Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 Szombat, 1970. április 4. L. I. Brezsnyev eEvtárs felszólalása Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a szov­jet párt- és kormányküldött­ség vezetője az országgyűlés pénteki ünnepi ülésén el­mondott beszédében forró testvéri üdvözletét és őszinte jókívánságait tolmácsolta az SZKP KB, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­ge, a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében a Magyar Népköztársaság minden polgárának, a fel- szabadulás 25. évfordulója alkalmából. — Negyedszázad választ el bennünket azoktól a napok­tól — mondotta —, amikor Magyarország népe előtt megnyíltak az új élet építé­sének ragyogó távlatai. És ma, amikor gondolatban vé­gigtekintünk az azóta meg­tett úton, különösen szemle­letes a magyar földön végbe­ment forradalmi változások jelentősége, nagysága, mély­ségé. — Kádár elvlárs mély be­nyomást keltő beszédében átfogó képet adott a magyar nép munkájáról és harcáról, az új társadalom építéséért kifejtett önfeláldozó erőfe­szítéseikről. A magyar gaz­dasági élet, az ipar és a me­zőgazdaság, a tudomány és a kultúra impozáns fejlődésé­nek és a nemzeti jövedelem szüntelen növekedésének alapja, a szabad nép szocia­lista munkája, a Magyar Szocialista Munkáspárt céltu­datos, alkotó politikája, s a szocializmus nagyszerű esz­méi, amelyek meghódították a néptómegeket. Ez a for­rása a népi Magyarország erejének, dinamizmusának és haladásának. E után Leonyid Brezsnyev méltatta a magyar interna­cionalisták harcát, akik részt vettek Oroszországban a szovjet hatalomért vívott sú­lyos küzdelmekben, majd így folytatta: — E magas fórumon is szeretnénk méltóképpen ki­fejezni mély tiszteletünket a szocialista Magyarország dol­gozóinak, harci élcsapata, a Magyar Szocialista Munkás­párt és annak Központi Bi­zottsága iránt, amelynek élén Pépének dicsó fia, a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő sze­mélyisege, a Szovjetunió hű barátja, Kádár János elvtárs áll. Az SZKP főtitkára beszéde további részében a nemzet­közi kommunista mozgalom egységéért vívott harcról, a szovjet—magyar barátságról szólott. Elemezte azt, hogy a Szovjetunió és Magyaror­szág a többi testvéri ország­gal együtt a nemzetközi szociális ia munkamegosztás és a szocialista integráció fejlesztésére törekszenek. A két és többoldalú gazdasági kapcsolatok elmélyítése es fejlesztése, s ennek alapján a szocializmus gazdasági ere­je növekedésének meggyorsí­tása^ politikai szempontból rendkívül nagyjelentőségű feladat. Megoldása a kapita­lista világgal folyó gazdasá­gi versenyben új sikereket biztosít külön-külön minden szocialista országnak és az egész közösségnek egyaránt. Leonyid Brezsnyev ezután kiemelte, hogy egy évvel ez­előtt Budapestről hangzott el a Varsói Szerződés országai­nak felhívása az összeurópai értekezlet összehívására. Cé­lunk világos, létre akarjuk hozni a kollektív biztonság rendszerét Európában, hogy Európát a béke kontinensévé változtassuk. Itt kitért az európai helyzet feszültségé­re, bizonytalanságára, arra, hogy Nvugat-Európa terüle­tén nukleáris fegyverek ar­zenálját hozták létre, hogy az amerikai imperializmus igyekszik meggátolni a ha­ladó irányzatok térhódítását Európában. Tisztában va­gyunk — mondotta —, hogy nehéz és hosszadalmas az európai biztonság problémá­jának végleges rendezése. De meg kell kezdeni, meg kell találni a lehetőséget a prob­léma megoldásának kölcsönö­sen elfogadható megközelí­tésére. Az SZKP főtitkára beszé­de befejező részében foglal­kozott az antiimperialista világfront erősödésével, a vi­etnami és az arab nép har­cával. Majd kiemelte, hogy Lenin szüietése 