Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

(9 Szerda, 1970. május 13. ÉSZAK-MAGYARORÍZÁG 3 ! A vaskavarótói a folyamatos öntésig 9ésagyár ii. A régi, mintegy hétszózeves Árpád-kori településen, Ózdon 125 evvel ezelőtt alapították meg az egykori vasfinomító gyárat, s ezzel lerakták a magyar vaskohászat egyik felleg­várának alapjait. A kis üzem. és az alig ötszáz lelket szám­láló település fokozatos fejlődésnek indult, s ma már az Óz­di Kohászati Üzemek 13 ezer dolgozója hazánk hengerelt- áru termelésének 35 százalékát gyártja. A kis vasfinomító gyár mammutvállalattá nőtt, s közben szinte felmérhetet­lenül sokat x'álloztak a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyei. A vasfinomító gyár építé­sekor Özdot csupán néhány család lakta. Az 1828-as or­szágos összeírás alkalmával 32 házban hatvan adófizetőt jegyeztek fel. Sturmann Márton, csernelyi földbirto­kos egykori cselédei voltak, akik földesuruktól kevéske földet vásároltak, s annak műveléséből tengették életü­ket. A dombos, hegyes ‘•i- rületen azonban még a sa­ját szükségletükre szolgám kenyér sem termett meg, s aratási, cséplési időben gyak­ran Miskolcon vállallak bér­munkát. Az ózdi település legrégibb családai a Nagy- marczik, a Kisistókok, a Nagymengyik, a Tóth-ok, Nagykismarczik és a Na; Sándorok voltak. Cikksoro zulunkban a Nngymengyi fa­mília egyik ágát, életkörül­ményeinek alakulását kísér­jük figyelemmel. Az első kapesolal a gyárral üzemet szénnel. Az enyhe domboldalon lefelé a rakott csilléket csak fékezni kellett, de az üres csilléket lóval vontatták vissza. A föld művelése, az ál­lattartás és a bérfuvar haj­naltól késő estig munkát adott. Pihenésre legfeljebb vasárnap jutott. Délelőtt mi­segéd tolt a gőzpörölyhöz, ahol a „szakajtott” tüzes vas­cipóból kis bugákat ková­csoltak. Ez került később a hengerek alá, s ráfvasat, la­posvasat, abroncsvasat, gümbvasat és kisebb méretű vasúti síneket készítettek be­lőle. A rosszul szellőztethető ka­varógyárban, a levegő is szinte izzott. Ha a kemence elé, ahol a kavarászok dol­goztak, edényben vizet tet­tek, rövid idő alatt felforrt. Az emberek félmeztelen dol­goztak. Lábukat saját készí­tésű fapapucsba bújtatták. A fa nemcsak a meleg blahák- tól védte őket, de ha tüzes salak pattant a papucsba, lábukat könnyen kiránthat­Csiitörtökön nyit a jós Mii ói 1 r r •• ff •• f rr hanyaszuduío A híres jósvafői gyógyüdü­lő 14-én, csütörtökön várja első vendégeit az idén, 31 Nógrád, illetve Borsod me­gyei bányászt. Az üdülő fel­készülve várja vendégeit. Az alpesi házakra emlékez­tető üdülőt — stílusosan — fenyőléccel kerítették körül, a társalgóban mű­ködik a tv-készülék és min­den szobában van rádió. Az asztmatikus megbetegedés­ben szenvedő bányászok a háromhetes turnus alatt állandó orvosi felügyelet alatt állnak, s naponta 5 órát töltenek el a gyógyhatású jósvafői Béke-barlangban. 