Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-29 / 124. szám

Péntek, 1970. május 29. ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A II. városrekonstrukciós szimpózium után E"y megfigyelő jegyzeteiből Április 27—május 7. között rendezte uicb az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága a II. városrekonstrukciós szimpóziumát Budapesten. A tanácskozás helyének megválasztása megtisz­teltetést, kötelezettséget és nem utolsósorban az eddig el­ért eredmények dokumentálását is jelentette. Az első hasonló tárgyú tanácskozást Gcnfben 1061-ben rendezték meg. / í városrekonstnikció korunk egyik nagy je­lentőségű feladata. Jogosult­ságát életünk egyre fokozódó ■ ütemű igényváltozása, élet­szokásaink alakulása és a különböző kifejlődő ellent­mondások és ellentétpárok húzzák alá. Addig, amtg hazánkban 1869-ben a lakos­ság 24.9 százaléka élt a vá­rosokban, napjainkban ez az arány mintegy 45 százalék. Érthető tehát, ha megnöve­kednek a városlasság igényei, követelményei is. így van ez világszerte. Jelenleg a világ városainak háromnegyed ré­szében időszerű a rekonstruk­ció. Ezekről a tennivalók­ról tanácskozott 25 ország mintegy 130 részvevője, szak­értője. A szimpózium előtt és alatt a hazai napilapok és a folyó­iratok több városrekonstruk­ciós problémát tártak olvasó­ik elé. Ezek közül méreteit és jelentőségét tekintve, az egyik legfontosabb a buda­pesti city problémája. A vá­rosrekonstrukció komplex feladat, mint minden, ami a városfejlesztéssel, városgaz­dasággal összefügg. Bonyolult és fontos szervező tevékeny­séget igényel a szakemberek széles körének bevonásával. Az építészek, várostervezők, közgazdászok, szociológusok, közlekedési szakemberek, hi­giénikusok, régészek, történé­Sic transit,.. / élénken foglalkoztatta az elmúlt hetekben közvéleményünket a metró megnyitásakor az új földalatti elnevezése. Újság­ban, rádióban, tv-ben folyt a vita, mi legyen a neve: metró, vagy maradjon a földalatti. Ez utóbbi mellett az szól, hogy magyar szó, és a földalatti 75 évvel ez­előtt, indulásakor az egész világ csodálatát kivívta. De úgy látszik, hiába szerzett annyi dicsőséget az eltelt háromnegyed század alatt a mi híres földalattink, mert mostanában ugyancsak kez­dik megtépázni a babérjait. Nemcsak azzal, hogy friss „kisöccsét” már kérkedve metrónak nevezik, ha­nem ... Hanem mit is ol­vashattunk a napokban a lapokban? Egy-egy kis tu­dósítás a magyar főváros­nak bizonyos „kéregvasútjá- ról” szólt. Ekkor talán még nem sejthettük, tulajdon­képpen miről is van szó, de a napokban aztán végképp kiderült minden. A tv-liír- adóban ugyanis egy szak­emberrel beszélgetett a ri­porter a földalattiról. s egy­szerűen csak kéregvasútként emlegették. Tehát már nemcsak a metró nem föld­alatti, hanem a földalatti sem földalatti, csupán ké­regvasút. Jó... jó... Lehet, hogy szakmai szempontból helyes az elnevezés, de azért a „nagy nyilvános­ság előtt” ennyire ledegra­dálni a földalattit... Vagy most már a metró megin­dulásával 1 tudomásul kell ezt venni? Sic transit gloria mundi? Így múlik el a vi­lág dicsősége?... Szegény, jó öreg földalattink... (hej) szék, szervezők és nem utol­sósorban közigazgatási dol­gozók (jogászok) együttes te­vékenységéből, munkájából származhat helyes eredmény. E területen vitathatatlan a várospolitikusok és az építé­szek szorosabb együttműkö­désének és irányító szerepé­nek biztosítása a nagyobb összefüggések, kölcsönhatások és a kooperációs igények makro- és mikroszintű össze­hangolásában. A rmír emlí­tett hazai közlemények közül kiemelkedik a Budapest című folyóiratban a budapesti vá- rosrekonstrukcióról megjelent ismertetés, és azok.a kiadvá­nyok, amelyeket Budapest, Salgótarján, Veszprém és Szolnok városa nyújtott át a tanácskozás részvevőinek. E városokat a részvevők megte­kintették és a helyszínen is tanulmányozták a hazai ered­ményeket. A nemzetközi é^; igényű tapasztalatcserék szakmai eredményességét közvetlenül a tárgyalás tar­talmában és a tanácskozá­sok végén elfogadott ajánlá­sokban mérhetjük le. A rész­vevők 7G pontban foglalták össze — a fő témacsoportok szerint — azokat az ajánlá­sokat, amelyeket az ENSZ EGB a részvevő kormányok­hoz eljuttat. Közvetett ered­ménye e tanácskozásoknak hasonló értékű, mert egyrészt hozzájárul hazánk bemutatá­sához, megismertetéséhez — joggal állapíthatjuk meg, hogy a hazai megoldások fel­fogása, szemlélete és komp­lexitása elnyerte a részvevő’.; tetszését —, másrészt alkal­mat ad személyes tapaszta­latcserékre, beszélgetésekre, tudományos publikációk cse­l-éjére. A tanácskozás keretében több szakmai film- és dia- pozitív-vetítésre került sor csaknem valamennyi ország képviselői részéről. Ezek kö­zül külön is említésre méltó a finn, angol, svéd, szovjet, lengyel és a hazai bemutató. A városrekonstrukciós te­vékenység sokoldalúságának hangoztatása mellett soha­sem szabad elfeledkeznünk, hogy az emberi környezet igényesebb kialakítása külső ós belső tényezőktől függ. Mindig tekintettel kell lenni a jövőre. Csak a reális prog­nózis biztosíthatja a sikert, s azt korunk gyors technikai fejlődése közepette csal; gon­dos kutatómunkával készít­hetjük elő, tervezhetjük meg. A belső tényezőket sem ha­nyagolhatjuk el. A korszerű­sítések megváltoztatják ma­gát. az embert is. A szebb, jobb, korszerűbb, kulturál­tabb és gazdaságosabban mű­ködtethető környezet bizto­sítja a nyugodt munka és családi élet feltételeit, az ember kiegyensúlyozottságát. a megyé­ben és Miskolcon is megindult. Egyes városokban csaknem másfél évtizedes szellemi és alkotói munka van ma már mögöt­tünk. Űzd, Sátoraljaújhely, Sárospatak, Szerencs és Me­zőkövesd központjainak fo­kozatos rekonstrukciója tény. Miskolcon e folyamat mére­teiben nagyobb, a koncent­ráltság még mindig több ne­hézséget, bizonytalanságot mutat. Nehéz feladat ez, kü­lönösen ebben a városban, ahol az elmúlt nyolcvan év során is keveredett jó és rossz, régi és új. A rekonstrukció minden­esetre megindult. Az új, fo­kozatos és egyre nagyobb léptékű létrehozása mellett, a múlt és közelmúlt létesítmé­nyeinek korszerűsítésével, a helyes arányok biztosításával egészségesebbé, szebbé tehet­jük és tesszük környezetün­ket. lfj. Horváth Béla E folyamat ^ Lassan már jani a helyzet ^ ^ Az esőzés nehezíti a munkát — Segítség az árra! küzdő Szegednek kedések a károk helyreállítására Intéz* Nagy segítséget jelentenek a honvédségi alakulatok, szükség, legjobb segítő a katona. Képünk az egyik ján, homokzsákok töltése közben. Ahol ifjonti erőre, gyorsaságra van egységet örökíti meg a Tisza part- Foto: Sz. Gy. A Bodrog és a Tisza to­vábbi apadása következtében lassan már javul a helyzet a Bodrogközt és a Taktaközt védő gátakon. Ennek megfe­lelően további erőket csopor­tosítottak át a dél-borsodi, veszélyeztetettebb szakaszra. Itt változatlanul nagy erői; védekeznek. Különösen a Ti- szabábolna alatti szakaszon jelentkeztek erős átázások. A töltések megerősítésé­hez rendkívül nagy segít­séget nyújtanak ebben a térségben a polgári vé­delmi alakulatok. A Hevessel határos dél-bor­sodi községeknél még csal; néhány centimétert apadt a Tisza. Itt kell a legtartósabb ár védekezésre berendezkedni. Az elmúlt 24 órában csak­nem 6300-an védték me­gyénkben a megáradt folyók gátjait, ötvenegyezer homok­zsákot, 750 tonna terméskövet használtak fel a gátak erősí­tésére, 17 800 méter hosszú­ságban építettek rőzseművet. Az esőzés több szakaszon megnehezíicUe az árvé­dekezést, ismét járhatat­lanná vált több útsza­kasz. Szeged térségében egyre nagyobb erők védekeznek a Tisza eddigi legnagyobb ár­hulláma ellen. Itt már eddig több mint másfélmillió ho­mokzsákot használtak fel. A fél országból összesereglett gépjárművek karavánjai hordják a homokot a zsákok további százezreinek töltésé­hez. A szomszédos Szlovákia is több tízezer homokzsá­kot küld naponta me­gyénkén keresztül Sze­gedre. Tokajból újabb árvédekezéshez szüksége; kővel megrakott uszályok cs bcntonittal teli. fc- nékkiürítős uszályok in­dultak útnak tegnap Szegedre. Maivó határában egy 10 ki­lométer hosszú lokalizációs gátat építenek. Szükség ese­tén a lokalizációs gát és a Maros fő védelmi töltése kö­zött 500 millió köbméter vi­zet tárolhatnak. A Szamos-szög árvízsújtot­ta községeibe tovább folyta­tódott a visszatelepítés. A la­kosság visszaköltöztetésénel; megkönnyítésére már útnak indítottak 5000 négyzetméter­nyi alapterületű barakk-épü­letet, s hamarosan további 20 ezer négyzetméternyi ilyen barakkot kapnak az árvíz­sújtotta községek. Bondor Jó­zsef építésügyi és városfej­lesztési miniszter tegnap tá­jékoztatót adótt az árvíztől megrongálódott házak helyre- állítására tett intézkedések­ről. Becslések szerint mintegy ötezer megsérült lakóhá­zat kell rendbehozni, de figyelembe kell venni azt is, hogy az év elején a belvíz is 2700 lakást tett tönkre. Rendkívül gyors teendő most az építőanyagok biztosítása és gyors helyszínre szállítása. A legfontosabb cél — hang­súlyozta a miniszter —, hogy a tél beállta előtt tető alá kerüljenek a lakóházak. Az ország téglagyárai máris fel­ajánlották, hogy szabad szom­bati és vasárnapi termeléssel mintegy százmillió téglát biz­tosítanak az újjáépítéshez. Vízről védekeznek A dolgozó édesanyák örömére Megszűnik az éjszakai műszak a Pamut fonóban Interjú Molnár József igazgatóval Kiküldött jelenti: munkatársunk A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1970. február 18—19-1 ülésén megvizsgálta a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetét és irányelveket fogadott el a nők munkahelyi munkafelté­teleinek, szociális helyzeté­nek, valamint életkörülmé­nyeinek megjavítására vo­natkozóan. Ezt követően kormányunk rendeletben ha­tározta meg a végrehajtás módozatait. — Milyen intézkedéseket foganatosítanak a Miskolci Pamutfonóban a párt és kor­mány határozatának megva­lósítására? — kérdeztük Mol­nár József elvtárstól, a gyár igazgatójától. — Konkrét helyi progra­mot dolgozunk ki — hangzott a válasz —, megvizsgáljuk a nálunk fennálló helyzetet, majd ezt követően megtesz- szük a szükséges intézkedése­ket.. A kormány rendelete a textilipar feladatává teszi az éjszakai műszakok fokozatos megszüntetését, a több gyer­mekes édesanyák és a gyer­meküket egyedül nevelő nők számára. Már a negyedik öt­éves terv során meg kell kezdeni ennek a feladatnak a teljesítését. Mi a pamut- fonóban, ahol döntő többség­ben nők dolgoznak, igen rö­vid határidőn belül, az elsők között kívánjuk megszüntet­ni az éjszakai műszakot. Egy­úttal arra törekszünk, hogy a gyár gazdasági mutatóinak romlása nélkül és a termelés mennyiségének csökkentése nélkül szervezeti intézkedé­sekkel, kisebb ráfordításokkal teljesítsük ezt a kötelességet. — Hogyan veszik ki a nők részüket a vezetésből? — Gyárunkban mindig gondot fordítottunk arra. hogy a különböző vezető be­osztásokat, ha mód van rá, nőkkel töltsük be. Szép szám­mal képviselik magukat nő­dolgozóink a vezetésben. A párt-, a szakszervezet cs a KISZ titkára nödolgozó. Az utóbbi években gyarapodott a női művezetők száma is. A közelmúltban textilipari tech­nikumot indítottunk, hogy a gyárban érettségit lehessen szerezni. Többen éltek ezzel a jó alkalommal. Az a ter­vünk, hogy mind több nő ve­gyen részt továbbképzésben és megfelelő szakmai tudás megszerzése révén előbbre léphessenek. — A munkát megkezdtük. Sokévi tapasztalatom alapján jelenthetem ki, hogy munka­szeretetük elismerésre méltó, fegyelmezettségük, szorgal­muk példamutató, és ennek a dolgozó kollektívának na­gyobb társadalmi, anyagi megbecsülése indokolt és megérdemelt, örülök, hogy a párt és a kormány határoza­ta ezt biztosítja — fejezte be nyilatkozatát Molnár József. B. L Az esős időjárás megnehe­zíti, lelassítja az árvédelmi munkálatokat. Az Északma­gyarországi Vízügyi Igazga­tóság V. számú árvízvédelmi szakaszára — Tokajtól Inér- hátig — is csal; néhány olyan helyen szállíthatnak teher- és gépkocsik, ahol már koráb­ban apró kővel terítették le a gat koronáját. Ezért a vé­dekezés munkáját főleg vízi jármüvek segítségével, jégtö­rők, vontatók és kitűzőhajók, uszályok, kompok, rocsók és ladikok igénybevételével folytatták. Lényegében a víz­ről védekeznek a tartós árvíz ellen. Mint Agárdi János, e sza­kasz védelmi vezetője lapunk munkatársának tegnap dél­ben elmondotta, a Tisza itt kétóránként egy centimétert apadt. A gátak erősen át vannak ázva, ezért a figye­lőszolgálat és a védekezésben részt vevő közel ezer vízügyi dolgozó, katona és közerő, valamint a közel száz jármű változatlan erővel dolgozik. Homokzsákokból új védmű építéséhez kezdtek hozzá a Tokaj és Tiszaladány közötti erős átázásnál, a többi helye­ken pedig, elsősorban Szent­erdőnél a már meglevő véd- művel; megerősítése főijük. Az egyik legkritikusabb szakaszon, a szenterdei ré­szen is főleg vízről, vízi jár­művek segítségével folyik a védekezés. Az Alkot.mánj' ki­tűzőhajóról dolgozik az MHSZ miskolci Neptun könnyűbúvár klub nyolc tag­ja, Czimbalmos Attila veze­tésével. Ellenőrzik, megiga­zítják a már korábban lefek­tetett fóliát, ezenkívül a víz alatt, a szükséges helj’eken újabb fóliasorokat fektetnek le. A Jégvirág 3. jégtörő, a Tárcái segédjégtörő és a He- jő motorosvontató uszályok segítségével követ szállít ide, amelyet nagyrészt fáradságos munkával, talicskával továb­bítanak az uszályról a sáros, vizes, csúszós járópallón. A tiszatardosi kompot is mun­kába fogták, megtöltött ho­mokzsákot szállítanak rajta a katonái;. A nagy kompon ezer homokzsák fér el, ame­lyeknek égj’ részét szintén vizen, rocsókon, ladikokon szállítják a védművek erősí­téséhez. Az emberek egyik része kíméletlenül szidja az esőt, mások pedig így beszélnek róla: reméljük, hamarosan el­áll és folytathatjuk a mun­kát Oravec János

Next

/
Thumbnails
Contents