Észak-Magyarország, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-20 / 143. szám

ESZAK-MAGTOROfcSZÄG 2

Szombat, T970, jútwws 20,

Tíz éve független Mali és Szenegál

Feszültség Phnom Penh-ben

T

íz évvel ezelőtt Francia Nyugat-Afrika felbomlásának eredményeként két új független afrikai ország került fel térképeinkre. Az egyik az 1,2 millió négyzetkilométer kiterjedésű, 4,8 millió lakosú Mali volt, a másik a hatszorta kisebb, 1,1 millió lakost számláló Szenegál. Mindkét ország a múlt század második felében vált a francia gyarmatbirodalom részévé, bár a tengerparti Szenegálban már a XVII. század közepén megjelentek a francia telepesek.

Mali és Szenegál függetlenségüket követően igen sok vonatkozásban megegyező utat jártak be.

1958-ban, amikor Francia Nyugat-Afrika felbomlott, Francia Szudán (a mai Malit nevezték így 1920-tól) —

Szudáni Köztársaság néven — a Francia Közösség autonóm tagállama lett. 1959. január 17-én a Szudáni Köztársaság Szenegál, Felső-Volta és Elefántcsontpart részvételével megalakította a Mali Államszövetséget, az együttműködés azonban igen rövidnek bizonyult. Elefántcsontpart és Felső-Volta már a megalakulást követő hónapban, Szenegál pedig 1960. augusztus 20-án kilépett az államszövetségből.

A Szudáni Köztársaság még az államszövetség idején, 1960. június 20-án elnyerte alkotmányjogi függetlenségét, a Mali Köztársaság nevet azonban csak szeptember 22- én vette fel (a „mali” szó vízilovat jelent, és az erő, a hatalom jelképe ezen a vidéken.) Ezt követően megszakított minden kapcsolatot, ,a Fkoméra Közösséggel, s 1961.

szeptemberében a francia fegyveres erők is elhagyták az országot. Mali az önálló fejlődés útjára lépett. A francia neokolonialisták azonban befolyásuk megtartása érdekében puccsot szerveztek az országban. 1968. november

19-én a hadsereg átvette a hatalmat, és a francia befolyást ellenző Modibo Keita elnököt eltávolították az ország éléről.

A független Szenegál története hasonlóképpen alakult. 1958. november 25-én, a Francia Közösségen belül megalakult az autonóm Szenegál Köztársaság, amely 1960. június 21-én a Mali Államszövetség tagjaként, a Francia Közösség keretében, elnyerte alkotmányjogi függetlenségét. Az ország szeparatista vezetői azonban — francia katonatisztek támogatásával — még abban az évben kiléptek az államszövetségből. 1962. december 17- én letartóztatták, majd hamis vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték Ma- madou Dia miniszterelnököt, aki a nem kapitalista fejlődés híveként gyökeres társadalmi reformokat követelt. Mindezek betetőzéséül, 1966. január 28-án Szenegál katonai szövetséget kötött Franciaországgal, s így lényegében ismét kiszolgáltatták Szenegált a francia érdekeknek.

H

osszú és bonyolult utat kell megjárnia még ezeknek az országoknak, hogy volt gyarmattartóiktól szabadulva, valóban felzárkózhassanak a független nemzetek sorába.

t. 1. j

(Folytatás az 1. oldalról)

fél kettőkor megitták az áldomást.

A brit dolgozók eléggé kiábrándultak az ő nadrágszíjukat meghúzó munkáspárti vezetéstől, noha ők nyilván tényleg ezt tekintik ma is a kisebbik rossznak.

A tőke viszont — minden szívessége ellenére — sem bízott annyira Wilson pártjában, mint a konzervatívokban.