500 ezer liter Gazdasági figyelő ÚTÉPlTÖGÉPEK a bnv-n Huszonöt csehszlovák vállalat mutatja be áruit az idei BNV-n. Az árubemutatók 1300 négyzetméter zart és 1200 négyzetméteres szabad területen kapnak helyet, s a gépipari gyártmányok széles választékának bemutatóját a közszükség­leti cikkek egészítik majd lei. Eddig még egyetlen nemzetközi vásárunkon sem vett részt ennyi csehszlovák vállalat. A Magyarországra irányuló csehszlovák export túlnyomó részét a gépipari, termékek teszik ki. Ütépítő gépeket, autó­darukat, pneumatikus légfúvókás szövőgépeket, nyomdaipari berendezéseket, csomagoló automata gépeket láthatunk majd bemutatójukon. Ugyanakkor a közhasználatú cikkek között szerepelnek a bútorgarnitúrák, az új típusú lemezjátszók, a különböző textilanyagok stb. Nagy érdeklődésre tartanak számot a Skoda-gyár új típusú személykocsijai és a legújabb motorkerékpárok. Remélhetőleg, még a kiállítás megnyitá­sa előtt megérkezik Magyarországra az első 300 darab új típusú Skoda, és így azokat tulajdonosaik addigra ki is pró­bálhatják. .. MEZŐGAZDASÁGI INFORMÁCIÓK Az üzemi döntésekhez nélkülözhetetlen új szolgáltatással segíti a termelőszövetkezeteket a Keszthelyi Agrártudomá­nyi Főiskola termelésfejlesztési osztálya. Mezőgazdasági és közgazdasági információkat juttat el részükre. Erre a célra információs hálózatot alakítottak ki, amely állandó kapcso­latot tart a különböző tudományos intézetekkel, s a legújabb kutatási eredményekről tájékoztatják a közös gazdaságokat. Az Edelényi Bányaüzem palackozójában megkezdte munkáját a második töltő­gép is. Ez nagy mértékben növeli a termelést. Míg áp­rilisban 270 ezer liter, má­jusban a terv szerint már 310 ezer liter Borsodi vizet pa­lackoznak. De ahogy az igé­nyek növekednek, a két töl­tőgép havonta mintegy 500 ezer liter gyógyhatású, kel­lemes Borsodi vizet képes palackozni. GONDOT OKOZOTT AZ ESŐZÉS Az elmúlt hetek kedveztek a mezőgazdaságnak, de az esőkkel egycsapásra véget ért a jó idő. Emiatt ismét abba kellett hagyni a vetést és a növényvédelmi munkák is kés­nek. Különösen az északi vidékeken teremtett nehéz hely­zetet a „májusi ősz”. Ezeken a helyeken ugyanis több, mint 30 milliméternyi csapadék hullott, és a talaj annyira felázott, hogy arra gépekkel rámenni most nem lehet. Az évszakhoz képest mintegy 10 napos késés van a kukori­cavetésben, szerencsére a cukorrépamag nagy része még az esők előtt a földbe került. Még nem lehet egyértelmű választ adni arra, hogy a hű­vös idő és a május eleji éjszakai fagyok mekkora kárt tettek a virágzásban levő gyümölcsfákban és a szőlőkben. Növényvédelmi előrejelző bázis Fanesalon Űzd legrégibb családjai a ma is „falunak” nevezett ré­szen laktak. A hosszú domb­nak futó udvarokban sok család szoroskodott. Szinte egy udvarba tömörült egy egész família. A föld szere­tető, a földhöz való ragasz­kodás jellemezte őket. Ezért a vasíinomító gyár első húsz A kavaróiizem hengersora. sére mentek. Mezítláb. Csak a templom ajtajában húzták fel a csizmát. Délután a ház előtti kis pádon üldögéltek, beszélgettek Ez volt a szóra­kozás. Egyszer ilyenkor mondta Nagymengyi Gergely édesapja: „Várjatok csak. Az 1008-ig üzemeltetett kavaróiizem. évében elvétve fordult csak elő, hogy a régi ózdi csalá­dok valamelyik tagja vas­munkásnak állt. A gyárban többnyire bel- és külföldről idevándorlók dolgoztak. Az ózdi őslakókat végül is a szükség vitte a gyárba. A család szaporodott, a föld vi­szont nem. Sem munkát, sem kenyeret nem tudott már az egész családnak biztosítani. A gyerekek közül egyre töb­ben a gyárba kényszerültek. A település „őslakói” en­nél viszont sokkal hamarább kapcsolatba kerültek a gyár­ral. Ha a mezőgazdasági idénymunkákat befejezték, bérfuvart vállaltak. A gyár vezetői örömmel vették, hi­szen nekik a legnagyobb gon­dot a szállítás okozta. Nagy­mengyi Gergely, aki a gyár alapítása előtt két évvel szü­letett, édesapjával, mint kis­gyerek többször megfordulta pesti vásárokon. Emlékeze­tes utak voltak ezek. Erről később sokat mesélt gyerme­keinek. így a ma 84 éves Gyuri bácsinak. Nehéz terhé­vel a karaván egy hétig ko­cogott, esőben, sárban sokszor éjjel is mentek — míg elérték Pest határát. A tegénysorba lépő Ger­gely később már csak Bánré­vére fuvarozott. De helyben is akadt munka. A gyártól alig két kilométerre levő ka­pusi banyából látták el az megy még kocsi úgy is, hogy ló nem lesz előtte...” Megmosolyogták. De a mondását megjegyezték. Vasgyártás kavarással A Gömöri Vasművelő Egyesület időközben egyesült a Rimái Coalitióval és a Mu­rányi Unióval, s ezzel létre­hozták a Rimamurányi Vas­mű Egyesületet, majd ké­sőbb ez fuzionált a Salgótar­jáni Vasművel. A tőkeegye­sítés után nagy fejlesztésre nyílt lehetőség. Új üzemek, új hengersorok épültek. A vasfinomító gyár lelke azon­ban továbbra is a kavaró maradt. A nevét onnan kap­ta, hogy a Gömör megyéből szállított nyersvasat kavaró­kemencékben olvasztották meg, s itt is finomították. Ózdon 11 kavarókemence volt. A munkát a kavarász irányította. Egy kemencébe egy „rapkát”, 260 kg nyers­vasat lehetett egyszerre be­pakolni. Amikor olvadni kezdett, a kavarász két se­gédjével hosszú kampós vas- rudakkal kavargatta, s köz­ben revét és kevés ócska­vasat tettek hozzá. Három­órás „főzés” után a kava­rász, aki első munkás volt a kemencénél, a képlékeny anyagot cipó alakúra, 60—80 kg-os „luppákká” formálta, amelyet kiskocsin a másodig A ©seressmyelégy már nem támad váratlanul iák belőle. A nadrág és a kötény háziszőttes lenvászon­ból készült. Az üzemi öltö­zetben jártak haza, majd másnap vissza. A századforduló előtt bá­rom évvel mintegy húsz évig tartó nagy fejlesztés kezdő­dött a gyárban. Martinacél­mű, kohók és a durvahen­germű építését kezdték meg. A gyár mellett a munkás­kolónia is felépült. Mivel az emberek 12 órát dolgoztak, a helybeliek utánuk vitték a reggelit, a hozzá járó egy-két deci pálinkát és az ebéd utáni bort. Enni is, inni is azonban csak részletekben lehetett, mert nem volt reg­geliidő. A kolónián reggel 5 órakor a gyár megbízottja kolomppal ébresztette az embereket. Ez a kései ébresz­tő azonban csak a helybeli­eknek szólt, mert a vidékről tíz-húsz kilométerről bejárók már- hajnali kettőkor vették botjaikat, s indultak torony­iránt a gyárba. Tóth István (Következik: Egy ajtóhúzó gyermek története.) Megyénk egyik érdekes, so­kat emlegetett községe Fan­csal. A múltban a keserves ábrázatú ember szimbóluma­ként emlegették a fancsali feszület pléh Krisztusát, amely nem jobbra, hanem balra billenti fejét. Ma egé­szen más miatt esik gyak­ran szó a községről, azaz in­kább termelőszövetkezetéről. Az erózió pusztításai elleni harc valóságos mintaparcel­lája lett az Egyetértés Tsz Újszerű és igen hasznosnak látszó kezdeményezésbe fo­gott az Ózdvidéki Szénbá­nyák vállalata. A kereskedelmi osztály fennhatósága alatt létrehoz­tak egy kereskedelmi és tü­zeléstechnikai szakszolgála­tot. A szaktanácsadó szolgá­aüg több, mint 1300 holdnyi határa. Tudományos alapo­kon rendezték itt a terepet, javították a földet, teraszosí- tották