Észak-Magyarország, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2

Szembaj WO. raáj»s ¥6.

Értekezlet

Párizsban

Péntek délelőtt a Párizs melletti / Ivry városházán megnyílt az európai tőkésországok kommunista pártjainak értekezlete. A Francia és Olasz Kommunista Párt kezdeményezésére összehívott tanácskozásnak az a célja, hogy fejlessze a szolidaritást az amerikai agresszió ellen harcoló indokínai népekkel.

Korszerűsítik a házgyárat

A helyi házgyár korszerűsítéséről tanácskoztak pénteken Miskolcon a beruházási, a tervezőintézeti, valamint a kivitelezői vállalatok szakemberei. A gyár termékeiből — mint rámutattak — ez év elejéig 1900 lakást szereltek össze, az idén pedig 3070 lakás készül az ott gyártott elemekből. A miskolci házgyár termékeiből jelenleg négy típusházban 12 különböző alaprajzú, s átlagosan 48 négyzetméter alapterületű lakást tudnak kialakítani. A igények azonban ezeket az adottságokat már „kinőtték”. 1971—1972 telén soils kerül a házgyár rekonstrukciójára. Ennek egyik célja a választék bővítése lesz.

* A „házválaszték” többek között a Miskolci Tervező Vállalat által kialakított úgyne4 vezett „kövér pontház” típussal gazdagodik.

Fock lenti nyilatkozata

(Folytatás az 1. oldalról) lyek megoldására nincs sablon, amelyeknek megoldására a szocialista közgazdaság- tudomány is csak most keresi az utat.

— Milyen fő kérdésekre utalt Fock elvtárs, amikor a konkrét határozatokat említette?

— A konkrét határozatokat négy csoportra oszthatnám. Az első a gazdaságpolitika és a tervek koordinálására vonatkozik. Az ülésszak jóváhagyta a gazdaságpolitika egyeztetésére irányuló konzultációk rendszerét és meghatározta, hogy melyek azon a gazdaságpolitikai kérdések, amelyeket a nemzetközi konzultációk során elsősorban előtérbe kell állítani. Ezt azért tartom lényeges eredménynek, mert a gazdaság- politika bizonyos mérvű ősz- szehangolásának még a tervek koordinációját is meg kell előznie, hiszen minden ország gazdasági fejlesztésének alapja a gazdaságpolitika.

Az ülésszakon jóváhagytuk a tervkoordináció továbbfejlesztésének irányaiból szóló okmányát. Ez elsősorban azt célozza, hogy sokoldalú együttműködést szervezzünk meg a műszaki és gazdasági fejlődésre vonatkozó prognózisok kidolgozásában, összehangolásában, és ennek segítségével is meg.eremtsük az alapjait annak, hogy a népgazdaság fontosabb ágaiban hosszabb időre, 15—20 éves időszakra is egyeztessük a fejlesztési célokat. Ez mindenekelőtt azokon a területeken fontos, amelyek döntően befolyásolják országaink fejlődését, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítását. Így különösen fontosnak tartjuk hosszabb távlatra

Ázsiai és afrikai újságírók Borsodban

Tizenöt ázsiai és afrikai újságíró tartózkodott május 14- én, csütörtökön és 15-én, pénteken Borsodban. Kollégáink látogatást tettek a Lenin Kohászati Művekben. Nagy Gusztáv, a gyár propaganda osztályának vezetője tájékoztatta a látogatókat az immár 200 éves gyár történetéről, az elmúlt negyedszázados fejlődésről. A külföldiek megtekintették a modem eléktro- acélművet. a kovácsoló gyáregységet. s a roppant méretű építkezést, amely nyomán felépül az új nemesacél-hengermű.

A külföldi vendégeket a

megye sajtószerveinek,működéséről, a megye életéről, fejlődéséről Fodor László, az Észak-Magyar ország főszerkesztője tájékoztatta. A vendégek a délután folyamán megtekintették a lillafüredi Palotaszállót, ahol Szabados Lászlóvá igazgatóhelyettes elmondta, hogy évente csaknem 10 ezer ember itt piheni ki fáradalmait. Ázsiai és afrikai vendégeink tegnap Le- riinvárosba látogattak el, ahol tájékoztatást kaptak a TVK életéről, munkájáról, s megtekintették szocialista városunkat.

szóló együttműködési javaslatok kidolgozását a fűtőanyag- és energia-gazdálkodás terén, a vaskohászatban, a feldolgozó ipar ágazatai közül a közúti járműipar, a számítástechnika, valamint a műanyag- és műszáltermelés területén.

— A jóváhagyott okmányok másik csoportja megteremti az alapokat a KGST- országok gazdasági intézményei között az eddiginél szervezettebb és szélesebb körű kapcsolatok létesítésére. Különösen fontosnak tartom a közvetlen kapcsolatok rendszeréről szóló határozatot, amely arra irányul, hogy a KGST-országoknak az együttműködésben érdekelt szervei — és aláhúzom^ hogy itt nemcsak minisztériumokról, hanem vállalatokról, kutató- intézetekről és más gazdálkodó intézményekről is szó van — közvetlen kapcsolatba lépjenek egymással, keressék együttesen az együttműködés lehetőségeit. A közös szervezetekről szóló határozat célja, hogy elősegítse olyan intézmények létesítését, amelyek egy-egy adott gazdasági cél megvalósítására hivatottak.

— Az integráció szempontjából nagy jelentőségűnek tartom a 24. ülésszak határozatát a KGST-országok beruházási bankjának létesítésére. E bank feladata mindenekelőtt olyan beruházások finanszírozása, amelyek létrehozása több KGST-or- szágnak közös érdeke, és amelyek különösen jelentősek az integrációs folyamat meggyorsítása szempontjából. A bank megalapításában Románia egyelőre nem vesz részt. Román részről egyébként nem elvi ellenvetések merültek fel a beruházási bank létrehozásával szemben, csak a bank működési szabályainak egyes rendelkezéseivel kapcsolatban vannak fenntartásaik. Azt remélem, hogy még a bankról szóló egyezmény aláírása előtt román részről is módot találnak arra, hogy csatlakozzanak hozzá. Ugyancsak irányelveket hagytunk jóvá, aymár meglevő nemzetközi gazdasági együttműködési bank tevékenységének továbbfejlesztésére. Ezek egyrészt a KGST-országok sokoldalú elszámolási rendszerének továbbfejlesztését célozzák, másrészt arra irányulnak, hogy a hitelkapcsolatok aktívabb és a külkereskedelmi forgalmat jobban ösztönző szerephez jussanak.

— Végül határozat született olyan nemzetközi köz- gazdasági intézet létrehozására, amelynek feladata a szocialista világrendszer tudományos problémáinak elméleti kidolgozása, és a

KGST-országok tudományos erőinek összpontosítása e cél

érdekében.

Hogyan látja Fock elvtárs a varsói ülésszakból adódó további feladatokat?

— Azt hiszem, leghelyesebb abból kiindulni, hogy az integráció programjának kidolgozása nem kampányfeladat. Hosszú, nehéz, szívós munkát igényel a program kidolgozása, az álláspontok egyeztetése, amelynek során minden ország részéről további erőfeszítésre és megértésre van szükség.

A gazdaságpolitikai konzultációk és a tervek egyeztetése terén a határozatok konkrét végrehajtását kell előtérbe helyezni, tehát azt, hogy minél előbb hozzákezdünk a legfontosabb ágazatokban a hosszú távra szóló együttműködési tervek kialakításához. Igen nagy munka van hátra az integráció külkereskedelmi és pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése érdekében. Mi ezt nem önmagában tartjuk fontosnak, hanem a népgazdasági tervek koordinálásával való szerves összekapcsolását tartjuk lényegesnek. A külkereskedelmi és árrendszer továbbfejlesztésével, egy fejlettebb pénzügyi és hitelrendszer kialakításával kívánjuk elősegíteni a termelési együttműködés és a nemzetközi munkamegosztás szélesítését, azt, hogy az összes érintett gaz- j dasági szervezeteket, vállalatokat jobban érdekeltté tegyük a KGST-országok közötti együttműködés fejlesztésében.

— Szeretném hangsúlyozni, hogy az egész munka jellege, bonyolultsága nem olyan, amely hirtelen látványos eredményeket ad. Hosszabb folyamatról van szó, amelynek a mostani ülésszak is egy állomását jelenti. Ebből a felfogásból kiindulva Jhozott az ülésszak olyan határozatot), hogy mindazokban a kérdésekben, amelyekben a következő hónapok folyamán megegyezésre kerül sor, meg kell tenni a gyakorlati együttműködés megvalósítását célzó lépéseket, és nem kell megvárni az integráció teljes programjának végleges jóváhagyását A KGST végrehajtó bizottságára, az összes érdekelt gazdasági szervezetekre ezért ilyen értelemben is nagy feladatok hárulnak a következő hónapokban. Mivel Magyarország alapvető érdeke az együttműködés továbbfejlesztése a KGST-ben részt vevő országokkal, az illetékes magyar szervek továbbra is kiveszik részüket az integráció programjának kidolgozásából, az együttműködés fejlesztéséből.

*• r

Ünnepség O&don

Együtt dobban a szív

(9.)

Kassa felszabadításának 25. évfordulója alkalmából a pionírok házában megkezdték az úttörők és a város politikai és közéleti személyiségeinek találkozóját. A fiatalság szívélyesen üdvözölte Nyikolaj Jersovot. Kassa felszabadítójót.

Kassa Kelet-Szlovákia

székhelye. Bratislava után a Szlovák Szocialista Köztársaság második, fontos gazdasági és kulturális központja, ahol jelenleg már több mint 150 ezer ember él. Egy évszázada húszezer, tíz éve hetvenezer lakosa volt a városnak. 1980-ban, a tervek szerint, kétszázezer lakosról kell majd gondoskodniuk a város vezetőinek.

Az utóbbi években bontakozott ki Kassán is a nagyarányú lakásépítés. A legnagyobb valamennyi negyed közül az Üjváros, ahol közel hatvanezer ember él.

(Jegyzetek, portrék)

Éppen tíz esztendővel ezelőtt — szovjet szakemberek segítségével — kezdték meg a város közelében a Keletszlovákiai Vasmű építését, amely most büszkesége az országnak. Népgazdasági jelentőségéhez elég egy adat: termelési értéke megközelíti az idén az 5,5 milliárd koronát.

Tíz évvel ezelőtt még az élelmiszeripar foglalta el az első helyet Kassa gazdasági életében, és 28,5 százalékban részesült a város iparából. Ma viszont a vaskohászat vezet a maga 25 százalékos részesedésével. Természetesen a kohászat mellett igen nagy jelentőségű a város gépipara, magnezit- és fémmegmunkáló, építőgépgyártó, fafeldolgozó, nyomda- és vegyipara.

A gépgyár termékeinek jelentős részét szovjet piacon értékesíti. A hagyományos tartálykocsik, hidak, vegyipari és egyéb berendezések

mellett most mór különféle megmunkálógépeket, préseket, fafeldolgozó berendezéseket állítanak elő, ldváló minőségben.

Tíz évvel ezelőtt kezdődött és azóta állandóan erősödik a magyar kapcsolatok ápolása. Batsányi-kör" működik Kassán és a tapolcai forradalmár költő emlékét márványtáblán örökítették meg a közelmúltban.

Bernáth István, a városi nemzeti bizottság elnöke Kassa iskolaváros-jellegéről beszélt.

— Kassán jelenleg 18 ezer fiák tanul a 18 középiskolában és az öt főiskolán. Csak az egyetemisták száma meghaladja az ötezret. Ilyen gyors ütemű fejlődéssel nem számoltunk az elmúlt 25 esztendő alatt. Éppen ezért számos probléma megoldatlan maradt. Ám semmiképpen sem állíthatjuk, hogy ez bármit is levonna az elért eredményeink értékéből. A kassai városi nemzeti bizottság serényen dolgozik a legfontosabb gondok és nehézségek kiküszöbölésén.

A város fiatalodik is, öreg- í szik is. Fiatalodik új lakóne- ! gyedéivel és öregszik azáltal, j hogy az átlagos életkor 25 esztendő alatt öt évvel emelkedett. Tovább élnek, jobb körülmények között élnek a kassai emberek.