100. évfor­dulójának előestéjén a kom­munisták büszkeséggel szól­nak a nagy lenini ügy sike­reiről. Végezetül az ünnepi ülé­sen átadta Lenin arcképét, az ismert szovjet festő, Va- sziljev alkotását, és újabb eredményeket kívánt a szo­cializmus építéséhez, boldog­ságot és jólétet a Magyar Népköztársaság összes ál­lampolgárának, * Az ünnepi országgyűlésen felszólaltak és beszédet mondtak a magas szintű kül­döttségek vezetői és jókí­vánságaikat tolmácsolták nemzeti ünnepünk, felszaba­dulásunk 25. évfordulója al­kalmából. Az ünnepi országgyűlés Kállai Gyula zárszavával ért véget. Kádár János eSvtárs ünnepi beszéde (Folytatás az 1. oldalról) első három évben hazánkban eltűntek a romok, megszűnt az infláció, megindult és szi­lárd alapokra került a ter­melés, megkezdődött és jelen­tős eredményeket hozott a kulturális forradalom. Az első évek harcainak legnagyobb eredménye azon­ban a munkásegység megte­remtése, a parasztsággal szö­vetséges munkásosztály ha­talmának, a proletárdiktatú­rának kivívása volt. A mun­kásosztály hatalma széles demokratikus alapokon nyug­szik. A hatalom gyakorlásá­ba a munkásosztály bevon­ta, és bevonja mindenek­előtt a legfőbb szövetségesét, a parasztságot, továbbá az értelmiség és minden dolgo­zó kategória hivatott képvi­selőjét. Az országgyűlésben, a tanácsokban, hatalmi szer­veink irányító posztjain, a fegyveres erők tisztikarában, a munkásőrségben, a bírósá­gok, a döntőbizottságok, a népi ellenőrzés szerveiben a munkásosztály, a paraszt­ság öntudatos, politikailag és hozzáértésben kellően felké­szült emberei döntő több­ségben vannak. Joggal mondhatjuk, hogy nálunk né­pi hatalom van, mert intéz­ményeink demokratikusak és az állam, a nép ügyeiben a döntést közvetlenül, vagy képviselői útján, maga a dolgozó nép hozza. A szocialista felemelkedés útján A felszabadulásunk jubileumi évfordulójára hazánkba érkezett,! Brezsnyev vezette szovjet küldöttség pénteken Budapesten megkoszorúzta a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Munkásosztályunk, dolgozó népünk az új erőművek, gyá­rak, üzemek sokaságát épí­tette fel, új ipari városokat alapított. A népi Magyaror­szág huszonöt éve alatt meg­kétszereződött országún!: ter­melőeszköz-állománya, a gé­pek, a felszerelések, a szál­lítóeszközök, az ipari épüle­tek száma. A nép munkája nyomán a nemzeti jövedelem háromszor olyan gyorsan emelkedik évente, mint a két világháború között, és ma már majdnem négyszer any- nyi, mint 1930-ban volt. A magyar munkásosztály, a hosszantartó politikai har­cok időszakában, önfeláldo­zó munkával megteremtette és kifejlesztette a szocialista KISZ-íogadalomtétel a Hősök terén Koszorúzási ünnepségek A borongős idő sem tar­totta vissza tegnap, április 3-án a mintegy ezer miskol­ci fiatalt és a több száz fel­nőtt érdeklődőt, hogy részt vegyen a KlSZ-fogadalomté- telen, majd a szovjet hősök emlékművének megkoszorú­zásán. Az elnökségben ott volt Veres Sándor, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának osztályvezetője. Varga Zol­tán, faz MSZMP Miskolc vá­rosi Bizottságának titkára, új KISZ-fiatalok fogadalmat tettek. A fogadalomtétel szö­vegét vigyázzállásban mond­ták el a rendezett sorokba tömörült fiatalok. Ezután Németh Tibor, a KISZ vá­rosi Bizottságának titkára mondott köszöntőt. Azokról a nagyszerű feladatokról szólt, melyeknek sikeréért az egybegyűlt fiatalok, most már mint KISZ-tagok is kö­telesek tenni legjobb tudá­suk, erejük szerint. jós, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Moldován Gyula, a párt városi bizott­ságának titkára, Tóth Tiboi alezredes, városi rendőrkapi­tány koszorúzott. Koszorút helyezett az emlékműre a megyei, a városi tanács, a II. kerületi Tanács, a De­cember 4. Drótművek, az Egyesített Kórházak. A Bar­tók téri szovjet hősi emlék­műnél az I. kerületi Tanács, a Szénbányászati Tröszt, a Bialis József, az MSZMP Miskolc járási Bizottságának első titkára, dr. Kardos Sán­dor, a megyei tanács vb- titkára, Rózsa Kálmán, a vá­rosi tanács vb-elnökhelyette- se, Juhász Sándor, a Mis­kolci járási Tanács vb-elnö- ke, dr. Koleszár István ezre­des, megyei rendőr-főkapi­tány, Dudla József, a KISZ KB intéző bizottságának tag­ja, a KISZ megyei bizottsá­gának első titkára és ott voltak a tömegszervezetek, a fegyveres testületek képvi­selői. A magyar, majd a szovjet himnusz elhangzása után az Az ünnepség második ré­szében megkoszorúzták a szovjet emlékművet Koszo­rút helyeztek az emlékmű­re a megyei, a városi, a já­rási pártbizottságok jelenle­vő képviselői, a megyei, a városi, a járási tanácsok képviselői, koszorúztak a fegyveres testületek, a KISZ- bizottságok, a tömegszerve­zetek. Az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival ért véget. Ugyancsak tegnap számos, más helyen is tartottak ko­szorúzási ünnepségeket. Mis­kolcon, a román hősök em­lékművénél dr. Lovass La­Nehézipari Műszaki Egye­tem, a 3. sz. AKÜV, a pa­mutfonó, a BÁÉV, az Észak­magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat és az Avas Bútorgyár képviselői koszo­rúztak. Az emléktáblákat, a me­gyei pártbizottság mögött le­vő, a hősök temetőjében, a diósgyőri temetőben levő szovjet sírokat ugyancsak megkoszorúzták. A megye más városaiban, községeiben ugyancsak rendeztek koszo­rúzási ünnepségeket a szov­jet hősi emlékműveknél és a megye felszabadításáért ví­vott harcokban elesett szov­jet és román katonák sírjai­nál. nagyipart, amely ma hét és félszer annyit termel, mint a kapitalista Magyarország ipara 1933-ban. A létszámá­ban is megnövekedett ma­gyar munkásosztály öntuda­ta, felelősségérzete nagyot fejlődött; számára a munka nem egyszerűen termelési fo­lyamat, hanem mindinkább a szocializmus tudatos épí­tése. Mezőgazdaságunk fejlődé­sének fel tél eleit megváltoz­tatta és forradalmi lépést je­lentett előre a földreform, amely 1945-ben megszüntet­te a félfeudális nagybirtok- rendszert. Űjabb forradalmi lépés volt előre, amikor pa­rasztságunk tíz évvel ezelőtt a termelőszövetkezetek létre­hozásával a szocialista fejlő­dés útjára lépett. A szocia­lista forradalom e döntő fel­adatának megoldása társa­dalmilag felemelte a paraszt­ságot, nagymértékben meg­erősítette társadalmunk leg­főbb politikai alapját, a munkásosztály és a paraszt­ság szövetségét. A munkához való jog, a kulturális, szociális ellátott­ság, a dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülése társa­dalmunk jellemvonása. A re­álbérek 1949-től, az elmúlt húsz év alatt 93 százalékkal növekedtek, csaknem meg­kétszereződtek. Az eltelt ne­gyedszázad eredménye, hogy a dolgozók létbiztonságban élnek, életkörülményeik ja­vulnak, és hazánk minden polgára bizakodva nézhet a holnap elé. Vívmányaink sértncletlenek Az 1948-as évet követően az ország a munkásosztály, a párt vezetésével a szocia­lizmus útján fejlődött, s a lendületes munka nagy ered­ményeket hozott. A fejlődés menetében azonban jelent­keztek, és évről évre súlyos­bodtak azok a szektáns és jobboldali hibák is, amelyek végül mély társadalmi krí­zishez, az 1956-os ellenfor­radalmi felkeléshez vezettek. A súlyos helyzetben a ma­gyar kommunisták, támasz­kodva rendszerünk, n szoci­alizmus szilárd híveire, bíz­va a munkásosztály, a nép tömegeiben, kérve és élvezve a Szovjetunió, a szocialista országok, a nemzetközi kom­munista mozgalom, s a hala­dó emberek támogatását, vé­get vetettek az ellenforrada­lom tombolásának. Minden­kinek tudomásul kellett ven­nie, hogy a Magyar Népköz- társaság alkotmányos, törvé­nyes rendje, a magyar nép szocialista vívmányai sért­hetetlenek. Pártunkat, a Magyar Szo­cialista Munkáspártot a marxizmus—leninizmus el­mélete vezérli. Állandó fel­adatunknak tekintjük annak megakadályozását, hogy a marxizmus—leninizmust, harcunk, tevékenységünk ve­zérfonalát dogmává merevít­sék, vagy revizionista módra meghamisítsák, megfosszák forradalmi lényegétől. Pár­tunk Lenin tanításainak szel­lemében dolgozik, amikor azt vallja, hogy kerülnünk kell munkánkban mindenkor a sablonokat,'a bonyolult va­lóság leegyszerűsítését. Pártunk forradalmi módon jár el, amikor értékeli, de nem idealizálja a munka egyetlen területén sem az el­ért fejlődési színvonalat, mert azt vallja, hogy társa­dalmunknak, népünknek szüntelenül magasabbra kell törekednie. Mindenkor, most is napirenden tartja a párt­élet demokratizmusának fej­lesztését, az államélet, a szo­cialista demokrácia fejleszté­sének kérdéseit, a gazdasági és kulturális építés szocialis­ta terveinek kidolgozását, a módszerek tökéletesítését — a szocialista építés gazdasá­gi, politikai terveinek mind jobb megvalósítása céljából. A párt nem egyedül, ha­nem a rokonszenvező]: mil­lióival összefogva vívja har­cát. A lenini szövetségi po­litika alkalmazásával, a szo­cializmus építésének céljá­ból, a Hazafias Népfront ke­retében nemzeti egységbe tö­möríti társadalmunk minden, alapvető osztályát, minden rétegét. Ez a mozgalom át­fogja a munkások, a parasz­tok, az értelmiségiek, a kis­polgárok széles tömegeit; kommunistákat és párlonkí- vülleket, hívőket és nem hí­vőket, mindenkit, aki ma­gáénak tekinti a közös célt, a szocialista Magyarország felépítését. Eleget teszünk internacionalista kötelezettségünknek Kádár elvtárs, a Magyar Népköztársaság külpolitiká­járól szólva ezeket mondot­ta: A kommunistáknak cél­jaik eléréséhez nincs szük­ségük háborúra. Bár az im­perializmus természetét jól ismerjük, nem tartjuk vég­zetszerűen elkerülhetetlen­nek az új világháborút. Meg­győződésünk, hogy a béke­szerető erők, a népek kellő éberséggel és erőfeszítéssel el tudják hárítani az emberiség feje felől egy új világhábo­rú fenyegető rémét. A Magyar Népköztársaság külpolitikáját, amely nem kicsinyes spekulációkon, ha­nem szilárd elvi alapokon és történelmi tapasztalatokon nyugszik, — rendületlenül folytatni fogjuk. Országunk minden nemzetközi kötele­zettségének eleget tett eddig is, eleget tesz a jövőben is. Külpolitikánk leglényegesebb eleme, népünk békéjének, szocialista jövőjének, nem­zeti függetlenségünknek leg­szilárdabb támasza a ma­gyar—szovjet barátság. Ál­landó törekvésünk, hogy ba­rátságunk és együttműködé­sünk a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országai­val, valamennyi szocialista országgal, az összes haladó országgal, minden imperia- listaellenes erővel tovább növekedjék. Most ünnepiünk. Az ün­nep után a munka hétköz­napjai jönnek; a szocializ­mus építése új tetteket kí­ván. A mi ünnepi fogadal­munk az legyen, hogy hu­szonöt éves munkánk ered­ményeire, vívmányaira tá­maszkodva, erőnket nem kí­mélve mindent megteszünk szabad hazánk, a Magyar Népköztársaság további fel­virágoztatásáért. Szilárd el­határozással és egységben haladunk tovább előre a szo­cializmus építésének útján, barátaink, testvéreink, a Szovjetunió, a szocialista or­szágok népeinek oldalán. Ha ezt tesszük, akkor bizonyos, hogy a magyar népre ered­ményekben gazdag évek,' év­tizedek köszöntenek, a nem­zetre szép jövendő vár. Éljen hazánk, a Magyar Népköztársaság! Éljen felszabadítónk. a Szovjetunió!

Next

/
Thumbnails
Contents