a gyümölcsös tábláit, s tudományosan is gazdál­kodnak, hogy megóvják az erózió pusztításaitól az egy­kor szegény, de ma már ér­tékes határt. • De nemcsak ez az érde­kessége a fancsali határnak. Két területen is úttörómun­lat részletes és szakszerű fel­világosítással lát el minden érdeklődőt a fűtéssel, tüzelés­sel kapcsolatos problémák­ról. A szakszolgálat működésé­nek első lépéseként három kiadványt jelentetett meg. Ezek közül az egyik a külön­böző rendszerű kazánok fű­tésére alkalmas rostált dara­szén gazdaságos felhasználá­si módjait mutatja be. A má­sik a lakásokban, háztartá­sokban használatos kályhák legcélszerűbb üzemeltetésére ad felvilágosítást. A harmadik könyvecske mindössze 24 oldalas. Tömö­ren, érthetően vázolja az égé­si folyamat lényegét és a fű­tés közben leggyakrabban előforduló gyakorlati nehéz­ségeket. Leírja a magyaror­szági szenek tulajdonságait, részletesen elemzi az Űzd vi­déki szén minőségi jellem­zőit. Ezenkívül bemutatja a különböző tüzelési módokat, meghatározza, hogy melyik módszer milyen körülmények között alkalmazható a leg­gazdaságosabban. A maga nemében egyedül­álló kezdeményezés már az első napokban megnyerte a vásárlók tetszését. Várható, hogy az Ózdvidéki Szénbá­nyák . szakemberei tovább­fejlesztik a tájékoztatás módszereit, s a vásárlók szí- | vesen keresik fel a vállala­tot, amely udvarias, figyelmes | kiszolgálásban részesíti őket. j —csapó— i kát, vízgazdálkodási és me­teorológiai, valamint nö­vényvédelmi előrejelzést vé­geznek a tsz területén. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet műszerei mé­rik a tsz területének vízház­tartását, a víz által elmosott termőtalaj mennyiségét, va­lamint a helyi meteorológiai adatokat. Hasonlóan jelentős, s az egész környék mezőgazdasá­gát segíti a Megyei Növény­védő Állomás itt létesített előrejelző bázisának munká­ja. Mintegy húszféle kárte­vő műszeres és izolátoros előrejelzését végzik ezen a kis állomáson Szalipszky Endre, a tsz el­nöke és Pétervári Sándor főkertész már arról is számot adhat, hogy tetemes megta­karítás is származik ebből a valóságos kutatómunkából. A növényvédelem ebben a tsz- ben ma már olyan rangot kapott, mint az állategész­ségügy. Itt ma már egyetlen kiló növény védőszert sem szórnak ki rossz időszakban, vagy esetleg felesleges meny- nyiségben. A cseresznyelégy, a polos- kaszagú darázs, az almamoly Fanesalon már nem támad­hat váratlanul. A figyelő munka, az inszektárium, azaz a rovarnevelő ház pontosan és idejében jelzi, hogy mi­kor, mi ellen kell védekezni. Az elmúlt évben például másutt varasodás ellen 12— 13-szor, Fanesalon, ahol pon­tos volt az előrejelzés, csak 9 esetben kellett permetezni. Míg másoknál a több perme­tezés ellenére is mintegy 20 százalékos volt a varasodás. Fanesalon gyakorlatilag nem is volt már ilyen kár. Ez csu­pán a permetezések elvégzé­sénél 30 ezer forintos megta­karítást jelentett, nem is szólva a minőségről. A cseresznyelégy kártevé­sét egyetlen optimális idő­ben történt permetezéssel lo­kalizálták. Ha nincs előrejel­zés, háromszori permetezés som hozott volna ilyen ered­ményt. Lyukóbányában A lyukóbányal IV/2-cs front bal szárnyán üveges László se­gédvájár és Sós Lajos vájár süvegfőtével biztosít. Foto: Laczó József. Fütsiink szakszerűen

Next

/
Thumbnails
Contents