Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-03 / 78. szám

Péntek, 1970. április 3. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Tanulják a nevünket Borsod és a világ Európa térképén nem je­lölik meg a megye határait. Nem tudnám megmondani azt sem, hogy a világ hány országában ejtik ki a föld­rajzórákon a Borsod-Abaúj- Zemplén nevet. A felszabadulás előtt ma­gyar Ruhr-vidéknek nevez­ték az országnak ezt a ré­szét. Itthon. Mert külföldön ilyen hasonlat nem sok em­bernek jutott volna eszébe. Elmaradott és nyomorúságos volt ez a vidék. A munka- nélküliek, a nincstelen ma­tyó summások, a barlangla­kások világa. Még csírázó ne­hézipara, természeti kincsei ellenére is. A nagyvilágból főleg azok tudtak csak ró­lunk, akiknek egyik, vagy másik kincsünkre fájt a fo­guk. Vagy akiket az olcsó munkáskéz vonzott ide, hogy kis befektetéssel megfiaztas- sak a pénzüket. A minap a December -I. Drótműveknél jártam. Régi munkások emlékeztek vissza egy egykori német üzemre. Olyan üzemre, ahová tulaj­donosai még egy szegényes öltöző felépítését sem érez­ték szükségesnek. Nem volt érdemes. Az emberek örül­tek, ha dolgozhattak egyál­talán. Marátok segítsége A megye lakói először a felszabadulás után érezhet­ték csak olyasmit, hogy ré­szévé váltak a világnak. Ak­kor, amikor az ország is vég­re a saját hangján beszélhe­tett. Baráti kezek nyúltak az ország felé, testvéri szocia­lista országok segítették a talpraállást. De több volt ez egyszerű talpraáll ásnál. Élni kezdett az ország és élni kez­dett a mi megyénk is abban az időben. A szocialista közösség, kö­zelebbről a KGST révén Bor­sod megye is bekapcsolód­hatott a nemzetközi gazda­sági vérkeringésbe. A KGST- orezágok, elsősorban a Szov­jetunió közvetlen részvételé­vel gyorsan fejlődött Borsod ipara. Oj, korábban nem volt iparágak hatalmas üze­mei emelkedtek ki a föld­ből. A legjelentősebb talán a megszületett vegyipar. Há­rom nagy vegyipari gyár épült a megyében. A Tiszai Vegyikombinát szovjet se­gítséggel épült. Berendezé­seinek tetemes része készült a Szovjetunióban, szovjet sze­relők helyezték üzembe a gépeket, s a gyár szakembe­reinek egy része is a Szov­jetunióban tanulta meg, ho­gyan kell bánni ezekkel a berendezésekkel. A TVK pél­dája csak egy a sok közül. Hiszen a Borsodi Vegyikom­binát, vagy az Északmagyar­országi Vegyiművek eseté­ben is hosszan sorolhatnánk, miben segítettek a baráti or­szágok. Hagyományos iparágaink — mint a kohászat és a gép­ipar — is kezdettől fogva tá­maszkodhattak a KGST-or- szágok önzetlen segítségére. Gondoljunk csak a háború utáni helyreállításra. Vagy gondoljunk az azóta végbe­ment fejlődésre. A legújabb beruházásokra: a Lenin Ko­hászati Müvek szovjet gyárt­mányú elektroacélmüvére, vagy a most épülő finom- hengermű NDK-ban gyártott berendezéseire. Gazdasági 'P- kapcsolatok Tudomást vettek rólunk. Tudomást vettek terveink­ről és gondjainkról. De a vi­lággal fenntartott kapcsola­tunk nemcsak ennyiből áll. A megye dinamikusan fej­lődő iparát ezernyi szál fűzi a szocialista országok ipará­hoz. Gazdasági kapcsolataink egyre sokszínűbbek. Üze­meink exportja évről évre nő, s minden évben milliárd forintokban mérhető. Ki­emelkedően sokat exportál a szocialista országokba a Le­nin Kohászati Művek, az Óz­di Kohászati Üzemek, a Di­ósgyőri Gépgyár, a December 4. Drótművek, a Tiszai Vegvikomhinát. s a másik két nagy vegyi üzem is. Impor­tunk is igen jelentős: válla­lataink különféle alapanya­gokat, műszereket, gépeket és