A munkáspárti kormányzás legnagyobb bírálata, hogy a tory utódvezetésnek nem is kell sokat módosítani az eddigi vonalon... A közös piaci belépés kérdésében elfoglalt hasonló álláspont is jelezte, hogy a pártcsere kevéssé változtat Anglia gazdasági vagy világpolitikai helyzetén. A toryk ugyan erősebb szálakkal kötődnek a volt birodalmi érdekekhez, s ez nyildésiai, vagy a „Szuezen túli” külpolitikai részletekben. KoKépünkön: Edward Heath, Anglia új miniszterelnöke, a toryk vezére.

mór jel viszont, hogy a konzervatív vezér a kampányban nem határolta el magát igazán a fajüldöző „powellis- táktól”, akik ráadásul tetemes sikert könyvelhetnek el.

Edward Heath 1916. július

9-én született Angliában, a Kent grófságbeli Broadstai- ry-ben. Apja üzletember. Heath általános és középiskolai tanulmányait Chatham House Schoolban, Ramsgate- ben a Balliol College-ben végezte, majd az oxfordi egyetem diákja volt. Részt vett a konzervatív párt ifjúsági mozgalmában. Egyetemi tanulmányait 1939-ben fejezte be. A második világháború idején a brit királyi tüzérség kötelékében teljesített szolgálatot. Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban és Németországban harcolt. 1945-ben alezredesként szerelt le. A világháború befejezése után állami tisztviselő lett, majd a londoni Brown and Shipley bankház igazgatóhelyettese. Ezt az állását később is megtartotta. Közben a konzervatív párt parlamenti csoportjának vezetőhelyettese, majd 1953—55-ig vezetője lett. 1955—59-ig pénzügyi parlamenti titkár,

1959—60-ig munkaügyi miniszter. 1960—63-ig lord- pecsétőr. 1963—64 ipari és kereskedelmi miniszter.

Heath 1965 óta áll a konzervatív párt élén.

Két évtizeddel ezelőtt:, 1950. júniusában nyílt meg Miskolcon a Gyógyászati Segédeszközök Gyárának 3-as számú telepe. A Széchenyi utcai kis műhely és üzlet az első

Csütörtökön Dél-Vietnam és Kambodzsa területén ismét fellángoltak a harcok. Mindkét ország szabadsági- harcosai több támadást indítottak a kormánycsapatok és az amerikai alakulatok ellen. Hosszú idő után ismét összecsapásokra került sor az 'úgynevezett Kacsacsőrben és a Horogban —■ a kambodzsai inváziót végrehajtó amerikai és saigoni csapatok két fő hadműveleti területén.

Phnom Penh, a kambodzsai főváros helyzetéről ellentmondók a jelentések. A hadi- tudósítók arról számolnak be, hogy a fővárostól mintegy 50 kilométerre a partizánok ki- döntötték a távírópóznákat, és elvágták a telefonkábeleket. A UPI reggel, 6.45 órakor közölt jelentése szerint a kambodzsai ' kormánycsapatok megtisztították az akadályoktól a Phnom Penh— saigoni országutat. A Reuter ugyanakkor egy órával korábban még arról adott hírt, hogy a legutóbb érkezett jelentések szerint az út továbbra is járhatatlan. A fővárosban barikádokat és szöges- drót-akadályokat húztak fel a hadseregtörzsek siaóllásai és a főposta körül. A Reuter szerint Phnom Penhben egyre idegesebb a hangulat.

időszakban három dolgozót foglalkoztatott, s a havi forgalma 12 ezer forint értékű volt Azóta jó néhány új. korszerű segédeszköz gyártását vezette be az üzem, s a forgalom is csaknem a tízszeresére növekedett. Ma a telep 12 dolgozója egyetlen hónap alatt 1Ó0 ezer forintot forgalmaz.

Néhány napja elköltözött régi helyéről a telep. Az egykori Pálma presszó helyiségét alakították át a mai igényeknek megfelelően. Jól felszerelt, és az előzőnél sokkal nagyobb alapterületű műhelyben készíthetik Borsod és Heves megye mozgásszervi sérültjei számára a segédeszközöket a telep dolgozói. Kulturáltabb kiszolgálásra, a betegekkel való foglalkozásra is helyet és módot ad a Szemere utcai létesítmény, melynek ünnepélyes átadására a jövő hét szerdáján, június 24-én, délután 2 órakor kerül sor.

