Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

Szerda, 1970. április 8. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Sikerek és kudarcok Kitti a szettel és n stelle! | Lassan haladnak a tavaszi munkák A gépesítés helyzete a mákvölgyi A Borsodi Szénbányák mákvölgyi bányaüzeme je­lenleg 330 vagon szenet ter­mel naponta. Az üzem ter­melésének 65 százaléka gé­pesített frontokról származik. 1964-ben sokkal nagyobb lét­számmal, nagyobb önköltség­gel, rosszabb minőséggel, ke­vésbé biztonságosan és nehéz fizikai munkával mintegy 220 vagon szenet termeltek na­ponta, a három esztendeje tartó szívós, sok kísérletet igénylő, sikereken és ku­darcokon átvezető műszaki fejlesztéssel pedig ma már az említett jó eredményt ké­pesek produkálni. Erről a műszaki fejlesztési, gépesíté­si programról beszélgettünk Takács Istvánnal, a szocia­lista munka üzeme cím bir­tokában levő, 3 aknát egye­sítő üzem igazgatójával. Versenyképesség — A műszaki fejlesztést, a gépesítési program végrehaj­tását 1966—67-ben kezdtük el — emlékezik vissza az igaz­gató. — Beláttuk, hogy csak úgy maradhatunk fenn, ha gazdaságilag versenyképes szénbányászatot alakítunk ki. Erre kényszerített minket a munkaerőhiány, illetve a bá­nyászok elöregedése is. A műszakilag korszerűbb szén­bányászat kialakítása szá­mos nehézséggel jár. A bá­nyászatban a műszaki fej­lesztés, a gépesítés sokkal bo­nyolultabb, nehezebb, mint általában az üzemekben, a gyárakban, a lényegében mindig azonos körülménye'» között működő termelőegy­ségekben. A bányászatban a műszaki fejlesztésnél, a gé­pesítésnél számolni kell a gyakran változó geológiai vi­szonyokkal, természeti adott­ságokkal. Igen fontos, hogy a körülményeknek legjobban megfelelő 'berendezéseket al­kalmazzuk az adott munka­helyeken. Ilyen értelemben a műszaki fejlesztés, a gépesí­tés lényegében küzdelem az emberek maradi szemléleté­vel, ugyanakkor a természe­ti elemekkel is. Jó iskola — E program megvalósí­tását az Alberttelep I. ak­nában kezdtük 1966-ban. Egy lengyel maróhengert alkal­maztunk. A vizes talajon sok­szor talpfákon kellett üze­meltetni a jövesztőgépet, és ez bizony, nem volt valami nagy siker. A tervtárói ta­pasztalatok alapján 1967 kö­zepén a hagyományos bizto­sító módot Dobson-rendsze- rű, önjáró biztosítóberende­zéssel váltottuk fel. Az első hónapokban jó eredmények születtek, a bányászok meg­ismerték. megkedvelték ezt a munkahelyet. Később azon­ban rossz művelési viszonyok közé került a biztosítóberen­dezés. és sokszor hegesztő­pisztollyal kellett kimenteni az egységeket. Vissza kellett állnunk a fabiztosításra. Csökkent a termelés, s a bá­nyászok keresete. Ekkor kez­dődött el a vita. A kérdés így vetődött fel: érdemes- és lehet-e gépesíteni, vagy sem? Maguk a bányászok lcí­Az új brazil főváros, Bra­silia közelében két földbirto­kos és egy tudós szenzációs felfedezést tett: szőke hajú, fekete bőrű indiánokra bukkantál:. Feltételezik, hogy a természet furcsa játékáról, valamiféle mutációról van szó. A művelt rézbőrű indiá­nok viszont kétségbe vonják ezt a feltevést, s úgy gondol­ják, hogy egy 1670-es ama­zonjai rabszolgalázadás afri­kai részvevői olvadtak be va­lamelyik indián törzsbe; te­vánták vissza a gépeket. A biztosítóberendezés nagyjaví­tása után ismét beszereltük és üzembe állítottuk ezt a frontot./ A kudarcok is ta­pasztalatok, s ez a kezdeti lépés igen jó iskola volt ezen a fontos területen. — 1969 elején a Szuhakál- ló Il-es aknában kísérletez­tünk hasonló biztosítási • és fejtési móddal, kisebb-na- gyobb sikerrel. Itt még most sem dőlt el véglegesen, hogy a gépesítésnek ez a fajtája beválik-e. A Rudolftelep IV. aknában levő vastag szénte- lepű frontunkon egy éven ke­resztül üzemelt egy fletchc- res, maróhengeres frontunk, de teljes siker itt sem szü­letett. Itt korszerűbb jövesz­tőgépet kellett alkalmaznunk, amit az idén február köze­pén üzembe is állítottunk. Ugrásszerűen nőtt a terme­lékenység, a minőség sem romlott. Volt olyan műszak, amikor egy-egy fronti dol­gozóra 20 tonna szén kiter­melése jutott. A jelenlegi át­lag 14 tonna. — A termelés gépesítésé­nek megfelelően korszerűsí­Nem várt helyről érkezett reagálás a Miskolc, Szemere utcai kábelfektetés meggyor­sítását sürgető Ejnye című írásunkra. Lapunk a mély­építőknek címezte a szemre­hányást. Kiderült azonban, hogy a kábeleket villany- szerelők fektetik, és ők ássák az árkot is a korántsem ké­nyeztető időjárásban, mégpe­dig nem is miskolciak, ha­nem az ÉMÁSZ sárospataki üzemigazgatóságától ide köl­csönzött 20 villanyszerelő, mert Miskolcon ilyen jelle­gű, külön feladat elvégzésé­hez még egy műszakra sincs elegendő szakmunkása a vál­lalatnak. A sárospataki kör­zetből való villanyszerelők áldozatot vállaltak, hogy a felszabadulási jubileum tisz­teletére befejezzék a megyei székhely lakóinak érdekéi szolgáló^ kábelfektetést, pe­dig saját nagy kiterjedésű körzeteikben is sok sürgető munka várja őket. Az viszont, hogy az ország második nagy városában ke­vés a villanyszerelő, ismétel­ten ráirányítja a figyelmet a villamosenergia-ipar alap- problémáira, amelyekkel az elmúlt hetekben már foglal­koztunk. A mostani konkrét eset kapcsán Burgony László üzemigazgató arról a szem­betűnően visszás helyzetről tájékoztatta munkatársunkat, amely elsősorban oka az utánpótlás hiányának. Ma, amikor az érdekeltség elve közgazdasági alaptétel — nem tudni, milyen meggondolás­ból, a villanyszerelő tanuló­kat a szakmunkástanulók III. kategóriájába sorolták, s ugyanannyi ösztöndíjat kap­hát a furcsa indiánok tulaj­donképpen mulattok. A fekete indiánok törzse vadászattal és halászattal foglalkozik, de ért n bányá­szathoz és a fémmegmun­káláshoz is. A törzs tagjai ki­térnek a fehér ember útjá- ból, félnek tőle. A környék­beli rézbőrűek sem tudnak róluk, mível a fekete-szőke indiánok elszigetelten élnek, nem háborúznak', és soha­sem támadják meg szomszé­daikat. hányákban tettük az aknák külső üzem­tereit, a szállítást; új tároló­bunkerek épültek, gumisza- lag-sorokat. automatikus csilletöltő állomásokat he­lyeztünk üzembe. A feltárás munkáját is a műszaki fej­lesztés szolgálatába állítot­tuk. Az a törekvésünk, hogy hosszú életű frontokat alakít­sunk ki, minél kevesebb le­gyen az átállások szama. Ez az esztendő döntő fontossá­gú lesz üzemünk műszaki fejlesztése, gépesítése szem­pontjából. Most arra kell tö­rekednünk, hogy megszilár­dítsuk eredményeinket. A szénbányászatban ismert, : gyakran változó művelési vi_ j szonyok következtében állan- dóan számolunk problémák­kal, nehézségekkel, esetleges kudarcokkal is. Azonban a műszaki fejlesztésről, a gé­pesítésről nem mondunk, nem mondhatunk le. Az idén is folytatjuk ezt a munkát, hogy gazdaságosabban, jobb minőségű szenet termeljünk, könnyebbé és biztonságosab­bá tegyük a bányászok mun­káját. hogy növekedjék dol­gozóink jövedelme — mon­dotta befejezésül Takács Ist­ván igazgató. hatnak csak, mint például a sokkal kedvezőbb munkakö­rülmények között dolgozó cukrász-, bolti kiszolgáló, vagy kirakatrendező tanulók. Nyilvánvaló, ha valaki hi­giénikus, fedett munkahelyen dolgozhat, nem szívesen vá­lasztja azt a „műhelyt”, amelynek csak az ég a tete­je, s ahol a gumicsizma, eső- köpeny nélkülözhetetlen kel­lék. Hogy mégis vonzó le­gyen ez, a népgazdasági szempontból elsődleges fon­tosságú szakma, ahhoz már a képzési időben a kockázat arányában nagyobb anyagi érdekeltséget szükséges biz­tosítani. S méltányosan elő­nyös távlatot kell teremteni a képzett szakmunkások to­vábbi előrehaladásához is. A szaporodó figyelmezte­tő előjelek gyors, közérdekű megoldást sürgetnek. A kiszámíthatatlan időjá­rás miatt hol a szántáson, máskor pedig — ha süt a nap — a vetésen dolgoznak a mezőgazdasági nagyüzemek­ben. A kettős ünnep viharos időjárása, hózáporai és eső­zéséi megzavarták a földe­ken serénykedő brigádok munkarendjét, hétfőn és kedden azonban ismét min­denfelé benépesült a határ. Az elmúlt évről több száz­ezer hold szántása húzódott Nagy léckerítés öleli körül Lillafüreden azt a házat, amelyben Kletz Károly bá­csi, nyugdíjas erdőmérnök él családjával. Ebben a házban őrzi élményekkel teli életé­nek dokumentumait, azokat a fotókat és filmeket, amelyele Kletz bácsi hobbyjához épp­úgy hozzá tartoztak, mint szakmájához. Gyerekkorától, érdekelte a művészet. A szép szeretetét szülővárosából, Eperjesről hozta magával, ahol édesapja tanár volt. Fia­tal éveiben sikerrel festege- tett, ennek azonban csakha­mar vége szakadt. — Fotózni csak jóval ké­sőbb kezdtem, bár a bátyám gyakran hívott. De én min­dig azt válaszoltam: a fene megy a sötétkamrába — Miskolc-Tapolca új idegen- forgalmi látványossága lesz az ultramodern vonalú tavi­fürdő. A régi, elavult faépü- ‘let elbontása után a szikla­fal tövében új medencét épí­tettek és érdekes megoldás­sal fedték le. A Budapesti Műszaki Egyetem tervei sze­rint vasbeton héjszerkezef- ből 20 méter magas, 45 fo­kos szögben dél felé dűlő tornyot építettek a medence át az idei tavaszra. A követ­kező hetekben másfélmillió holdat kell felszántani. Ebbői egymillió hold olyan vidékre esik, ahol a futóhomok, a szik és más, speciális talaj- viszonyok miatt ősszel nem is engedélyezik a szántást. A burgonya ültetését szin­tén megkezdték, elsősorban azokon a területeken, ame­lyeken nem kell különöseb­mondja, miközben a fotók­kal teli mappákat szorongat­ja kezében. Tutajozás, fadöntés Néhány évvel a soproni erdőmérnöki egyetem elvég­zése után a gödöllői erdő- gazdaságnál dolgozott, ahol 1929-ben arra kérték, hogy készítsen erdészeti szakmá­val kapcsolatos fotókat a me­zőgazdasági kiállításra. A tu­tajozásról, a facsúsztatásról, a fadöntés izgalmas pillanatai­ról mesélő képeinek nagy si­kere volt — Ezekben az években kezdtem megismerkedni a fotózás titkaival, később már egyre több időt töltöttem sa­ját szórakozásból is a sötét­kamrában. Nagyon szeretem a természetet mint minden erdész. Rengeteget jártam az fölé. Az új létesítmény nyi­tott kupoláján a fürdő nap­fényt kap. ugyanakkor a to­rony a medence nagyobb ré­szét befedi, és esős időben védi a vendégeket Az új ta­vifürdőt — amelyet sziklába vájt járat köt összes a kor­szerűsített termál- és bar­langfürdőkkel — a jubileumi versenyvállalásoknak megfe­lelően május 1-re adják át ben tartani a májusi taiaj- menti fagyoktól. Csongrád és Bács megyében került eddig nagyobb mennyiségű vetőgu­mó a földbe. Borsod mezőgazdasági üze­meiben — figyelembe véve a szeszélyes időjárás okozta helyzetet — fokozott intenzi tussal végzik a talajelökes;. tési munkaiatokat és a ve­tést. A számítások szerint si­kerül megfelelő időben befe­jezni a tavaszi munkákat. erdőt. Képeim is általában a természet, a táj, a fák, a vi­rágok szépségeiről regélnek. Mindent megörökítettem, ami megragadott, ami valamilyen élményt nyújtott. Igyekeztem képeimen is visszaadni mind­azt az élményt, érzést, ami a meglátás pillanatában meg­fogott. Megpróbáltam tükröz­ni egy-egy jellegzetes táj jel­legzetes népviselet, az ott élő emberek kialakult szokásait. Gondosan rakosgatja, ren­dezgeti kedvenc képeit. Kö­zülük nagyon sok külföldön is hírnevet szerzett gazdájá­nak. Lassan előkerülnek a nemzetközi katalógusok, kül­földi lapok, országos első dí­jak, érmek, az erkölcsi elis­merés bizonyítékai. — A Magyar Amatőrök Országos Szövetsége miskol­ci csoportjának 1930-ban let­tem tagja. Lehetőségem nyílt rá, hogy nemzetközi és or­szágosan meghirdetett pályá­zatokra, kiállításokra küld- hessem képeimet Többször nyertem országos első díjat, jó néhány fotóm a fél vilá­got bejárta. Nemzetközi kiál­lításokon vettem részt Kül­földi, többek között francia, német lapok, nemzetközi ka­talógusok közölték képeimet. Az első szakmai film A művészi fotókon kívül még valamire büszke Kletz Károly. Ö készítette el Euró­pában a 30-as években az el­ső mozgó amatőr erdészeti szakmai filmet. — Mint álló fotóst már is­mertek, mikor egy erdészeti film elkészítésére kértek meg. A kárpátaljai erdők­ben egy 16 milliméteres Ko­dak mozigéppel három éven át dolgoztam. A film nem­csak a szakmai munkát, ha­nem magát az erdőt, szépsé­geit, a kárpátaljai emberek népviseletét és szokásait is megörökítette. A siker nem maradt el. Szakmai szempontból a film olyan értékes volt, hogy még az 1940-ben Magyarországon megtartott nemzetközi erdé­szeti kongresszuson is bemu­tatták. — A kongresszus után sok meghívást kaptam Európa különböző országaiba. Pél­dául Finnországba, Svédor­szágba, hogy mutassam be a filmet és forgassak ott is. Sajnos, közbejött a háború. Rendszerezi képeit A filmezéshez hűtlen lett, de a fotózást a háború után is folytatta. 1955-ben meg­kapta a fotóművész címet. Néhány éve nyugdíjba vo­nult. Elhatározta, hogy rend­szerezi képeit, diákat készít, nem hagyja kárba veszni azt, amit eddig oly lelkesen csi­nált. Szebbnél szebb színes diáival másoknak is élményt szeretett volna nyújtani. Megbeszélte a Palotaszálló kultúrosával„ hogy esténként vetít az üdülő vendégeinek. Örültek a kezdeményezésnek. Kezdetben kedvtelésből csi­nálta. maga és mások szóra­koztatására. Egy éve ír hogy' a TIT is szerződtette, Albert Új üzemrészek a Csepeli Csőgyárban A napokban avatták fel a Csepeli Csőgyárban az űj hidegvonó, az új pácoló- és cső- horganyzó üzemek A hidegvonó-üzem évi kapacitása 6,5 ezer tonna készáru. Gyártmá­nyai hegesztett és melegen hengerelt csövek, amelyeket az új üzemben munkálnak szük­séges méretűre. Kezdődik a munka az új hidegvonó-üzenibcn. Fekete bőrű, szőke indiánok O. J. Villanysserelok — kölcsönben A sötétkamra bűvöletében Íz er K fényképésze Május 1-re: Ultramodern vonalú tavi fürdő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents