszolgavásárra. A Bükkön túl, Dédes — Ma már a legapróbb bajt is kezeltetik az emberek. Az asszonyok meg a feleségemhez jönnek tanácsért, jó szóért. Az én gyógyító, megelőző munkám is összehasonlíthatatlan a huszonegyné- hány évvel ezelőttivel. Igaz, csak házi patikám van — sok esetben ma is Encsre kell futni a gyógyszerért... És most már gépkocsival megyek rendelésre, így mégis más bejárni a 2300 lelkes körzetet. ,9Magánélet55 Szabad ideje kevés van Kövy doktornak. Csodálatos, de legtöbbször épp akkor lesz rosszul valaki, mikor az amúgy is hosszú idejű rendelés után leül levesét kanalazni ... Befut valaki, ismerős vagy vendég? Csörren a telefon, jöjjön doktor úr! Szabad idejéből áldoz a társadalmi teendők ellátására. Előadást tart, vezeti a polgári védelmi • oktatást, feleségével szervezi a véradást. Legutóbb az árvízkárosultak megsegítésére szerveztek gyűjtőakciót. Magánéletéhez tartozik: ha csak egy kis ideje van, olvas, vagy zenét hallgat. Ritkán jut el a faluból, olyankor is Miskolcra utazik a „gyerekekhez”. * Huszonnégy éve érkezett Kövy doktor Baktakékré. — Nem lettem szakorvos, csak dolgoztam. Az vagyok ma is, mint érkezésemkor: körorvos. A járási főorvostól tudom: nemrég kitüntették dr. Kövy Lászlót. Az egészségügy kiváló dolgozója. Gyárfás Katalin várát egy kisebb tatár fegyveres csapat elfoglalta, de Bárius István kapitány még fel tudta robbantani. Csupán három vár állott védekezésre: Ónod, Szendrő és Diósgyőr vára. Önöd szűk bástyáin azonban a védők mozogni sem tudtak volna, fagerendáiból rótt palánkját puskagolyóval is át lehetett lőni. Reguláris török seregnek nem is tudott volna ellenállni. A Bebek- kézben volt Szendrő már jelentős védelmi erőt képviselt. Birtokához csatolt Rudabá- nya, Szendrőlád, Szalonna, Csehi, Meszes, Galvács és Martonyi robotmunkájával, Lőcse, Eperjes, Bárffa és Kis- szeben gazdag polgárainak különadójával Schwendi Lázár császári parancsnok erősséggé építette. Mire a tatár lovasok Miskolc feldúlása után elérkeztek a diósgyőri vár alá, csak a völgyet rabolhatták ki. A vár bezárta kapuit. Nyáry Pál elsüttette ágyúit. A tatárok pedig hiába is kezdtek volna megostromlásához. Ez volt az egyetlen fegyvertény a várban. De talán a szintén Egerből menekült flandriai Claudio Cogonara mérnök- tiszt ez alkalommal adott néhány tanácsot Nyárynak az ágyúbástyák kiépítésére. A VÄRBA menekült Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem, Thurzó György maradék serege a tatárlátogatás után hazavonult. Kevés zsoldosával Nyáry Pál magára maradt. És miután a következő években nem esett újabb veszedelem, a diósgyőriek is megkezdték napi munkájukat. Újra megindult a robotmunka. Az új portális adó 3 forint, lovasság fenntartására pedig 1 forint 80 krajcár. Ez néhány év múlva 9 forintra emelkedik. A megye többi részén tíz portának kell három lovas és három gyalogos költségét biztosítani. Ezt a nyomasztó terhet a paraszti jobbágymunka csupán az erősödő kisgazdaságaival tudta kivédeni. Irtások és szőlők lettek a bázisai a parasztság meg-megújuló ért megindult küzdelemben ez a szakádat] an munka a zab-, a rozs-, az árpa-, a köles- és a kendertermelésben, a méhészetben, a konyha- és gyümölcskertészetben tudott felesleget elérni. Az erdők mélye biztonságot adott a sertéstenyésztésnek. A csáti területről ide menekített juhállomány pedig másik bázisa lett a gazdaságoknak. Szőlőben pedig újabb promonto- rok beültetése kezdődött Keresztúron, Bábonyban, Geszten, Szentpéterben. Az 1600-as évek elején e megerősödő kisgazdaságok termelése tette lehetővé a ki- i'ótt földesúri census fizetését is. Az erejét megfeszített paraszt fizetett a vízi réveken, hidakon, adott vámot a malmokban, művelte a földesúri majorság földjét, vetett, aratott, rétet kaszált, hordta a szénát, adott kilencedet és évente 52 napon át napszámot és igát. A diósgyőri uradalom népének ez az erőfeszítése — történelmének tiszteletre méltó lapjaihoz tartozik. A Nyáry család három utolsó ivadéka, Miklós, Pál és Zsigmond „rossz gazdák” voltak. Fényűzésük, pazarlásuk apjukét követte. ,,Ha pénz dolgában megszorultak — írta a krónikás —, egyre-másra adták el az uradalomhoz tartozó telkeket, házakat, szőlőket ... Egynek is, másnak is zálogosították, úgy annyira, hogy végre alig maradt valami a kezük között..Mindez ötven éven át tartott. Ez a pazarlás telte azonban lehetővé a jobbágyság egy részének „liberálását”, a kisgazdaságok erősödését. Egymagában Miskolcon 66 ilyen fundus vált szabaddá. A Nyá- ryak „mindnyájan rossz gazdák lévén, a jószágot adták és kínálták ..Legnagyobb tő- zséreink közé tartoztak. Ez a nagykereskedelem közvetve erősítette a kisgazdaságokat, a hajdúk elszaporodása miatt veszélyes lett volna a visz- szaélés velük szemben. MEGYÉNK — Heves megye maradványával együtt — ezekben az években Bocskai István erdélyi fejedelem birtokában volt. Komáromy József Dobás o méByvizbe