Egyrailüó

gyiimölcsöstáda

A Sátoraljaújhelyi Faipari Szövetkezet az idén egymillió darab gyümölcsösláda gyártására kötött szerződést, amelyekben a szabolcsi almát és a hűtőházakban feldolgozott primőröket külföldre, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságba szállítják. A külkereskedelmi szervek most arra kérték a szövetkezetei, hogy fokozza termelését és a tervezettnél több ládával segítse az exportfeladatok sikeres lebonyolítását.

Ezért az üzem dolgozói a X. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett versenyben vállalták, hogy az év végéig 2 millió 800 ezer forintos értékben még 200 ezer ládát adnak át. Jó munkájukra jellemző, hogy pénteken már az 500 ezredik ládát szállították cl telephelyükről.

van változásokat hoz a rhoKáliai Gyula, az országgyűlés einOke pénteken fogadta a hazákban tartózkodó japán parlamenti küldöttség tagjait.

rta: Andrzej Zbyoh

18.

Nyílt az ajtó, s egy Sturmführer jelentette Mül- lernek, hogy valaki megérkezett. Kloss arra gondolt, hogy talán Beitz felesége, akinek — mint Lothar elmondta — Müllerék táviratoztak, hogy azonosítás céljából utazzon ide.

■'ragy talán Vogel rokonai jöttek szembesítésre?

Gondolataiból Müller riasztotta fel:

— Átmegyünk egy nyugodtabb szobába — mondta, s Klosst maga előtt engedte ki az ajtón.

Ahogy rótták a lépcsőfokokat, arra gondolt, hogy most valami nagy meglepetésre kell felkészülnie. Müller belökte az ajtót, s egy kényelmes fotelre mutatott:

__ Foglaljon kérem helyet. — Kloss kényelmesen elhelyezkedett, s várakozóan nézett a Sturmbandführerre, amikor a háta mögött, mint ostorcsapás hangzott fel a kiáltás.

__Kloss! — kiáltotta Stadtke. s felállt az ajtó

m

ögötti székről.

— Parancsoljon — nézett rá kérdőn Kloss, s a szeme sem rebbent.

— Van bátyád? — kérdezte dühtől kivörösödve Stadtke.

— Elnézést, Herr Sturmführer, de német tiszt vagyok, s aligha volt még szerencsém pertut inni önnel.

Kloss arcán egy izom sem rándult meg. Első pillantásra észrevette, hogy Stadtke még mindig Sturmführer. Tehát nem léptették elő Kloss felszámolásáért — gondolta kárörvendve. Közben Müller lépett Stadtke mellé, s odasúgta:

— Hasonlít?

— Az kevés — mondta dühösen Stadtke. — Egyformák. Habár... Profilból! Profiltól nézze!

— mutatott egy képet Müllemek. Aztán ismét Klosshoz:

— Elnézést uram, de a hasonlóság elgondolkoztató. — Közben Müller a telefonhoz lépett, felemelte a kagylót, s csak ennyit mondott:

— Bevezetni.

Nyílt az ajtó, s egy idős ember lépett be rajta. Rövidre nyírt hajával, borostás arcával inkább nevetséges volt, mint ijesztő. Egyenesen Kro- lewcből hozták ide repülővel. Ágyból rángatták ki, se szó, se beszéd, hozták.

Kloss megfordult, s egy-két másodpercnyi döbbent csend után elkiáltotta magát:

— Bácsikám! Helmut bácsi!

— Hans, fiacskám! Te még élsz? Mi már elsirattunk. Bocsáss meg — törölte meg szeme sarkát az öreg. — Mi van anyáddal, apáddal, húgoddal?

— Később — mondta Müller. — Később megbeszélhetnek mindent Kloss doktor — tette nyugtatóan az öreg vállára kezét.

Hát sikerült! — lélegzett fel, de csak gondolatban. — Tettette magát, Hogy figyelmesen hallgatja Müllert. aki hirtelenjében beszédes lett, s elmesélte, hogy egy bolsevik ügynök Hans Kloss nevében beférkőzött az Abwehrbe ... Kloss várta a pillanatot, amikor kedvező hatással „döbbenhet rá”, hogy bemocskolták nevét.

