Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Péntek, 1970. május 1. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 NÉGYÉN a milliók közül Négy emberről készült portré, vázlat. Négyről a dol­gozó százezrek, milliók kö­zül. És bár vágyuk, életút­juk, szakmájuk különböző, egyben mind a négyen azo­nosak: szeretik munkájukat, hivatásuknak tekintik azt. . Az olvasztár „A naptár 2970-et mutat. A robotok, az elektronikus agyak irányításával most kezdenek a sok évszázaddal ezelőtti építkezések kutatá­sához. Az egyik érdekes tár­gyat jelez, yágósugarait a talajba süllyeszti, s néhány pillanat múlva rozsdamen­tes acélból . készült hengert emel ki. Tudósaink kíváncsian bont­ják fel az utókornak szóló ajándékdobozt... Az elekt- roacélmű építésekor lesül­lyesztett hengerben ott van a gyár akkori dolgozóinak hosszú névsora. Találomra ■kiemelünk egy nevet: Tóth Béla. Vajon ki, S milyen em­ber lehetett.. Bocsánat. Gondolatban év­ezredet ugrottunk. Nem tud­juk, mi lesz az említett hen- gor sorsa, érdekli-e az utó­kort a ma embereinek élete, mi azonban segítünk. Tóth Béla olvasztárt az új elektroacélműben, de a szo­kástól eltérően, nem a ke­mencénél. hanem a létra te­tején találjuk meg. „Villá­mot” szögez a pódiumon levő helyiség falára. Ez arról tu­dósít. hogy az olvasztárbri- • gád részt vesz a száz kiváló műszakban, és rekordot ért el. A portré készítésekor a művész ezt ..fordítja” le az olvasztár arcáról. — Kemény akaraterejű. Ér­zi; felelősségteljes a mun­kája. és vállalja is a felelős­séget. Minden körülmények között állja a sarat.. Kiegyen­súlyozott ember. Tóthéknál, mint annyi mil­lió embernél a világon, tra­gédiával zárult a háború; el­pusztította az apát, a kenyér- keresőt. Az özvegy, három kiskorúval maradt a világ­ban. — Én voltam a legna­gyobb. !'-ben. 18 éves ko­romban jöttem a gyárba. M' rt? Kellett a kenyér. A műnk’' nehéz volt. De sze­rencsére ősszel jöttem, s a nagy melegek bekö- szc-töttek. megszoktam, s •’''"’a megszerettem. Bükk- áb-ánybnl idetelepedtem, s itt Miskolcon építkezem.' — a., ei«5 pillanattól kezd­ve o!-Mrok'»m°ncék mellett dolgozom. A régieknél kezd­tem. s hoav megépült az új. itt folytatom. Akarok-e vál­toztatni? Ienz. nehéz munka, de szép mesterség. Mindig van benne érdekes. Minden - csanplás izgalmat és siker­élményt hoz. — 1051.-ben vettem részt először a májusi felvonulá­son. Most nem lehetek ott. A mi műszakunk délelőttös. Az ács Az 54 éves áccsal, ponto­sabban az egyik paneles bri­gád vezetőjével a Győri ka­pui építkezésen találkozunk. Nagy János arcvonásai és tetted azt tanúsítják: szigorú önmagához, szigorú mások­hoz. Amit mond. tömör ál­lásfoglalás, ha úgy tetszik, ítélet. — Az építkezéssel még a háború előtt ismerkedtem meg. Dolgoztam magánvál­lalkozóknál, útépítésnél, sőt, a felszabadulás után három évig bányászkodtam is. 1950- ben tértem vissza az építő­iparhoz. Akkor készítették a Mályi Téglagyárat, odamen­tem, ott lett belőlem ács. — Hogy sokat dolgoztam-e? Igen. Meg is van az ered­ménye. Ott voltam a Kilián- déli 15 emeletes, a Szent- péteri kapui 23 szintes to­ronyház építésénél, a vásár­téri házaknál. A házgyári elemekkel először itt, Mis­kolcon a Mester utcában építkeztünk. Onnan jöttünk ide. — A mi szakmánk sokat változott. Korábban sokat kellett, emelni, cipekedni. Most a munka szerelő jelle­gű, könnyebb az ácsoknak is. Itt vannak a daruk, mindent azzal emeltetünk. Gyorsab­ban épülnek a házak. Az ember jobban látja munká­jának értelmét. Ahogy épül­nek a házak, városnegyedek, úgy telek meg örömmel. Ügy érzem, ami készült, s készül, amiben benne van munkám, az az enyém, örülök, ha el­ismerő szavakat hallok, s fájdalmasan érint, ha valaki bánt bennünket. — Hogyan múlnak a na­pok? Aki úgy dolgozik: csak az idő menjen, annak min­den óx-a, minden nap bor­zasztóan hosszú. De én épí­teni akarok. És szeretem lát­ni, hogy gyorsan nőnek a há­zak, így hamar szaladnak a napok, a hetek. A íraylcrcs M. Nagy István egész vé­letlen folytán a házhoz jött. A hatalmas