Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-11 / 84. szám

Szombat, 1970. április 11 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 ea Napjaink ifjúsága Piszírangjoslat Melegei ígérnek a halak A garadnai pisztrángtele- pen befejeződött a már télen megkezdődött nászidőszak. A pisztrángfejés eredménye 650 ezer ikra lett., amiből mintegy 550 ezer darab pará­nyi ivadékot sikerült felne­velni. A legkorábbi keltcté- sű sebes pisztrángok már szépen megnőttek, s a zöldár levonulása után kitelepíthe­tik őket a hegyi patakokba. Az elmúlt esztendőben be­vált a szivárványos pisztrán­gok időjóslása. Az idén is aránylag korán befejeződött az ívásuk, ami több évtize­des tapasztalatok alapján ko­rán érkező erős felmelege­dést jelent. Amennyiben a pisztrángok az idén sem té­vednek, akkor április máso­dik felére már nyárias idő­járás várható. J avaszvdrás A srác, amint a sarokra ért, meglátta a lányt. Elmo­solyodott, ahogy ráné'zett messziről. A lány szőke ha­ja túlért a vállán. Kék sze­me van — gondolta. — Biz­tosan — szögezte le. — Nem ismerem, úgy látszik, nem idevaló. Ment. Egyenesen a szőke lány felé. Igyekezett férfia­son lépkedni, de nem sike­rült, mert mindenütt latyak volt. Pillanatra kibújt a nap a felhők közül, és egy vil­lanás alatt mindent belőtt sugaraival. Aztán újra el­tűnt. Vett egy újságot. Nem tudta miért, de úgy gondol­ta, hogy az ismerkedéshez feltétlenül újság kell. A fil­mekben és a könyvekben is gyakran van újság az ismer­kedők kezében. Kinyitotta az újságot, amikor eszébe ju­tott, hogy képeslapot kellett volna vennie, de már nem fordult vissza. A szőkét néz­te. Foga megvillant, úgy mo­solygott. Kék szeme van — ujjongott. Szépen kigondolt, kiszíne­zett mindent, mit mond, hogy mondja. Magában végiggon­dolta az összes ismerkedési trükköt, amelyet valaha lá­tott. Egyik se jó. Dühöngött. Most mi a fenét csináljak? Végül döntött, lesz, ami lesz, belefog az ismerkedésbe. El is indult. Két lépést tett, aztán megállt. Előbb számolok tízig. — Engem vársz? — kér­dezte. Igyekezett komoly, sőt, ünnepélyes maradni. A lány feléje fordult. A srác úgy érezte, forróság önti el, olyan szép szeme volt a sző­kének. A lány clncvette ma­gát. — Nem — mojidta és mo­solygott. — A tavaszt... A srác nem tudott mit mondani. Ez nem volt benne a tervében. Így csak állt és annyit mondott: Hát? ... Hirtelen köszönt valaki. A lány megpördült. Utánuk nézett. Igyekezett közömbös maradni. A ma­jom, miért azzal a hülyével megy? Később az újságos­bódéra nézett, mintha attól várna tanácsot, és arra gon­dolt, hogy amikor a lány megperdült sarka körül, sző ke haja utánarepült. — P. j. — Szép eredmények Hollóházán HA VALAKI egy ismeret­len faluba látogat, három helyre mehet, hogy ne ma­radjon leselkedő idegen. A tsz-irodába, a tanácsházára, vagy a kocsmába. Amikor a határmenti kis községbe érkeztem, a tsz-iro- dát nem találtam, a kocsma még nem volt nyitva — ma­radt a községi tanács. Bementem a vb-elnök szobájába. A szoba berende­zése — legszívesebben azt ír­nám —, fényűző volt, ha nem hangzana furcsán egy kicsi faluval kapcsolatban. A nagyméretű, fekete bőrfote­lok, a hatalmas diófa íróasz­tal, a vastag, élénk színű torontáli szőnyeg nem meg­szokott tartozéka a kis falusi irodáknak. A sarokban olaj- kályha ontotta a meleget. Mellette 