— Végre értem! — kapott fejéhez, s kétségbeesetten tenyerébe temette arcát. — Végre értem, miért volt ez a nagy bizalmatlanság, miért volt ott az a vég nélküli faggatás mindenkiről, akit valaha is ismertem. Bemocskolták a Kloss nevet ... — majd néhány másodpercnyi csend után folytatta:

— Uraim! Nem tudom, milyen eskü a legerősebb, de esküszöm mindenre, ami szent...

— Rég volt otthon Kloss, s nem tudhatja, hogy nem sokat adunk az esküre — vigyorgott Stadtke.

— Eskük helyett az SD vette át a lelkiismeret nehéz szerepét. S nyugodjon meg. azt a másikat, azt az ügynököt is likvidáltuk.

— Uraim — szólalt meg ismét Kloss. — Remélem az SD most sem végez félmunkát. Kérem, ha elérkezik az idő, s visszakapom bizalmukat, tegyék lehetővé, hogy akár közkatonaként a keleti frontra kerüljek, s megbosszúlhassam a nevemen, s népem becsületén esett sérelmet.

— Nemes bosszúvágyát tiszteletben tartjuk — mondta Müller —, de miután tisztázódott minden félreértés, azt hiszem, az Abwehr is szívesen fogadja vissza egy elveszettnek hitt tisztjét, aki egyébként jó tulajdonságain kívül még személyes bosszúvágytól is fűtött az oroszokkal szemben, továbbá jól beszéli a lengyelt és tűrhetően az oroszt Addig is — folytatta a Sturm- bandführer —, amíg felterjesztésünkre válasz érkezik, ön a tiszti laktanyában nyer elhelyezést. S most, első útja a törzsszabóhoz vezessen, ahol főhadnagyi egyenruhájának gyors elkészítését Stadtke Sturmíührer kísérete garantálja — aztán Stadtkéhoz fordulva folytatta:

— Szeretném, ha védőszárnyai alá venné Hans Kloss főhadnagyot, Herr Sturmführer.

—• Remélem, az igazival már kevesebb bajom lesz — nevetett Stadtke, s Kloss először látta- a Sturmführert emberi módon nevetni.

— Kloss főhadnagy, készen van? — kérdezte Stadtke, s búcsúztak. Kloss szeretett volna mielőbb találkozni a nagybátyjával, de amíg a ka. púig értek, egyre csak azon gondolkozott, hogy ilyen könnyű lett volna az egész? S mi volt az az összenézés búcsúzáskor Müller és Stadtke között?

Tűnődésre nem sok ideje maradt. Kocsijuk egy elegáns szállodához érkezett, s alig léptek ki a kocsiból, valaki rájuk kiáltott:

— Hans! Hans Kloss...

Kloss azonnal észrevette a haliból eléjük siető lányt, s gondosan vigyázott, hogy arcizma se rán- duljon meg, amikor a Máltás nyomán Márta Beckerhez fordult:

— Engem szólított, Msasszony? A nevem Hans Kloss — összecsapta bokáját, s tisztelgett.

— Hans, nem ismersz meg? Márta vagyok. Márta Becker — mondta a lány, s pillanatról pillanatra elbizonytalankodott a hangja.

— Bocsásson meg, Msasszony, de azt hiszem, valami félreértésről van szó. Bármikor állok rendelkezésére tisztázni ezt a kérdést, de most, ha megengedi — s udvariasan meghajolt — vár a nagybátyám, s bizonyára türelmetlen.

— Nem hiszek többé a nők megérzéseiben — mondta Stadtke. miközben felfelé kaptattak a lépcsőn. Kloss pedig arra gondolt, hogy ez a néhány perc volt eddig a legnehezebb. S miközben nagybátyjához közeledett, látta maga előtt Jakubov- szkij arcát, amikor felderülve fogadja a hírt: A >T—23-as ismét, jelentkezett.

(Folytatjuk)

ÍJj műhely és üzlet

vil a mozgásszervi betegek ellátása

Heath az áj miniszterelnök