szállítószerkezet 220 mázsa terhével engedel­mesen áll dogállt szerkesztő­ségünk előtt, amíg a portré készült, M. Nagy 1950-ben fiatalon, s nagy vágyakkal indult el Szabolcsból. A motorokat mindig szerette, természetes, hogy az ÉPFU-nál vállalt munkát. — Három hónapig rako­dóként dolgoztam. A vállalat levizsgáztatott. Azóta gép­kocsit: vezetek. Hogy nem vágyódom-e el? Amikor rossz volt itt lenni, akkor se men­tem. Itt kezdtem, életemből két évtizedet adtam a válla­latnak. Meg aztán emberség és becsület is van. Amikor rossz volt, akkor is azt mondtam: a vállalat adott nekem szakmát, kenyeret. Megbecsülnek, hát megbecsü­löm őket én is. 1— És mit szeretek a mun­kámban? A ’ motort. Szere­tem hallgatni a Diesel, a Skoda hangját, ahogy dolgo­zik, ahogy iparkodik, hogy a helyére szállítsa a házfala­kat. És ahogy nőnek a lakó­negyedek, úgy látom értel­mét a munkának. — Igen, itt lakom Miskol­con. A Szentpéteri kapui la­kónegyedben. És tudom, hogy amint nekem jó volt meg­kapni az új lakást, olyan jó másoknak is. Igaz, sokat dolgozunk. Most, e héten is éjszaka fuvarozom a ház­gyárból az építkezésekre a paneleket. A kereset nem alakul rosszul, a vállalatnál megbecsülnek. Most, az él­üzem ünnepségkor is ötöd­ször kaptam kiváló kitünte­tést. A nioídonyYczclo. Katona Lajosról másodszor rajzolt festőművész portrét. — Először a felszabadulás után készült rólam. Kazán­kovács voltam a kohászatban, 65 kilóval. Rólam rajzolták meg választási plakáthoz a proletár típusát. Most — de­rűsen végignéz önmagán — aligha felelnék meg ilyen célra. Katona Lajos apja fűtő volt. Neki a mozdonyvezetés volt a vágya. 1952-ben vizs­gázott. Azóta vezetett gőzöst, Dieselt. Most villamos moz­donyokkal jár. ö a 19 tagú, November 7. nevet viselő mozdonyvezető brigád veze­tője. Bármiről is esik szó, ő mindig inkább a kis kollek­tíva érdemeiről beszél, ar­ról, milyen eredménnyel dolgoznak, hogy a brigád kapta eddig a legtöbb jutal­mat a balesetek elhárításá­ért. — Hogy miért szeretem a mozdony vezetést? — kérdez vissza. — Nehéz erre vála­szolni. Hátranézek a gödöllői parton. A mozdony mögött ott sorakozik 16 kocsi. A ko­csikban több száz ember, akik különféle célokkal, vá­gyakkal utaznak. Érzem, hogy bíznak bennem, a mozdony- vezetőben. És amikor begör­dül a Keletibe a személy, az expressz, a Moszkva—Torino gyors, kihajlok az ablakon. Az utasok felnéznek. Van, aki mosolyog, s van aki fel­szól, „vezér jól jöttünk, pon­tos volt”. Van aki barátsá­gosan int, mint egyszer Raj- kin, a nagy szovjet művész. Az ember szíve átmelegszik: van értelme a munkának, a hivatásnak. Csorba Barnabás Rajzok: Csabai Kálmán festőművész @jaLádc KOR miimtmi(iitiiiiimEE!ii2imiiiiiiiiimimmmmmnEiiiiiiiimmiii ívlese az: anya ajkáról Nagyanyáink korában ta­lán többet meséltek a gyer­mekeknek, mint ma. Sok dolgozó édesanya — akit vár otthon a második műszak — manapság bekapcsolja a rá­diót, vagy a televíziót, hadd hallgassa a gyermek. Ügy gondolja, ez is elég. Nagyon téved az ilyen édesanya, mert az anya aj­káról elhangzott mesének sokkal nagyobb a hatása. A mese témája is inkább egyé­niséghez simuló lehet, így sokkal jobban megfogja a gyermek érdeklődését. Ä „gé­pesített meseszolgálat”, amely százezreké, nagyon hasznos; viszont az édesanya által elő­adott mese csak saját gyer­mekének szól. Ő ismeri leg­jobban gyermekét, érdeklő­dését, és csak ő tudja, hogy egyénileg milyen területen van szüksége irányításra. Már az egészen kicsi gyer­meket is érdekli a mese cso­dálatos képzeletvilága és be­leéli magát a mese szerep­lőinek sorsába. Anélkül, hogy az édesanya saját vélemé­nyét hangoztatná, vagy esz­mei tanulságokat vonna le, a gyerek tudja, melyik a mo­rálisan követendő út Termé­szetesen a meseanyag kivá­lasztásánál erre az édesanyá­nak figyelemmel kell lennie és akkor is. amikor a törté­net fonalát szövi. Sok édesanya panaszko­dik: nem tudok mesélni! Nem tudom miről és hogyan meséljek... Pedig, áld akar, Hísos telve Fél kiló lisztből, három to­jással és sóval kemény tész­tát gyúrunk, hajszálvékony­ra gyúrjuk és 6 centis átmé­rőjű kockákra vágjuk. Hat­van deka sertéshúst megda­rálunk, két kanál, zsíron re­szelt hagymát pirítunk, majd ebben megpirítjuk a húst is, és megsózzuk. Hihűtjük, re­szelt szerecsendióval, törött borssal ízesítjük, s a kocká­kat megtöltjük vele. A tésztát ezután három­szögben, derelycf ormára hajtjuk, széleit jól lenyom­kodjuk, hogy a töltelék ki ne főhessen. Utána lobogó, for­ró, sós vízben kifőzzük és szűrőkanállal kiszedjük. Még melfegen 5 deka vajjal kever­jük össze, kivajazott tepsibe rakjuk, s meglocsoljuk 2 deci tejföllel. Tíz deka reszelt sajttal meghintjük, és a sü­tőben rózsaszínűre sütjük. Ha melegítjük, öntözzük meg tejföllel, és úgy tegyük sü­tőbe. tud mesélni. Csak nyitott szemmel kell élni, csak „oda kell figyelni”! Az élet szüli a történeteket, és a legtöbbet salát gyermeke szájából hall­hatja az édesanya, amikor el­mondja az óvodai, vagy is­kolai élményeit. Van olyan gyermek, aki hónapokig örömmel hallgat­ja esténként ugyanazt a me­sét, amelyet megkedvelt. Szereplői szívéhez nőnek, szinte kívülről tudja már minden betűjét, mégis jó, ha az édesanya ajkáról, hangján hallja az ismerős, kedves tör­ténetet. Ilyenkor az örök­mozgó gyermek is megnyug­szik. elbágyad és szinte „át­álmodja” magát a valóságból a mese álomvilágába. Sok­Tévedés azt hinni, hogy a rosszindulatú daganat nem gyógyítható. Ha időben fel­fedezik az orvosok a daga­natos elfajulást — gyógyít­ható. De miért, éppen a" nő­ket hívják elsősorban a szű­rővizsgálatokra, amikor kö­zöttük sem gyakoribb a be­tegség előfordulása? A nők —--------------------­sz ór a mese végét már nem is hallja, mert az édesanya, számára jóleső hangja elrin­gatja, s csendesen elalszik. A jól kiválasztott mese lel­ki „altató-tabletta”, mely fel­oldja az egész napi zűrzavar hatása alól a gyermeket, megpihenteti idegeit. Ne vá­lasszunk tehát olyan témát, vagy olyan szereplőket az es­ti meséhez, melyek felizgat­ják a gyermeket, vagy félel­met keltenek benne. Helyes mesélési módszer az is, ha mesekönyvből olvasott me­séket a gyerek egyéniségéhez igazítva, élőszóval mond el az édesanya. Kitűnő a „gépesített” mese is, de az édesanya meséje se maradjon el... rákos betegségének csaknem felét a méh. és az emlőrák adja. A nők rákjainak több­sége felszínesen, orvosi vizs­gálat számára könnyen hoz­záférhető helyen fekszik. Szűrővizsgálattal könnyen megállapítható még a panaszt nem okozó bőr, ajak, száj­üregi, mell, végbél és a női nemi szervek rákos megbe­tegedése, illetve azok meg­előző állapota is. A szakorvosok és az egész­ségügyi felvilágosítással fog­lalkozók éppen ezért azt ajánlják minden harminc éven felüli nőnek, hogy leg­alább egyszer évente - kó­ros tünetek észlelése nélkül is — keressék fel az otiroIó- giai gondozót, jelentkezzenek szűrővizsgálatra saját és csa­ládjuk érdekében is. A nők többsége nem riad vissza a kozmetikai kezelé­sektől, melyek sokszor fáj­dalmasabbak, kellemetleneb­bek a szűrővizsgálattól. Ne féljünk tehát egészségünk védelmétől. Divat a műkonty A konty nagystílű, elegáns és nőies, de csak akkor, ha mindig szépen gondozat, valóban jól fésült. A hajbetét, mü- konty, copf itthon is nagyon divatos lett. Praktikus, kellemes, ha a fodrásszal előre megfésültetett, hullámosított hajbetétet csak fel kell tűzni a természetes hajba. Néhány perc és kész az alkalmi, vagy a nappali frizura. Különösen áldás ez a divat azoknak, akiknek ritkul a haja. A műszálból készült vendéghajnál azonban sokkal szebb és természetesebb — bár jóval drágább is! — a saját hajjal azo­nosra színezett póthaj. A póthaj viselésében nincs semmi kivetnivaló. Akinek tet­szik, éljen vele bátran, hiszen ez még több lehetőséget ad a változatos és-előnyös frizurák kialakításához. Csíkoskockás... Nagy divat idén a csíkos, a kockás cs a különböző mintás anyag; szövetből, szőttesből, jerscyből éppiígy, mint nyári anyagokból. Ivét csinos modellt ajánlunk — elsősorban fiatal karcsú lányok számára. MmfepMofc

Next

/
Thumbnails
Contents