Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-31 / 126. szám
Vasárnap, 1970. május 31. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 ^I/TO.-IHOTOR Szovjet autók IMem adok kölcsön AZ ELMÚLT ÉVBEN több mint kétszázezer személy- gépkocsit gyártottak a Szovjetunióban, de a közeljövőben ez a szám ötszörösére nő. A szovjet ipar számol az A „Volga” nemcsak a Szovjetunióban vívott ki elismerést. hanem más országokban is. Az új modellt — a „GAZ—24”-et azonban még kevesen ismerik. A Korszerű karosszéria, nagyobb kényelem és megbízhatóság jellemzi az új Volgát. egyre szélesedő autópiac lehetőségeivel. Felújítják a moszkvai, gorkiji és ulja- novszki autóüzem termelését és épül egy új autóipari nagyüzem a Volga mentén is, Togliattiban. Az izsevi üzemben már megkezdték a „Moszkvics”-ok szerelését. Megjelentek az utcákon az új, korszerűsítettebb „Volga”, „Moszkvics” és ' „Zaporo- zsec” modellek. A szovjet személygépkocsikról külföldön is jó véleménnyel nyilatkoznak. Nyugat és Közép-Európa, Afrika, valamint Észak-Amerika végei, növekvő érdeklődést mutatnak a szovjet autóipar exportlehetőséged iránt. Az „Autóexport” külkereskedelmi egyesülés 67 országban ad el „Volga” és .-.Zapora- zsee” személygépkocsikat. Míg korábban elsősorban kíváncsiságból állták körül a külföldi kiállításokon és vásárokon a szovjet személyautókat. ma már üzleti szemmel néznek rájuk: minden szempontból értékelik a kocsikat. megjegyzik a korszerű karosszériát és a szerelvények nagy megbízhatóságát. Az elmúlt évben a Lenin Komszomol nevét viselő Moszkvai Autóüzem megkezdte a viszonylag kisfo- gyasztású „Moszkvics—412” gépkocsik sorozatgyártását. A kocsi motorja négyhengeres, soros, 1478 köbcentiméteres hengertérfogattal. A motor teljesítménye percenként 6 ezer fordulat mellett 75 lóerő. Az autó maximális sebessége 150 kilométer óránként. Két változatot is kidolgoztak az új „Moszkvics” alapján — az „Universzal”-t és a „Furgon”-t. „Volga-GAZ—24” nagyobb kényelmével és a modern esztétika követelményeit kielégítő korszerűbb karosszériájával különbözik elődjétől. Száz lóerős motorja több a „FIAT—124” típusú gép- j kocsi képezi. A szovjet j „VÁZ—2101” típusú kocsi a ' szovjet út és időjárási viszo- j nyolchoz való jobb alkalmaz- 1 kodóképességével különbözik olasz elődjétől. A konstrukció módosítását szovjet és olasz szakemberek közösen végezték el. A „VÁZ— ( 2101” gazdaságos, és jó elrendezésű autó. Az ötszemélyes kocsi 60 lóerős motorja segítségével óránként 140 kilométeres sebességre képes. A gépnek zárt hűtése van, a hűtőfolyadékot két évig nem kell cserélni. Az autó erős fagyban való hosszabb várakozás után is „készségesen engedelmeskedik” az indítónak. A „VÁZ—2101” sorozat- gyártásában a KGST országok is részt vesznek. Magyarország készíti az autórádiókat, Lengyelország a rugózatot, Bulgária pedig az új szovjet autó akkumulátorait szállítja. A gépkocsit több változatban akarják gyártani, és már megkezdték a következő VAZ-modell kidolgozását is. A VOLGÁI AUTÓÜZEM építésének befejeztével jelentősen megnövekszik a Szovjetunió személygépkocsi terA gyorsan népszerűvé vált új „Zaporozscc” kisautó. mint 130 kilométeres sebességet biztosít óránként. Hamar megnyerte a szovjet és a külföldi közönség tetszését a „ZAZ” emblémás virgonc kisautó, az új „Zaporozsec” is. A ZAZ— 966 elegáns külseje, új, léghűtéses U-alakú motorja, sebességváltó mechanizmusa és a főtengelye vonta magára a szakemberek figyelmét. Ez a kisfogyasztású kocsi 120 kilométerre tud felgyorsulni, benzinfogyasztása 100 kilométeren, az utazási sebességtől függően 8,5—10 liter normál benzin. Hamarosan megjelenik az utakon a Volgái Autóüzem újszülöttje is. Mint ismeretes, az üzem házismodelljét melése — ami a növekvő életszínvonalat figyelembe véve, teljes mértékben szükségszer’'' Frédinek, esSLaítnak emberfeletti emlékezőtehetsége volt. Valóságos me móriazseni. Visszaemlékezett a legielentéktelenebb esetekre, és emlékezete soha nem hagyta cserben. Már az iskolában rengeteg hasznát- vette csodálatos memóriájának. Nem kellett tanulnia, egyszeri olvasás után a lain szótár egész oldalait is- nételte el gondolatban. S livel a tanulást „kiküszö- ölte”, könyvekre sem volt züksége, és az értük kapott oénzt hasznos dolgokra: cigarettára, parittyára fordíthatta. Frédi volt az osztály legjobb tanulója. Jelesen érett, s egy vállalathoz került, ahol — különösen az igazgatót — valósággal elkápráztatta memóriájával. 1 hamarosan az igazgató személyi titkára lett, s ettől kezdve háromszor olyan gyorsan ment az igazgatói személyi ügyek kezelése, mint Giziké, a gépírónő idején. Nem kellett az akták között turkálni, fejből vágta ki, mikor. milyen ügyben járt a , vállalatnál, s az ügy milyen iktatószámon fut. Csak ép- , pen feketekávét nem szolgált fel, és nem illegettc magát mosolyogva az ügyfelek előtt, mint Giziké. Említésre méltó még, hogy Frédi, volt iskolatársamnak fejében volt az egész magyar menetrend. Minden évben, menetrendváltozáskor újra elolvasta, és tudta, hogy például hány órakor kell felülni a vonatra, hogy este 7- re megérkezzen Zalaszent. grótra. Nem emlékszem rá, hogy Frédi nem emlékezett volna valamire. Fél éve aztán az történt, hogy ez a ragyogó memóriáid barátom bizalmasan így fordult hozzám: — Kérlek, ne vedd rossz néven, meg vagyok szorulva: adj kölcsön 300 forintot. A zsebembe nyúltam, és ldnyáiaztam neki három pirosat. Édesmindegy — gondoltam —, hogy az én zsebemben van-e a pénz, vagy nála. Ügysem költőm el. Az idő pedig telt. Pár hónap múlva célzásokat tettem a kölcsönre vonatkozóan, de Frédi ártatlanul nézett rám: nem értett belőle semmit. Megdöbbentem. Lehetséges volna? Ez a tökéletes memó- riájú Frédi nem emlékezne a kölcsönre? Tegnap aztán újra felemlítettem neki a kölcsönt, mire a szemembe nézett és fahangon ennyit mondott: — Egészen szép. kirándulásra alkalmas idő van. — Nem addig az! — vágtam vissza. — Az a 300 forint, amit fél éve kölcsönadtam neked, most már kell. Nem várhatok tovább. Remélem, emlékszel rá, hogy tartozol ? Azt vártam, hogy zavartan dadogni fog. bocsánatot kér feledékenységéért. és a zsebébe nyúl. Ehelyett azonban gúnyosan felkacagott: — Látod, ez vagy te! Ilyen memóriád van neked. Hát te nem emlékszel, hogy holnapután lesz három hete, délután fél négykor összetalálkoztunk a Bumbedlin utcában. a 47-es számú ház előtt, az úttesten éppen egy sörösládákkal megrakott tehergépkocsi porzott el, rendszáma LX 76—04, a vezetője pörge bajuszú 40-es férfi, a túloldalon kint állt a borbélyüzlet előtt az a csinos lányka, én zsebbe nyúltam, és átadtam neked nagy hálával a kölcsönt? Pontosan két százast, három húszast és négy tízest?! Hát nem emlékszel rá, barátom? Erre a fejbevágóan pontos adathalmazra nem lehetett nemet mondani. Mindenesetre legnagyobb' emlékezőtehetséggel megáldott embernek sem adolí kölcsön. Dénes Géza A kávét persze elfelejtette! Shell benzinkút Veszprémben Az országban hatodikként létesült veszprémi Shell benzinkút építésére 16 millió forintot fordítottak. A műszerekkel kiválóan felszerelt benzinállomás igényesen látja cl szolgálataival a hazai és külföldi autósokat. Hamarosan Miskolcon is megnyílik a cég új benzinkútja. Éttermi füstölgés Szomorújáték három fogásban, epilógussal i. VENDÉG: Kérek egy adag sertésbordát Dubarry módra, meg hozzá egy kovászos uborkát. PINCÉR: Igenis, egy Dubarry kovászos uborkával. Küldöm az italost. VENDÉG: Egy pillanat! Ez a Dubarry, ugye, nem más, mint egy szelet sertéshús, a tetején egy darabka karfiol, az egész leöntve besammer mártással, és egy kicsit átpirítva. PINCÉR: Ügy van, a kedves vendég nagyszerűen kiismeri magát az ételek között. (Elmegy.) (Eseménytelenül eltelik vágj’ hét- nyolc perc. A vendég idegesen dobol ujjaival az abroszon.) PINCÉR (visszatér): Tessék valami mást rendelni. A Dubarry elfogyott. VENDÉG: Ilyenkor? Hiszen még déli egy óra sincs! PINCÉR: Elfogyott. Tessék mást kérni. VENDÉG: Ezt szerettem volna. Egyáltalán, hány adagot készítettek belőle, hogy ilyenkor már csak az étlapon van, a valóságban nincs? PINCÉR: Ebből nem szoktak sokat csinálni. Hátha nem fogy el. Ezt nem lehet eltenni holnapra. VENDÉG: Nem is kell eltenni: Mégis, szeretném tudni, hány adag készült ma? PINCÉR: (a vendég füléhez hajol): A kedves vendég törzsvendégünk, hál elárulom, de ne tessék senkinek elmondani: ötöt. VENDÉG: Ebben a nagy étteremben? PINCÉR: Ebben. Tessék mást-kérni. VENDÉG (az étlapot böngészi!: Legyen akkor — finom falatok jó'asszony módjára. IL ÉTTEREMVEZETÖ (a tálalónál elfogja a pincért): Mit murizott az az izé? PINCÉR: Semmi. Csak höbörög, mert már nem jutott neki Dubarry. Morog, miért csinált a szakács ilyen keveset. ÉTTEREMVEZETŐ: Hallatlan! Ezek a törzsvendégek miket képzelnek! Velük van mindig a legtöbb baj! Mindig nyavalyognak, azt hiszik értenek mindenhez, meg azért, mert itt esznek naponta egy ebédet, van valami különös előjoguk. Még az se tetszik nekik, ha rendezvények miatt néha nem tudjuk őket megzabáltaini. PINCÉR: Hát. az bizony megesik. ÉTTEREMVEZETŐ: Hányszor?! Legfeljebb szezonban hetente kétszer-há- romszor. No és? A rendezvényekből élünk barátom, nem a menüt rendelő törzsvendégekből. Ki figyel oda. ha egy törzsvendég elégedett, vagy elégedetlen, de ha van itt egy tíznapos szimpozion. és itt kosztol a társaság, az igen. Szép tálalás, meg minden, ami belefér, s nem baj, ha cgy-cgy miniszterhelyettes, meg egyéb fejes visszaemlékezik, hol evett valami jót, miegymás. Érti? No, vigne ki neki azt az izét, már biztosan kihűlt. III. PINCÉR (a vendég elé rakja az ételt). VENDÉG: Bocsánat. Arról volt szó. hogy finom falatok jó asszony módjára. PINCÉR: Igen. Ez az! VENDÉG: Ez nem az! PINCÉR: A konyhán annak adták ki. VENDÉG: De ez akkor sem az! A Venesz-féle receptkönyv, a maguk bibliája nem így írja elő. PINCÉR (vállat von, fanyalogva): Jól van a kedves vendég tájékozódva. Egyébként visszavilietem. VENDÉG: Ne vigye, mert akkor sohasem ér ide. egy újabb étel. PINCÉR (újabb vállvonogatás után elmegy). ÉTTEREMVEZETŐ (bejön): Ízlik, kérem tisztelettel? VENDÉG: Nem, Nem ezt kértem, de megeszem, mert éhes vagyok. Egyébként rágós, hideg. ízetlen, ÉTTEREMVEZETŐ: Furcsállom, kérem, Tegnap itt ebédelt Iksz elvtárs, tetszik ismerni bizonyára. No, ugye? Szóval, itt eb'édelt Iksz elvtárs, a főhivatali föföfö. Ugyanezt ette. Neki nagyon ízlett. Meg a kísérőinek is. Meg a múltkor itt volt, kérem szépen, egy delegáció Bumburnyákiából. Hát azok a bumburnyákok sem győzték eléggé dicsérni. VÉNDÉG: Lehet, hogy Iksz elvtársitok ízlett, de én Ipszilon elvtárs vagyok, és bumburnyák sem vagyok. Ez a lényeg. De ha Iksz elvtárs már tegnap ette, ez az étel azóta kihűlhetett. ÉTTEREMVEZETŐ: A kedves vendégnek kicsit szekánt hangulatban tetszik ma lenni. VENDÉG: Nem ma. Mindig, ha így szolgálnak ki. Legszívesebben nem ■tenném be ide többé a lábamat. Fizetnék! ... UTÓJÁT ÉK PINCÉR (a vendég távozása után az étteremvezetőre hunyorít): Nem teszi be a lábát. No bumm, és akkor mi van. Megeszi más vendég. Nem marad meg. Egyébként még imn jócskán ebből a micsodából. Mit csináljunk vele? ÉTTEREMVEZETŐ: Csigavér! Holnap beirjttk az étlapra: sertésjava Esze Tamás módra. Ki emlékszik rá, hogyan ette az öreg kuruc a, disznó- húst?.' ... Benedek Miklós \