Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-12 / 109. szám

Vasárnap, 1970. május TO. iRi ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Mö«í betegség — de forduljon orvosfanoic 5ok a változás korában Jh&lrmgfg tlMÍh&r®!aíhaja : Mozi a moziban hiü: dr. Aa ember ékítene*; lefolyá­sában általában négy sza­kaszt különböztetünk mejt: a gyermekkort, a serdülés ko­rát az érettség korát és az öregkort. A férfi életéiben minden szakasz éles ha tár nélkül megy át a követkelő­be. A nő életében a szerve­zet élettani működésének s|i- játos jelensége tapasztal hat ó, mintegy jelezve a serdülés korának befejeződését, illet - ve az érettség korának ken­dőiét A nő életében a nemi érett­ség kora és az öregkor közé még egy életszakasz iktató- dik. Ennek a szakasznak leg­feltűnőbb tünete a hószám elmaradása. Ez jelentős vál­tozás a nő életében, ezért kapta a „változás kora”, a kümaklérium elnevezést. így t ellát a nő életében a férfié­val szemben öt szakaszt kü­lönböztetünk meg: a gyer­mekkort, a serdülés korát, a nemi érettség korút, a válto­zás korát és az öreglcort. A változás kora nem be­tegség és nem öregség. Eb­ben a korban a nők — akár­csak a férfiak — cselekvő- és alkotóképességük teljében vannak. Kiveszik részüket az élet nehézségeiből, megvan minden szellemi és fizikai adottságuk ahhoz, hogy az <3et szépségeit is élvezzék. A változás korának kezde­tét az utolsó hószám jelzi, ezert a 1 latár a nemi érettség és a változás kora között meglehetősen szembetűnő. Viszont a változás korának és az öregkornak a határát nem lehet pontosan megje­lölni. Az utolsó havi tisztu­lás időpontját számos körül­mény befolyásolja, mint pél­dául az öröklődés, általános egészségügyi állapot, környe­zed hatások. foglalkozás, hi­vatás. szociális körülmény, táplálkozás stb. Hazánkban és korunkban az utolsó hó- szám általában a 45—50 év között van. Szükséges hang­súlyoznunk, hogy korunk­ban _ — mert az emberiség fejlődésével az ivarérettség kora egyre inkább meghosz- szabbodik — a Változás ideje lehet a normálistól korábbi, vagy későbbi. ■BS0SD1 Az átlagos éleikor rncgr hosszabbodásával az öregkor később kezdődik, egyre tá­volabb az utolsó hószám idő­pontjától. Időben is elkülö­nül egymástól a két életsza- ivcisz, ci változás .kora és az öregkor. Azok a körülmények, amelyeknek kapcsán az ember életkora meghosszab­bodott, magukkal hozták, hogy az emberek egészsége­sebbek. A változás koráról alkotott régi, ma már olap- talan nézetekből származik az a „rúcsodálkozás” amelyet nemegyszer látunk. vagy hallunk, hogy „milyen reme­kül tartja magát” valaki, jól­lehet már túl van az 50. évén. A változás korának időtar­tamát nem lehet pontosan meghatározni, általában etekig tarl, sokszor évtizedig vagy évtizedekig. Az elhízott ' LW tul sovány nőknél a hú­szam korábban marad el rendszerint 40—45' éves kor­ban. Az ilyen eltérés az átla­gos időponttól — há az{ egyéb betegség' gyanúját kel­lő jelenségek nem kísérik — semmiképpen sem tekinthető korosnak. Ezzel szemben a betegség gyanúját kelti, és feltétlenül orvoshoz kell for­dulni. ha a hószám '40 évnél hamarább szűnik meg. Elő­fordul ilyen eset. főleg örök­lőit családi tulajdonságok kö­vetkeztében akkor is. ha va­laki teljesen egészséges. He­lves azonban orvoshoz for­dulni még akkor is, ha a ..betegnek” semmi panasza sincs Hasonló a helyzet, ha a rendszeres hótisztulás a meeszni-íiifnái tovább lart. PFWSPSB Gyakran előfordul, hogy a tisztulás hosszabb, U-“-8 hó­Barkai László kórházi főorvos napos szünet után ismét je­lentkezik, de akkor elhúzó­dik és a szabályos időtartam­nál jóval tovább tart. Ilyen­kor szakorvosi vizsgálat szükséges. A méhnek vi­szonylag gyakori rosszindula­tú betegsége a rák, s ez ha­sonló tüneteket okozhat. Semmiképpen sem szabad a szabálytalanságok fölött na­pirendre térni azzal, hogy ezek együtt járnak a kezdő­dő változás korával. A szakorvosnak e rendel­lenességek esetében a szoká­sos nőgyógyászati vizsgálaton kívül szövettani vizsgálatot is kell végeztetnie. Ettől azonban nem szabad meg-- ijedni a betegnek. Az ilyen beavatkozás nem tekinthető .műtétnek, csak vizsgálatnak, líem fájdalmas, tökéletes he­lyi érzéstelenítéssel történik. A rendellenességek jelen­tősége akkor is nagy, ha a nőgyógyászati, és ezen belül a szövettani vizsgálat nem mutat rosszindulatú betegsé­get. Az a tapasztalat, hogy a rendszertelen vérzések meg­felelő kezelés ellenére is — melyet a szakorvos szövetta­ni vizsgálat eredménye alap­ján alkalmaz — ismétlődhet­nek, s ez az állapot hajlamo­sít rákos daganat kialakulá­sára. Ilyen és hasonló ese­tekben a szakorvos szüksé­gesnek tarthatja a beteg szerv műtéti eltávolítását. A muyi beavatkozás nem von magával megGrcgedcst, és nem ÚTI be korábban a vál­tozás kom sém. A változás Ttorüval JTfró panaszok, kísérő jelenségek rendkívül sokrétű«* lehet­nek. Előfordulhat azonban, hogy a változás kora minden kísérő jelenség nélkül elmú­lik. Leggyakoribbak a hőhul­lámok. az fczadás, a szédülés, a fejfájás, az álmatlanság, a szívpanasz, a nehéz légzés, a vérnyomás ingadozása, a bí­zás, vagy a lesoványodás stb. Ezek a tünetek együttesen vagy külpn-külön is jelent­kezhetnek. A hőhullámot olyan ktíkapgücn érzések kísérhetik, mint «ékieméraéa, gyengeség, szívdobogás, áju­lásérzés. A beteg a hőhullá­mokkal kapcsolatban néha kellemetlen képzeleteket is titáplál magában. A hőhullá­mokban felismeri a változás korát, de miután ezzel kap­csolatban félelem tölti el, ide- gtes lesz, vagy idegessége fo- kbzódik. A tünetele két-há- rctm év alatt tompulnak, de va,nnak, akiknél még tíz év után is előfordulnak hőhullá­mok. A változás korában legjel- lenizőbb a hangulat változé­konysága. EssnBíre A felsőbbrendű idegtevé­kenység változásait tekintve szólnunk kell a változás ko­rát illetően a nemi életről is. E kor önmagában nem jelen­ti azt, hogy bármi változás­nak kell bekövetkezni. Az ad­digi kiegyensúlyozottság, a harmonikus viszony a férjjel és a családdal hozzásegíti a nőt, hogy a változás korában is hosszú ideig fennmaradjon a szexuális élet Vonatkozik ez a nemi élet igényére, a vá­gyakozásra és zavartalan örö­mökre. Azonban, ha a válto­zás korát a tudat és az érzel­mi élet zavarai kísérik, ki­hatnak a szexuális életre is. A változás korában levő nő egészséges, ezért nem saorul különleges bánásmódra, egészségügyi rendszabályok­ra. A nők jelentős része min­den kellemetlen tünet nélkül jtrt tűi (Hetének e szakaszán. De jő tudni, hogy a változás korának azok a legtöbbször múló és megfejelő kezeléssel megszüntethető tünetei sok­szor emlékeztetnek tényleges betegségekre. Csak orvos ál­lapíthatja meg, hegy adott esetben a panasz a változás koránok következménye vagy olyan betegség, amely vélet­lenül a változás korában Je­lentkezett. A klimaxszal Járó kóros tünetek gyógyítása részben belgyógyászati, rész­ben nőgyógyászati probléma* mely szakorvosi feladat Miután kialudt a fény, és peregni kezdett a film, a feleség oldalba bökte férjét: — Látod? — Persze, hogy látom — hümmögött vissza a férj. — De ne a vásznat nézd, hanem azokat ott ni. akik előttünk ülnek! Felháborító! — Kérem, legyenek csend­ben — szólt valaki a sor jobb szélén. — Bocsánat, — válaszolta a férj, majd az asszony fülé­hez hajolt és belesúgta: — Mondd, kérlek, miért sért té­ged, ha a»* ott csókol óz­nak? — Pssz! Csend legyen már! Mért beszélnek ott?! — zengte immár szinte az egész kórus. — Látod, Zoszja, ez mind temiattad van. Fejezzük be a beszélgetést! — kezdett inge­rültté válni a férj. — Akkor mondd meg ne­kik, hogy ne boruljanak any- nyira össze, hanem húzzák szét a fejüket, mert semmit sem lehet tőlük látni. — Hajolj hozzám köze­lebb, vagy tessék, ülj te az én székemre, úgy jobban látsz. — Hogyisne! Még ezek miatt a szégyentelenek miatt fogok én itt két óra hosszán keresztül nyomorogni! — Nem lenne szíves be­fogni végre a száját?! — fúj­ta dühösen hátulról valaki. — Szemtelen! — sziszegte vissza az asszony. — Arcát­lan pimasz! — Most már aztán elég le­gyen! — mordult rá a fér­je. — Tudhatnád, hogy a fiatalok a földkerekség min­den mozijában csókolózni szoktak. Mi ebben a kivet­nivaló ?!! Val amikor... még fiatal koromban... én ma­gam is... — Hogy mondod?! — ér­deklődött élénken az asz- szony. — Hogy fiatalkorod­ban te is ... mint ezek... érdekes, én egyáltalán nem emlékszem rá! Tadeusz! Ki­vel csókolóztál te fiatal ko­rodban a moziban?! Kivel?! — Kivel, leivel... Biztos nem valamelyik utcaseprő­vel, képzelheted. — Szóval így?! És nekem ezt csak most kell megtud­nom! És itt!... Értem már. miért nem háborodsz te fel az effajta viselkedésen!... — Senki sem tudja már ott annak a szószátyárnak befogni a pampuláját?! — méltatlankodott ismét erő­teljesen valaki. — Ezt sosem fogom magá­nak megbocsátani! — fújta feléje epésen az asszony. — Nyugodj már, Zoszjafl Mért nem hallgatsz? — Légy nyugodt, én nem hagyom magam! Elég nem szép, hogy te eltűröd, hogy így sértegessék a nejedet! — Lehetetlen veled mozi­ba járni! Csak mennénk már innen minél hamarabbi — És ezt egy férfi mond­ja?! Ügy veszem észre, még ettől a fejfelcsszájútól is be­gazolsz! Hé, fiatalember! So­káig fognak még ott csőtav Momf? Fej nélkül Üzenetek a párkányon A kései tavaszi bátortalanul cirógatja a hegy­vidéki üdülő épülettömbjét, kopár udvarát. A fák., bok­rok még csupasz ágakkal nyújtóztak, az aranycsö bok­rok, amelyek máskor élénk foltokkal tarkázzák a kertet, szürkék, élettelenek voltak. Csak a fenyők zöldelltck méltóságteljesen. Nekik nem számított a tavasz késése. Né­hány bátrabb üdülővendég üldögélt a fonott székeken. Az egyik emeleti ablak pár­kányát öreg bádoglemez fedi. Legalább húszesztendős ez a lemeztakaró. Fényét, csillo­gását régen elvesztette, a napsugár közönyösen siklik végig rajta, nem vet már bukfencet. Csupa karcolás, csupa sebhely az öreg bádog. Nevek, kezdőbetűk, dátumok töltik be szinte minden négy- zetcentimólerét, hajdan volt üdülővendégek üzennek ve­lük az utókornak, a későbbi szobatulajdonosnak, Két évtizedről regélnek a rozsdás, megfeketedett bá­dogsebhelyek. karcolások. 1950-ből való a legrégibb. F. J.-né, egy dunántúli asszony érezhette igen jól magát v szobában. Egyébként miért jegyezte volna oda teljes ne­vét. lakcímét és a dátumot. A bejegyzés dátuma augusz­tusi. Bizonyára jobb volt az idő akkor, mint napjainkban, a kései tavaszvárás időszaká- ban. Vajon mi sarkallta F. J.-nét, hogy megörökítse it­teni napjait. Kellemes napok emlékét akarta bádogba vés­ni, vagy egyszerűen nagyon unatkozott? Csakúgy mint K, M.% aki elmét és munka­helyét is megörökítette, ha netán valaki a későbbi lakók közül fel akarná keresni. Sorakoznak a nevek és dá­tumok a keskeny bádonsza­lagon. Két évtized alatt szin­te az egész ország képvisele­te megfordult ebben a szo­bában, Dunántúli, távoli vá­roska neve csalcúgy meglel­hető, mint az Alföld déli szegélyének egyik községe, vagy éppen Miskolc, vagy egyik nógrádi bányatelep. Férfiak és nők; magánosok és —■ asszonynevük után ítél­ve — férjezettek. Gyakorlott, kiirt betűsorok, s nehezen karcolt ábrák. Sok már az elmosódott, olvashatatlan. Vagy nem jól karcolták be, vagy a rozsda bánt el vele. A divatos slágert juttatja az új üdülővendég eszébe; „Rozsda lepi már az emléke­imet ...” Meg az is eszébe jut, hogy íme ez az emlékek, az utókornak szánt üzenetek te­metője, olvashatatlan, kibe­tűzhetetlen. mint öreg teme­tők fejfái. De tizenhét felírás precízen olvasható még. Jó fenne megismerni B. Katalint a messzi nyugati határszél­ről; vajon hogy alakult sor­sa két évtized alatt? Vagy az alföldi cipőgyárból itt járt ha­jadon mit csinál azóta? S az első bejegyzést tevő F. J.-né hányszoros nagymama lett közben, vagy éppen elvált és kései teenager életét éli? A párkányra rótt üzenetek szűkszavúak. Csak jelzik, hogy Iksz, vagy Ipszüon járt itt, de nem tudjuk meg, mi­ként érezte magát, nehezen kapott-e beutalót, vagy clő- idenyben ráerőszakolták, s unatkozott. Üzentek a szóba hajdan volt lakói, de csak ön­maguknak akartak emléket állítani, illetve karcolni. Egyetlen bevésés van csak, amely sejteni enged valamit: két monogram látható együtt egy szívre emlékeztető keret­ben. A szoba viszont egy­ágyas. Mindig is az volt. E kettős monogram legalább annyit tudat az utódokkal: itt voltunk együtt voltunk, jól éreztük magunkat. (Sze­rencséjük, hogy a gondnok nem vette észre.) Sűrű erdők ölelik körül az üdülőt, A fák törzsén sok he­lyen olvasható hajdani sétá­lók emléke. Bicskák, tőrök metszették fel valaha a fák kérgét, szélesre nőtt forradá­sok árulkodnak egykori bol­dog pillanatokról, csendes házassággá szelídült, vagy éppen régen kihűlt szerel­mekről. Némelyik fán messze az embermagasságot megha­ladóan olvashatók a vésett emlékek, üzenetek, jelezve ezzel is a bejegyzés korát, ha esetleg dátum nem lenne mellette. Ezek a fák esetleg évszázadokig viselik sebeiket a parkerdőben, c hirdetik vo­le, hogy valakik hajdan erre jártak és nagyon szerették egymást, A fa törzsét nem fogja a rozsda. Amikor lejárt a beutalás és az üdülők hazaindultak, az aranyeső bokrok csodás égő­élősövénnyel keretezték az üdülő udvarát, már pattogni kezdtek az orgonarügyek is, s duzzad tan. nyílásra várón, életnedvektől ragacsoson nyújtóztak a napfény felé a vadgesztenyék ágai. Alig mentek ei a vendégek * még jóformán noteszekbe sem ke­rültek a címek, hogy majd iráni; egymásnak, amit per­sze senki sem gondolt komo­lyan, a lombtalan parkerdő IxKÓtsűrűjében a búcsúcsó­kok még el sem csattantak, már megjelentek a tatarozó munkások. Füttyös kedvvel láttak munkához a tavaszi fényben. Pergett a vakolat, a meglazult homlokzati disz, s egy alkalmas fogó két ügyes rántására már le is szakadt a bádoglemez az ablakpár­kányról. A lemez, a húsz esz­tendő emlékeit őrző karcolá­sokkal. Bekerült a többi épít­kezési törmelék szemétkupa­cába. Másnap egy teherautó elvitte az egészet valahová. Biztosan rmlami gödröt tölte­nek fel majd vele. Az ablakpárkányra rótt tizenhét, az utókornak szánt üzenet, emlékeztető az enyészeté lett. Az élő fába vésett monogramok sértetle­nek. A természet megbízha- tóbbnak bizonyult, mint az egykor csillogó, de fényét hamar elvesztő bádoglemez. Benedek Miklós — Valami baj van? — ímo­dult hátra a megszólított fia­talember. — Kérdezni akart valamit? — Azt akarom, hogy visel­kedjenek tisztességesen! Mit csinál ott azzal a szegény lánnyal!? Eljön az ember moziba, és nem tudja nézni az ilyenek miatt a filmet! Az efféle intim dolgokat otthon szokták elintézni, ahol senki sem látja! — Milyen igaza van! — szólt ismét hátra a fiatal­ember. — Csakhogy mi diák­otthonban lakunk... Eset­leg, ha kölcsönadná a laká­sát, amíg a filmet nézi... — Szemtelen siheder!... Ezek azt hiszik, hogy övék... Mondott Yolna bet is, de a jegykezelő ké­zen fogta, és kivezette a né­zőtérről. Férje szégyenkezve kullogott utána... Egyébként semmit sem vesztettek. A film rettenetestat unal­mas volt, és senki sem értett belőle semmit. (Krecsmáry László fordítása) Színházi anekdoták Egyik pcsfi, zenés szhtö- sank igazgatójánál jelentke­zett egy csinos fiatal lány és közötte, hogy színésznő akar — Éne kei* tmett ~ kér­dezte oá igazgató __ Nem tartok* — ntitoszotl — TÖ»M&ntf — nem nagyon. — no és «staéssí kspesse- get vannak? nem tnOosm, mkg nem próbál*outi — nézze Msf dny — űc igazgató —> maga énekel­ni, táncolni nem t*d, a színé­szetről fogalma sincsen, tehát maps legfeljebb igazgatónak jöhetne ide! Arra viszont már itt vagyok ért! * A magányt kedvelő, mo­gorva idősebb színész senki­vel nem barátkozott, de volt egy kolleganője, akit min­denkinél jobban utált. Annál rmgyobb volt a meglepetés, amikor éppen ezt a kollega­nőt vette feleségül. Bgy ismerőse megkérdezte tőle, miért éppen ezt a nőt vette feleségül, hiszen soha nem szerette túlságosan. — Most sem szeretem job­ban — válaszolta a művész —, de istenien főz, a gyom­romat pedig nagyon szere­tem! * Népszerű pesti színész ta­lálkozik az uicán lévc-rendc- ző ismerősével. __Mondd, öregem, miért n em szerepeltettek már hó­napok óta? Tudtommal ren­geteg levelet Írlak a nézők a tévé igazgatóságának: miért látnak olyan ritkán a kép­ernyőn! _Tévedsz, öregem, cn egy l evélről sem tudok! — vála­szol a rendező. — Az ki van zárva! — for- tyan fel a színész. — Csak én magam írtam vagy har­mincat! Szili János

Next

/
Thumbnails
Contents