Észak-Magyarország, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-22 / 93. szám

£SZAK-MAG¥ARORSZÄG 8 m m Szerda, M április 22. A5S ELMÚLT ÉV TAVA­SZAIM ünnepélyes párttag- gyűlésen köszöntötték Fülöp Istvánt, az Ózdi Kohászati Üzemek közlekedés-gyárrész- lege pályafenntartási. alap- szervezetének titkárát, Akkor ünnepelték titkárrá választá­sának huszadik évfordulóját. Fülöp István egyedüli a ko­hászati üzemben, aki megsza­kítás nélkül több mint két évtizede tevékenykedik eb­ben a felelősségteljes funk­cióban. A ritka jubileum al­kalmából az alapszervezel tagjai ajándékokkal kedves­kedtek titkáruknak. S ezen az ünnepi taggyűlésen már fel­vetődött a búcsú gondolata is. A gyár legidősebb párt­titkára az elmúlt év őszén nyugdíjba készült. Mégsem lett nyugdíjas. Egy év rendkívüli hosszabbítást lóért, s a hatvanegy éves em­ber immár huszonegyedik éve áll az alapszervezet élén, — Uradalmi cseléd voltam, míg el nem vitt a háború — mondja. — Besoroztak kato­nának. Hadifogságba kerül­tem a Szovjetunióba. Ott is­merkedtem meg azzal a tár­sadalmi renddel, mellyel az ..uraságak” olyan sokat ijeszt­gettek. Saját szememmel ta­pasztaltam akkor, hogy urak nélkül is lehet élni. Sőt, job­ban lehet... Amikor haza­kerültem, egy életre eljegyez­tem magam a párttal... A fogságból hazatérve Fü­löp István, az ÓKÜ közle­kedési gyárrészlegénél kapott munkát. Első dolga volt be­lépni a pártba. Sok munkát vállalt az alapszervezetben, s ha elvégezte, amit rábíztak, újabb megbízatásért jelent­kezett. Rövid idő múlva fel­figyeltek az aktív, fáradha­tatlan emberre, s 1949 máju­sában őt jelölték titkárnak. — őszintén megvallom, na­gyon nehéz helyzetbe kerül­tem. Kevés volt a jártassá­gom a pártmunkában, s ak­koriban még kevés segítségre lehetett számítani. írásos anyag is mindössze a Párt­történet volt. Esetenként kis marxista füzetsorozatot áru­sítottak. Rendszeresen vásá­roltam, s tanulmányoztam mindkettőt. Sajnos, gyakran megéreztem ismereteim hiá­nyosságát. öreg fejjel igye­keztem ismereteimet gyarapí­tani. Sokszor bizony. nagyőri kevés idő jutott rá. Üzemünk is olyan gondokkal küzdött, mint például anyaghiány, a dolgozók pedig védőruhát kértek, de nem volt. Nehéz időszak volt. Egyet azonban már akkor megtanultam: minden munkában, így a pártmunkában is legfonto­sabb a türelem és a viszony!; tás. A GONDOK az évek során sem csökkentek. 'A régiek helyett újak, más természe­tűek jöttek. Az ötvenes évek elején például egyik legfon­tosabb feladat volt a dolgo­zók iskoláztatása. A pálya­fenntartásnál ez különösen nagy problémát jelentett, hi­szen alig volt egy-két ember, aki nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett. Az alapszervezet párttitkára élen járt a példamutatással. Elsőként iratkozott be az ál­talános iskola hetedik osztá­lyába, később elvégezte a gimnáziumot, majd különbö­zetit tett a közgazdasági technikumban. — Nem volt könnyű az embereket rábeszélni. Szid­tak is gyakran, amiért állan­dóan a „nyakukra jártam”. De végül is meglett az ered­ménye. Alapszervezetünkből négyen szereztek technikusi képesítést és tizanketten el­végezték a nyolcadik osz­tályt. Az eredmény az, ami az embert további munkára ösztönzi. A két évtizedes titkári ta­pasztalatairól