Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 Vasárnap, 1970. május 17. Lenkey Zoltán munkája Zempléni agrárnapok íSazüag programmal várja a résztvevőket a zempléni agráralapok szervező bizottsága, A május 19-én kezdődő rendezvénysorozatot Bipcsey Attilának, a megyei tanács mezőgazdasági és, élelmezésügyi osztálya helyettes vezetőjének előadása nyitja meg, aki a lejtős területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek jövedelmezősége növelésének lehetőségeit ismerteti. . Az Olaszliszkán május 22-én sorra kerülő rendezvényen a nagyüzemi gépesített szőlőművelésről és feldolgozásról tart előadást Korholt Gyula kertészeti és szőlészeti szakfelügyelő. Tiszaka- rádon május 27-én a korszerű rét- és legelőgazdálkodásról tárgyalnak, végül a rendezvénysorozat május 30-án a Sárospataki városi Tanács dísztermében zárul. Itt dr. Pusztai Béla, a megyei tanács vb-elnökhelyettese tart előadást A szakemberek helye, szerepe a szocialista mezőgazdaság vezetésében — címmel. A szakemberek tájékozódását segíti elő a járási és a sárospataki városi könyvtár közös szakkönyv- és szaklapkiállítása, amelyet valamennyi helyen, ahol rendezvényre kerül sor — bemutatnak. Uniósigy&T l£j$44P—15&3 I lÉMl tin feudális mn A DIÓSGYŐRI • ZÁLOG- BIRTOKOSOK közül a Ba- lassa-család uralma volt a legkíméletlenebb huszonhárom éven át a váralja népének és Miskolc polgárainak életében. Az a nagyvonalúan fogalmazott okmány, amelyet Ferdinand király 1540-ben, húszezer aranyforint ellenében kiadott „Magnificus Si- gismundus Balassa de Gyar- math”, Borsod főispánja részére, lehetővé tette, hogy a diósgyőri vár „összes tartozékain, vagyis az uradalom egészében, Miskolcot is beleértve, egy feudális kizsákmányolási rendszer lépjen életbe. Balassa Zsigmond tulajdonképpen feleségének, Fán- csy Borbálának engedte át a gazdasági vezetést Diósgyőrben, míg ő maga Ipoly menti és liptói Ifibbe birtokán csaknem százezer holdon uralkodott. Kíméletlen vagyonszerző volt, rátette kezét a tapolcai apátság és az egri püspökség birtokaira is. Egyébként a család a Bors—Miskolc-nem- zetség leszármazottjának tartotta magát. Balassa és Fáncsy Borbála Diósgyőr és Miskolc népét, polgárait a teljes jogfosztott- ság állapotába vetette vissza. Elrendelte, hogy a lakosok folyamatos őrszolgálatot kötelesek tartani a várban, a kíméletlenül behajtott borkilenced részére hordókat készíteni, az uradalom szőlőit kezelni, árkolni, metszeni, szénát vágni és gyűjteni, gabonát őrölni, aratni, vadászatokhoz hajtókát minél nagyobb számban adni. A legsúlyosabb teher volt a lakosok számára a szekerek, lovak és kocsisok állandó berendelése a várba és a majorságba, valamint éjjelnappal 12 ember szolgálata a várban. A robotnapok számának állandó emelése, a Ba- lassa-hajdúk jelenléte a piacokon és vásárokon visszavetette ezek forgalmát. A téli időszakban pedig a lakosság — az eddigi szabad tűzifagyűjtés helyett — pénzért volt kénytelen az uradalom tisztjeitől vásárolni. A bükki szabad favágás eltiltása érintette a törökök által felgyújtott házak kijavítását is. Három okiratát ismerjük 1550- ből I. Ferdinándnak. Az elsőben ..megerősíti” a Mátyás— ’ II. Lajos—Mária által adott szabadságjogokat, piaci áruik adómentességét, sőt — új házaik részére háromévi tehermentességet és a Fekete-erdő használatát. Mindez hiábavaló. Az uradalom ispánjai ott vesznek árut, sarcot, ahol akarnak. Balassa halála'után Fáncsy Borbála, az özvegy megerősíti a darabont-szolgálatot a várban, megsarcolja a mészárosok, vargák, szabók és csizmadiák céheit és a vásárolt árukért semmit nem fizet. Különösen Sándor Benedek, nevű hadnagya jár el kíméletlenül a lakosokkal szemben. DIÓSGYŐR NÉPE teljesen ki van szolgáltatva a hadnagynak, de Miskolc bírái és esküdtjei a polgárokkal szinte egy emberként veszik fel a harcot Fáncsy Borbála ellen. Drámai módon árulja ezt el Fáncsy Borbála egyik, most felfedezett levele 1551-ből. Ebből kitűnik, hogy a Ferdi- nándtól szerzett okmányokkal nemcsak fellépni próbálnak az özvegy ellen, hanem megszervezik a polgárságot. És amikor az özvegy fegyveres kísérettel Kassára indul, hogy onnan katonai segítséget kérjen, a miskolci Iszkora Márton bíró, Literáti Balázs jegyző, Vincze Márton és Tejjeles Gergely esküdtek a felfegyverzett polgárokkal utána eredtek. Nyolcszáz miskolci a szentpéteri úton próbált elébe kerülni, mert az özvegy az Erenyő völgyön át indult Kassa irányába. ■— öld a török asszonyt! — kiáltozták a fegyveres üldözők, de az özvegynek sikerült megbújnia Sajókeresztúr templomában. „Ott adott hálát a hatalmas Istennele, hogy nem adta ellenségei kezére...” S bár hadnagyai elfogták a miskolci bírót, a puskás, dárdás miskolciak összecsaptak az uradalom darabontjaival, Fáncsy Borbála pedig Bábo- nyon át tudott visszamenekülni a várba. Iszkora Mártonnak azonban feldúlatta házát, lovait elkobozta, búzáját elhordat- ta a tarlóról, szőlőit lefoglalta. A földesúri bosszú még külön 225 hordó bort és 1000 forint sarcot vetett a városra. AZONBAN AZ IDŐS özvegy idegei is felmondták a szolgálatot. Igyekszik szabadulni az uradalomtól. Tízezer aranyforintért visszaadja a királyi kamarának, majd 1563-ban meghalt. A váruradalmat II. Miksa Perényi Gábornak adja 63 000 magyar- forintért Amint látjuk, a diósgyőri uradalom értéke megháromszorozódott 23 év alatt, de mulatja azt is, hogy a robotszolgáltatások és a jövedelmek kíméletlen behajtása ugyanilyen arányt jelentett; az uradalom jobbágyai számára is. Komáromy József Hegynek föl völgybe le Különös világ ez itt. Sok minden található benne, ami másutt sehol. Mi, akik nap mint nap járjuk a megyét, vagy az azon túli területeket, mindig szívesen jövünk ide, Borsod északi részébe, az edelényi járás felső vidékére. A Bódva völgye. Hiába áll most itt, hogy: szép. Aid. látta, ‘ tudja milyen, aki nem látta, annak meg kell néznie. Néhány meglepetést is tartogat. Itt, az egyik hegyen él például a televíziótól, a központi lapoktól és általunk is meglátogatott, közhírré tett remete. Igazi, originált rea tó fölött egy másik víztáJ rolót is építenek majd, hogy ebbe, az újba rakodjon le az iszap, így a Rakacába már tiszta víz érkezne. Szükség is lesz a tárolóra, mivel néhány év múlva a Rakaca partján nyilván üdülők, víkendházak sokasodnak majd. A telkeket már mérik, az érdeklődés megdöbbentően nagy. — És ott jelent meg Mária! Ott, abban a völgyben! Ez már kicsit arrébb hangzik el a tótól, Rakacaszend közelében. Sok évvel ezelőtt jelent meg, és mindig pontosan déli egy órakor. Isten ments megbántam az itteni mete. Hol van az országban még egy remete? SehoL Csak itt Hosszú szakállal, vállra omló hajjal („Jó tolla van” — mondta egyszer egy tizenéves, aki azon a vidéken autóstoppolt), egyfolytában órákra való beszélőkeszség- gel („A sóderja sem rossz, csak nem értem!”). Igaz. nem rendelkezik még a remetékhez szükséges aggastyán korral, nem tett még csodát sem, egyesek szerint — minő szentségtörés! — időnként táskarádiót hallgat, de azért mégiscsak remete, másutt még ilyen sincs. Itt kanyarog mellettünk a Bódva folyócska, mely sohasem apad. Ugyanis, amikor szükséges, feltöltik a Köka- ca tóból, mert, ha a Bódva kiszáradna, akkor néhány közeli falu kútjából eltűnne a víz. De nem szárad ki, mert itt a Rakaca, tekintélyes nagyságával, itt is csillog már előttünk. Üti társunk, dr. Vo- dila Barna, a járási tanács vb-titkára arról beszél, hogy embereket! Vendégszerető, Fffvik napilapban rövid közlemény je- ■ **A lent meg: „A pszichológusok megállapítása szerint minden mosoly további 3 perccel hosszabbítja meg életünket.” Ez a rövid, homályos, mondhatnám: pongyola közlés rengeteg nyitott kérdést hagy, és tanácstalanul állunk a hasznos mosolyok ismémét, időtartamát illetően. A pszichológusok első teendője az lenne, hogy kívánságra kivel-kivel közöljék, hány évig tartó élet jegyeztetett be számára abba a bizonyos „nagy könyvbe.” Fontos lenne ez azért, hogy ez egyén ennek ismeretében, szabad akaratából határozhassa meg elérni kívánt éveinek számát. Mert, teszem azt, ha az én számomra nyolcvan esztendő íratott meg, de én nagyon megelégszem hetvennel, mínusz előjellel kell életemben mosolyognom. Nem mulasztható el a hasznos mosolyok precíz meghatározása sem. Mert mosoly sokféle van, kérem. Többek között: elnéző, lenéző, megmosolygó, lekicsinylő, gúnyos, sőt szemtelen mosoly is. E két utóbbi meglehe- ■ lösen gonosz indulatokból fakad. Mélyreható vizsgálat tárgyává kellene tehát tenni eredményességének fokát. Sokszor kerülünk olyan helyzetbe is, hogy belülről majd szétvet a méreg, de valamilyen kényszerítő okból mosolygunk N főnökünkre, vevőnkre, ügyfelünkre. Vajon az ilyen mosoly hány percet ér? Nem hagyható figyelmen kívül az a mosoly sem. amellyel egy fiatal lány csábít el egy családapát. Ez a mosoly kinek az életét hosz- szabbítja meg? Javasolnám, hogy a pszichológusok részletes és precíz, cikkelemekig lebontott cikklistát készítsenek az összes létező mosolyokról, hogy kedvünkre és céljainknak megfelelően választhassunk belőlük. De nem utolsó szempont a luisznos mosolyok időtartamának pontos meghatározása sem. Mert ha egyetlen óra viszonylatában vizsgáljuk a kérdést, egészen furcsa eredményre jutunk. Ha ugyanis egy élni vágyó halandó egy órán át tartósan mosolyog, ezzel csupán 3 percet nyer az életéhez. De ha egy másik, egy órán belül, megszakításokkal tízszer mosolyog, az már 30 perccel hosszabbít. E körülmény azt a tényt látszik igazolni, hogy az egyenletes, kitartó munka sokkal kisebb eredményt hoz, mint az időnkénti látványos nekilendülés. A szorgalmasak tehát hátrányt szenvednek a lusta és kapzsi, raffinált mo- soly-konjunktúralovagolfkal szemben? E lovagok talán még azt a helyzetet is felismerik, hogy ha egy mosoly 3 percet, egy nevetés minden bizonnyal legalább ötöt, egy jóízű hafiotázás pedig talán 10—15 percet is megér. Éppen ezért ugyancsak javasolnám egy pontos és részletes tabella megszerkesztését, / amely tartalmazza, hogy 3 perc életnyeréshez mikor, milyen fajtájú és időtartamúi mosolyt kell alkalmaznunk, illetve milyen mosolyfajtákkal nyerhetünk többet. Ígérjük, ha ez a tabella elkészül, va- lamennyien stopperrel felszerelve forgunk majd a világban és számolgatjuk mosollyal szerzett perceinket. De mi lesz akkor, ha mosolymérés közben elüt egy gépkocsi, vagy fejünkre esik egy tégla? Mosolygunk tovább? Lalcárdy Éva jólelkű népek, ők igazán nem tehettek róla, hogy egyetlen asszony meglátta Máriát. Nagyobb részük ugyan akkor is somolygott az egészen. — „No hiszen, éppen neki Jelenik meg!” —, de ahhoz már semmi közük sem volt, hogy még az Alföldről Is jöttéit; ide szeltereitkel. (De hát az Alföldön még sohasem jelent meg a Mária, csakis mindig a hegyek között) Elmúlt ez is, néha még a tré- f ácsinál ók emlegetik. De van itt olyan csoda is, éppen Raltacaszenden, ami még messzebb földről vonzza az embereket. Tapintható, eleven valóság, vágható, darabolható, bár csak nagyon nehezen. Főleg a nyugatnémeteket, a belgákat a hollandokat érdekli. A márványról van szó, a rakacaszendi szürke márványról, melynek termőhelyét, a hegyeket néhány külföldi üzletember legszívesebben magával vinné, de a hegy nem eladó. Különben sem lehet még tudni, milyen mélységig érdemes feltárni a hegyet, hogy az eddiginél is szebb anyagot kapjanak. Keresik, kutatják már a Földtani Hivatal dolgozói évek óta. A budapesti Kőfaragó Épületszobrászipari Vállalat úgy véli, érdemes. Gyűrött egy kicsit az a hegy, ahonnan most bányásznak. Gyűrött, és ezért csak kisebb tömböket tudnak kiszedni, márpedig minél nagyobbak a tömbök, annál használhatóbbak, értékesebbek. Azért így is használj ók. Főleg reprezentatív építkezéseknél, például a budapesti Margitszigeti Nagyszállónál, a Szabadságszállónál is ezt használták. A törmeléket a házgyárak érté- kesítik. A tervek között a bánya fejlesztése szerepel, sőt, itt helyben feldolgozó üzem létesítése is. Jövője van tehát ennek a bányának. Remélhetőleg az innen nem messze található vörösmárvány-bá- nyának is, mely a járási tanács kezelésében van,.s melyből ugyancsak csodálatos szépségű köveket fejtenek ki. Keskeny úton kanyargunk tovább, hegynek föl, völgynek le, zöldbe óvatoskodó fák között. A hegyektől lopott földdarabkákat itt-ott üres konzervdobozokkal teli drót keríti: riasztókészülék vaddisznók, szarvasok, borzok ellen. Hogy mennyire hatásosak, nem tudható. De itt nem nagyon teremnek a földek, az emberek mindennel próbálják védeni, amiért nagyon keményen megdől gőz talc. — Szép időnk van — állunk meg beszélgetni egy idős, barázdált arcú emberrel, áld a földekről ballag. Az inas termetű, ősz hajú ember megáll, cigarettát vesz elő, taga- dóan rázza fejét, majd megszólal. — Nem. Nem szép. Az elé fartott gyufa Iöw*ja fölé hajol, biccent, majd főutat ja. — Nem szép, meleg kellene. Az ősz sem volt szép. Kegyetlenül szárazzá tette a földeket, csak a gépek bírtak volna vele, de nálunk nincsenek gépek. A tsz ötvenhatban felbomlott Nagy kár volt... Most meg meleg kellene. Áldott, jó meleg. Talán majd jön. Hiszen mozdul azért a föld __ A pró falvak lapulnak itt a völgyekben, nagyobbrészt egyéni gazdák lakják. Bizony fogyogat, fogyogat némelyik falu. Lehet hogy évek múltán az is gondja lesz a j£rás vezetőinek, mit kezdjenek a megürült házakkal, vagy éppen faluval. Persze, nem minden falu fogy erre sem, csak változik. Néhány évvel ezelőtt télen fonót keresve jártuk ezt a vidéket. Az egyik faluban össze is gyűlt nyolctíz asszony, gyönyörűen díszített, faragott rokkákkal, fontak, meséltek: hogyan is volt régen a fonókban. Egyikük hirtelen karórájára nézett, majd felállt: „Ne haragudjanak, mennem kell az iskolába. Most járom a nyolcadik osztályt!” Elsietett, a fonó felbomlott, amit már akkor is csak az újság kedvéért hívtak egybe. Néha félszedelőzködik egy_ egy család, elköltözik innen. A gyerek után, alá már előbb elment. De áld itt marad, az szereti a falut. A falut, amely lelket lehel ebbe a különleges, szép vidékbe. Priska Tibor Európa hírű ménes A Bábolnai Állami Gazdaságban található Európa egyik leghíresebb arab ménese. A községben ICO éve tenyésztik ezt a lófajtát. Az 50 tenyészkanca az utóbbi hónapokban 16 kis- csikót hozott a világra. A tanulékony és szolid, lovaglásra és kocsiba is egyaránt alkalmas tenyészállatok értéke '3—4 ezer dollár. Együtt a kancák és a Iriscsikók a kifutóban.