Óvják a haladó hagyomány okát. Ott jártunkkor éppen arról cikkezett az újság, hogy „Tinódi Lantos Sebestyén Kovács utca 36. szám alatti házát fel kellene újítani”. Erre jegyezte meg a város elnöke: „Még mindig nem sikerült annyi pénzt biztosítanunk a műemlékvédelemre, hogy elégedettek lehetnénk”.

De szómon tartják a feladatokat és törekednek megvalósításukra.

*

Véget ért tíznapos kőrútunk a Szlovák Szocialista Köztársaságban.

A távolság — kitérőkkel — ezer kilométer Pozsonytól Kassáig, de minden kilométeren éreztük, tapasztaltuk a szívélyességet, a barátságot.

Gotyár Gyula (Vége)

(Folytatás az l. oldalról)

a dolgozó, alkotó embert, a kohászgenerációkat.

Az ózdi gyár dolgozói már 1848-ban tanújelét adták hazafias magatartásuknak, amikor kis keresetükből összegyűjtött forintjaikat, és erős karjukat felajánlották Kossuthnak. A gyár, szinte első termékeiből a szabadságharcosoknak gyártottak fegyvert. Ezt követően is mindvégig elsők voltak a jobbért, a szebbért vívott harcban.

Alkotnivágyás, szorgalmas munka jellemezte az ózdi dolgozókat a felszabadulás utájni években is. Ennek köszönhető. hogy 1948-ban a vállalat termelése már meghaladta a háború előtti időszak legmagasabb színvonalát, s ezt követően szinte ugrásszerűen emelkedett a termelés. Jó munkájáért a vállalat öt esetben nyerte el a Minisztertanács és a SZOT yóndorzászlaját, 16 esetben az élüzem címet, és 1966-ban a kohászati üzemek között elsőként az ózdi gyár kollektívája kapta meg az adományozható legmagasabb kitüntetést, a Munka Vörös Zászló Érdemrendet. Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozói az elmúlt évben is eredményesen dolgoztak. A vállalat 290 millió - forint nyereséget ért el, 55 millió forinttal többet a tervezettnél. Az előző évekhez viszonyítva az ÓKÜ termelési értéke 100 millió forinttal nőtt, melynek 80 százalékát a termelékenység növelésével érték el. Jójnunká- jával a ^vállalat kiérdemelte a miniszteri elismerő oklevelet.

Ünnepi beszéde végén Csé- pányi Sándor elvtárs hangsúlyozta, hogy az 1970-es esztendő a jövő szempontjából is nagy jelentőségű. A Gazdasági Bizottság ez év elején döntött az ÓKÜ 2 milliárd

forintos beruházásúiéi. A folyamatos öntőmű, rúd- és dróthengersor megépítése az öreg gyárat modern, korszerű üzemmé varázsolja, mely további 50 évig, alapvető korszerűsítés nélkül is, biztos megélhetést nyújt az ózdi dolgozóknak.

Dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter köszöntötte ezután a jubiláló gyár dolgozóit. Megemlékezett a vállalat" elmúlt évi jó munkájáról. majd jókívánságok kíséretében átadta Csépányi Sándornak a miniszteri elismerő oklevelet. Ezután dr. Bodnár Ferenc, a megyei párt-végrehajtóbizottsága nevében köszöntötte a gyár dolgozóit, a kohászati üzem egész kollektíváját. Rövid ünnepi megemlékezésében a gyár dolgozóinak 125 éves munkáját idézte, mely — mint mondotta — nem volt hiábavaló, ezt bizonyítja most az ország acél- és hengerelt áru termelésében nagy szerepet játszó kohászati üzem újabb kitüntetése is.

Dr. Kocsis József, kohó- és gépipari miniszterhelyettes az idei feladatokról szólt. Az Ózdon tartózkodó ostravai delegáció vezetője és a testvérüzemek képviselői jókívánságaikat tolmácsolták és a jövőben is hasonló eredményes munkát kívántak.

A díszünnepség végén a vállalat dolgozói közül 17-en részesültek kormánykitüntetésben, 20-an miniszteri és vállalati kitüntetésben. Az ÓKÜ gyárrészlegeinek és főosztályainak is ez alkalommal adták át az elmúlt évi eredményes munkáért járó kitüntetéseket. A nagyolvasztó, az acélmű, a finom- és durva- hengermű elnyerte, az élüzem címet, 9 főosztály pedig kiváló főosztály oklevélben részesült

T.l

Sippen két héttel

a május 21-i kasseli NDK— NSZK kormányfői találkozó előtt beszélt Bramlt kancellár a Bundestagban a náci hadsereg feltétel nélküli fegyverletételének évfordulóján a múltról, és éppen két héttel Kassel előtt erősödött fel a kereszténydemokrata ellenzék hangja is. A jobboldal, fő képviselője, Kicsinger személyében újra, s minden eddiginél élesebb hangon „a német érdekek kiárusítását” emlegeti; a CDU/CSTl-nak még az az ellentmondásokkal terhes viszonyulás is soknak tűnik, amellyel a szociáldemokrata—szabaddemokrata kiskoalíciő a két német állam kapcsolatait megközelíti.

Vajon eszébe jut-c majd a nyugatnémet tárgyalóküldöttség valamelyik szociáldemokrata tagjának, hogy a vvcima- ri Németország végnapjaiban Hinder.burg adta Hitler kezébe a hatalmat? Vajon felrémlik-c akárcsak egy bonni diplomatában is, hogy a hírhedt müncheni találkozó volt az egyik lépés a második világháború felé, amely fél Európa mellett éppen Kasselt is rombadöntötte?

Akár emlékeznek erre, akár nem: a történelem mégis csak jelen lesz Kassclben, először is abban a tényben, hogy a fasizmus visszavonhatatlan bukása nyitott utaF a német nép, mindenekelőtt a német munkásosztály legjobb erőinek a konstruktív jövő felé. Kassel előtt negyedszázaddal indulhatott meg az egykori Németország földjének egy részén az a fejlődés amely több mint két évtizeddel ezelőtt létrehozta, s ázol: megerősítette a szocialista közösség egyenjogú és megbe csült tagját alkotó némcí munkás-paraszt államot, a Német Demokratikus Köztársaságot.

Az NDK: szuverén szocialista ország — ez ma már történelmivé érett realitás. Kassel akkor felelhet csak meg az iránta világszerte megnyilvánuló várakozásnak, ha ott a nyugatnémet tárgyalófél az ennek a realitásnak megfelelő következtetéseket vonja le; s ezúttal már politikai lépésekben (és nem úgy, mint eddig, csak szép szavakban) fejezi ki a már Brandt kancellár kormány- nyilatkozatában nyíltan elismert tényt: a két német állam létének tényét. Megvan ennek a nemzetközi jogban, az egyenjogú, szuverén országok közötti ficmzcíközi- diplomáciai kapcsolatokban régóta kialakult formája. S aligha ismerik c formákat jobban másutt, mint éppen Bonnban, ahol az azóta jobli- létre szcndcriilt Hallstcin- doktrína idejében olyan kínos precizitással ügyeltek az NSZK számára akkor látszólag előnyös diplomáciai pro- tokollszabályok legapróbb részleteire is.

Kasselben egyébként gondosan előkészítették Stoph miniszterelnök és Brandt kancellár szobáit, hosszasan vitáztak, hogy a tárgyalóasztalt a barokk esküvői teremben, vagy a nagy étteremben állítsák-e fel, ellenőrizték a bárban berendezett hírszolgálati központ távíró-, telcx- és telefonvonalainak meny- nyiségét.

líffV í!olo« azonban fon- ÍJb; > tosabb ezeknél az egyébként szükséges előkészületeknél: vajon meg- •zülctctt-c már a bonni elhatározás, hogy Kasscíbcn a két német állam egyenjogú- '■ágának és szuverenitásának nemzetközi jogi érvényű elis- ncrésével nyissanak utat a valóban gyümölcsöző tár- Tyalások, majd a két állam közötti egészséges viszony felé? Ezen az elhatározáson múlik, hogy a kasseli találkozó valóban betölthesse történelmi hivatását.

i

Készülés Kasselben