20—22 év körüli pi­rospozsgás, szőke fiú, a hő- szabályozással kísérletezett. ' — Üj még a kályha — mondta —, ki kell tapasz­talni. Nem kérdeztem én semmi hivatalosat, nem mondtam azt sem, kit keresek, nehogy tovább küldjenek az Illeté­keshez. De, hogy megvált­sam a meleg, barátságos szo­bát, a kényelmes fotelt, a fiút faggattam. — Miért nem látni sen­kit az utcán? Ilyen erős do­logidő van? Hányán élnek itt, miből? Igaz-e, hogy az itteni lányok nem tudnak férjhez menni? Ä fiú készségesen vála­szolt: — Kis község a mienk, ta­lán ha 1500-an élnek itt. Mindenki megy el. Pedig nem hiányzik itt semmi az embereknek, amit pénzért meg lehet venni. Van olyan ház, ahol két televízió is van. Sokan már nem tudják mire költeni a pénzüket. — EZ EGY RÉGI, hagyo­mányos ácsközség. Apáról fiúra öröklődik a mesterség. Nézze meg, milyen szép há­za van itt mindenkinek. Nem is egy lánygyerek, amikor felcseperedik, a családfő épít neki is egy lakást. Az a ho­zomány. Teljesen berendez­ve. De a fiúk mégsem ma­radnak itthon. Ácsokra szüle­Pályázat Hazánk felszabadulásának negyedszázados és a tanácsok megalakulásának kétévtize- des évfordulója alkalmából pályázatot hirdetett a Taná­csok Lapja, a Közalkalma­zottak című lap és a tanács­akadémia. A pályázatnak az a célja, hogy a köz­életi, a tanácsi és a nép­front-tevékenység gazdag ta­pasztalatait. A Borsod megyei Tanács külön pályázatot is hirdet a következő témakörökben: A tanácsi testületi és szakigaz­gatási szervek 20 éves fej­lődése; A lejtős területek nagyüzemi mezőgazdasági hasznosításának reális felté­telei; Az általános iskolai ok­tatás korszerűsítése és ennek gyakorlati eredményei. A me­gyei tanács a három legjobb pályamunkát díjazza. A tanácsi munkában hasz­nosítható elgondolások, ja­vaslatok kidolgozása céljából A községfejlesztés jelentősé­ge, fejlődése és eredményei címmel az Edelényi járási Tanács is pályázatot hirdet. E témakörben a pályamű az egyes községekre is és az edelényi járás egészére vo­natkozóan is kidolgozható. A legjobb pályamunkáért 3 ezer, a második helyezettért 2 ezer és a harmadik helyre került tanulmányért ezer fo­rint jutalmat ad a járási ta­nács. Ezenkívül 500—500 fo­rinttal jutalmaznak négy olyan pályamunkát, ame­lyeknek színvonala eléri a kívánt mértéket, de nem dí­jazta a megyei és a járási bíráló bizottság. A járási pályázatot június 30-ig lehet beküldeni az Edelényi járási Tanács vb- elnökéhez, ség van mindenütt, nagy szükség, jól fizetett, megbe­csült szakma, sokat utaznak, aztán valahol — városon, vagy városközeiben megkö­tődnek. Építenek új otthont maguknak, megnősülnék ... Ha kinéz az ablakon, innen is látni, a sok elhagyott épü­letet. Nem kell már senkinek. — Maga is fiatal ember, mégis itthon maradt. A pirospozsgás szőke fiú zavartan elmosolyodik. — Nekem muszály volt. Én vagyok a tanácselnök. Cso­dálkozik? Hát igen. Én is meglepődtem két évvel ez­előtt. Pont akkor szereltem le a katonaságtól. Egyik dél­előtt épp a lovaknak almoz­tam az istállóban, amikor ér­tem jöttek a tanácsról, hogy menjek be azonnal, a párt­titkár hívat. Nem tudtam el­képzelni: mi lehet. Mentem. Minden bevezetés nélkül az­zal fogadtak: én leszek az új tanácselnök, 22 éves voltam. Nem tudtam, mit mondjak. Ügy elgondoltam még az alakulatnál, hogy leszerel ele, enyém lesz a világ, szórakoz­ni, udvarolni fogok — meg magnózni. — Szóval, még azt sem. tudtam, mit kell majd csi­nálni?! Erre megígérték, hogy majd segítenek ... Vé­gül csak elvállaltam. Tudja, hogy van ez, huszonkét esz­tendővel kevés dolog van, amire ne vállalkozna az em­ber. így hát a falu „első embere” lettem ... — Aztán azon kellett gon­dolkodnom, hogy mit is kezdjek, már mint tanácsel­nök? Mert szép, ha valaki ilyen nagyra viszi, de vala­mit csak kezdeni kell a po­zícióval ... És akkor jöttek a bajok. Mindent egyszerre akartam. Eszpresszót, fut- ballpályát, útjavítást, kő jár­dát, villanyközvilágítást... Egész egyszerűen nem vettek komolyan. Mit gondolok én, mennyi pénze van a tanács­nak? — valahogy így kér­dezték — és ezt még akkori­ban nem is igen tudtam. De ugye — nem vonulhattam vissza?! — Együtt lapátoltunk a srácokkal társadalmi munká­ban, ott dolgozott az útjaví­táson a fél falu. Építettük a cukrászdát is, meg a fut- ballpályát. Pénzt gyűjtöttünk anyagra, azt mondták az idő­sebbele, „kizsebeltük” a fa­lut. Persze, volt miből... — Mondogatták is, hogy túlbuzgó vagyok, meg azt is, hogy „lám, megfontolatlan volt ez a sok erőlködés”. De az első csatát — én úgy gondolom — megnyertem; életet teremtettünk a falu­ban. Ma már „feltalálják” magukat a fiatalok is. Ná­lunk úgy mondják, ha jól érzik magukat az emberek, hogy „feltalálják maguk.. Most strandot akarok építeni — meg is lesz. Meg törpe vízmüvet, hogy jó vízhez jus­son mindenki. Ez is meglesz. — EGYSZER MONDTAM is a tanácstagoknak, hogy tulajdonképpen milyen ke­vés kell ahhoz, hogy minden­ki jól érezze magát a szülő­falujában. ne vándoroljanak el a fiatalok. Egyik öreg ta­nácstagunk — sok esztendeje viseli már ezt a méltóságot — csak annyit kérdezett vissza: „Na, mit gondolsz, miért téged választottunk elnöknek...?” (Tudósítónktól.) A Finomkerámiai Művek hollóházi porcelángyára — 1969. évi eredményei aiapján — nyolcadik alkalommal kapta meg az élüzem címet. A gyár rekonstrukciója 1964 óta tart, mégis jó termelési, gazdálkodási eredményt ér­tek el. 1969-ben az 1964-hez viszonyított teljes termelési érték 60 százalékkal nőtt. Az 1966. évi nyereségtervet 6,1 millió forinttal teljesítették túL A nyereségre ható té­nyezők közül mind az ön­költség, mind az árbevétel kedvezően alakult. A terve­zett árbevételt 4,3 millió fo­rinttal növelték. Ez azt bizo-' nyitja, hogy a gyár jól alkal­mazkodott a piac igényeihez. A gyár új vonalú, modern termékeit nemcsak bemutat­ta a fogy ászt óknak, hanem azonnal vásárlási lehetőséget is biztosított. 1969-ben negy­ven új terméket bocsátottak a kereskedelem rendelkezé­sére. A nagykereskedelmi vállalattal többször tartottak közösen árubemutatót, és megismerték a kiskereskede­lem igényeit. A kereslet kü­lönösen megnőtt a díszmű­A tavaszi olvadás és a bő csapadék hatására csordulá­sig megtelt a Balaton med­re, pedig februárban már a jég alól is „megcsapolták”. Most újból meg kellett nyitni a Sió zsilipjeit, mert legna­gyobb tavunk néhol már ki­lépett medréből. Balatonke­nese és Fűzfő között a zsombékos parti savra épí­tett, cölöpökön álló villák Vagy két évvel ezelőtt tör­tént egy értekezleten. Ami­kor arról esett szó, hogy a termelőszövetkezetek anya­gilag is támogassák a műve­lődésügyi munkát, az egyik dél-borsodi termelőszövetke­zet elnöke felugrott, s han­gos szóval tiltakozott: — Mit gondolnak, fejős tehén a közös gazdaság?! Azóta intézményesen ter­jed a gondolat, hogy a mű­velődésügyi intézményeket közösen tartsák fenn a kü­lönféle szövetkezetek. A déli járásokban azonban még mindig akad olyan tsz- elnök, aki — bizonyára a tsz vezetőségének egyetértésével — nem szívesen járul hozzá az ilven jellegű közös kiadá­sok fedezéséhez. A mezőcsú- ti járásban például, amikor ennek megbeszélésére került sor, most is akadt olyan tsz-' elnök, aki — ha nem is han­gos szóval, hanem csak úgy, szó nélkül — felállt és el­hagyta a helyiséget áruk, ezen belül a figurális áruk iránt, örvendetes, hogy a neves gyár termékeit más országokban is igénylik. Az exportpiac további bővítése céljából több segítséget vár­nak a külkereskedelmi szer­vektől. A gyár a hosszú távú ér­dekeltséget is figyelembe ve­szi, ezért a jelenlegi kapaci­táshoz képest nagyobb lét­számmal dolgoznak, hogy be­tanított munkásokkal elégít­sék ki a rekonstrukció utáni kapacitásnövekedésből adódó munkaerő-szükségletet. A beruházás ez évi befejezése után a gyár termelése negy­venmillió forinttal nő. A vo­lumennövekedés, a magasabb műszerezettségi színvonal bi­zonyára jobban lehetővé te­szi a növekvő hazai és kül­földi szükséglet kielégítését. Takács Imre környékét ellepte a víz. Az északi part náddal, sással borított laposabb fekvésű te­rületein 50—100 méternyit nyomult előre a tó. A déli parton főleg a hullámverés hatására került naev víztö­meg a partvédőmüveken túli telkekre, s a belvízzel együtt elárasztotta a nyaralók kör­nyékét. A termelőszövetkezetek ön­állóan gazdálkodnak. Ügy osztják be pénzüket, ahogy jónak látják. Arra is kellene azonban gondolniuk egyes gazdaságok vezetőinek, hogy az anyagiakon túl. szellemi igénye is van. az embernek. S ha az adott községben ép­pen nincs, annál inkább ál­dozni kellene rá, hogy legyen ilyen igény. A mezőcsáti járásban sze­rencsére ió. dicséretes példa is akad bőven. A tiszakeszi Tiszamenti Tsz például 50 000 forintot, a hejőbábai 8000 forintot, a muhi és nagycsécsi tsz-ek három­háromezer forinttal járultak hozzá a művelődési otthon fenntartásához. Ügy látszik, még elnöke válogatja, hol, hogyan fogad­ják a közös fenntartás elvét. Reméljük, a jó példák elérik hatásukat (a. U Szakácsok, cukrászok, felszolgálók lesznek . A feladatok ínycsiklando­zók és gusztusosak: tortasü­tés, marcipánvirág, hidegtál­készítés, birkasütés, malacpe­csenye, fogasfilézés. Aztán gyakorolják a terítést, a tála­lást, a szervirozást. Gyönyö­rűen díszített az esküvői asz­tal, szolid eleganciával terí­tenek a bankettvacsorához, szertartásosan szép a diplo­ma taasztal. Akik az ízes ételeket, szé­pen díszített süteményeket és a változatos terítékeket ké­szítik — tanulók. A budaté- tényi SZÖVOSZ vendéglátó iparitanuló iskola harmad­éves hallgatói. Az általános iskolát elvégezve, kétévi gya­korlati idő eltöltése után ke­rülnek a tanulók a szakisko­lába, ahol cukrász, szakács és felszolgáló szakmában ké­peznek ki fiatalokat. Az isko­la elvégzése után a jól kép­zett vendéglátóipari szakem­bereket várják a munkahe­lyek és a vendégele A torta díszítése nagy szaktudást Igények A dlplomataaszfal terítését gyakorolják a tanulók. Csordultig* telt a Balaton Elnöke válogatja

Next

/
Thumbnails
Contents