beszélgetünk. Első helyen az őszinte véle­ménynyilvánítás fontosságát említi. Második helyen a példamutatást. A hatvanegy éves ember fiatalos lelkesedéssel beszél munkájáról, terveiről, a min­dennapi feladatokról. Gyár­részlegénél most a nagy fluktuáció okozza az alapve­tő problémát. Két évvel ez­előtt üzempszichológiai vizs­gálatot végeztek brigádjaik­nál. Az idős párttitkár na­gyon sokat segített ebben a munkában, mert remélte, hogy a vizsgálat tapasztala­tait hasznosítani tudják a fluktuáció csökkentésében. Keserűen említi, hogy a vizs­gálat eredménye azóta sem került az illetékesek aszta­lára. Az idős ember szeme ned­ves lesz, mikor családja ke­rül szóba. Három lánya, s egy fia van. Mindannyian ki­repültek már a családi fé­szekből. — Két éve motorbaleset érte a fiamat — mondja szo­morúan. — Nyugdíjazni kel­lett. Azért kértem egy év hosszabbítást, hogy addig is, anyagilag segíthessem csa­ládját. ősszel viszont a párt­választások után már végleg átadom helyem a fiata­labbaknak . s . SZEME CSAK AKKOR elevenedik meg újra, amikor „nyugdíjas terveit” említi. Már régóta segédkezik egy városi alapszervezetben, s lesz ott is bőven tennivaló, ha ősszel a nyugdíjasok so­rába lép. Tóth István Pályájának kezdete óta a nagy szabadtéri kompozíciók foglalkoztatják. Monumentá­lis kompozíciói, emlékszobrai azonban nem csupán formai, hanem lélektani nagyság Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész. kellékeivel is rendelkeznek. Felsorolni is sok alkotásait; az emlékműveket, szobrokat, portré-emlékműveket. Ha az alkotóról beszélünk, feltétle­nül meg kell említeni a bu­dapesti Dózsa-emlékművet, a debreceni Munkásmozgalmi emlékművet, a tiszapalkonyai Generáció-kat, a fonyódi Em­berpárt, a győri Petőfit, a szigetvári Tinódit, a szegedi A szocialista kulturális for­radalomban Lenin jelentő­sége szerint értékelte meg a könyvtárak szerepét. Az eláő népművelési kongresszuson — 1919 májusában — elsőrendű tennivalóként jelölte meg: „Hozzá kell látnunk, hogy megteremtsük a szervezett könyvtárhálózatot, ... hoz­zunk létre egységes, tervsze­rűen dolgozó szervezetet. Eb­ben a Ids dologban forradal­munk alapvető feladata tük­röződik.’' • Egy új társadalmi mozgalom Hazánkban — a többi szo­cialista országhoz hasonlóan. — a lenini útmutatást követve alakítottuk ki az egységes könyvtárhálózatot, amelyben a sajátos feladatú részek köl­csönösen kiegészítik egymást. Az idei kettős történelmi év­Bolyaiakat, Janus Pannonlust és Apáczai Csere Jáno3 szob­rát, a diósgyőri és a szegedi Lenin-szobrot, és a Tanács­köztársaság emlékművet, amelyért hazánk felszabadu­lásának 25. éves évfordulóján Kossuth-díjjal tüntették ki. Kiss István 42 esztendős, nemzedékének egyik legtevé­kenyebb és legsikeresebb tag­ja. Kevés embert hallottam olyan szépen beszélni a Kom­munista kiáltványról, mint Kiss Istvánt. Tudom, milyen nagy élményt jelentett szá­mára a mű mondanivalója, logikája, stílusa. Megtisztelte­tésnek érzem ismerni egész eddigi életét, tevékenységét. Egyszer ezt mondta nekem: — Lenin, mint téma, már főiskolás korom óta foglal­koztat. Igen izgalmas mun­kának tartom megfejteni, ugyanakkor bemutatni az emberiség új korszakának ihletőjét, gondolkodóját, har­cosát. Sok rajz, vázlat előzi meg a szobrokat. Azt tartom, hogy a feladat formailag is izgalmas. Lenin sajátos he­lyét ma már néhány vonallal is érzékeltetni lehet, majd­hogynem emblémaszerűen. Sok mindent elolvastam, amit róla, életéről írtak, leg­jobban mégis Lenin írásai segítenek a megismeréshez. forduló tiszteletére, könyvtár­ügyünk korszerű továbbfej­lesztése céljából az Országos Népművelési Tanács újszerű társadalmi mozgalmat indí­tott el „Száz falu — száz könyvtár” jelszóval. A kez­deményezés lényege: a mű­velődési lehetőségek növelé­sére, társadalmi összefogással száz faluban, száz új könyv­tár létesítésével maradandó módon emlékezetessé tenni felszabadulásunk negyedszá­zados fordulóját, s a Lenin- centenáriumot. Az akcióban részvevő tár­sadalmi és tömegszervezetek tetemes összegű központi ala­pot teremtettek a létesítendő, korszerű könyvtárak támoga­tására. Még nagyobb jelentő­ségű azonban az a serkentő hatás, amelyet a mozgalom országszerte kiváltott a helyi erők mozgósításával. A be­rendezésre és könyvvásárlás­ra fordítható — átlag 120 000 forint összegű — támogatást Többször megnéztem a Le­ninről készült dokumentum- filmek gyűjteményét. Kezdet­től arra törekszem, hogy ki­emeljem a sablanokból, a megszokottból Lenin alakját, valamilyen gondolati elemet jelenítsek meg, de úgy, hogy az ne legyen csak szimbólum, így alakult ki bennem a ha­sonlat, ha Leninre gondolok, a láng jut az eszembe. A szegedi Lenin-szobor formá­ja a lánghoz hasonlít, amelynek magva van, s Lenin-szobor a Lenin Kohá­szati Művek élőit. amelynek lobogását is meg­próbálom érzékeltetni. Lenin örök témám marad, mint ahogy az emberiség, maga az Ember is ... Amikor a Kossuth-díj át­adása alkalmából a sajtó nyi­latkozatra kérte, a követke­zőket mondotta: — Az emberiség sorsa foglalkoztat, mint embert és mint művészt is. Úgy gondo­lom, a fejlődés egy folyamat, mely mindig előre megy. ámbár időnként kitérőkkel. Nem hiszem, hogy az embe­riség önmagát fenyegeti, bár egyedeiben lehetséges, hogy Igen. Más szóval, hiszek a fejlődésben, abban, hogy az emberiség egy kicsivel min­dig jobban csinálja, mint az­előtt. Ez a hit határozza meg az én alapállásomat. Leg­alábbis ebből a nézőpontból tudom csak magamat és a vi­lágot látni. ugyanis azok a helyi erőből épített új létesítmények, vagy más épületekből átalakított* illetve korszerűsített községi könyvtárak kaphatják meg, amelyeket még az idén átad­nak rendeltetésüknek. Az Országos Népművelési Tanács a megyék javaslata alapján a közelmúltban dön­tötte el, mely községek ré­szesülnek a központi alapból. Megyénkben hét települést érint a támogatás. Közülük kettőbe látogattunk el. Összefogás Tiszadorogmán A mezőcsáti járás csücské­ben, Tiszadorogmán kétszere­sen is jelképes értelmű épít­kezés látványa fogad. Már a belső munkáknál tartanak a kétszintes, új középületben, amely sokoldalú szolgálatot lát majd el: itt lesz az orvosi rendelő, a posta, a párthelyi­ség, a mozi — s a vonzó be­rendezésű klubkönyvtár. Előt­te még ott áll, s kontraszt­ként hat a kultúra eddigi hajléka: földszintes, kopcftt vályogház. Már csali felvo­nulási épületnek használják, Az Idősebbeknek még két vi­lágot idéz ez a lebontásra, megérett épület. A felszaba­dulás előtt itt volt a csendőr­laktanya, s az utóbbi negyed­században mintegy jóvátéte­lül szolgálta a ház a közmű­velés ügyét Megrokkant a hosszú szolgálatban. Ideje, hogy átadja helyét a jelen, s a jövő megnövekedett Igé­nyeit kielégítő újnak. Az 1007 lakosú község ed­dig 160 000 forint értékű tár­sadalmi munkával járult hozzá a több mint egymillió forint összértékű építkezés­hez. Különösen sokat segített az Új Élet Tsz. A szövetkezet vontatói szállították a téglát, cementet, kavicsot, s egyéb építőanyagot. Az új művelő­dési intézménynek már a híre is vonzó hatású — nem kis része van abban, hogy a korábban máshová húzódó fiatalok rendre visszatérnek Dorogmára. Egy év alatt 95 új belépővel gyarapodott a tsz taglétszáma —. s az elő­zetes érdeklődésből ítélve telt házra számíthat minden foglalkozáson, n még az idén megnyíló klubkönyvtár is. Négyesen — nyitás előtt Néhány kilométerrel odább, de már a mezőkövesdi járás­ban, a 700 lelkes Négyesen, egy régi iskolaépületet alakí­tottak át klubkönyv tárnak, s mozinak, igen gazdaságosan, s célszerűen szervezték meg a munkát. A járási tanács építőváll al a tá n ak brigádja k özm egei égod és re dől gozi k. Már valóban az utolsó simí­tásokat Végzik a kát, könyv­tári helyiségben, a klubszo­bában, s a nagyteremben, ahol a mozi előadások lösznél:, — de amelyet igen prakti­kusan, harmonika-fallal ket­téválaszthatnak, különféle klubfoglalkozások céljára is. • Az átalakítás teljes költ­sége több mint 400 ezer fo­rint. A községfejlesztési alap­ból telt ki több mint a fele, a többit a járási, tanács adta. Ehhez járul még jó 100 ezer forint értékű társadalmi mun­ka. Az Országos Népművelési Tanács javaslatára kapott tá­mogatásból már megvásárol­ták a könyvtári és klubbe­rendezést, válogatják tízezer forintért a könyveket is. A községi tanács pedig ezentúl évi 3000 forintot biztosít a könyvtár tervszerű gyarapí­tására. Az új közművelődési intézménynek új a vezetője is — Ficzere Margit —, aki azonban már miskolci gim­nazista korában, mint ifjúsági könyvtáros, erre a szép hiva­tásra készült. Ügy tervezik a négyesiek, hogy május 1-én már meg­nyithatja kapuit a művelődés új hajléka. 1 A Kék Madár Egy kétezer lakosú községben, Biikkábrányban kerestük a boldogságot, amit a mesékben a Kék Madár szimbolizál. Csapkodó, szeszélyes a mesék Kék Madara, gyorsan is röp­penő. Aki elindult keresésére, legtöbbször meg sem találta. Mi háziasszonyokat, kisiparost, adminisztrátort, tanárem­bert, fiatalt és időset kérdeztünk meg. Ki Bükkábrány leg­boldogabb embere? Mindenkit megdöbbentett a kérdés, ne­héznek találták. Visszakérdeztek. Ki így, ki úgy reagált. Bernjén József kőműves- mester és felesége szép új házban lakik. A lakásban szinte még érezni a friss mészillatot. Néhány pilla­natig csend lett a konyhá­ban, amikor megkérdeztük, ki a legboldogabb ember a faluban? — Akinek jó a megélheté­se, boldog a családi élete, gyerekei vannak. Szép, okos gyerekei... Nekünk sajnos, nincs gyerekünk. Demjénék tehát megfogal­mazták a boldogságot. A sze­mélyt, akire mindez illik, ne­hezebb volt megnevezniük. De azért találtak boldog em­bert. — Gyufkó László, állami gazdasági dolgozó. 40—45 éves lehet, négy iskolás gyereke van. A lányfalusi tanyán laknak, egyszoba-konyhás la­kásban. Nemrég még ők vol­tak a legszegényebbek a fa­luban. Március végén négyes találatuk volt a lottón. Házat vettek Mezőkövesden, nem kell már a kicsi zugban lak­niuk. Saját házuk van. Egy ilyen nagy változás elég ah­hoz. hogy boldog legyen. Ö most a legboldogabb em­ber. Tasnádi Ilona 20 éves. Ö a községi tanács igazgatási elő­adója, KISZ-vezetőségi tag a faluban. Miskolcon is dol­gozott már az érettségi után, de jobbnak látta, ha haza­megy. Szereti jelenlegi mun­káját, csak egy valami sérti önérzetét: amikor a vb-titkár, vagy az elnök szobájába mennek az ügyfelek „ellen­őriztetni” tanácsait. O még sokáig kislány marad szülő­falujában. — Ki is lehet a legboldo­gabb ember? — ismétli a kérdést, aztán határozottan válaszol: — Orosz Béla, a vb-elnök. Az elnök elvtárs rendes ember, ezt mindenki tudja Bükkábrány ban. Jó­indulatáért, a község jó irá­nyításáért mindenki szereti. Beosztottja vagyok, jól is­merem. Ö jó vezető. Mindezt kiegyensúlyozott, boldog családi élet egészíti ki. El­nökünk életéből nem hiány­zik a boldogság — szerintem ő a legboldogabb. Birinyl Imre bácsi túl már a hatvanon. Volt cipe-z kisiparos, tsz-tag. építőmun­kás. Most is dolgozik. A Bu­dapesti Kertészeti Vállalat­nál. Hetente jár haza. mun­kásszállóban lakik. — Ki a legboldogabb em­ber a faluban? — Én vagyok. Két fiút ne­veltem fel tisztességben, jó szakmát adtam kezükbe. Révbe jutottak már. István katonatiszt Miskolcon. Két okos fiúk van, egyik már is­kolás. Imre, az idősebb fiam meg művezető a Nehézszer­számgépgyárban. ők velünk laknak. Öröm ez nekünk, biztos támaszt érzek. Imre fiamnak is két gyereke van. Erika, a másféléves kisund- ka az én szememfényem. Kovács Pál tanár, számtant és fizikát tanít a bükkábrá­nyi Iskolában. 48 éves. — A boldogság sok minde­nen múlhat. Boldoggá teheti az embert szakmai siker, szerelem, boldog lehet az, aki felépül egy súlyos betegség­ből stb. Egy viszont biztos: boldog csak az lehet, akinek biztos a létalapja, aki nem küzd anyagi nehézségekkel, Nos. én tudok egy embert, aki igazán boldog. Tóth János elektrotechni­kust Kovács Pál segítette valamikor középiskolai ta­nulmányaiban. Jó műszaki érzékét már akkor is csodál­ta. — János az emődi televí­ziós közvetítőláncnál dolgo­zik. Kitűnő munkaerő, úgy tudom, becsülik mindenütt. Hasznos újításai vannak. Szép összeggel honorálják el­képzeléseit. Ez az ember a hobbyjával keresi kenyerét. Amikor egy boldog fiatal házaspárt kerestünk, azt mondták az ábrányiak, hogy Bernjén Béláékhoz men­jünk. Borlka. a fiatalasszony otthon van, mert férje kéré­sére Igénybe vette a három­éves gyermekgondozási szur badságot. Bécike még kicsi: 9 hónapos. — Két embert tudnék mondani — kezdi Demjénné —. akik legboldogabbak eb­ben a faluban. Egy fiatal há­zaspár: Kovács Lászlóék. Su­gárzik róluk a boldogság, örökké vidámak. Most éppen kisbabát várnak. Én tudom, mi a boldogság, hiszen én is boldog vagyok. Mindössze egyetlen dolog miatt boldp- gabbak nálunk. Nekik van egy szép családi házuk, mi most szeretnénk építeni. Ha felépül, akkor nem tudom majd eldönteni, hogy Ková­csék a boldogabbak, vagy mi. Lévay Györgyi n szobrászművész val Qravec János Berccz József Kettő a százból A gyár legidősebb párttitkára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents