Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-30 / 125. szám
Szombat, WO. május 30. KZÄK,MAGYARORSZÁG 5 Szépülő Nyék Épül a kultúrház. Épül az új fejlesztésére, csinosítására fel- gyógyszertár. Csaknem kész használható energiáját össze- egy új üzletház épülnek az fogó, irányító községi tanács, új lakóházak, csatornát ás- Nem attól válik* vonzóvá egy nak a belvíznek, tervezik az község, hogy hány ezer lako- ú j utat... sa van, ha gödrös, kátyús út»V» 'i m Az iskolás gyerekek is kiveszik részüket a munkából. Csinosítják a hősök ligetet. (Foto: Szabados) Nyékládházára az utóbbi időben szinte alig lehet ráismerni. Az ottlakök megszokják, de a kívülállók észre veszik: „tegnap itt még kőtörmelék volt, ma rendezett árokpart... S mennyivel másképp mutat ez a csinos ház, hogy rendbe hozták előtte a kerítést is.” Igen: észre vettük, s kötelességünknek tartjuk, hogy bemutassuk a szépülő Nyéket, Miskolcnak — talán már nem is a távoli jövőbeni — elővárosát. Mindenütt ügy van az, hogy olyan a község, amilyenek a gazdái. A lakosság és az embereknek a’ község jain elakadnak a járművek; ha a tiszlítatlan árkokban megreked a víz; ha a dűle- dező kerítések választják el egymástól a portákat. Egy kis lélekszámú község is lehet kedves a szemnek, s hagy maradandó emléket az emberben, ha a lakosság — úgy, mint ezt most Nyéken tapasztaltuk —, az egész községet a magáénak érzi és • úgy tartja: nemcsak a portán kell rendet tartani, amelyen a családi ház áll, hanem előtte az utat, az árkot is, mert csak így teljes az összhang. Kellemes feladatra vállalkozott Szécsényi László, a tanács vb-elnöke, amikor elindult, hogy megmutassa nekünk a község utcáit, épülő objektumait. Bátran tehette: Nyékládházán olyan nagyszabású tisztasági, községrendezési és csinosítási mozgalom indult meg, amelyről csak elismeréssel lehet szólni. Mindenekelőtt abból táplálkozik ez, hogy az ottlakók szeretik falujukat,, s áldoznak érte. Ezért a tisztasági mozgalom létrehozását irányító operatív bizottság most ki is használja ezt a falu- szeretetet: fáradhatatlanul járják az utcákat, ellenőrzik a közintézmények udvarát, a köztereket, nem fukarkodnak a dicsérő szóval, s ha kell, a figyelmeztetéssel sem. Az elnök neveket sorol, köztük elsősorban a község orvosa, dr. Bánhegyi Imre nevét; említi Rozsnyói Tibornét, Söregi Józsefnél, Kiss Bertalant, Juhász Józsefet, Szabó Barnát, Bárczi Lajost, nem utolsósorban Pásztor Anna vb-titkárt, akik mint az operatív bizottság tagjai, szinte egymás közt is versengenek területük tisztaságáért. Stencilezett leveleket küldtek szét: a község minden egyes háztulajdonosát külön írásban felszólították lakóháza, udvara, kútja rend- bentartására és ebben a levélben — igen ügyesen — arra a magas jutalomra is céloztak, amelyet a megye községei között folyó tisztasági versenyben jó volna megnyerni. Igen, mert helye volna annak a pénznek is: újabb beruházásokra, a község további fejlesztésére fordítanák! A verseny tart. Az értékelés hátra van. Egy bizonyos: Nyékládháza mindenképpen nyer! A tiszta, szép udvarokkal, a község egész arculatának megváltoztatásával máris elnyerték azok rokon- szenvét, akik megfordultak benne. ónodvári Miklós Kiküldött munkatársunk jelenti: Hetek óta az első, viszonylag nyugodtabb -nap tegnap reggel köszöntött ránk a Tisza V. számú — Tokajtól Inérhátig terjedő — árvíz- védelmi szakaszán. Elvonultak az esőfelhők is, a meleg napsütésben felszáradtak a gátak földútjai, úgy, hogy a vízügyi dolgozók, katonák és a környék lakossága a szükségesnek megfelelően folytathatta a védművek erősítését. A Tiszalúc alatti kritikus szenterdői résznél tegnap délre a 23-án mért maximális vízszinthez viszonyítva 80 centimétert apadt a folyó. Az itt védekező erők egy részét ezért — főleg a katonaságot — a Tisza középső, illetve alsó szakaszára vezényelték. A miskolci könnyűbúvárok, miután itt több mint 500 méter hosszban fektettek le fóliát a víz alatt, Tiszakeszibe mentek át. A hajók és az uszályok az apadó víz miatt csak nehezen jutottak ki a tiszadobi főcsatornán, hogy Tokajból követ szállítsanak a folyó alsó szakaszára. Egyébként a békés munka elérte már a gátakat is. Kaszálják a gáton nőtt füvet, a víz felőli oldalon mintegy 200 méter hosszúságban megkezdték az elázott futó rőzsesor felszedését, rendezik a gát koronáját, az utakat. Nagy forgalmat bonyolítanak le a szétszedett Tiszadob —Tiszalúc központi ponton- hídnál. A két part között nagy vascsónakjukon a híd- kezelők 200—300 embert, sok kerékpárt hordanak át naponta Tiszadobról Tiszalúcra, illetve vissza. Tegnap én is ott álltam a jobb parton, a gáttól vagy 200 méterre az iszapon, hordalékon, ahol néhány nappal ezelőtt még ellepett volna a víz. A kiía- kult fű és a kisebb bokrok még nem tértek magukhoz, A község fölött felhők vonulnak, csendes eső szemerkél. A kilátóteraszról nézzük a kanyargó Tiszát, s a Bodrogot. A hidat tartó kő- pillérekből ma már kettővel több áll ki a vízből, mint néhány napja, s lassan-las- san a part menti sétányok is előbukkannak a vízből. A néhány nappal ezelőtti közvetlen veszély árnyéka elvonult Tokaj fölül. A legveszélyesebb árvíz volf Tokajnál kétszer volt már magasabb a Tisza vízállásmaximuma a mostaninál. A nagy tiszai árvíz idején, 1808-ban 872, 1964-ben 864, most pedig 858 centimétert mértek. Veszélyességét tekintve a mostani helyzet volt a legkomolyabb. Az első fokú készültséget még március 25- én rendelték el. Amint a víz szintje elérte a 700 centimétert, életbe lépett a II. fokú. majd 800 centiméter után a ill. fokú készültség. Ilyen hosszan tartó III. fokú készültségre még nem volt pél- ds A több, mint egy héten át tartó erős védekezésben, amely lényegében még most sem szűnt meg, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság szakemberei, munká. sai, a község lakossága, a honvédség és a polgári védjem ide vezényelt alakulatai vettek részt. — A soha nem tapasztalt szervezett és eredményes védekezésnek köszönhető, hogj a községben nem tört ki pánik — mondja Tornai Miklós, a községi tanács vb-elnöke. — A község lakosságának mintegy fele, 2500 ember forgott veszélyben, de a gyors és eredményes intézkedések elejét vették a nagyobb bajnak. • 32 családot telepítettek ki A helyzet nemcsak Tokajnál volt veszélyes, hanem a Tokajtól a Sajó torkolatáig húzódó V. sz. védelmi vonal egész hosszában. Sőt, a legnagyobb veszély Tiszadobnál alakult ki. A védekezésbe bevont és részt vevő erők a védelmi vonal mentén több százezer homokzsákkal, több ezer tonna kővel, több száz méter fóliával erősítették a gátakat Magában Tokajban a kis- tokaji rész bizonyult elsősorban veszélyesnek. A Bodrog- parti alsó utcákat elöntötte a víz, s noha a vízügyi igazgatóság nem rendelt el kitelepítést, a község tanács- és pártvezetői 32 család 112 tagját helyezték biztonságba. A víz nyomásának három ház nem bírt ellenállni, ösz- szedőltek. — A biztonság megteremtése nemcsak a lakosság egy részének kitelepítését jelenuite — folytatja Tornai Miklós, — Naponta 100—120 embert irányítottunk árvízvédelmi munkára. A község gimnáziumának és a szakmunkásképző iskola fiataljainak KISZ-tagjai is kitettek magukért. Irányításuk alatt szombaton és vasárnap mintegy 400 fiatal kért részt a védekezési munkákból. A SZÖVOSZ-iskola diákjai saját körzetüket védték eredményesen. Mindemellett naponta 650—750 „idegen” élelmezéséről, szállásáról kellett gondoskodniuk. Jelentős intézkedéseket tettünk a közlekedés balesetmentes lebonyolítására és a tanítás zavartalansága érdekében is. Ezúttal szeretném megragadni az alkalmat, hogy a védekezésben részt vevő vízügyi szakemberek, a lakosság, a honvédség és a polgári védelem alakulatának közreműködését megköszönjem. i kistokaji asszonyok példamutatása Ez utóbbihoz még annyit: a polgári védelmi alakulat és a lakosság között a legteljesebb együttműködés alakult ki. Szinte nincs Tokajban olyan ember, aki ne lenne a legmesszebbmenőkig elégedett munkájukkal. De a tokajiak is mindent megtettek azért, hogy az alakulat katonái, tisztesei, tiszthelyettesei és tisztjei a körülményekhez képest jól érezzék magukat. Rádiókat, televíziókat, fürdőket bocsátottak a katonák rendelkezésére. A bölcsőde és az óvoda asszonyainak kezdeményezésére a kistokaji asszonyok élelmet vittek a gátakon dolgozó katonáknak, teát főztek nekik. — Még tart ugyan a védekezés, de Tokajban az élet lassan visszatér a rendes kerékvágásba — kapcsolódik be beszélgetésünkbe Gintner József pb-titkár is. — Noha a községet is sújtotta az árvíz, szinte minden intézmény és vállalat dolgozói egyenként 1—2 napi keresetüknek megfelelő összeget ajánlottak fel azoknak a megsegítésére, akiket Tokajnál sokkal jobban sújtott az árvíz. Megyek a tokaji utcán. Az emberek az eget nézik. Sajnos, most is esik. Itt, Tokajnál ez már nem jelent közvetlen veszélyt, ám annál inkább a Tisza alsó szakaszán Szolnoknál, Szegednél. Bárcsak már arról hallanánl hírt, hogy ott is baj nélkü' lefőzött az ár. Nyikes Imre u hullámtérben engedelmesen . fekiisznek a víz sodrásánál: irányában az iszapon. Éppen megtelik velünk a 18 személyes csónak. Kratok- vil Ferenc, Juhász Bertalan és Kolos Lajos hídkezelők megragadják az evezőket, aztán nekifeszülnek a sodrásnak, hogy egy félkört leírva oda jussanak a másik parton, ahová szándékukban áll. Ütemesen, egyszerre dolgoznak az evezők. A sodrás megringatja a csónakot a meder közepén, aztán elúszunk a kikötött komp mellett, melynek drótkötele úgy remeg, mintha hideg rázná. Elhaladunk a hídkezelőház mellett, amelyet csak csónakkal lehet, megközelíteni, aztán akadozni kezdünk. Dörzsöl az alja — mondják — már nem lehet nagyon megterhelni a csónakot. Vízben álló nyárfakára. Azt mondják, tudják, mi a kötelességük. Reggel 4- től este 9-ig járják a Tiszát töltéstől töltésig, oda-vissza, amíg nép van. Estére alig érzik a karjukat. Most már valamivel jobb, de amíg nagy volt a víz, a fák között kellett bújkálniuk a nagy csónakkal. Ez nem is lett volna baj, ha csak 18-an lettek volna benne, de kétszer ennyi emberrel veszélyes ez az utazás. Ezért mondják, hogy nem a munka nehéz, hanem az emberek fegyelmezetlensége „terheli túl” a csónakot. Képesek veszekedni, verekedni a helyért. Az egyik hídke- zelőt valamelyik nap ki is vitték a csónakból... Több mint ezer métert eveztek vissza velünk. Azt mondják, a bal partról nehezebb átjutni a jobb partra, mint fordítva. A tiszatarjáni védelmi szakaszon homokzsákokkal és kő* terheléssel erősítik a teljesen átázott gátakat. liget mellett közeledünk a gáthoz. A hídfeljárónál az evezők magasságában áll az útjelző tábla feje. Tíz perc múlott el indulásunk óta, amikor ismét földbe ütközött a csónak fara. Néhány perces pihenő következik. A hídkezelők rágyújtanak. A csónakból nézem a gátat, ahol ugyanúgy dolgoznak, mint nálunk a jobb parton, s közben hallgatom őket Panaszkodnak. Nem a mun— A dobi oldalon erősebb a víz — mondja az erős Kra- tokvil, miközben szívja a szivarját. — Erősebb a sodrása, többet kell dolgozni ellene. Míg kiláboltam a bokáig érő vízben a gátra, egyre csak az járt az eszemben, hogy ha a távolság ugyanaz is két pont között, egyáltalán nem mindegy, hogy oda, vagy visszamegy az ember. Oravec János Javul a helyzet a Szamos mentén A legszükségesebb egészségügyi és egyéb feltételek megteremtése után pénteken újabb 12 Szamos menti község: Csengersima, Komlód- tótfalu, Nagy góc, Garbóié. Kishódos, Nagyhódos, Paná óla, Fülpösdaróc, Kérsem- jén, Nábrád, Géberjén és Penyige lakóinak engedélyezzék a visszaköltözést. A visz- szatelepítésnek fontos feltétele volt az is, hogy ideiglenes 'akóhelyük legyen a családoknak addig, amíg új otthonukat helyreállítják. Jelenleg még hat község lakói várják a visszatelepítési engedélyt, Előreláthatólag négy falu lakossága két-három napon belül visszatérhet, s további két-három nap múlva kerülhet sor a fehérgyarmati és a tunyogmatolcsi latosok visszaköltözésére is. Néhány nappal ezelőtt a magyar és a román vízügyi szervezetek dolgozói közösen állították helyre a közvetlenül a határnál átszakadt Túr öltését. A Szamos magyarországi szakaszán ideiglenesen már elzárták a töltésszakadásokat, s hamarosan a végleges helyreállítás is befejeződik. TOKAJ: nehéz napok után Töltéstől töltésig