berendezéseket vásárol­nak a KGST-országoktól. A jövő még többet ígér. A szocialista országok gazdasá­gi integrálódásából, a már jelenleg is folyó szakosítás­ból és kooperációból me­gyénk is gazdasági súlyának megfelelően kiveszi a részét. megtanult nevek Nem is lehet kétséges, hogy a nemzetközi gazdasági vér­keringésbe való bekapcsoló­dásunk alapja a szocialista országok együttműködéséből született. De iparunkat, gaz­dasági eredményeinket ma már ennél is szélesebb kör­ben ismerik. Vállalataink egyre-másra alakítanak ki jó kapcsolatokat a tőkés orszá­gok legnagyobb cégeivel is. Sok borsodi termék utazik távoli földrészekre, á megyé­ben gyártott vegyi, gépipa­ri és kohászati termékek egész sora versenyképes a világpiacon. Iparunk fejlődésének ered­ményeként a világ számos országában tanulják meg az LKM. az ÓKÜ. a DIGÉP. a TVK, a BVK. az ÉMV és a December 4. Drótművek ne­vét. A versenytárgyalásokon a borsodi ipar sok sikert arat. gyakran előfordul, hogy régi, „patinás” nevű kapita­lista cégekkel szemben kap értékes megrendeléseket. Az sem ritkaság már, hogy ilyen nagynevű cégek borsodi vál­lalatokkal együtt lépnek fel a piacon. Gazdasági fejlődésünk, eredményeink, kivívott te­kintélyünk bemutatására még hosszan sorolhatnánk a példákat De maradjunk most inkább csak a követ­keztetésnél: felszabadulá­sunk után 25 esztendővel méltán mondhatjuk, Borsod megye — akárcsak az egész, szocializmust építő Magyar- ország — észrevétette magát Aktív és megbecsült részévé vált a nagyvilágnak. Flanek Tibor Megkezdték a tavaszi vetést A barcsi határban megkezdték a korai borsó vetését. Az átázott talajon egyelőre ló­fogatokkal dolgoznak, később gépekkel vetnek majd. A barcsi Béke Termelőszövetkezet­ben az idén több mint 400 hold földben termelnek borsót, ezért nevezik ezt a vidékét s borsó birodalmának. Munkában a vetőbrigád. A legutóbbi ^élésnél a nagyüzemi púi .-.zottság, a vállalat, a gyáregységek és főosztályok, valamint a szak- szervezeti és a KlSZ-bizott- ság vezetői örömmel nyug­tázhatták, hogy a Diósgyőri Átalakítják a rudabányai lörőmtívct Kisebb szemcseméretet igényel a kohászat Az Országos Érc- és Ás­ványbányák és Vasércművek rudabányai vasércbányája a tervek szerint az idén 260 ezer tonna barna vasércet és 180 ezer tonna dúsított vas­Szakszervezeti aktívák kitüntetése Diósgyőrben Azok, akik a legkövetke- tesebben és a legfáradhatat- lanabbul álltak helyt az el­múlt negyedszázadban a szak- szervezeti munkában, tevé­kenységükhöz méltó alkalom­ból találkoztak Diósgyőrben, a Vasas klubban. Tegnap, csütörtökön délután az LKM és a DIGÉP szakszervezeti aktívái részére rendeztek ün­nepséget, amelyen részt vett és köszöntő beszédet mondott Tóth József, az SZMT vezető titkára, Szeghő István, a va­sas-szakszervezet. területi szervezője, Koszti Lajos, az LKM szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Varga Barna, a DIGÉP szakszervezeti bi­zottságának titkára, Lenkei Tibor, az LKM partbizottsá­gának agit-prop. felelőse. Szeghő István megemléke­zett a diósgyőri szakszerve- . zeli aktívák negyedszázados j helytállásáról, példás munka- . járói, arról, hogy ők és sok j más, szervezett munkás kez­deményezése nyomán milyen értékes termelési eredménye­ket értek el a diósgyőri nagy­üzemek hazánk szocialista építésében. Ezután átadta a SZOT kitüntetéseit a két nagyüzem legjobb aktívái­nak. E magas elismerésből hárman kapták meg az arany, heten pedig az ezüst fokozatot. Oklevéllel 28 ko­hászati, illetve gépgyári dol­gozót tüntettek ki. A két nagyüzem szakszer­vezeti aktívái ezután baráti beszélgetésen vettek részt — felelevenítve a történelmi negyedszázad küzdelmeit, or­szágépítő, sorsformáló sike­reit ércet szállít a Lenin Kohá­szati Műveknek, az Ózdi Ko­hászati Üzemeknek és a Bor­sodi Érceiőkészítőműnek. A hazai kohászat igénye szerint 1971-től már csak egy helyre, a Borsodi Ércelőkészítőmű­nek szállít a rudabányai vas­ércbánya, méghozzá 10 mil­liméter alá tört barna vas­ércet A rudabányai törőmű jelenleg 100 milliméter szem­cseméretű vasércet produkál. A magyar kohászat igényei­nek megfelelően, most átala­kítják a lörőmúvet, újabb gé­peket állítanak be. Ezt a munkát az idén szeretnék be­fejezni. A gépeket a Jászberé­nyi Aprítógépgyár készíti el, a sok igény miatt azonban csak a jövő év első felére vállalta e megrendelés meg­valósítását. Azért, hogy a rudabányai vasércbánya az igényeknek megfelelő szemnagyságú vas­ércet tudjon szállítani a Bor­sodi Ércelőkészítőműnek, a Lenin Kohászati Művek so­ron kívül készíti el a gépek legyártásához szükséges acélöntvényeket. Gépgyár kollektívája megér­tette a jubileumi szocialista munkaverseny jelentőségét A verseny még az elmúlt év második felében kibontako­zott, s eredményei az 1969. évi feladatok sikeres teljesí­téséhez is hozzájárultak. A jubileumi munkaver­senyben tett vállalások sora mostanáig sem szakadt meg. Egyre többen és többen fo­rgalmazzák meg, hogyan sze­retnék segíteni a vállalat célkitűzéseinek valóra váltá­sát. így az értékelés csak a pillanatnyi állapotot rögzít­hette. Azt. hogy a DIGÉP nyolc termelő gyáregysége és négy fő­osztálya kelt versenyre a szocialista cím elnyeré­séért, az ehhez szükséges feltéte­lek teljesítéséért. És azt, hogy 360 szocialista brigád külön-külön is figyelemre méltó célokat tűzött ki ma­ga elé. Majdnem hat hónap ered­ményeit értékelhették a vál­lalat politikai, gazdasági és társadalmi vezetői, hiszen a versenyt 1969. negyedik ne­gyedévében hirdették meg. Az értékelés feladata azon­ban most még nem a helye­zések eldöntése volt. Erre csak később, valamikor áp­rilis második felében kerül majd sor. Ezúttal inkább a tennivalók meghatározása volt a cél. A vállalati tervek alapjan konkrétan megfogalmazták valamennyi termelőegység és Vörös zászló a szerkesztőségnek Emléktábla-avatás Mezőcsáton Mintegy félezer ember je­lenlétében avatták fel Mező­csáton a fasiszták által meg­gyilkolt Szoták Mihály nevét megörökítő emléktáblát teg­nap. április 2-án. csütörtökön délelőtt. Szoták Mihály Sá­rospatakon született, szülei később költöztek Mezőcsátra. A fiatal kőművessegéd 1942- ben vonult be katonának. Fogságba esett, majd a Szov­jetunióban partizánkiképzést kapott. 1944. augusztusában, a Szőnyi-csoport tagjaként, ej­tőernyővel érkezeti vissza Magyarországra, s részt vett a fegyveres ellenállásban. Domaháza környékén fogták el, s 1944. november 4-én a nyilas hatalom kivégeztette. Az emléktáblánál elhelyez­ték a járási és a községi párt- és állami szervek ko­szorúit. Megkoszorúzták az emléktáblát a hős partizán harcostársai is. Egri Béláné, a Statisztikai Hivatal dolgozója negyedszá­zadon át családi ereklyeként őrizte a kicsiny, sarlós-kala­pácsos, csillagos vörös zász­lót. S tegnap, kicsit megha- tottan szerkesztőségünknek adta át. — Emlékeztetőül hozom. Emlékeztetőül apámra, Fe­kete Pálra, s mindazokra, akik 1944-ben az ellenállási mozgalomban minden koc­kázatot vállalva az írott szó, a betű erejével küzdöttek a felszabadulásért, hirdették a nép, a párt igazságát. A vörös zászlónak érdekes története van. Egriné így mondja el: — Apám a Tanácsköztár­saság idején a Vörös Hadse­reg katonája volt. 1944-ban is bekapcsolódott az ellenál­lási mozgalomba. Nyomdász­ként segítette a MÓKÁN te­vékenységét, A Gestapo ke­reste. Nem mert a lakásán tartózkodni, anyámmal együtt hozzánk költöztek. Már na­gyon vártuk a felszabadulást. Hogy köszönthessük a nagy történelmi pillanatot, anyám­mal és testvéremmel két zászlót készítettünk. A Ré- vai-lcxikonból lestem ki a szovjet címert, s kézzel varr­tam a zászlóra a sarlót, a ka­lapácsot és a csillagot. — Kétszer majdnem a vég­zetet jelentette. Egyszer négy SS razziázott a lakásban. A zászlót néhány röplappal együtt gyorsan a szőnyeg ala dugtuk. A vér is ciháit ben­nünk. Az egyik SS megbot­lott a szőnyegben, amelynek sarka fel is hajlott. Szeren­csére a zászló kicsit beljebb volt, A másik zászlót a Wer­bőczy úti nyomdában őriz­tük, ahol az illegális röpla­pokat készítették. Egy ízben ott is kutattak SS-katonák. Ac egyik ellenálló lim­lomot, rongyot dobott a zászlóra és a röplapokra. Az egyik SS ki is nyitotta a szekrényke ajtaját, de sze­rencsére nem volt kedve a lomok alá nyúlni. A zászló a miskolci ellen­állási mozgalom történelmé­nek néma. de ékes szószóló­ja, ismét, közel került a saj­tóhoz. Vitrin készül számá­ra, ahol egykori dokumen- j tuniókkal egyetemben emlé- \ keztet a felszabadulás nagy i történelmi pillanatára, az is­mert és ismeretlen nevű bá­tor ellenállókra. főosztály legfontosabb fel­adatait. Mik ezek a felada­tok? Nehéz lenne mindet elsorolni. A Diósgyőri Gép­gyár számos egysége dolgo­zik ex port gyártmányokon. Számukra elsősorban a minőségi követelmé­nyek maradéktalan telje­sítése, a határidők pon­tos betartása fontos versenyfeladat Sok gyáregység más nagyvállala­tokkal áll kooperációs kap­csolatban. Az ő munkájuk­tól ezeknek a vállalatoknak az eredménye is függ, a ju­bileumi szocialista munka- versenyben tehát kooperációs feladataik teljesítésére Irá­nyul a legnagyobb figyelem. Ilyen például az országos járműprogramból a DIGÉP- re eső sok-sok feladat Az egész vállalat eredmé­nyei szempontjából igen fontos a különféle egységek összehangolt együttműködése, az egy­mással szembeni kötele­zettségek hiánytalan tel­jesítése. így ez valamennyi egység versenyfeladatai között fon­tos helyet foglal el. Az ál­talános, mindenkitől meg­követelt feladatok között szerepel természetesen az egységeken belüli munka szervezettségének fokozása, a költségek, a felhasznált normaórák csökkentése. A vállalat — mint ismere­tes — létszámgondokkal is küzd. A megoldás csakis a munka hatékonyságának fo­kozása lehet. Ebből követke­zik az is, hogy a hiányzó munkaerőt le­hetőleg nem új dolgozók felvételével, hanem ész­szerű belső lctszám- átcsoportosítással kell pótolniuk azoknak az egységeknek, amelyek a ver­senyben jól akarnak szere­pelni. A verseny első szakaszá­nak végső értékelésére a ■ hónap második felében ke­rül sor. A legjobbak meg­kapják majd a nagyüzemi pártbizottság által alapított verseny zászlót, a serlegeket és okleveleket. A verseny azonban ezzel nem ér véget: 1970-et jubileumi esztendő­nek tekintik a Diósgyőri Gép­gyárban. S majd az év vé­gén, a vállalat egész évi fel­adatainak teljesítése alapján dől el, melyik kollektívák bi­zonyultak a legjobbnak, kik érdemlik meg a kitüntető szocialista címet. Miig«« munkaverseiiv A DIGÉP célkitűzései

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents