Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-31 / 126. szám

Vasárnap, 1970, május 3Í. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Üzem a föld alatt Félmilliárdos beruházás jr a Borsodi Ercelőkészítőben Számok és emberek Évek óta tart és még so­káig folyik a Borsodi Ércelő­készítőmű rekonstrukciója. A Borsodi Ércelőkészítő­mű népgazdaságunk két kohászóriását — a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Üzemek nagyol­vasztóit — látja el előkészí­tett kohóeleggyel. A több milliárdos beruházás nyomán az ércelőkészítőmű megfia­talodik, bővül kapacitása. Elég az UVATERV-nél (Üt­és Vasúttervező Vállalatnál) levő tervezési dossziékba be­pillantani, hogy képet kap­junk a beruházás méreteiről: csupán a most készülő Borso­di Ércelőkészítőmű vagon­buktatója 500 millió forintba kerül. — A vagonbuktató föld alatti része és a hozzá vivő szalagpályák nagyobbak lesz­nek — mondja Rédei György, az UVATERV osztályvezető­(Tudósítónktól.) Mint már az Észak-Ma- gyarország hírt adott róla, március 27-ón nyílt meg a miskolci Széchenyi utca 103. szám alatt — az Ifjúsági Expressz Iroda szomszédsá­gában — a MÁV menetjegy­iroda. Az azóta eltelt idők tapasztalatairól, az iroda for­galmáról, s a jövőbeni elkép­zelésekről Bottka Dezső iro­davezető ezeket mondotta: — Kettős cél vezetett ben­nünket, amikor a MÁV me­netjegyirodát itt. a város szí­vében megnyitottuk. Az egyik célunk: kulturáltabb körülmények között, kényel­mesebb jegyváltást biztosí­tani Miskolc dolgozóinak, s az átutazó turistáknak. A másik cél pedig: tehermente­síteni a Tiszai pályaudvar jegypénztárait. Napi átlagos bevételünk ötezer forint kö­rül mozog, ami 30—40 jegy­váltót jelent. Sajnos, mégke­Mossa a vidám, májusi eső a Ménes patak völgyét. Fürösz- tik leveleiket a gyümölcsfák, issza a vizet a vetés. ^ Fut a szelíd patak, hátán békésen úszkálnak a libák. Szöglige­ten éppen delet harangoz­nak és kisüt a nap. A hazafe­lé tartó iskolások hunyorgó szemmel néznek a fénybe, si­kongatva lépnek a tócsák kö­zepébe ... Légvonalban egyórányira komor, májusi eső mossa a védvonalak gátjait. Követ, cementet, segítő, dolgos kezű embereket visz rohanó hátán a nemrég még piszkosan hömpölygő, áradó folyó. A néhány hete még szép re­ménnyel ápolt vetéseket ar­rafelé elvitte az ár. „Láttátok-e a tv-ben?4* — Tudjátok-e gyerekek, mit jelent az, ha megsemmi­sül a vetés? Nem tudhatjá­tok, hisz ti még ilyet soha­sem láttatok. A parasztem­ber azt mondja ilyenkor: oda az Élet... Láttátok-e a tv-ben. mit tett az árvíz? Milyen nehéz soruk lehet most arrafelé a gyerekek­nek. Mi lenne, ha néhányat elhívnánk közülük nyárra? Kérdezzétek meg a szüléite­ket! Az óra végén szótlanul csomagolták össze könyvei­ket a szögligeti általános is­kola ötödikesei. „Jöttünk Idiratkozni“ Papp Mátyás iskolaigazga­tó az első nevet egy hirte­je —, mint bármelyik buda­pesti aluljárórendszer és hoz­závetőlegesen kétszerese lesz a Nagykörű tat és a Rákóczi utat keresztező Blaha Lujza téri aluljárónak. ■A vagonkirakás legkorszerűbb módja Gedeon Gyula, az UVA­TERV tervezését irányító szakmérnök elmondta: az építés alatt álló új létesít­mény Sajókeresztúrtól délre, a vasútvonal és a közlekedé­si út között, a Sajó völgyé­ben épül. A műszaki terve­ket ugyan a KGMTI készítet­te, de az ércelőkészítö va­gonürítőjének és vagonbuk­tatójának terveit már az UVATERV-nél dolgozták ki. Az ércelőkészítő fogadja a Záhonyból érkező szovjet ér­cet, a rudabányai ércet. vesen tudnak erről a jegy­irodáról, pedig kulturáltabb körülmények között ugyan­azokat a szolgáltatásokat biz­tosítjuk, amelyeket a vasúti jegypénztár. Váltható társas- utazásokhoz, tanulmányi ki­rándulásokhoz szükséges, kedvezményes, sőt, helyje­gyek is. Elővételben hat nap­ra „filléres” jegyeket is ugyanúgy kiszolgálunk, mint heti és havi munkás, menet­térti jegyeket. Érdemes megemlíteni, hogy 6—20 óráig nyitva tartó iroda a külföldi vonatcsatlakozá­sokra kiterjedő információt is szolgáltat. Az elképzelés szerint segíteni akarnak a Budapestre utazóknak: a fő­város területén érvényes vil­lamos- és autóbuszjegyeket is akarnak árusítani. Ezen túlmenően a megyei Idegen- forgalmi Hivatallal együtt­működve intézkednek majd szállásbiztosításban is. Kaszala Sándor len előkapkodott vonalas ir­kába jegyezte fel. — Jöttünk volna felirat­kozni az igazgató bácsinál. Mondta a gyerek, hogy lehet idehívni nyárra iskolásokat onnan az árvízkárosult fal­vakból. Láttuk mi is az új­ságban, hallottuk a rádióban, mit szenvednek ott az embe­rek ... Hát úgy gondoltuk, segítünk mi is valamivel. És aztán pár nap alatt egy­re csak szaporodtak a nevek az irkalapon. Betelt az első oldal, és sorjáztak a bejegy­zésele a másodikon is. Már csaknem negyven csa­lád akar egy-két hétre, egy hónapra, akár az egész szün­időre játszópajtást hívni fia, lánya mellé. „Bubenkó Üti szólt...“ — Tessék csak beljebb kerülni nálunk. A gyerekek? A pici Kriszta még csak két­éves, most aludt el odabenn. A Kati meg ott futkároz valahol a kertben, ö most előkészítős, szeptemberben megy elsőbe. Tágas konyha, három la­kályos szoba. Kovácséknál egy fedél alatt él az idős és az ifjú pár a gyerekek­kel. A két lány apja bányász, Ormosra jár mindennap. — Én a szomszéd lányt, Bubenkó Étit hallottam, amint mesélt a szabolcsi gyerekekről. Mondtam a fér­jemnek, hívjunk mi is egy kislányt. Hisz a (5—7 éves mészkövet, piritpörköt, az urkúti karbonátos és más ércféleségeket. Évente több ezer vagon érkezik, amelyek kirakása óriási munkát igé­nyel. A vagonürítő és buk­tató megvalósulásával gyor­sul a munka, folyamatosabb a kohók ellátása. Milyen is lesz a félmil­liárdos létesítmény? A va­gonfogadó egy 80 tonnás kör­buktatóból és egy ürítőhidas buktatóból áll. Mindkét „gépmonstrum” egyszerre két-két vagont „kap be” és másfél perc alatt elnyeli tar­talmukat. A vagonokból kike­rülő anyag a körbuktató, il­letve az ürítőhíd alatt levő 3—3, egyenként nem keve­sebb, mint 100 köbméteres űrtartalmú bunkerba zúdul. A bunkerek alatti szállító szalagrendszer továbbítja majd az ércet az úgynevezett finomosztályozóba. Kisstadionnyi épület A vagonbuktató és az ürí­tő a föld alá épített vas­beton épületben áll, de a föld fölé is magasodik hatalmas teste. A vasbeton „páncél- szekrényeket”, amelyek 9,80, illetve 11,80 méteresek, a föld felett építették, ám ké­sőbb a mélybe süllyesztet­ték, A roppant súlyú „mac­kók” alatt egyenletesen kel­lett a földet kibányászni, ne­hogy megbillenjenek a sűly- lyesztés alatt. A vagonbuktató acélvázas épülete impozáns látvány, hiszen kisstadionnyi méretű: űrtartalma 5600 köbméter, míg az ürítőépületé 2700 köbméter. Az épületek ol­dalfalai könnyűbetom pane­lek. A tetőfödém ugyancsak előregyártott szerkezetekből készül. A félmilliárdos vagonfo­gadó, buktató és ürítő beren­dezés kivitelezését a 31. sz. Építőipari Vállalat végzi, a Borsodi Mélyépítő Vállalat közreműködésével. A külön­leges és érdekes létesítmény 1970 végére készül el és áll az ércelőkészítő szolgálatára. Szűts Dénes már milyen jól meglenne az én Katimmal!... Nyáron itt minden gyönyörű. A kertben roskadásig lesz gyümölcs, és felmehetnek mindennap a Meleg-oldalba. Onnan csodá­latos a kilátás... „Oly csendes ez a ház“ A patak partján áll Bo- baly István háza. Az idős ember nincs otthon, éppen a tsz-ben intéz valamit. A fiatalos, mosolygó szemű asszony a nyári konyhából befelé tessékel: — Hogy miért is akarunk idehozni egy-két gyereket? Mióta elrepültek itthonról a mieink, oly csöndes, üres ez a ház. És odabenn a szobában három virgonc kislány ugrik elénk. Egymás után jönnek, mint az orgonasíp. — ök az unokáim. Csak rövid időre jöttek. A többi meg nem is itt él, a megyé­ben, hanem odalenn, So­mogybán. Ügy gondoljuk az öregemmel, felvidít minket az üres házban bárki fia, lá­nya ... Tudja, mikor én elő­ször megláttam az árvizet a képernyőn, hát nem tudtam aludni egész éjjel... „Nyuszi már alig várja“ Pásztor Gyuláéknál nagy munkában vannak. A régi, masszív falakat bolygatták Ezekben a napokban a munka teszi egyenlővé a nappalt és az éjszakát. A rendkívüli helyzetben 2400 kilométeres szakaszon 40 ezer ember küzd rendkívüli erő­feszítéssel a gátakon. Néme­lyikük portréját villantom fel. Az ő cselekedeteikben, tetteikben tükröződik a gáta­kon dolgozó 40 ezer ország­mentő erőfeszítése. A katona Ács Antal honvéd 21 éves, 8 hónapja katona, a Szamos és a Túr között Jánkmajtis- nál esett út a „vízkeresztsé- gen”, ahogy ők mondják. A kétéltű, páncélozott gépjár­művel hajnali 4-kor indultak. A másfél-két méteres vízben körülhajózták a falut, a há­zak tetejéről, padlásról már összeszedtek vagy félszáz embert, amikor kiáltozást hallottak. Az egyik megdőlt, agyonrepedezett ház cserepei közül kért segítséget két asz- saony. A járművel nem me­hettek a megrokkant ház kö­zelébe. Ács Antal honvéd, há­rom társával gondolkodás nélkül beugrott a hónaljig meg egy kicsit. Átalakul az épület. — Két szobánk lesz most már, amott a fürdőszoba, meg a kis konyha, ahol fő­zök. A lakókonyhában nagy­szerűen lehet játszani a gye­rekeknek, ha kinn rassz idő van. — Nem bírok Gyusziká- val. Mindig emlegeti, kérde­zi, mikor jön már az a fiú hozzánk. Akkor aztán me­gyünk majd a szőlőbe, visz- szük kirándulni, megláthat­ja Aggteleket, meg a Szád­várat. Csak szép nyarunk le­gyen már... „Holnap napos idő lesz“ Ballagunk az igazgató­val házról házra. Olvasunk a tekintetekből, a mozdula­tokból. Faggatjuk az embe­reket, mi hozta elő ezt a gon­dolatot, a szép szándékot. Keressük rá a választ, miért vinne a mészégető Gál János három gyermeke mellé még egyet miért iratkoztak fel a gyermektelen Hancsákék, akik most éppen az egyik falubeli család kicsinyébe oltják szeretetüket? És ért­hető-e, miért nem pihen az idős Túri Anna, ki egyszál maga hat gyermeket nevelt emberré? Papp Mátyás a tisztuló eget nézi, és csali annyit mond csendesen: — Látja, derül. Holnap már napos időnk lesz. Gyárfás Katalin érő vízbe. A létrát sem mer­ték az omladozó háznak tá­masztani. Társai tartották, amíg Ács- honvéd felment rajta. Először az öregasz- szonyt hozta le és vitték a járműhöz^ szinte a tenyerü­kön, a víz fölé emelve, aztán a fiatalabbikat. Csak mikor az úszó gépre kerültek, ők is akkor vették észre, milyen hideg a víz. Ruhájukat a tű­ző napfény szárította meg rajtuk. Két fordulóban, ebben a faluban 114 embert mentet­tek ki. Megkérdeztem tőle, megköszönte-e nekik valaki. — Csak egy öreg bácsi há­lálkodott sírva, de elfordul­tam, mert ilyenkor nincs idő meghatódni — hangzik a vá­lasz. — Meg aztán a nagy veszélyben elfeledkeznek er­ről az emberek, másként meg természetesnek veszik, hogy bemegyünk értük a magas vízben az omladozó fa­lak közé. Ez kötelessége az embernek. Aki ezt nem teszi meg, az nem ember. A brigádvezető A gépesített árvízvédelmi részleg az Északmagyaror­szági Vízügyi Igazgatóság elit alakulata. Jól összefor­rott kollektíva, tapasztalt víz­ügyi szakemberek irányítják, felszerelése korszerű. A rész­leg egyik kisebb egységét, egy komplexbrigádot — amelyben minden szükséges szakma képviselve van — Polonkai Albert vezeti. A 48 éves. alacsony, erős, szívós, őszülő hajú kőműves már kö­zel másfél évtizede vesz részt az osztag munkájában. Ott volt a Berettyónál, ahol a je­ges ár elleni védekezésnél 36 órákat húztak le a gátakon egyszerre, és 90 napig védte Mohácsot a megáradt Duna ellen, most már három hete nem látta Tiszalökön lakó családját Az ő brigádja épí­tette az esős, hideg éjszaká­ban Sárospataknál a szádfa­lat, később meg ugyanezt csinálták Tiszalúcnál. Nehéz, fárasztó, sokszor veszélyes ez a szolgálat, mégis önként vállalta. — A mi brigádunk — mondja — normális körül­mények között átereszeket, hidakat épít. Talán éppen ezért vállaljuk ezt a nehéz szolgálatot, mert becsüljük, amit sok ember fáradságos munkával felépített, és azt akarjuk, ne vigye el a víz a házakat, iskolákat. Az ezermeste: A műhelygépkocsi-vezető, autószerelő & közlekedési technikus, 46 esztendős korá­ban érettségizett. Most 52 éves. A lakókocsiban az ágy­ra ül, karját a kisasztalra tá­masztja, erre hajtja a fejét és szundít egyet, amíg el nem zsibbad a karja, vagy fel nem költik. Mert itt minden percben jöhetnek. És ilyen­kor Molnár Sándor, a 3. sz. AKÖV dolgozója, három fia­tal beosztottjával nem kíméli erejét, tudását, Tőlük még nem vontattak be gépkocsit, mert nem tudták volna el­hárítani, megjavítani a hibát. Az ezermester pótkocsijá­nak egyik része jól felszerelt műhely, a másik pedig lakó­kocsiféle. A rendhagyó hely­zet ellenére példás rend és tisztaság fogadja a vendéget. Jó itt egy kicsit megpihenni, és hallgatni az ősz hajú,-fe­kete szemű, erős ember dör- mögését. Ezt mondja: — Csak az egyik oldala­mon tudok feküdni. A bal kezem és a bal lábam reu­más. Sofőrbetegség, mert bal oldalon nyílik az ajtó. Június 12-től beutalóm van Hévíz­re. Remélem, addig elmúlik ez a nagy víz. Ha meg nem. hát egy hetet elmulasztok a gyógyvízből az árvíz miatt. Gondolom, a második héten is befogadnak a szanatórium­ba ... A telefonközpontos A nap bármely időszaká­ban telefonáltam, ugyanaz a fáradt, kissé rekedt női hang fogadta kérésemet a tiszalú- ci postán. Ez a hang Ozsváth Lászlónéé, aki két hete ál­landóan ott ül szemben a ké­zi kapcsolású fekete telefon- központ billentyűivel, csen­gőivel, dugóival és kis táb­lácskáival. Az íróasztal mel­lett ott van a vaságy, éren pihen, ha van egy Ids ideje a nyugodtabb éjszakai órák­ban. Nem a munka, az ön­ként vállalt szolgálat nehéz, hanem a sok türelmetlen, ideges, követelőző, sokszor kiabáló hang. Tapasztalatból tudom, hogy mindenki a sa­ját munkáját tartja sürgős­nek, fontosnak. Ez fárasztja ki a telefonközpontosokat. Forgalma — csak az innen induló — több mint három­szorosára növekedett az el­múlt hetekben. Az ország minden részével beszélt már, és kevés olyan város van, ahonnan ne keresték volna Tiszalúcot. Beszélgetésünkbe bele- csörren a telefon. Bocsánat­kérőn rámnéz, beül a fekete forgószékbe, szembe a feke­te telefonközpont billentyűi­vel, csengőivel, dugóival és kis táblácskáival, aztán fá­radt hangján megszólal: — Halló! Tiszalúc, posta. Tessék ... Vízügyesek, katonák, kar- hatalmisták, munkásőrök, a polgári védelem erői, a la­kosság érzi, ők 40 ezren ösz- szehangolt hadseregként te­vékenykednek. Ez nyújt re­ményt arra, hogy a rendkívü­li helyzetben sikerül megóv­ni veszélyeztetett városain­kat, falvainkat, lakosságun­kat, verejtékkel alkotott ér­tékeinket, Oravcc János Új szolgáltatások a MÁV menet jegy irodában Szögligeti családok Szegednél minden eddig észlelt maximumnál magasabb a Tisza vízállása. A város ostrom­lott képet mutat. A támfal biztosítására a Tisza-parti Móra Ferenc sétányon több mint 150 ezer homokzsákot helyeztek cl.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents